ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Csak magaddal tolsz ki, ha akkor sem sírsz, amikor okod van rá

Elmondjuk, miért érdemes szabadon engedni a könnyeidet és felvállalni az érzelmeidet.


Sok olyan élethelyzet van, amikor sírunk: öröm, bánat, szomorúság, meghatottság, egy emlék vagy egy film. Folyhat a könnyünk patakokban, legördülhet egyetlen könnycsepp vagy minden belül marad. Vajon jót teszünk azzal, ha eltitkoljuk a sírást? Valóban megkönnyebbülünk, ha befelé sírunk? Erősebbek leszünk, ha nem mutatjuk? A kérdésekre Lung Andrea pszichológus tanácsadó válaszol a Lélekgondolat blogon.

Szoktál sírni? Már nem is emlékszel arra, mikor sírtál utoljára? Pedig az életben sokszor, sokféleképpen sírhat az ember. Sírhat örömében, bánatában, félelmében vagy mert megkönnyebbül. Sírunk hangosan, hogy mindenki hallja, vagy némán, mert annyira fáj. Ha kell, nagy krokodilkönnyekkel. Mondjuk azért, mert Peti elveszi a dömpert. Lehet nagyon csendesen, csak egyetlen tűzforró cseppel, amikor valaki végleg elengedi a kezünket. Akár valaki másért.

Néha nyíltan sírhatunk, mert valami nagyon szép és nagy dolog történik. Egy esküvő, egy kinevezés, egy születés. Néha elvárják, hogy könnyekig meghatódjunk, mert úgy szokás. Máskor megy magától, mert megérintett egy film, vagy eszünkbe jutott egy buta kis emlék. Az is lehet, hogy csak ezért, mert fáradt vagy. Esetleg magányos.

Sírni kell!

Néha minden különösebb ok nélkül sír az ember. Ha megteheti. Titokban, úgy, hogy senki sem látja. Belül. Nyeled a könnyeidet, marja a sós lé a torkod, miközben közben erőből mosolyogsz a világra. Menni kell, csinálni kell. Idővel hozzászoksz a fájdalomhoz. Idővel valahogy megkérgesedik az ember szíve és már nem sír kifelé.

siras4

Egyszer csak azt veszed észre, valami szorít belül. De nagyon. Érzed, hogy talán sírni kellene egyet. De akárhogy próbálod, akarod, nem megy. Csak állsz az egyre erősebb szorítással a mellkasodban. Vársz. A torkodban ólomgombóc. Semmi. Gondolsz a halott kutyádra, mennyire fájt, hogy kirúgtak, hogy nincs hova menned, esetleg, hogy nem vár senki. Hátha. De hiába szeretnéd, nem jönnek a könnyek. Egyre jobban fáj, egyre jobban szorít és te egyre kevésbé érted.

Szavak helyett

Pedig a könnyek sokszor segítenek neked. Elmondják azt, ami abban a pillanatban, vagy már nagyon régóta nagyon fáj. Azt, amit szavakkal sokszor nem lehet. Ott is hatalmasak, ahol a szavaknak már nincs erejük. A könnyek mesélnek, gyógyítanak, összekapcsolnak másokkal és el is szigetelhetnek. Segítséget kérnek, ha te nem tudod, hogyan kell. Valahol sebezhetővé tesznek, hiszen elárulják, hogy az a valami ott van benned, egy seb, és akármennyire is az ellenkezőjét mutatod, fontos neked. Hiszen nem vagy fából. Mert valami szép vagy fájó, de mindenképpen hatalmas és lényeges dolog a lakik a lelkedben. Valami, amivel csak úgy bírsz el, ha megkönnyezed.

Sebek és pofonok

Persze nem mindegy, hogyan és mikor sírunk. Mert ha olyanok előtt sírod el magad, akikben nem bízol meg, éppen azok előtt, akik a vesztedet okozták, erősebb lesz benned a szégyen, mint a megkönnyebbülés. Nem akarsz gyengébbnek látszani. Senki sem akar. Inkább nem mutatod, mennyire fáj, egészen addig, amíg lehet. Aztán ha nem bírod, akkor jön az összeomlás. Néha csak úgy az utcán, amikor még az az erőszakos alak is neked megy véletlenül, amikor távol vagy mindenkitől, ahol senki sem látja. Sokszor egészen váratlanul jönnek a könnyek. Mert van egy ismerősen kedves hely, egy gondoskodó mozdulat, egy gesztus, valami, ami felszabadít. Egy szeretetteljes ölelés is, vagy egy őszintén figyelő szempár. Amikor végre meghallja valaki, amit igazából mondasz, vagy szó nélkül szelíden betakar este a kanapén. Valahol a gyógyító, tisztító síráshoz is bizalom kell. Kell valaki, aki elbírja a könnyeidet, ha te már nem tudod bezárni őket.

siras3

Minden, ami fáj

De mi van akkor, ha mindez megvan, és te mégsem tudod letenni könnyekkel azt, ami fáj? Talán sokszor és sokat bántottak téged réges-régen vagy valahogy csak mostanában. Olyanok, akiktől nem vártad volna. Annyira szíven ütött a támadásuk, hogy nem is hiszed el igazán, hogy megtörténhetett. Talán olyan helyzettel szembesültél váratlanul, amit nem vagy képes megérteni. Talán annyira megijesztett, megdöbbentett, megsebzett, hogy az életed azóta már nem olyan, mint volt. Mert érthetetlen. Mert megrengetett mindent, amit biztosnak véltél. Akkor is elapadhatnak a könnyek, ha hirtelen, netán örökre elveszítettél valakit vagy számodra valami fontosat.

De az is lehet, hogy soha nem engedhetted meg magadnak a sírást vagy még inkább soha nem volt a könnyeidre szeretetteljes válasz. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nem tanultad meg már kisgyermekként sem, hogyan fejezd ki az érzéseidet. Azt, hogy te is számítasz. Talán jobbnak láttad elrejteni a fájdalmad, hogy meg tudj birkózni a helyzettel. Hamar megtanultad, hogy aki érzékeny, az sebezhető is. Aki sír, az gyenge. Így aztán, egyre többször, csak befelé sírtál. Megtanultad befelé nyelni a könnyeidet és elfelejtetted milyen sebezhetőnek lenni. Nem azért, mert gyenge vagy, hanem mert ember. Talán sokáig el sem hitted, hogy olyankor majd lesz valaki melletted, és nem kell mindig figyelned, honnan jön a veszély. Mert valahogy el mered hinni, hogy lesznek majd, akik szeretettel vigyáznak rád.

siras2

Páncélok

Ha nem tudsz sírni, valószínűleg volt egy pillanat, amikor úgy gondoltad, választanod kell. Vagy páncélt növesztesz, vagy belerokkansz a fájdalomba. Talán volt egy pont, amikor eldöntötted, már nem sírsz, mert az apád nem fogad el téged. Mégis kellett valami, hogy mégis ott lehess a vasárnapi ebédeken. Mert valahova tartozni kell. Talán volt egy pont, amikor már túlságosan fájt neked, ahogy szavakkal vagy tettekkel vert a társad. Tudtad, hogy soha nem fog megváltozni, mégis a gyerekek miatt maradnod kellett. Amikor hirtelen ráébredtél, hogy a főnököd szeretője szemelte ki az állásod, és egy pillanat alatt lett halálos vesszőfutás az életed a munkahelyi aknamezőn. Amikor ő meghalt és te csak ültél némán kék sporttáskájával az öledben a kórházi folyosón. Reggel még te adtad a kezébe, most meg már nincsen. Semmi értelme.

Amikor menned kellett, de nem volt hova. Fájt nagyon, de nem lehetett sírni. Mert menni kell, csinálni kell, hiszen felelősséggel tartozunk önmagunkért és másokért is. A számlákat is fizetni kell. Ilyenkor veszed magadra a páncélt. Kicsit szoros és merev is, de legalább megvéd. A sírás nem segít senkin. Vannak helyzetek, amiben szinte már luxus.

Talán ha nem mutatod, hogy fáj, akkor nem kérdeznek. Az embernek legyen tartása. Így aztán finoman és észrevétlenül megkeményedik a páncélod. Belenő a húsodba és már eszed ágában sincs levenni, mert már nem is veszed észre, hogy rajtad van és már nem is emlékszel rá, hogy mikor sírtál utoljára.

siras1

Kapaszkodók

Sírni csak az tud, aki hinni mer. A holnapban, az életben, önmagában. Sírni csak az tud, aki érezni mer. Engedd meg magadnak a könnyeket. Engedd, hogy kimossa azokat az érzelmeket, amiket nem tudsz szavakkal elmondani. Ne hidd, hogy a sírás elgyengít. Az erős ember is felvállalhatja a könnyeit. Ha nem sírsz, akkor a lelked fájó része bezárva marad, amögött a nagy fal mögött, ahol te is rejtőzöl. Engedd kicsit szabadon a könnyeket, ha úgy érzed biztonságban vagy és megteheted.

Ne felejtsd el, az egyedüllét is lehet megnyugtatóan védelmező és egy ölelés is megnyithatja az elzárt szelepeket. Engedd meg magadnak, hogy egy pillanatra elgyengülj. Hogy egy egész picit megpihenj és sebezhető legyél. Legalább önmagad előtt is, ha kell. Senki sem lehet örökké erős. Vedd le egy picit a páncélod. Tedd le magad mellé. Ha még akarod majd, később újra magadra veheted. Érezd, hogy enged a szorítás. Lélegezz. Meglátod majd, mire felszáradnak a könnyek, könnyebb lesz minden levegővétel.

Ha segítettünk a cikkel, oszd meg, így te is segíthetsz másoknak!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk