Nem jött nagy csomaggal a Kongói Demokratikus Köztársaságból a Fulu Miziki Kollektiv az első európai koncertjére 2020-ban. Semmilyen termetes hangszert nem hoztak, gyakorlatilag

Nem tanultak zenét, azt mondják magukról, a ritmus a vérükben van. Fülük kihegyezve figyel minden hangra, hogyan lehet belőle zenét csinálni. A tehetséges srácok Kinshasában élve nem álmodoztak drága hangszerekről, az egymást érő szemétkupacokból válogatták ki, amiből maguk alkothatják meg a zenekaruk minden szükséges eszközét.

Évekig próbálgatták, mi lesz abból, ha összeengedik a dobozok, zacskók, PVC-csövek, edények, csavarhúzók, strandpapucsok, telefon és bicikli alkatrészek hangjait. Az apró házak, kiteregetett ruhák és szeméthalmok mellett gyakoroltak, és saját kezűleg gyártották fellépő ruháikat is.

A különleges szemétkánon és a szemétkosztümök megalkotói egy környezetbarát, futurisztikus afropunk zenekar lett.

Évek múlva hatan (Skelembele, La Roche, Tshe Tshe, Deboule, Le Meilleur, Dj Final) úgy gondolták, itt az ideje, hogy Afrikán kívül is megmutassák, mit tudnak, és ami a legfontosabb, hogy elvigyenek oda egy fontos üzenetet: a szemétben fuldokló Afrika hírét.

Másként képzelték, mi van itt.

Szlovákiában, a Pohoda fesztiválon volt az első koncertjük. Két évig a Covid miatt volt nehezebb zenélni, tavaly már sok fellépésük volt. Négyen voltam ott én is, Angliában kettőn, Olaszországban, és Spanyolországban. Volt benne nagy szabadtéri és kistermes fellépés is.

„A legjobb felmenni és megmozgatni a tömeget” – mondja Deboule, és mindenki helyesel, hogy ezért megéri a nehézségeket is vállalni. A koncertezés nem csak egy jó buli. A legmegterhelőbb az utazás. Többnyire hétvégenként lépnek fel, ilyenkor gyakori, hogy 3 napig folyamatosan úton vannak. Van, hogy egy késő esti koncert után azonnal indulni kell, hogy ott legyenek a következő helyszínen. Az utazás közbeni alvás nem túl pihentető, de zenélésre mindenki feltölti magát.

Megzavarta a banda terveit a Brexit után megváltozott Anglia. Nem kapták meg a vízumukat időben, így 10 meghirdetett koncert maradt el 2022-ben, párat azért késve megtartottak.

Bőröndjeikben mindenkinek megvannak a fadarabjai, amire felállítják a hangszereket. Legóként dobják össze a különböző dobokat. Azokon felváltva játszanak, csak a két gitár marad tulajdonosánál.

A zenéléshez szükséges nagyobb műanyagtartályt nem visznek egyik helyről a másikra, azt kérik az adott helyszínen.

A hangszerpótlás csak Svájcban tűnt lehetetlennek.

„Mindenhol könnyen találunk szemetet az úton is, ott viszont nem volt szemét. Rengeteget kellett gyalogolni, hogy találjunk valamit” – mondja Tshe Tshe csodálkozva.

A fiatalok motiválásához énekelnek szeretetről, családról és munkáról.

Sajnálják, hogy csak keveset tudnak angolul, így nehezebb eljuttatni az üzenetet, de hiszik, hogy hangszereik beszélnek helyettük.

A kongói csapat a szelektív gyűjtésben hisz, ami Kongóban nincs. Kinsashában a vegyes szemetet is csak néha viszik el.

– mondja Le Meilleur.

Ezen a téren nagyon nagy a különbség Európa és Afrika között. „Európában két napig látod a szemetet, aztán elviszik. Afrikában két évig nézheted” – magyarázzák.

Afrikában sok helyen kuka sincs, de ahol van, ott is ritkán jön érte teherautó. A helyiek próbálnak takarítani maguk körül, de lehetetlen jó megoldást találni. Sokan fizetnek magánembernek, hogy vigye el a szemetet. Elviszik ugyan, de csak egy távolabbi helyre, valahova az út mellé, az erdőbe.

A kongói srácoknak tetszik, hogy itt különböző kukák vannak a különböző szemétnek. Szerintük a szelektív gyűjtés a jó megoldás. „Kár hogy az emberek hanyagok” – mondják.

Azt mondják, az egyre növekvő műanyagáradat ellen sokat segítene, ha Afrikában is lenne szelektív gyűjtés, és ha ott is tudnának gázt, áramot készíteni a szemétből. Azt remélik, hogy a rengeteg önkéntes között ráérez majd egy csoport, mi a valódi segítség Afrikának.

„Itt is jobb lenne, ha rendet tennének az emberek fejében, hogy mindenki kövesse a szabályokat” - mondják.

Remélhetően mielőbb láthatók lesznek az Ozora vagy a Sziget fesztiválon.