KULT
A Rovatból

Emma Thompson és Ruth Wilson remekel a Down Cemetery Road-ban – Brit elegancia és sötét titkok érkeztek halloweenre

Robbanással indul, és csavarosan folytatódik: az Apple TV+ új brit krimije, a Down Cemetery Road nem hagy nyugodni. Emma Thompson és Ruth Wilson olyan párost alkotnak, akikért érdemes végig nézni minden feszült, ködös percet.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 31.



Az Apple TV+ idén halloweenre egy kifejezetten atmoszférikus lassú, csavaros krimi-thrillerrel kedveskedett a nézőknek: ez a Down Cemetery Road. A sorozat Mick Herron azonos című regényét dolgozza fel.

Azért lehet ismerős sokaknak ez a név, mert a Slow Horses (magyarul Utolsó befutók) írója is ő, vagyis nem véletlen, hogy itt is az emberi gyarlóság, a titkok és a hatalom árnyoldalai kerülnek előtérbe.

Az adaptációért Morwenna Banks felelt, aki érzékenyen, mégis kellő hozzáértéssel ültette át a történetet a képernyőre. Az eredmény egy lassan kibontakozó, elegánsan megkomponált brit krimi, amely egyszerre sötét, feszült és meglepően emberi.

A sztori egy megrázó gázrobbanással indul, amelynek következtében egy kislány elveszíti az édesanyját, aki egyedül nevelte. Ezután rejtélyes módon a lány eltűnik a kórházból. A látszólag egyszerű tragédia gyorsan átcsap egy sokkal mélyebb, politikai indíttatású összeesküvésbe. Sarah (Ruth Wilson) személyes kereszteshadjáratának tűzi ki a lány megtalálást. Bár csak egyszer találkozott vele, de felelősséget érez a sorsáért. Szinte nyomozóként próbálja kideríteni, mi történt a gyerekkel, de mindenütt falakba ütközik.

A hatóságok hallgatnak, az állami dolgozók titkolóznak, a helyzet pedig mintha nem akarna megoldódni.

Amikor már minden remény szerte foszlani látszik, belép a képbe Joe Silvermann (a mindig remek Adam Godley) és elhidegült felesége Zoë Boehm (Emma Thompson) magánnyomozó párosa. A duó éppen karrierjük és magánéletük mélypontján vannak. Kapcsolatuk megromlott, a pénzügyeik nevetségesek, a nő hűtlen, a férfi pedig lassan elveszíti önbizalmát, de a pozitivitását sose. Ez a törékeny dinamika azonban nagyon jól áll a két remek színész előadásában.

Joe végül elkövet egy súlyos hibát, Sarah oldalára áll, és ezzel egy olyan lavinát indít el, amelynek súlyos következményei lesznek. Ezen következmények hatására Zoë végre elszánja magát és segít kideríteni mi történik itt, teljes erővel beleáll a nyomozásba. Innen válik igazán izgalmassá a történet. A klasszikus krimi elemek, az elhallgatott információk, a váratlan fordulatok, a gyanús mellékszálak, mind megjelennek, de Herron tollából (és Banks adaptációjában) mindez különös brit eleganciával és szarkazmussal van fűszerezve.

A Down Cemetery Road tempója kifejezetten komótos, nem rohan, nem próbál minden percben meglepni, hanem hagyja, hogy a néző belekényelmesedjen ebbe a szürke, komor oxfordi világba, ahol a morális határvonalak egyre jobban elmosódnak.

Az atmoszféra sűrű és melankolikus, de sosem válik nyomasztóvá. Ez nagyrészt Emma Thompson érdeme is, aki ismét bebizonyítja, hogy képes a legapróbb rezdülésekkel is mélységet adni egy figurának. Zoë Boehm az ő alakításában egyszerre kemény és törékeny, cinikus, mégis együttérző, egy olyan karakter, akit nehéz elfelejteni. Ruth Wilson szintén remekel: Sarah szerepében egyszerre sugároz elszántságot és sebezhetőséget, ami tökéletesen illik a történet morális szürkezónájához.

A mellékszereplők között kiemelkedik Darren Boyd, aki a titkosszolgálat vezetőjét, „C”-t alakítja. Az ő figurája szinte karikatúraszerűen gonosz, de pont ez a túlzás ad egyfajta fekete humort a történetnek. Herron világában ugyanis senki sem szent, és mindenki pótolható, itt valóban érezni, hogy bárki bármikor kieshet a játékból.

Ez a kiszámíthatatlanság is sokat ad a sorozat pozitívumaihoz.

Morwenna Banks forgatókönyve ügyesen lavírozik a klasszikus nyomozós dramaturgia és a modern politikai thriller között. Bár a történet lassan építkezik, minden jelenet tartogat valami új információt vagy meglepő érzelmi pillanatot. A párbeszédek finoman csiszoltak, időnként keserédes humorral oldják a feszültséget, ami kifejezetten jól áll a sorozatnak.

A vizuális világ profi és büdzsébarát módon segít a hangulatnak, a ködös utcák, a felrobbantott ház elhagyatott romjai, a tompa színek brit noir hangulatot idéznek. A rendezés nem hivalkodó, mégis pontos, minden beállításnak súlya van. Az operatőri munka elegáns, a zene pedig finoman kíséri az eseményeket, nem akar rátelepedni, csak aláfesti a csendek és tekintetek mögött rejlő drámát.

Bár a Down Cemetery Road nem az a típusú sorozat, amit egy este alatt ledarál az ember, pont ez a tempó adja meg a varázsát.

Cserébe egy olyan történetet kínál, amely lassan, de biztosan bekúszik a néző bőre alá, és ott is marad. Összességében az Apple TV+ új krimije egy ízig-vérig brit alkotás, amelyben a kiváló színészi játék, a precízen felépített történet és a sötéten elegáns hangulat tökéletes harmóniában működik. Nem harsány, nem akciódús, hanem finom, intelligens és érzelmileg is hiteles. Hasonlóan Herron másik AppleTV+-os feldolgozásához, az Utolsó befutókhoz. Aki szereti az okos, lassan kibontakozó nyomozásokat, ahol minden részletnek és apró nyomnak jelentősége van, annak a Down Cemetery Road igazi csemege lesz. Az első két epizód már elérhető az Apple TV+ kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Az év legfeszültebb filmje megmutatja, mi történne, ha atomrakétát lőnének ki az USA-ra – A Feszült helyzet izzasztóan reális veszélyekkel paráztat
A bombák földjén és A bin Láden-hajsza rendezője remek színészek segedelmével hozza ránk a frászt, s veti fel, hogy milyen gyorsan véget érhet az általunk ismert világ.


Az első Oscar-díjas női rendező, Kathryn Bigelow új filmje ijesztően reális és hiteles képet fest korunk egyik legnagyobb félelméről: mi történik akkor, ha valahonnan (nem tudni pontosan, honnan) kilőnek egy nukleáris rakétát az Egyesült Államokra? Izgalmas alapvetés.

És nem tipikus feldolgozás.

A Feszült helyzet ezzel indul, bemutatva az USA nemzetbiztonsági és egyéb szerveinek működését, pontosabban, hogy miként is kezelnek egy ilyen helyzetet. Sőt, mindjárt három szempontot kapunk.

Az elsőben egy reggel Olivia Walker kapitányt (Rebecca Ferguson) arról tájékoztatják a Fehér Ház hadműveleti központjában, hogy egy csendes-óceáni figyelmeztető radar egy azonosítatlan rakétaindítást észlelt, s meglepő módon nem az indításkor, hanem már repülés közben észlelte azt. Eleinte észak-koreai rutintesztnek vélik, a helyzet azonban ijesztő fordulatot vesz, amikor a rakéta alacsony pályára áll, a számítások szerint pedig 20 percen belül becsapódik az Egyesült Államok területén, konkrétan Chicagóban.

Elindul a videókonferencia a hadműveleti központ, a Pentagon és a fegyveres erők különböző parancsnokságai között, amelyhez utoljára maga az elnök (Idris Elba) csatlakozik. Elindítanak két földalapú elfogórakétát (GBI) is, hogy semlegesítse a nukleáris robbanófejet, közben pedig elkezdik evakuálni a fontos személyeket. Egy ponton, nem sokkal a rakéta becsapódása előtt, amikor az elnöknek egy a világ sorsát meghatározó döntést kell meghoznia, elsötétül a kép, majd visszaugrunk 30 percet az időben, és átváltunk a következő nézőpontra.

A másodikban a STRATCOM parancsnoka, Anthony Brady tábornok (Tracy Letts) értesül a kilövésről, és csatlakozik a többi fél konferenciájához, miközben a helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó, Jake Baerington (Gabriel Basso) fontolóra veszi, hogy a támadást Észak-Koreának tulajdonítsa, így a Nemzetbiztonsági Ügynökség szakértőjéhez, Ana Parkhoz (Greta Lee) fordul.

Ő pedig arra következtet, hogy Észak-Korea képes tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákat használni. Azonban egyik fél sem képes egyértelműen beazonosítani a rakéta eredetét.

A harmadik nézőpontban pedig már az elnök áll a középpontban, akit egy kosárlabdameccsen tájékoztatnak a nukleáris veszélyről. A Titkosszolgálat azonnal evakuálja, a kocsiban, majd a helikopteren pedig Baerington és Brady véleményét figyelembe véve érzelmileg összeomlik, hiszen egy olyan döntést kell meghoznia, ami megpecsételheti a világ sorsát: vajon mérjen-e válaszcsapást a támadó országra, noha senki sem biztos, melyik országról is van szó.

Kathryn Bigelow-ról azt eddig is tudtuk, hogy ért a suspense-hez. A pattanásig feszült pillanatok és atmoszféra mestere ő, amit a 2009-es A bombák földjénben (amiért a filmtörténelemben elsőként megkapta a legjobb női rendező Oscar-díját, azóta pedig még ketten követték őt: Chloe Zhao A nomádok földjéért és Jane Campion A kutya karmai köztért) és a 2012-es Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajszában is bizonyított. A Feszült helyzet azonban abban elüt e két filmtől, hogy most nem megyünk ki terepre, főként szoba- és terembelsőkben játszódnak a jelenetek, a csodás sztárgárdának köszönhetően (olyan további színészek tűnnek még fel a fent felsoroltakon kívül, mint Jason Clarke, Jared Harris, Anthony Ramos, Jonah Hauer-King, Moses Ingram, Brian Tee, Willa Fitzgerald vagy Kaitlyn Dever) azonban nem is hiányoznak a nagyszabású külsők és/vagy katonai bevetések.

Nincs is ezekre idő, hiszen mindegyik szempont bő félórát fed le, a rakéta észlelése után pedig mindössze 19-20 perc van a becsapódásig, tehát ennyi idő áll rendelkezésre feldolgozni a válságot.

A Feszült helyzet nézői közül biztosan sokan csalódottak lesznek a lezárás miatt, Kathryn Bigelow azonban sosem az olcsó hatásvadászatra utazott. Noah Oppenheim (Az útvesztő, A beavatott-sorozat: A hűséges, Jackie, Nulladik nap) forgatókönyve alapvetően azért elképesztő, már látszólag ijesztően hitelesen mutatja be a legfelsőbb amerikai szervek protokolljait, s ebben leledzik legfőbb érdkességfaktora is: megláthatjuk, hogyan működik a zárt ajtók mögött (ahova a legtöbbünknek sosem lesz esélye bekukucskálni) egy ilyen helyzet felismerése és kezelése.

Az év egyik legfeszültebb filmjéről van tehát szó, amely azonban a válaszadás helyett inkább (jogos) kérdéseket vet fel, és meglegyint minket egy olyan, az általunk ismert világot elpusztító szcenárióval, amely a valóságban is könnyedén bekövetkezhet.

Ebben áll a film ereje, és nem abban, hogy robbanásokat, várospusztítást és katonai hadmozdulatokat vagy gombafelhőket mutogasson.

Stílusában épp emiatt leginkább talán a Tizenhárom nap: Az idegháború című 2000-es Kevin Costner-filmhez hasonlít, amelyben a Kennedy-adminisztráció próbálja kezelni 1962-ben a kubai rakétaválságot, amikor könnyedén kirobbanhatott volna a III. világháború. A Feszült helyzet is ezt a lehetőséget veti fel: egy atomháborúét, csak már a modern korban. Egy olyanban, amikor mindenkinek viszket az ujja, s a legfőképp azoké, akik meg is tudnak nyomni néhány végzetes gombot…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Komjáthy György
A Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője 91 éves volt.


Életének 92. évében elhunyt Komjáthy György EMeRTon-díjas és Fonogram szakmai életműdíjas magyar zenei szerkesztő, a Magyar Rádió volt munkatársa – közölte családja a közösségi médiában.

Komjáthy 1952–1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgona-zeneszerzés-népzene szakán tanult, majd 1958–1993 között a Magyar Rádió technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964–1998 között a Vasárnapi koktél, 1965–1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok szerkesztője volt.

1986–1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt, az utolsó három évben már nyugdíj mellett. 1999-től a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője.

Gyermekei így emlékeztek meg róla: „Szeretted az életet, imádtad a családodat, rajongtál a hobbidért, a zenéért, munkádért. Öt hete még aktívan dolgoztál – ahogy mondtad. Azt tervezted, hogy a rádiózás 100 éves születésnapján virágot teszel második otthonod, a Bródy Sándor utca 5-7 épületéhez. Sajnos december 1-jén már nem lehetsz ott.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET: