Fogyjak nyárra vagy ne? – a nagy bikini body-dilemma
Először is kezdjük a fogalom tisztázásával, azon szerencsések kedvéért, akik nem tudják, mi az a bikini body, azaz a bikinitest. A bikinitest az a női test, amit formába hoz a nő, mire jön a nyár, hogy leadja a télen felszedett fölös kilókat, és feszes meg csodás legyen a strandon. Ennek a nőnek amúgy feje is van, de ez a bikini body szakértőit egyébként egyáltalán nem érdekli.
Erről most hirtelen az jut eszembe, hogy a negyvenedik szülinapomra kaptam egy wellness-hétvégét, amit be is váltottunk így másfél év után és beoltva. És a fürdőrészleg három falát három különböző óriásposzter díszítette. Mint megállapítottuk, az egyik a gyerekeknek volt kedvcsináló (kis hableány), a másik a férfiaknak (három hölgy háttal a kamerában, bikiniben, válltól lefelé), a harmadik pedig, mondjuk a nőknek, de inkább mindenkinek. A nőkre külön lehet, hogy nem gondoltak, de teljesen azonosulni tudtam egy képzeletbeli háromgyermekes anyával, aki, miközben a gyermekeit halássza a meleg vizes medencében, egy pillanatra elréved ezen az óriásposzteren: homokos tengerpart, végtelen tenger, napozóágyak, koktélok. Ez kell nekünk. Meg bikinitest. Vagy az utóbbi mégsem?
Ami amúgy - a három női s@gg - pont a jacuzzi felett volt elhelyezve. Apáink-férjeink ott bugyognak, mellettük meg a három fenék, hogy gyönyörködhessenek a képben: három nő háttal, vállnál és térdnél levágva. Fenekek. Amúgy nagyon szép fenekek voltak, meg is beszéltük, melyik a legszebb. Meg azt is, hogy ez milyen üzenet: három női torzó, háttal nekünk, levágott fejjel (mert az kit érdekel nyáron). Ez a nyár sokaknak: sok arc nélküli, kalapos, napszemüveges nő, testtel.
Mert a bikini az egyik legnagyobb divat-találmány: úgy vagyunk benne meztelenek, hogy nem. Három vagy négy apró textilháromszög segít a szemérmünk őrzésében.
Amúgy engem nem zavar, mert imádok fürödni, meg napozni, a napon olvasni. Végigmenni bikiniben a strandon is szeretek, miközben átfúj a szél, és a nap felszárítja rólam a vízcseppeket. Azt is tudom, hogy mindenki nézelődik, akit ez zavar, ne menjen strandra. Nem ezzel van bajom.
Hanem azzal, hogy amint beindul a strandszezon, évek óta megfigyeltem, hogy fel-felbukkan a női magazinok címlapján - tisztelet a kivételnek - és az online női tartalmakban is: a bikini body fogalma, mint kitűzött cél. Hogy legyél szép nyárra. Hogyan feszesíts, mit csinálj, mit mozogj, mit egyél, hogy nyárra feszes legyél.
Nézegetjük a combunkat, elkezdünk mozogni - ami jó - esetleg koplalni - ami nagyon nem jó -, és nézegetjük a többieket. Hogy ők hogy állnak. Bevallom, nem mindig tetszik, amit a tükörben látok, és olyankor nem eszek meg napi egy csokit. De már úgy vagyok - és nem menőzni akarok vele, hogy a női összetartás meg női istennőség meg satöbbi szószólója lennék -, hogy örülök, ha egy ragyogó és szép nőt látok, főleg, ha ismerem, mert akkor annak örülök, hogy ő jól van.
Hogy megéljem a nőiességemet, akárhogy is? Ha van rajtam egy-két kiló, de akkor is? Vagy az, hogy olyan legyek, mint amilyennek az aktuális szépségideált sugallják? Vagyis olyan legyek, mint amilyennek mások mondják? Ez jobb? Akkor önmagam vagyok? Szerintem csajok, akik olvastok, ha magatokba néztek, ti is pontosan úgy tudjátok, mint én, hogy mennyivel nehezebb és keményebb munka SZERETNI azt, amit épp a tükörben látunk, mint kíméletlenül sanyargatni magunkat. Önmagunkat szeretni.
A mozgás egészséges, az egészséges táplálkozás szuper - de a centik méregetése, önmagunk másokhoz való hasonlítása mérgező. Nem véletlenül hangzik el egyre több kutatás eredménye: hogy a közösségi média depresszióssá tehet. Miért?
Magunkhoz kéne mérni végre magunkat, és a testünket. Belemenni a valódi problémáinkba, dolgozni rajtuk és lelkileg jobban lenni - csodák csodája, jobban fogunk tetszeni magunknak akkor. Mostanában híztam egy kicsit. Tegnap beírtam a súlyomat és a magasságomat egy kalkulátorba. Azt mondta a kalkulátor, hogy az egészséges tartomány felső határán vagyok.
És tudjátok, minek örültem a legjobban? Nem annak, hogy nem vagyok elhízott, hanem annak, hogy az EGÉSZSÉGES szónak örültem, és nem érdekelt a felső tartomány. Az tutira jó, hogy nem kell idén új bikinit vennem, mert nem szűk rám, amit tavaly vettem. Azt is tudom, hogy három éve már majdnem az alultáplált kategóriába estem. Na, akkor kell aggódni. Mindemellett elhatároztam, hogy többet mozgok, mert akkor nagyobb a teherbírásom.
És bikiniben fogok napozni idén is, akkor is, ha nem vagyok olyan gebe, mint a húszas éveimben. Majd jó, hogy nem csadort hordjak, hogy szégyelljem magam! 2021 van, az egyik nagy ruhamárka molett, sőt, túlsúlyos lányokkal reklámozza a termékeit, akik boldognak tűnnek.
Mindeközben tudom, hogy ez nagyon nehéz nekünk. Még mindig rengeteg a kimondatlan elvárás a nők felé. A külsődleges elvárás. Hogy egy adott pozícióban lévő nő legyen ápolt, sminkelt, ránctalan, frissen fodrásztól érkezett, csinos, trendi és a többi. Totális eltárgyiasítás, pont mint a levágott fejű három fenekes lánynál. És ha nem akar tiptop lenni, csak farmerben lazulni és copffal? És ha épp nincs kedve? Vagy ideje? Vagy energiája? És mi van az elhízott, sörhasú srácokkal? Őket nem cseszteti senki a külsejük miatt, pedig lehet, hogy magas a koleszterinjük. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy nem mindenből lehet ugyanazt az eredményt kihozni. Mindenkinek más a testalkata, mint ahogy minden emberből egy van, minden embernek van egy saját teste. Ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy minden nőnek ugyanúgy kell kinézni? Saját testet mindenkinek!
Szerencsére a trend, ha lassan is, de változik. Gyönyörű plus size modellek mutatják meg, milyen egy igazi nő, aki nem diétázik a súlya miatt. Ha magunknak tetszünk, már elég, a többieknek meg szerintem ha van rá ideje, meg energiája, méregesse a combkörméretét, ha úgy esik jól neki és ettől lesz több az önbizalma. Csak az lenne a jó, ha nem ártanánk magunknak és másoknak ezekkel a hülye, üres célokkal. Na megyek, eszek egy szalámis szenyát, mert azt kívánom.
