KULT
A Rovatból

Ilyen viccesek az áruházi eladók – a Superstore rejtett gyöngyszem

A Superstore egy netflixes sitcom, ami hihetetlenül jó, pedig sokan nem is ismerik. Olyan, mint A hivatal című kultsorozat, csak épp egy szupermarketben játszódik.


A szokásos sitcom-kliséken felül mit tud nyújtani a sorozat? Amihez az alkotók nagyon értettek: a karakterek és a köztük lévő interakciók, valamint a bátorság, amivel hozzányúltak a jól ismert klisékhez, kiforgatták őket és könnyed szórakoztatásból pillanatok alatt egy-egy keményebb témán kezdtek el viccelődni.

Az élmény páratlan, elismerésre méltó és nagyon szórakoztató.

Aki dolgozott már eladóként, pénztárosként, vagy úgy általánosságban a kereskedelemben, rengeteget fog nevetni az vevő-eladó szituációkon.

Két különleges bája van a a 2017-ben indult Superstore-nak. Az egyik az elképesztően erős forgatókönyv: érezni, hogy Justin Spitzer alkotó A hivatalból érkezett, mert a humor, a beszólások, a helyzetek, mind-mind hihetetlenül szórakoztatóak és itt is hasonlítanak a nagy elődhöz.

Az ügyfél-eladó viszonyt bemutató pillanatok zseniálisak, valószínűnek tartom, hogy az írók között volt, aki bolti eladóként kezdte.

Anno A hivatal az úgymond „kínos” humora miatt volt kiemelkedő - ezt is átmentették a Superstore-ba, de nem zavaró mennyiségben.

A széria másik bája a színészek oldaláról érkezik: Ben Feldman, Lauren Ash, Colton Dunn, America Ferrera, Mark McKinney és Nichole Sakura, illetve az általuk életre keltett karakterek és köztük lévő kémia okozza. Amy és Jonah a főszereplőink, akik között már-már Ross és Rachel szintre emelkedő „se veled-se nélküled” viszony alakul ki az idő elteltével. Cheyenne karaktere egy butuska terhes tinédzser, Dina a fegyvermániás boltvezető helyettes, Garrett a kötelező legjobb haver, aki kerekesszékes és ezzel nem keveset viccel. Glenn pedig a naiv keresztény boltvezető, aki próbálja betartani dogmáit vállalati körülmények között.

Ahogy ez a rengeteg különleges karakter együtt dolgozik és működik, az átvitt és szó szerinti értelemben varázslatos.

A Superstore minden idők egyik legalulértékeltebb sorozata, tele maradandó pillanatokkal.

Személyes kedvenceim a vágóképek: két jelenet között megmutatják a készítők, mit művelnek a vásárlók, ha a boltosok nem figyelnek, vagy

hogyan viselkednek az eladók nem várt események hatására,

például mikor épp a takarító törölgeti fel az összetört savanyúságos üveget a földről és „véletlenül” beleeszik a kidobandó ételbe, illetve, amikor egy vevő a párbeszédek hátterében ráül a kiállított vécére elvégezni a dolgát. Ezek páratlanul humoros apróságok, amiből sokat csak az értékel igazán, aki dolgozott hasonló pozícióban.

A lejtmenet a negyedik évad környékén indult el. Az egyik legfontosabb főszereplőt, Amy-t játszó America Ferrara ki szeretett volna szállni, mert szerepet kapott nagyobb projektekben. De nem tudta teljesen otthagyni kedvenc boltunkat, viszont a szerepét marginálisan lecsökkentették.

Nagyon hányattatott sorsa volt a Superstore-nak, több írósztrájkot túlélt, de a sorozat végét a koronavírus jelentette.

Ugyan az utolsó évad legviccesebb részeit „köszönhetjük” az utóbbi évek egyik legszörnyűbb eseményének, ám a végére a sorozat egyértelműen gyengébb lett. Egy dolgot viszont elmondhat magáról a széria, amit sok másik nem, volt egy kielégítő, mindent lezáró utolsó epizódja, ami után nem sok rajongó szeme marad száraz.

A Superstore nem riad meg az érzékeny témáktól, érzelmektől és a romantikától sem, ez az utóbbi évek egyik legkreatívabb, legviccesebb és legbátrabb sitcomja. Olyan dolgokkal viccelnek az alkotók, amivel kevés széria merne, de

meghagyom mindenkinek az esélyt, hogy megtalálja kedvenc polgárpukkasztó poénját a Superstore-ban.

Megéri adni egy esélyt a sorozatnak, szerintem senki nem fogja megbánni, még úgy sem, hogy az utolsó két évad nem volt a legtökéletesebb - hogy Jafar szavaival éljek: a Superstore egy csiszolatlan gyémánt, és mindig figyeljetek a háttérben zajló eseményekre is!

Most, hogy írtam róla, megyek is, elindítom a háttérben az első évadot. Számomra olyan lett ez a sorozat, mint sokaknak a Jóbarátok, bármikor belefér egy rész, csak menjen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: