SZEMPONT
A Rovatból

Brazília: a gazdasági csodától a katonai puccsveszélyig – beszélgetés Vogel Dávid Latin-Amerika szakértővel

Hogyan lett egy kiugrott katonatisztből, egy jelentéktelen párt képviselőjéből a legnagyobb dél-amerikai ország államfője? Mik a motivációi és milyen jövő várhat rá? Ezekről beszélgettünk Vogel Dávid Latin-Amerika szakértővel.


Napjaink világmédiájának Donald Trump mellett a másik negatív sztárja Jair Bolsonaro. A jobboldali populista brazil elnök az amazonasi erdőírtások felgyorsításával, klímaváltozás-tagadásával, majd a koronavírus-járvány felelőtlen kezelésével került a hírek középpontjába.

Hogyan lett egy kiugrott katonatisztből, egy jelentéktelen párt képviselőjéből a legnagyobb dél-amerikai ország államfője? Mik a motivációi és milyen jövő várhat rá? Ezekről beszélgettünk Vogel Dávid Latin-Amerika szakértővel.

- Ellentétben a korábbi diktatúrákat vezető tábornokokkal, Bolsonaro mindössze a századosi rendfokozatig jutott el, ez szerintem sok mindent elárul a személyiségéről is. Amikor úgy 30 évvel ezelőtt kilépett a hadseregből, a kicsiny Kereszténydemokrata Párt színeiben kezdett el politizálni és került be a törvényhozásba. Ha az interneten utánanézünk korábbi megnyilatkozásainak, Bolsonaro mindig ugyanezt a kicsit megbotránkoztató, a politikai korrektséget mellőző retorikát használta. A munkáspárti Lula és Dilma Rousseff elnöksége idején mindig a hangos ellenzékhez tartozott, de senki sem gondolta komolyan, hogy belőle bármikor is elnök lehetne. Jött azonban az alkotmányos válság: Lula két ciklusa után következett Dilma Rousseff kevésbé sikeres időszaka. Amikor őt másodszor megválasztották, már nem is volt olyan népszerű, és a korrupciós ügyek egyre jobban begyűrűztek. Az impeachment-eljárással egyfajta „alkotmányos puccs” keretében sikeresen el is mozdították őt. Azért használom ezt az erősebb kifejezést, mert a Rousseff ellen felhozott vádak, még ha be is bizonyosodnának – ítélet még nem született - olyanok, amelyeket bármelyik korábbi elnök ellen fel lehetett volna hozni. Támogatói közül sikerült kiemelni Michel Temer alelnököt, és így létrejött az akár „interregnumnak” is nevezhező, nem megválasztott elnök időszaka, amely alatt fel lehetett építeni valakit az ellenzék részéről. Temer ellen azonban, már amikor megkezdte mandátumát, volt egy bírói ítélet, hogy nem indulhat választott pozícióért.

Tehát a nagy politikai figurák leszerepeltek és ebben a helyzetben Bolsonaro ugyanazt használta ki, mint Donald Trump az Egyesült Államokban: az emberek megcsömörlöttek azoktól a politikusoktól, pártoktól, amelyek elárulták őket, akik nem tettek semmit a korrupció felszámolásáért. A baloldalnak sok pozitív eredménye volt, de a korrupció és a bürokrácia túlburjázása visszaütött rájuk. Bolsonaro jókor volt jó helyen: kimondta azt, amit az emberek hallani akartak. Ugyanazt a polgárpukkasztó, demagóg hangot használta, mint a parlamentben és bevált.

- A 2010-es évek első felében, amikor a futball világbajnokság és a riói olimpia kapcsán Brazília sokat szerepelt a hírekben, úgy beszéltek róla, mint „gazdasági csodáról”, amely akár a fenntartható fejlődés motorja is lehet.

- Amikor ezeket a világversenyeket elnyerték, és ezek a munkáspárti kormányzás fénykorára estek, valóban mindenki arról beszélt, hogy Brazília megállíthatatlan. Nyilván ezeket nagy lobbi-tevékenység előzte meg, de egyben az ország teljesítményének elismerését is jelentette. Lula (2003-2010) és kinevelt utóda, Dilma Rousseff (2010-2016) számos szociális, egészségügyi és oktatási programot indítottak be, és világviszonylatban is jelentős előrelépést értek el például a születéskor várható élettartam, vagy a csecsemőhalandóság visszaszorítása terén. Jó viszonyt ápoltak Kubával, amelynek köszönhetően rengeteg kubai orvos, tanár és szociális munkás dolgozott Brazíliában. Őket Bolsonaro küldte haza, most látható is a hiányuk.

Bevezettek olyan támogatásokat, amelyeket csak az oktatásban vagy az egészségügyi ellátásban való részvétel függvényében fizettek ki. És az emberek elkezdték a gyerekeiket orvoshoz vinni, iskolába járatni. Sikerült másfél évtized alatt visszaszorítani az írástudatlanságot, a mélyszegénységet, és a szegénységből is kiemeltek egy új középréteget. Azokban az években Brazília a világ 5.-6. gazdaságának számított, Nagy-Britanniát próbálta behozni.

Lula nagyon aktív külpolitikát folytatott, fő törekvése az ENSZ Biztonsági Tanácsának megreformálása volt, hogy Brazília bejuthasson a BT állandó tagjai közé. Az ország, Japánhoz hasonlóan már több mint 10 alkalommal volt a testület választott tagja, de Lula szerette volna elérni, ha vétójogot is szereznek. Erősíteni kívánta a Dél-Dél párbeszédet, erősítette a portugál nyelvű afrikai országokkal való kapcsolatokat. Mindezeket az egyszerű emberek is érezték Brazíliában.

[next

- Bolsonaróval kapcsolatban másfél éve tartó elnöksége alatt legtöbbször az amazonasi pusztításokat, majd az elmúlt hónapokban a koronavírus elbagatellizálását emlegették.

- Bolsonaro már a választási kampánya idején hangoztatta, hogy véleménye szerint túlságosan nagy terület van az Amazonas vidékét védett státusban. Ezt az általa sokat dicsért egykori katonai diktatúra által létrehozott FUNAI nevű kormányügynökség felügyeli. Célja nemcsak az Amazonas megóvásán keresztül az ott élő törzsek védelme, amelyek különböző szinten ugyan, de elzárva élnek a civilizációtól. Vannak köztük teljesen érintetlen közösségek is. Az elnök úgy gondolja, hogy túl nagy területet foglal el túl kevés ember, ebből semmi gazdasági haszna nincs az országnak, ezért ezt meg kell szüntetni. Bolsonaro hatalomra jutását nagyrészt azok a mezőgazdasági lobbik segítették, amelyek szarvasmarha-tenyésztésben, szójatermelésben vagy fakitermelésben érdekeltek, és ezért földterület kell nekik. Ezt már a kampány során megígérte nekik, és megválasztása után rögtön hozzá is látott. A környezetvédelmi tárcát egy kis ügynökséggé tervezte lefokozni a mezőgazdasági minisztériumon belül, végül miniszternek az agrárlobbi egyik ismert alakját nevezte ki. Tehát mindent megtett, hogy a szakembereket elüldözze és egy ellentétes irányú lobbitevékenységnek adjon teret. A fakitermelés olyan területekre is bejutott, ahol azelőtt legfeljebb illegálisan végezték. A brazil űrügynökség 2007 óta figyeli az amazonasi fakivágásokat.

Nemrégiben olvastam, hogy az elmúlt 13 hónapban folyamatosan nőtt a kitermelt terület nagysága, csak az elmúlt egy év alatt, áprilistól áprilisig 9400 km2-nyi területet famentesítettek, ez Magyarország egytizedének felel meg. Nyilván ez azzal jár, hogy az e területeken élő őslakosok sorsa is megpecsételődött, mert a fakitermelők elüldözik őket, sőt, az is elképzelhető, hogy beviszik közéjük a koronavírus-fertőzést, ami az elzártan élő, más immunrendszerrel rendelkező embereket még súlyosabban érintheti. Éppen a napokban halt meg koronavírusban Paulinho Paiakan, a kayapo törzs emblematikus vezetője, aki már az 1980-as évek óta küzdött az őslakosok jogaiért.

Ez természetesen a környezetvédelem ügyét fontosnak tartó államok és újabban már befektetői csoportok szemét is szúrja. Épp a napokban jelentette be hét európai befektetői csoport – akik összességében mintegy 2 billió (2×1012) dollárnyi tőkét kezelnek – hogy, ha nem látnak javuló tendenciát e téren, akkor ki fogják vonni több milliárd dolláros befektetéseiket az országból. Legyenek azok akár brazil nagyvállalatokban, akár brazil állampapírokban.

A koronavírus ügyében Bolsonaro mintha Trump forgatókönyvét használná némi lemaradással. Ugyanúgy „vacak kis influenzának” nevezte, ugyanúgy az először felkapott, majd a WHO által is elvetett hidroxiklorokint javasolta megoldásnak. Több interjúban is kifejtette, hogy az autóipar sem áll le, ha történik néhány baleset, és sokkal nagyobb baj, ha megbénul a gazdaság, minthogy emberek halnak meg. Brazíliában nem is igazán voltak megelőző intézkedések, amik vannak, azokról az egyes kormányzók, városi vezetők döntöttek.

A 26 szövetségi államból 22-ben vezettek be különböző rendszabályokat. Ma már egymillió felett van a megbetegedések száma, és bár a halottak száma még nem érte el az 50 ezret, a washingtoni egyetem tanulmánya szerint Brazília a nyár folyamán megelőzi az Egyesült Államokat az áldozatok terén. De a helyzetet az is jól jellemzi, hogy a járvány elleni védekezés körüli nézeteltérések miatt egy minisztert már leváltott az elnök, utódja pedig alig egy hónappal később magától állt fel, így jelen pillanatban nincs az országnak egészségügy-minisztere, jelenleg egy aktív, nem orvos képzettségű tábornok vezeti a tárcát. És mivel a katonai hierarchia szerint az elnök az elöljárója, vélhetően nem orvosi döntéseket fog hozni.

-Elképzelhető-e, hogy Brazíliában visszatér a katonai diktatúra, vagy Bolsonarót is ugyanúgy megbuktatják, mint elődeit?

- Felmerült már, hogy a hadsereg átveszi a hatalmat, de a korábbiakhoz képest ellentétes előjellel. Eduardo Bolsanaro, az elnök fia, parlamenti képviselő, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy igazából nem is az a kérdés, hogy lesz-e katonai hatalomátvétel, hanem az, hogy mikor lesz, mert meg kell védeni az országot, a rendszert. Több bíróság ugyanis nyomozásokat indított a Bolsonaro-család ügyleteivel kapcsolatban. Ezenkívül a legfelsőbb választási bíróság is feltárhat olyan visszaéléseket, amelyek az elnök 2018-as megválasztásának érvényességét is megkérdőjelezik, és ebben az esetben megsemmisítheti az eredményt.

Más, meg nem nevezett források, de vélhetően az elnök köreiből, illetve a katonai vezetéstől származó információk szerint nem engedhetik, hogy Bolsonaróval együtt bukjon alelnöke, Hamilton Murao nyugállományú vezérezredes. Emellett az ország 22 minisztérium szintű szervezetéből tízet jelenleg is aktív vagy nyugalmazott tábornok vezet. Nem valószínű, hogy véres puccsra kerülne sor, még az is elképzelhető, hogy Bolsonaro egyfajta báb-államfőként megmaradna, de a hadsereg venné át az irányítást, a bírói testületnek kevésbé lenne jogosultsága bizonyos vizsgálatokhoz, feloszlathatják a parlamentet...

Ezek persze mind csak feltételezések, de benne vannak a levegőben Brazíliában úgy a politikai bennfentesek között, mint a közvéleményben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Az Orbán családját megfenyegető ukrán tábornok azt is állítja a videóban, tudja, Putyin mivel zsarolja Orbán Viktort
Hrihorij Omelcsenko azt állítja, személyesen ismeri a magyar miniszterelnököt, és pontosan tudja, miért állt Putyin oldalára. Azzal is megvádolja, hogy készen állt bevonulni Kárpátaljára. Végül valóban szóba hozza a családját, de az unokás mondat egy kicsit másképp hangzik el.


Hrihorij Omelcsenko, az ukrán biztonsági szolgálat nyugalmazott altábornagya azzal került be a hírekbe, hogy megfenyegette Orbán Viktor családját. De az egykori parlamenti képviselő a Pryamiy nevű YouTube-csatornán ennél jóval többről is beszélt.

Omelcsenko az interjút azzal kezdte, hogy hangsúlyozta: nem a levegőbe beszél, hiszen öt cikluson át volt parlamenti képviselő, dolgozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében és az ENSZ-ben is, így mély rálátása van az európai és orosz diplomáciai játszmákra.

A tábornok állítása szerint személyes, mondhatni baráti kapcsolata volt Orbán Viktorral a kilencvenes évek végétől kezdve. Felidézte, hogy azonos években választották őket parlamenti képviselővé.

„Nagyon jól ismerem Orbán Viktort, vitatkoztunk különböző politikai kérdésekről, különösen akkor, amikor még nyugatbarát, európai nézetei voltak”

– emlékezett vissza Omelcsenko.

A tábornok még személyesebb részleteket is megosztott: elmondása szerint

többször is együtt futballoztak a magyar kormányfővel „Akkoriban még vékony, hosszú hajú srác volt, nem olyan kövér, mint egy hordó, mint most”

– jegyezte meg. Omelcsenko szerint Orbán annyira rajongott a fociért, hogy miniszterelnökként is képes volt kormányüléseket elhalasztani egy-egy meccs miatt.

Ebben az időszakban – Omelcsenko szerint 2009-ig – Orbán a „Moszkvai Birodalom” és Putyin esküdt ellensége volt, aki az 1956-os forradalom leverését orosz megszállásnak nevezte, és határozottan támogatta az euroatlanti integrációt.

A fordulat Omelcsenko szerint 2009 novemberében következett be. Orbán ekkor az Egységes Oroszország pártkongresszusára utazott Szentpétervárra. A tábornok szerint a magyar politikus azt hitte, európai tekintélye miatt hívták meg, és Putyin „meghajolt előtte”. A valóságban azonban egy előre eltervezett titkosszolgálati akció várt rá.

„A szünetben Putyin és az FSZB igazgatója meghívta őt egy külön szobába kávéra, teára, pezsgőre. A beszélgetés során megmutattak neki egy videófelvételt arról, ahogy még egészen fiatal parlamenti képviselőként szőröstül-bőröstül megvették őt”

– állítja Omelcsenko.

A tábornok szerint a kompromittáló felvételeken az látható, ahogy Orbán kenőpénzeket fogad el a hírhedt maffiózótól és KGB-ügynöktől, Szemjon Mogiljevicstől. Omelcsenko állítása szerint ez a zsarolási potenciál adta Putyin kezébe az irányítást.

„Orbánt választás elé állították: vagy megfordítja a szekeret Oroszország felé – lesz olcsó olaj, olcsó gáz, az öt gyereke és az unokái biztosítva lesznek –, vagy mire a repülője leszáll Budapesten, tízezernyi magyar várja majd a repülőtéren az interneten elterjedt videók miatt”

– fogalmazott a tábornok.

Omelcsenko szerint Orbán ezen a napon vált „Putyin politikai befolyási ügynökévé”. Hazatérése után a párttársai is megdöbbentek a radikális váltáson: hirtelen az orosz barátság, a gáz és az olaj vált a legfontosabb prioritássá.

Hrihorij Omelcsenko szerint Orbán Viktor nem csupán politikai szövetségese, hanem katonai partnere is lett volna Vlagyimir Putyinnak 2022 februárjában. A tábornok szerint a magyar kormányfő csak azért nem vonult be Kárpátaljára, mert az orosz villámháború kudarcot vallott.

A nyugalmazott altábornagy az interjúban kifejtette: a magyar miniszterelnök ma már az egyetlen olyan eszköz a Kreml kezében, amellyel belülről tudja bomlasztani az Európai Uniót és a NATO-t. Omelcsenko szerint Moszkva mindent feltett egy lapra, hogy életben tartsa az Orbán-rendszert.

Omelcsenko szerint 2022 februárjában, alig néhány héttel a teljes körű invázió előtt, Orbán Viktor parancsára magyar katonai egységek sorakoztak fel az ukrán határ mentén. Hivatalosan menekülthullám kezelése volt a cél, a tábornok szerint azonban a valóság más volt.

„Megállapodás volt Putyinnal: abban az esetben, ha az Oroszországi Föderáció három nap alatt elfoglalja Kijevet, Orbán az Ukrajnában élő magyar állampolgárok védelmének ürügyén bevezeti a csapatait Kárpátaljára”

– állítja Omelcsenko.

A tábornok szerint a forgatókönyv a krími mintát követte volna: „Ezt követően a már bevált szcenárió szerint fiktív népszavazásokat tartottak volna, mint a Krímben vagy Donyeckben, és Kárpátalja csatlakozott volna Magyarországhoz. Ez volt a terv”.

Omelcsenko beszél a választásokról is. Szerinte a Tisza Párt és Magyar Péter felemelkedése miatt a Fidesz pánikba esett, miután a belső mérések állítólag 20 százalékos lemaradást mutattak az ellenzékkel szemben.

„Már néhány hete Magyarországon dolgozik az orosz politikai tanácsadók egy hatalmas csoportja. Sőt, diplomáciai fedésben megérkezett a katonai hírszerzés (GRU) egy népes csoportja is: pszichológiai műveletek szakemberei, politikai provokátorok és dezinformációs szakértők”

– fejtette ki a tábornok.

Omelcsenko figyelmeztetett: Putyin nem engedheti meg magának Magyarország elvesztését, miután már „elvesztette Moldovát, Venezuelát és Iránt”. Szerinte a Kreml akár „véres provokációktól” sem riad vissza a választások előtt, hogy szükségállapotot lehessen hirdetni és el lehessen halasztani a szavazást.

A tábornok szerint Orbán Viktor közvetlen utasításokat hajt végre, amikor az uniós szankciók ellen küzd. Példaként említette a 20. szankciós csomagot, amelyet állítása szerint kizárólag Magyarország akadályozott meg az orosz érdekek védelmében.

„Orbánon keresztül Oroszország blokkolja az Európai Unió országainak munkáját, a szankciók kivetését az agresszor ország tisztségviselőire és Putyinra” – mondta Omelcsenko, hozzátéve, hogy véleménye szerint ez a magyar miniszterelnököt a nemzetközi jog szerint „háborús bűnösök bűntársává” teszi.

Az interjú végén Omelcsenko a közelmúlt egyik legfurcsább diplomáciai incidensét elemezte: az Oschadbank pénzszállító autóinak magyarországi feltartóztatását és a személyzet elfogását.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter korábban arról beszélt, hogy az ukrán pénzszállítók „háborús maffia” pénzét moshatták. Omelcsenko, aki korábban katonai elhárítóként és nyomozóként dolgozott, nevetségesnek nevezte a vádat.

„Mint volt nyomozónak, rögtön adódik a kérdésem: kedves magyar kollégák, ha elfogtak egy csoportot, amely a katonai maffia bűntársa, miért nem rendelték el a letartóztatásukat? Miért nem kerültek vizsgálati fogságba, és miért engedték el őket két nap után Ukrajnába? Azért, mert ez az egész egy kamu” – érvelt a tábornok.

Omelcsenko szerint az akció célja egyfajta „erődemonstráció” volt a választások előtt, hogy beigazolják Orbán korábbi kijelentését az ukrán blokád „erővel történő áttöréséről”. Kiemelte, hogy az autóban utazó Hennagyij Kuznyecov nyugalmazott SZBU-tábornok legálisan, az Oschadbank alkalmazottjaként volt jelen, és az osztrák Raiffeisen Bankkal kötött hivatalos szerződések alapján szállítottak valutát és aranyat.

A tábornok párhuzamot vont Orbán Viktor és a 2014-ben elűzött oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics között. Szerinte a magyar miniszterelnök is hasonló luxusbirodalmat épített ki, mint Janukovics hírhedt Mezhyhirya birtoka, csak éppen „az apja nevén”.

„Nézzék meg az interneten, milyen palotát épített magának ez a Viktor is az orosz kenőpénzekből. Teljesen korrupt, teljesen Putyintól függ, és mindent meg fog tenni a hatalomért, mert tudja, hogy a bukása után börtön vár rá, vagy valami még rosszabb”

– fogalmazott Omelcsenko.

A tábornok azt is állította, hogy pontos információi vannak az Orbán-családhoz köthető svájci bankszámlákról és strómanokról: „Svájci bankszámlák, különböző cégek strómanok, rokonok, nászok, sógorok és testvérek nevén – mindezt az orosz olajon realizált profitból finanszírozzák”.

A Barátság kőolajvezeték kapcsán Omelcsenko „jó hírrel” szolgált az ukrán nézőknek. Elmondta, hogy Orbán Viktor és Robert Fico szlovák kormányfő közös levele, amelyben nyomást próbáltak gyakorolni az Európai Bizottságra Ukrajna ellenében, kudarcot vallott.

„Az Európai Bizottság válaszolt Orbánnak és Ficónak: van elég olaj, amit Nyugat-Európából vásárolhatnak, nincs semmi probléma. Ebben a kérdésben az EU a törvények és Ukrajna mellé állt” – mondta.

Omelcsenko az interjú végé felé mondta el azokat a fenyegető mondatokat, amelyekre azután a magyar miniszterelnök is reagált. Bár élesen kritizálta Volodimir Zelenszkijt is – „klónnak” és „dilettánsnak” nevezve őt a biztonságpolitika terén –, Orbánnak azt üzente: a bűnöknek súlya van.

