Van még mozgásterünk a klímaváltozás megfékezéséhez, de az idő múlásával ez egyre szűkül. Így vélekednek azok a tudósok, akik kutatásaikkal hozzájárultak az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hétfőn közzétett jelentéséhez. A jelentés az éghajlatváltozás hatásairól, az ezzel összefüggő természeti és társadalmi sérülékenységről, és az alkalmazkodás lehetőségeiről szól. A Másfélfok sajtóklubjában Ürge-Vorsatz Diána fizikust, a CEU professzorát kérdezték a főbb megállapításokról.

Ürge-Vorsatz Diána elmondta, ma a Föld lakosságának több mint 55%-a, mintegy 4,3 milliárd ember városi környezetben él, és évente 5 millióra tehető azoknak a száma, akik közülük már most a klímaváltozás miatt halnak meg. Ez pedig csak súlyosbodni fog.

A globális felmelegedés hatása Európában jellemzően az egyre gyakoribb hőhullámokban, Amerikában a pusztító erejű viharokban, Afrikában pedig a hosszan tartó szárazságban mutatkozik meg.

Ürge-Vorsatz Diána az „izzó parázs” (burning embers)-diagrammon keresztül mutatta be a klímaváltozás forgatókönyveit. A jelenlegi ismereteink alapján

A Föld biosokfélesége mindenesetre már plusz 1,5 C fokon is súlyosan sérülhet, a tengeri koralloktól a magas hegyek élővilágáig. Európának ekkor négy fő kockázati tényezővel kell szembenéznie: a gyilkos hőhullámokkal, a mezőgazdaság súlyos visszaesésével, a vízhiánnyal és az áradásokkal.

1,5 és 3 C fokos felmelegedés között két-háromszorosára nőhet a halálozás. Dél-Európában – és a klímaváltozással Magyarország is egyre inkább e régióhoz tartozik majd, - 30-40-nel nő majd a 35 C fok feletti napok száma, ehhez pedig az emberi szervezet csak nagyon nehezen tud majd alkalmazkodni. Gyakoribbak lesznek az erdőtüzek, és emiatt az erdők nem tudják majd elnyelni a szükséges szén-dioxid mennyiséget.

A megoldás az intenzívebb öntözés lenne, a fokozódó vízhiány miatt azonban erre is kicsi az esély. Az előrejelzések szerint két héttel is megnőhet az aszályos időszakok hossza. A vízhiány nemcsak a lakossági ellátásban és a mezőgazdaságban jelent majd gondokat, hanem a víz- és energiaigényes ipari ágazatokban is.

Az áradások főleg a tengerparti településeken súlyosbodhatnak – végveszélybe kerülhet például Velence, – de egyre nagyobbak lesznek a folyók által okozott áradások is.

Ennek tipikus példája a légkondicionálás. Ezek a berendezések energiaigényesek, káros kibocsátást generálnak, ezáltal - miközben lehűtik a lakásokat, belső tereket - felforrósítják a városokat. Ezen kívül az emberi szervezetet is megterheli a nagy hőmérséklet-különbség, a rossz berendezések még különböző fertőzéseket is terjeszthetnek. Éppen ezért célszerűbb leárnyékolni a lehető legtöbb betonfelületet, utakat, parkolókat, magas, lombos fákkal, amelyek egyszerre működnek párologtatóként és légkondicionálóként is.

A városok „hősziget-hatását” úgy lehetne megszűntetni, ahogyan ezt például Barcelonában tették: kerékpárutakkal, a metróhálózat fejlesztésével és az autók kitiltásával. Meg kell osztani élőhelyünket a természettel.

A professzornő szerint Magyarországon az is gond, hogy nagyon intenzív módszerekkel dolgozik a mezőgazdaság, és ez a biodiverzitás rovására megy. Nagyobb terület kellene az agro-erdőgazdaságnak, a termények sokféleségének, amely a rovarpopulációknak is hasznos, mert a kártevőknek csak így lehetnek természetes ellenségeik. A vegyszerek növelésével az ökoszisztéma még kevésbé tud védekezni, a betegségeket hordozó kórokozók is könnyebben terjednek.

„A jelenlegi háborús helyzet miatti energiaválság gyorsíthatja vagy lassíthatja a fenntartható energiára történő átállást?” – tette fel a kérdést a Szeretlek Magyarország.

Ürge-Vorsatz Diána szerint egy ilyen rendkívüli helyzet mindig adhat új impulzusokat, ahogyan azt láthattuk a koronavírus-járvány esetében is. Szerinte egy új földgáz-infrastruktúra kiépítése rossz válasz lenne, mert bár függetleníteni tudnánk magunkat az orosz forrástól, ez még magasabb kibocsátással járna.

És természetesen nagyobb teret kell adni az alternatív energiáknak. Sajnos - tette hozzá,- ezek a dolgok sokszor ipari érdekeken múlnak, és nem az embereken.

Jó vagy rossz adaptáció-e a génmódosítás? – hangzott egy további kérdés. A professzornő ebben nem kívánt állást foglalni, mert úgy gondolja, hogy a Föld élelmiszer-ellátásában szükség van ellenálló fajokra, másfelől viszont sokan inkább a természethez közeli fajokban látja a megoldást. Először ezeknek a lehetőségét érdemes megvizsgálni, csak utána a technológiai megoldást.

Ahogy arról már sokszor szó esett az utóbbi években, vissza kellene adni a világon mindenütt az ősi mezőgazdasági tudás becsületét, és erre nagy szükség lenne Magyarországon is: az egyes növényfajták változatossága ugyanis nagyon jó védekezési módszer.