Így néz ki részletesen az a rész, amit a kormánypárti sajtó úgy értelmezett, Omelcsenko a miniszterelnök családját fenyegeti:

„Zelenszkij úr, a mi ’Karma’ nevű szervezetünknek nincs szüksége Orbán címére. Pontosan tudjuk, hol lakik, hol hajtja álomra a fejét, hol sörözik vagy borozik, hol vízipipázik, hol sétál, és még azt is, hogy kivel találkozik. Ha Orbán nem hagy fel az ukránellenes politikájával, és továbbra is Putyin háborús bűneinek tettestársa marad, jobb, ha eszébe vési: a karma senkinek, soha nem bocsátja meg a bűneit. A karma elől nem lehet elmenekülni, nem lehet elrejtőzni, és nincs az a milliárdos vagyon, amivel meg lehetne váltani.”

Ezután Iránról és Hamenej sorsáról beszél, akit állítása szerint szintén figyelmeztetett, majd visszatér a magyar miniszterelnökre.

„Orbán pedig csak gondoljon bele: ott van az az öt gyerek és a hat unoka. Persze, az ő kezét nem égeti az ukrán gyerekek vére, neki többet ér az orosz olaj, mint az ukrán kisgyerekek élete.

De a lelkiismeretén – és ne tessék megsértődni, ismétlem: nem a kezén, hanem a lelkiismeretén – ott szárad az ukrán gyermekek és a civil lakosság vére és könnye a bűnpártolása és a cinkossága miatt. A háború kitörése óta több mint háromezer kisgyereket öltek vagy nyomorítottak meg Ukrajnában. Nem is értem, hogyan tud Orbán ezzel a tudattal élni, vagy egyáltalán nyugodtan aludni, amikor a saját hat unokája szemébe néz.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: Ez állami útonállás, csak a szégyen tölt el, mint ennek az országnak a polgárát és mint büntetőjogászt
Az ukrán pénzszállítók elleni akció egy olyan végvonaglás képét vetíti elé a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit a saját országában sosem szeretett volna látni - mondja a volt igazságügyi miniszter. Szerinte az eljáró NAV-osok felelőssége is felvethető.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. március 11.





A parlament utolsó ülésnapján a kormánypárti többség megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely visszamenőleges hatállyal próbálja törvényessé tenni az ukrán pénzszállító autókban talált pénz és arany lefoglalását, valamint lehetővé teszi, hogy 60 napig ne adják azt vissza Ukrajnának. Közben Lázár János nyíltan beszélt arról, hogy a TEK-es akció nem volt független a Barátság kőolajvezeték lezárástól, mert „mégse lehetünk olyan hülyék, hogy hagyjuk magunkat.” A Telex azt is kiderítette, hogy a NER-hez közel álló Garancsi István cége, a Criterion Készpénzlogisztikai Kft. rendszeresen végzett hasonló pénzszállításokat az ukránoknak, Ukrajna ugyanis az orosz támadás óta kénytelen közúton megoldani a készpénz és értékek szállítását.

Hogyan minősíthető jogilag a bécsi Raiffeisen Bank és a kijevi Oscsadbank közötti, bejelentett pénzszállítással kapcsolatos NAV-os akció? Hatással lehet-e ez a választásokra? Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel beszélgettünk.

— Hogyan lehet értékelni, ami történt?

— Ez egy törvényen kívüli történet. Tulajdonképpen, ha össze akarom foglalni, akkor egy útonállás. Minden eddigi értesülésünk szerint, és ilyenkor az értesülések tartalma valószínűleg igaz, mert ezek hitelesnek tűnnek, azóta szállítanak közúton ilyen pénzeket, amióta légtérzár van Ukrajna területe felett. Ez egy két bank közötti pénzszállítás, ami valóban rendszeresen történt. Ebben a rendszerességben egyetlen elemet most megakasztottak, és a később tanúként meghallgatottakat kifektették a betonra és megbilincselték. A pénzt pedig most visszatartják. Látom, hogy van egy törvényhozási próbálkozás, ami visszamenőleg próbálja törvényessé tenni ezt a törvénytelenséget, legalábbis azt a részét, hogy a pénzt visszatarthassák. Mindeközben egy felelős miniszter tesz egy olyan nyilatkozatot, hogy ez a pénz itt marad addig, amíg a Barátság kőolajvezetéket meg nem nyitják újra, és hogy tulajdonképpen az egész azért történik, mert elzárták a csapot. Az egészet nem tudom beleilleszteni egy büntetőeljárás menetébe.

Tanúkat általában nem fektetünk ki, nem bilincselünk meg. Egy minden határon ellenőrzött pénzküldeményre nem mondjuk azt, hogy pénzmosás gyanúja van, mert ez azért elég valószínűtlen két bank közötti pénzmozgás esetén.

Másrészt azóta sem látunk gyanúsítottat, aki a pénzmosást elkövette volna. Harmadrészt nem nagyon tudom, mi az a jogellenes magatartás – magyarul bűncselekmény, amiből ez a készpénz származik, és ezért lehet tárgya egyáltalán pénzmosásnak. Bűnös származás nélkül ugyanis az ilyen anyagi javak pénzmosás tárgyai nem lehetnek. Szóval akárhonnan közelítem meg, jogtalanság jogtalanságra halmozódik.

Ez egy állami útonállásnak tűnik az én számomra.

Az, hogy a hét embert kiutasították Magyarországról, egy idegenrendészeti eljárás keretében elképzelhető, csak hát annak sem tudjuk az alapját. Az ügyben részt vevő ügyvédtől származó, nyilvános közlések alapján pedig olyan furcsaságok is fölmerültek, hogy a hatóságok félrevezették az ügyvédet, az ukrán nagykövetet és a konzult is arról, hogy egyáltalán hol, milyen eljárási cselekmények folynak, ha ezeket egyáltalán szabályos eljárási cselekménynek lehet mondani. Ezért aztán az ügyvéd és a nagykövet kóborolt Budapest-szerte, keresvén a bilincsbe vert embereket, meg az eljárást egyáltalán, sikertelenül. Ha a véleményemet kérdi erről, akkor mint ennek az országnak a polgárát és mint jogászt, büntetőjogászt, csak a szégyen tölt el.

— Az állam is elkövethet bűncselekményeket?

— Az állam, mint olyan, nem követhet el bűncselekményeket, csak természetes személy. Olyan személy, aki esetlegesen állami megbízásra hivatkozik, amikor a magatartását tanúsítja, vagy az államban valamilyen felelős pozíciót tölt be. Ilyenkor

meg kell keresni azt a természetes személyt, aki mondjuk indította a TEK-es fiúkat arra, hogy állítsák meg és fektessék ki ezeket az embereket.

Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnök valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy már csak az is megmagyarázhatatlan, hogy az M5-ösön haladnak, holott az M5-ösön sosem jártak. Szóval egy biztos: aki itt állami tisztségviselőként megnyilvánult, az szinte kizárólagosan hamis állításokat tett. Vagy pedig olyat tett, mint az egyik felelős miniszter, aki azt mondta, hogy ezt kvázi bosszúból teszik, mert elzárták az olajcsapot.

— Ha bosszú, akkor miért beszélnek pénzmosásról?

— A kettő együtt természetesen nem lehet igaz.

— Mi a helyzet a végrehajtókkal? A NAV-os, TEK-es parancsnokok, a nyomozók láthatták, hogy ez nem jogszerű. Kötelességük lett volna megtagadni a parancsot?

— Én nem tudom, hogy ők mit látnak. A TEK-et egyszerűen kiküldték, hogy ezt a két kocsit meg kell fogni, és aki benne van, azt ki kell fektetni a betonra. Egyébként ha megfognak valakit, és az ő értesülésük szerint bűnözőkről van szó, akkor maga a kifektetés és a bilincselés lehetett akár szabályszerű is. A kérdés az, hogy kaptak-e olyan információt, ami alapján kétségbe kellett vonniuk, hogy jogszerűen járnak-e el.

Ha kaptak ilyen információt, akkor ők is bűnösök, amennyiben nem tagadták meg a parancs végrehajtását.

Ha nem kaptak ilyet, akkor természetesen az ő büntetőjogi vagy bármilyen felelősségre vonásuk nem állhat meg, hiszen lehet, hogy a TEK-et mint egy végrehajtó egységet küldték ki azzal, hogy a gyanú egyébként megalapozott, de az a részletek nálunk vannak. Ezt most még nem tudhatjuk. Természetesen a társadalom igényt tarthatna arra, hogy egy ilyen súlyos és szégyenletesnek látszó állami cselekvés esetén érdemi tájékoztatást kapjon az államtól. Ez itt természetesen nem valósult meg. Azért mondom, hogy természetesen, mert a jelenlegi hatalom viselkedésével ez tökéletesen összeillik. Ami a NAV-ot illeti, hogy ők miről értesültek, ott nem nagyon van ilyen kétségem.

Az eljáró NAV-os tisztségviselőknek tudniuk kellett, hogy mit csinálnak.

— Ebben az esetben viszont, ha tudták, akkor kötelességük lett volna azt mondani, hogy ezt nem csinálom?

— Azt gondolom, hogy igen.

— Azt máig sem tudjuk, hova vitték ezeket az embereket, továbbá megtagadták tőlük a jogot, hogy ügyvéddel beszéljenek.

— Ez egy olyan, kifejezetten illegálisnak tűnő eljárás, amiben még visszamenőleg sem tudjuk tisztán látni ennek a hét embernek a státuszát. Tanúként hallgatták ki őket, de akkor meg nem ilyen módon járunk el velük szemben. Egyébként a tanúnak is lehet képviselője a büntetőeljárásban. Ha van képviselője, és a hatóság erről értesült, akkor lehetővé kell tennie, hogy a tanú képviselője jelen legyen. Ha pedig terheltként, gyanúsítottként hallgatják meg, akkor végképp lehetővé kell tenni, hogy a védője jelen legyen. Emellett,

ha külföldi az illető, értesíteni kell az állama szerinti külképviseletet, de ha az magától jelentkezik, a nagykövet, a konzul vagy bárki, akkor ott is lehetővé kell tenni a jelenlétet, és a tájékoztatás kötelező.

Szóval ez, ami itt történt, egyszerűen nem minősíthető. Tudja, amikor túl sok baj van egy emberi cselekménnyel, akkor sokszor az ember azt se tudja, melyik végén fogja meg a történetet. Ebben a történetben minden rossz. És ezt koronázza meg az, hogy egy képviselő benyújt egy törvényjavaslatot, egy elképzelést, hogy hogyan kellene utólag legálissá tenni valahogy a pénz visszatartását.

Ez egy olyan végvonaglás képét vetíti elém a jelenlegi hatalomgyakorlók részéről, amit én a saját országomban sosem szerettem volna látni.

— A törvény elfogadása előtt Orbán Viktor is hozott egy rendeletet, amiben elrendeli a pénz eredetének vizsgálatát, azt is, hogy politikai szervezetek részesülhettek-e belőle. Elképzelhető, hogy az egész akció célja a TISZA Párt kizárása a választásból?

— A miniszterelnöki nyilatkozat a szürrealitások körébe tartozik. Természetesen lehet egy ilyen elképzelés, de a jelenlegi hatalom helyében én legalább mérlegelném, hogy egy állami cselekvésnek milyen társadalmi fogadtatása lesz. Az a reményem a magyar társadalom jövőjét tekintve, hogy az állami magatartások nem csúsznak át egy olyan szférába, ami már olyan mértékű nyugtalanságot kelt a társadalomban, amely aztán helyrehozhatatlan károkat okoz az országban.

— Orbán Viktor közben az ATV-ben azt is mondta, hogy létezik egy titkosszolgálati jelentés arról, hogy a TISZA Pártot Ukrajna finanszírozza.

— Mondott már ilyet, aztán a dokumentum sose került elő.

— Most viszont arra is biztatta az őt kérdezőt, hogy kérje a titkosítás feloldását.

— Hát intézkedjen ő hivatalból esetleg. Vagy kérje ő, mint magyar állampolgár.

— Közben több kormánypárti oldalon AI-jal generált képek jelentek meg az „ukrán aranykonvoj” lefoglalásáról, amik alatt tízezerszámra jelentek meg külföldi lájkolók. Lehet ebben az egészben szerepe az orosz szolgálatoknak?

— Nyilvánvalóan a tényállásnak ezt a részét nem ismerem. Azt tudjuk, hogy az orosz befolyásérvényesítés különböző technikákkal jelen volt választások idején akár Romániában, akár Moldáviában, akár Belaruszban. Sőt, arról is szárnyaltak fel hírek, hogy az USA-ban is jelen volt ilyen orosz akaratérvényesítés a legutóbbi és az azt megelőző választások idején is. Helytálló következtetés, hogy

az oroszoknak nem érdekük a hatalomváltás Magyarországon, és ezért itt is felléphetnek.

Én ezt nem tudhatom, de logikus lenne, hogy fellépjenek. Ezt a magyar állam tagadja, az orosz állam is tagadja, de ettől még lehet igaz. És ugye van olyan értesülésünk, hogy egy külföldi, viszonylag elfogadottan működő titkosszolgálat erről értesítette is a magyar államot.

— Alig több, mint egy hónap van a választásokig. Tegyük fel, a Fidesz hatalmon marad. Egy ilyen, a jogállamiságot ennyire nyíltan sértő ügy után milyen következményei lehetnek ennek Magyarország maradék reputációjára nézve az EU-ban?

— Itt nem is a reputációról van szó, hanem arról, hogy egy bel- és külföldön túlnyomórészt teljesen hitelvesztett társaság gyakorolná továbbra is a hatalmat. Mert most a választás megnyerése érdekében olyan magatartást tanúsítanak a jelenlegi hatalom reprezentánsai, ami végképp hiteltelenné teszi őket. Már többször mondtam, és most is mondom: ha a Fidesz érdekét tekintem, vagy a Fideszben hívők és a Fidesz hatalmát gyakorlók érdekét, akkor én a helyükben azt kívánnám, hogy a hatalomváltás egy választás útján történjen meg, és nem másként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„A sértegetés és a hányinger határvidékén jár” - Az Operaház főigazgatója Vörösmarty Mihálynak adná Krasznahorkai László Nobel-díját
A Nobel-díjas magyar író a La Repubblica olasz lapnak adott interjúban nevezte elmegyógyintézetnek az országot. Ókovács Szilveszter a Facebookon „übermensch lenézésről” és sértegetésről írt válaszul.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. március 10.



„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak” – egyebek mellett ez a mondat is elhangzott abban a nagyinterjúban, amelyet Krasznahorkai László Nobel-díjas író adott, és ami komoly indulatokat kavart, miután március 9-én megjelent az olasz La Repubblica című lapban. A kijelentésekre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a Facebookon reagált.

Az író az interjúban a magyar nyelvhez és a magyarsághoz fűződő viszonyát is taglalta.

„Messzire kerültem a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától. Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik”

– fejtette ki Krasznahorkai.

Az Operaház főigazgatója szerint az író nem könnyíti meg, hogy egy nemzet büszke lehessen a Nobel-díjára.

„Amikor megkapta, lelkes posztot írtam, önmagam ellen érveltem mellette, örömmel (sajnos, nélküle, sőt, válasza nélkül) játszottuk a könyve alapján készült Eötvös-operát – elkapkodtam a dolgot, azt hiszem” – írta Ókovács, aki úgy látja, Krasznahorkai nyilatkozata „a sértegetés és a hányinger határvidékén jár”, és azon az „übermensch lenézés is átsüt”. Az elmegyógyintézetes hasonlatra így tért ki:

„A Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget.”

Ókovács példaként hozta fel a közelmúlt magyar Nobel-díjasait – Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet –, akik szerinte méltó módon viselkedtek az elismerés után. Posztját ezzel a felkiáltással zárta: „»Itt élned, halnod kell.« Krasznahorkai Nobel-díját Vörösmarty Mihálynak!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mérő Vera a Magyar Péter-filmről: Végigsírtam, mert arra gondoltam, nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk
A jogvédő aktivista a közösségi oldalán öntötte ki a szívét, miután megnézte a Tavaszi szél - az ébredés című dokumentumfilmet. Úgy véli, a remény helyét már egy szebb jövőbe vetett hit vette át az emberekben.


Mérő Vera jogvédő aktivista, publicista egy Facebook-posztban írta le, milyen hatással volt rá Topolánszky Tamás és Sümeghy Claudia „Tavaszi szél – az ébredés” című dokumentumfilmje, amely Magyar Péterről, a TISZA Párt elnökéről szól. Bejegyzését azzal kezdi, hogy nagyon nehéz szavakba öntenie a film által kiváltott érzéseket, hatásokat és felismeréseket, amelyek még egy éjszaka után is kavarognak benne.

Úgy véli, a film egyrészt megmutatja Magyar Pétert, az embert, „talán úgy, ahogy eddig még soha”, másrészt megerősített benne egy régi megérzést. Szerinte ez a megérzés mára bizonyossággá vált, és ki meri mondani, hogy „nemcsak hogy vége van, hanem valami visszafordíthatatlanul át is fordult”. Úgy fogalmaz: ezt a változást, ezt az „ébredést” már semmilyen titkosszolgálati mesterkedés vagy riogatás nem tudja felülírni.

„Tavaly nyáron éreztem ezt először hasonló, legalábbis alakuló bizonyossággal, a szigetemen, a zsákfalumban. Nem csak azt, hogy a korábban csontfideszes falu már egyáltalán nem volt az. Hanem azt, hogy

ez már nem csupán arról szól, hogy az emberekben a félelem helyét átvette a remény és bátran, a hangjukra találva elkezdtek beszélgetni egymással, kimondani, amit évek óta csak komoran, magukban gondoltak. Ekkor éreztem meg először, hogy a remény helyett elkezdett formálódni a hit egy lehetséges szebb jövőben. A hit azt jelenti, hogy az emberek már nem csak reménykednek a változásban. Fél lábbal már benne állnak.”

– írja. Hozzáteszi, ugyanezt érezte országszerte, a közösségi médiában, az utcán, boltokban és a tömegközlekedési eszközökön is.

Mérő Vera szerint a film nem Magyar Péter személyiségének megítéléséről szól, hanem a hitelességről. Párhuzamot von saját maga és a politikus között, mondván, mindkettejüket megosztó személyiségnek tartja, de a hitelességüket nem lehet megkérdőjelezni, mert van egy ügyük, amiben hisznek.

„És ugyanezt látom, ha úgy tetszik, felismerem a rokoni szálat Magyar Péterben is. Hogy bár nem biztos, hogy mi olyan nagyon kedvelnénk a másikat - sőt, jó eséllyel nem -, de ha egymás szemébe néznénk, nagy valószínűséggel meglátnánk a másik tekintetében, hogy van egy ügye. Hogy felismerte az ügye súlyát és jelentőségét. És hogy ez az ügy mennyivel nagyobb, mint ő maga” – fogalmaz. Úgy látja, ettől lesz egy ember megkérdőjelezhetetlenül hiteles.

Szerinte az országnak pontosan egy ilyen hiteles figurára volt szüksége, aki megmutatja, hogy a változás lehetséges.

„Hogy igenis ki lehet mondani: mi ezt meg tudjuk csinálni. Nem egyedül, hanem veletek. Mert hiteles vagyok, mert ugyanazt akarjuk, mert nagyon sokan akarjuk. És csak ki kell mondani, hogy meg fogjuk csinálni. Mert eldöntöttük. Így cserélte ez az ország a tanult tehetetlenség apátiáját a tanult optimizmus tettrekészségére. Mert felébredtünk”

– fogalmazott a jégvédő.

Azt is elárulta, hogy a filmet a tizedik perctől az utolsóig végigsírta.

„Egyszerűen azért, mert közben szorongattam a mellettem ülő kezét, és arra gondoltam: nem kell abban felnevelnünk a gyerekeinket, amiben eddig éltünk. Amiben az elmúlt tizenhat évben éltünk. És ahhoz, hogy ezt ne kelljen, nem az az egyetlen út, hogy elhagyjuk a hazánkat.”

Mérő Vera szerint Magyar Péter ehhez az érzéshez segített hozzá milliókat, egyfajta „vezetékként” működve, amely összeköti a pontokat, hogy az emberek ráébredjenek, mennyien vannak. Végül köszönetet mond az alkotóknak, akik szerinte áldozatokat hoztak és a szívüket-lelküket beletéve hoztak létre valami csodálatosat. Ezt állítja szembe a hatalommal, amelyet véleménye szerint a rettegés és a legalantasabb motivációk hajtanak, nem a hit, a remény vagy a szeretet.

„Ez a film emlékeztet minket arra, hogy történelmi pillanat előtt állunk. Hogy a szépségünket végre újra, teljes fényében mutathassuk meg”

– zárja bejegyzését.

A „Tavaszi szél – az ébredés” egy független, egész estés dokumentumfilm, amelyet Topolánszky Tamás Yvan rendezett, producerei pedig Topolánszky és Sümeghy Claudia. Az alkotók több mint egy éven át követték Magyar Pétert országjárásokon és otthoni beszélgetésekben is. A film saját forrásból, állami támogatás és szponzoráció nélkül készült, és 2026. március 12-én kerül a mozikba a JUNO11 Distribution forgalmazásában.

Magyar Péter mellett megszólal benne többek között Szabó Andrea politológus-szociológus, Dull Szabolcs, a Telex volt főszerkesztője, Lakner Zoltán politológus, valamint Ruff Bálint kommunikációs szakember. Emellett szerepelnek Magyar közeli munkatársai és támogatói is, mint Bódis Kriszta író, Radnai Márk, a Tisza alelnöke, Rost Andrea operaénekes és Nagy Ervin színész.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk