„Műgyerek, tiszteld a gépeket

Atyád sem vallott más elveket

Köszönd meg gép adta életed

S végül gép lesz, ki eltemet”

Az a szomorú helyzet állt elő, hogy egy nappal azelőtt láttam Maria Arlamovsky Robotrománc (Robolove) című filmjét, ahogy értesültem egy számomra nagyon kedves ember, Benkő László, az Omega együttes alapítójának a haláláról. Mivel nem kellett azon melegében megírni a kritikát, pihentettem az élményt néhány napig, mialatt elővettem több lemezt is ifjúkorom meghatározó zenekarától. Így jutottam el a 200 évvel az utolsó háború után című, 1972-ben született dalhoz, és – bár arra remény sincs, hogy a Homo Sapiens valaha is abbahagyja a háborúzást – úgy éreztem: ez a négy sora pontosan ráillik arra, amit a Verzió nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál on-line programjában bemutatott alkotás sugallt.

Amióta a mesterséges intelligencia már nemcsak a science-fiction fogalomkörébe tartozik, hanem velünk élő valóság, sokakat foglalkoztat, hogy hol a határ ember és gép között, lehetnek-e egy gépnek érzései, önálló akarata és egyre többen vannak, akik e határok feszegetéseinek szentelik életüket. És sokan vannak azok is, akik úgy gondolkodnak: még sosem sült ki semmi jó abból, ha az ember „istent akart játszani”, vagyis beavatkozott a természetbe. A klónozást egyelőre – legalábbis hivatalosan – elutasítja a civilizált világ, a robotok viszont már eljutottak az „emberszabású” evolúciós korszakba.

A nyitóképekben egy sétakocsikázásra induló fiatal párt látunk. A fiú valóságos, a lány robotbaba. Ezután egy japán műhelybe tekinthetünk be, ahol egy jóképű fiatalember készül. „Téged érdekesebbnek találnak az emberek, mint engem. Nemsokára nem fog számítani, hogy ki a fontosabb” – mondja Isoguro Hirosi, az oszakai egyetem intelligens robotlaboratóriumának vezetője a kreatúrájának. És a következő percben a még tökéletesítésre szoruló robot úgy fekszik egy ágyon, hogy nem lehet nem gondolni dr. Frankenstein Lényére, bármilyen szépek a vonásai. De láthatjuk nem sokkal később amerikai párját is. A tökéletes, ám minden természetességet nélkülöző nőket gyakran szokták a Barbie babákhoz hasonlítani – a filmben igazi robot-vetélytársat kapnak, Baby révén. Az ő teremtője, Matt Cullen már párkapcsolatokban gondolkodik.

Nekünk, embereknek, mondja, sokszor el kell rejtenünk személyiségünk egyes vonásait, mert azok nem tetszenek partnerünknek. Ilyen értelemben a robotok rendkívül hasznosak lehetnek, mert velük önmagunk lehetünk.

„Tükröd leszek

megmutatom ki vagy,

ha nem ismernéd magad”

(G.N.L. fordítása)

– idézi Cullen a Velvet Underground híres dalát, az I’ll Be Your Mirrort.

Az emberi robotoknak persze már most is lehet mindennapi haszna – világít rá a film. Az osztrák Nadia Magnenat Thalman elárulja, hogy 30 évig álmodott a tökéletes személyi asszisztensről, és végre sikerült megalkotnia. A spanyol Ulises Cortés arra hívja fel a figyelmet, hogy Európában egyre több az idős ember, és a fiatalabbak nemigen szeretnek velük foglalkozni. Az ő magányukat is megoldaná egy-egy saját humanoid és szívesebben fogadnák, mint egy új, idegen embert.

Néhány barcelonai szexmunkás viszont azon háborodik fel, hogy lassan már az ő üzletüket is rontják, és bizonyítékként megmutatnak egy pornófilm-részletet, amelynek főszereplője egy tökéletesen emberi gép-hölgy. A dél-koreai Kyoungmi Oh pedig azt találja vérlázítónak, hogy a nő-robotok, bármi is legyen a funkciójuk, a férfi által idealizált fiatal, karcsú, fehérbőrű lányokra hasonlítanak.

Tehát a kibertér nemhogy megszűnteti a nemek közti egyenlőtlenséget, hanem tovább erősíti – mondja Oh.

Egy szép arcú, érett afro-amerikai nővel filozófiai kérdésekről beszélgetnek, aztán rájövünk, hogy csupán egy élő mellszobor. Neve BINA48, akinek nem kell sem a női mivolta, sem fekete bőre miatt előítéletekkel megküzdenie. Ő lehetne örökkévalóságunk prototípusa, akibe, alkotója, Bruce Duncan szerint fel lehet tölteni mesterséges intelligenciával személyiségünket, emlékeinket, életfelfogásunkat. Éppen azt a részünket, amely egyszeri és megismételhetetlen, és amely a dolgok jelenlegi (?) állása szerint veszendőbe megy. Nathasa Vita-More, aki 1982-ben a Transzhumanista Kiáltványban a halálon való túllépést hirdette meg, most egyenesen azt vizionálja, hogy ha természet adta testünknek lejár az ideje, megtervezhetjük, hogy milyen testben akarunk tovább élni. Vita-More szerint 100 év múlva bárki halhatatlanná válhat.

És máris az érzelmeknél vagyunk. Bár Duncan állítja, hogy vannak emberek, akik azért szeretnének robottá válni, mert az arcuk nem árul el semmit, Ayanna Howard amerikai robotmérnök büszkén vallja: képesek arra beprogramozni a robotokat, hogy egy adott helyzethez megfelelő érzelmeket mutassanak. „Egyébként pedig az emberek is be vannak programozva. Nem tudom, van-e nagy különbség egy robot beprogramozása és a gyerekeknek a szülők általi beprogramozása között” – mondja Howard. Hm….innen már csak egy lépés a napjainkban folyamatosan elszenvedett agymosás a politikától, a reklámoktól, a szappanoperáktól. Lehet, hogy már rég robotok vagyunk, csak még nem vettük észre?

Valahol a lényegre tapint Hidaka Zenbo japán buddhista szerzetes, aki szerint az ember azért alkot humanoid robotokat, hogy emberi keretet adjon valami emberfelettinek. Ugyanúgy, ahogyan isteneket teremtettek saját képükre. Azt már nem teszi hozzá bölcs férfiú, hogy évezredek óta vissza is élnek ezekkel a saját képmásukat hordozó istenekkel.

Mint ahogyan a film sem időz el azokon a félelmeken, amelyek a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban egyre többekben merülnek fel, különösen, amióta eljutottunk a „machine learning” stádiumig. „Mi, emberek alkotjuk meg a technológiákat, mi programozunk, mi tároljuk önkéntelenül előítéleteinket az algoritmusokba. A gonosz, amitől félünk, nem más, mint, amit naponta használunk” - mondja filmjéről a Bécsben élő rendezőnő. De mi lesz vajon, ha ezek a ma még engedelmes tükörképeink túllépnek rajtunk? Cortés arról elmélkedik, hogy az emberek egy idő után nem fognak dolgozni, mint hajdan az ókori Athén polgárai, és a robotok lesznek a jövő rabszolgái. Csakhogy a rabszolgák fel szoktak lázadni…

Néhány órával azután, hogy beiktatták, Joe Biden máris munkához látott. A Fehér Ház átvétele után tett egyik első lépéseként ugyanis

- írja a Guardian.

Az új amerikai elnök ezzel a lépéssel megsemmisítette elődje, Donald Trump egyik legsúlyosabb döntését.

Trump már a kezdetekkor hevesen tiltakozott a világ 195 országa által 2015-ben aláírt globális egyezmény ellen. 2019-ben értesítette az ENSZ-t az Egyesült Államok kilépési szándékáról, végül hivatalosan 2020 novemberében lépett ki az ország a klímaegyezményből.

Bidennek ugyanakkor már az egyik fő kampányígérete az volt, hogy visszalépteti Amerikát az egyezménybe.

- jelentette ki az Ovális irodában Biden, mielőtt aláírta a rendeletet.

António Guterres ENSZ-főtitkár szinte azonnal üdvözölte az amerikai elnök döntését.

Biden szerdán ezen kívül több rendeletet is aláírt a Trump-kormány által hozott szigorú bevándorlási intézkedés megváltoztatására is.

De az amerikai elnök a koronavírussal kapcsolatban is hozott intézkedéseket: kötelezővé tette a maszkviselést a szövetségi állam tulajdonában levő épületekben és azok területén. Emellett pedig kinevezett egy koordinátort a koronavírus elleni védőoltások elosztására, és kiterjesztette a járvány idejére elrendelt kilakoltatási moratóriumot.

Bár egy éve a világ figyelmének középpontjában a koronavírus világjárvány áll, egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a globális felmelegedés, a klímaváltozás, a biosokféleség pusztulása milyen jövőt tartogat az utánunk következő nemzedéknek.

Most 17 világhírű tudós, például a Stanford és a Berkeley professzorai a Frontiers-ben megjelent terjedelmes cikkben figyelmeztetnek azokra a veszélyekre, amelyeket még mindig hajlamosak vagyunk alábecsülni. Holott a káros hatások fenyegetik Földünk egész bioszféráját és annak minden életformáját, beleértve az emberiségét is, és egyelőre kétséges, hogy van-e olyan politikai vagy gazdasági rendszer, amely képes megelőzni a készülő katasztrófákat.

A tudósok szerint nagy probléma, hogy az ökológiai rendszerek megbomlása után csak késlelteve jelentkeznek a társadalmi-gazdasági hatások, ezért azokat sokan nem veszik eléggé komolyan. Most összegyűjtötték azokat a legriasztóbb adatokat, amelyek talán felrázhatják a világ közvéleményét és vezetőit. A listát egyfajta „hidegzuhanynak” szánják, azt mondják, itt az ideje felébredni.

Akkor jöjjenek a riasztó adatok:

A földművelés 11 ezer évvel ezelőtti kezdetei óta a földi növényzet biomasszája mintegy a felére csökkent. Az ember módosította a szárazföldi területek 70%-át, ami miatt elveszett az eredeti biodiverzitás több, mint 20%-a.

Az elmúlt 500 évben legalább 700 gerinces állat és 600 növényfajta kipusztulását dokumentálták, és az elmúlt öt évtizedben a különböző gerincesek populációi átlagosan 68%-kal csökkentek.

Súlyosan károsodott az édesvizi és tengeri környezet. Az 1000 km-nél hosszabb folyók 75%-ának nincsen már végig szabad folyása, és az emberi tevékenység veszélyezteti az óceánok kétharmadát. Az élő korallzátonyok nagysága 200 év alatt a felére zsugorodott. A tengeri moszaterdők 40 százaléke eltűnt, ahogy a nagy ragadozó halak 33 százaléka is, az elmúlt évszázadhoz képest.

Mindezek az ökoszisztéma működésére is károsan hatottak.

Csökkent a széndioxid-felfogó, a beporzó képesség, romlott a talaj, a víz és a levegő minősége, gyakoribbak és intenzívebbek lettek az áradások és a tüzek, és mindez veszélyes az emberi egészségre.

Jól mutatja az emberi tevékenység mindent átformáló hatását, hogy a szárazföldi gerincesek biomasszájának 59%-át ma már a tenyészállatok teszik ki, 36%-át az emberek, és csak 5%-át a vadon élő emlősök, madarak és hüllők.

Az utolsó, ötödik tömeges kihalás a Földön, amikor geológiai értelemben rövid idő (3 millió év) alatt kipusztult a bolygó minden élőlényének 75%-a, 66 millió évvel ezelőtt következett be a Kréta-korban. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint

– írják a kutatók.

A tanulmány figyelmeztet arra, hogy Földön az emberek száma 1970 óta megduplázódott, mára megközelíti 7,8 milliárdot, és az előrejelzések szerint a klímaváltozásnak különösen kitett Szahara alatti Afrika lakosainak száma a jelenlegi 1,1 milliárdhoz képest a következő 30 évben szintén megkétszereződik. 2050-ben a világ népessége elérheti a 9,9 milliárdot.

A túlnépesedés gyorsítja a talajminőség romlását, a biosokféleség pusztulását, miközben tovább nő az igény műanyagra, ami növeli a szennyezést. Gyakoribbak lesznek a járványok és élesebben jelentkeznek a társadalmi problémák. A szegénység, a munkanélküliség, az egyenlőtlenség, a politikai instabilitás polgárháborúkhoz vagy nemzetközi konfliktusokhoz vezethetnek.

Az emberi fogyasztás növekedésével egyre csökken a Föld regenerációs képessége. 2020-ban például az emberiség januártól augusztusig annyit fogyasztott, amelynek pótlására bolygónknak egy egész évre szüksége van.

Még mindig nő a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának aránya, a nagy CO2-kibocsátással járó hústermelés pedig a mezőgazdaság globális szénlábnyomát növelte robbanásszerűen. Holott éppen a fosszilis tüzelőanyagoktól kellene megszabadulni a klímaváltozás megfékezése érdekében 2050-ig.

A kutatók szerint a biosokféleség pusztulásának megállítása jelenleg egyetlen országban sem számít a legfőbb prioritások közé. Az erről szóló nemzetközi célkitűzések közül szinte semmi nem valósult meg.

Azt írják,

Mivel az új fertőző betegségek megjelenése elsősorban az ember és állat közti interakcióknak, a klímaváltozás okozta környezetpusztulásnak, az erdőirtásnak, az intenzív mezőgazdaságnak, a vadon élő állatok kereskedelmének a következménye, egyre nagyobb eséllyel kerülnek át tömegesen kórokozók az emberekre.

A klímaváltozás veszélyei látványosabbak, mint a biodiverzitást fenyegető vesély, de a társadalmak egyelőre azt sem tudják hatékonyan kezelni. A legfrissebb klímamodellek szerint a korábbi előrejelzéseknél is nagyobb felmelegedésre számíthatunk, és még ha a párizsi egyezmény aláírói teljesítik is vállalásaikat, a Föld átlaghőmérséklete 2,6 – 3,1 C fokkal lehet melegebb az iparosodás előtti időszakhoz képest 2100-ra.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy miközben a világ népei kezdik felfogni a klímaválság mértékét, a nagypolitikában az elmúlt években, mint például az Egyesült Államokban vagy Brazíliában, éppen ellenkező tendenciák uralkodtak jobboldali populista vezetők miatt.

A környezetvédelmet ideológiai fegyvernek tekintik a politikai polarizációban, ahelyett, hogy fennmaradásunknak és a bolygó védelmének egyetemes eszközét látnák benne.

Annak ellenére, hogy a klímaváltozás önmagában is nagy gazdasági megterhelést jelent, amely akár világháborúhoz is vezethet, a legtöbb ország abból indul ki, hogy egy jelentős ellenlépés túl drága ahhoz, hogy politikailag kifizetődő lenne. És mivel álláspontjukat fizetett dezinformációs kampányokkal propagálják, hogy megvédjék a rövid távú profitjukat, kétséges, hogy sikerül-e időben megfelelő mértékű változást elérni a gazdaságban.

Mivel a nemzetközi jog egyelőre nem ismeri el menekülteknek a „környezeti migránsokat”, ez az emberáradat tovább gyengítheti a nemzetközi együttműködést, és vele együtt a válságenyhítési képességünket.

A tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy a helyzet súlyossága miatt

Ezek a változások a tudósok szerint szükségszerűen maguk után vonják a népességnövekedéssel kapcsolatos súlyos vitákat, de ugyanakkor igazságosabbá tehetik a világot.

Jeff Bezos azt állítja, hogy űrutazási társasága, a Blue Origin január 14-i, missziójának sikeres befejezése után, valóban közel kerültek az emberek űrutaztatásához - írja a Guardian.

A New Shepard rakéta a társaság Texas nyugati részén található saját indítóhelyéről szállt fel, és egy továbbfejlesztett személyzeti kapszulát tartalmazott, amely a „Mannequin Skywalker” névre keresztelt próbabábut szállította.

A New Shepard programot úgy tervezték, hogy hat űrturistát szállítson egy keringési pályára, ahol körülbelül három perc súlytalanságot tapasztalhatnak meg.

Visszatérve a Földre, a rakéta szabályozottan érintette a leszállópadot, míg a személyzet kapszulája ejtőernyőket használt. A repülés után Ariane Cornell, a Blue Origin űrhajós és értékesítési igazgatója azt mondta: "Nagyon közel vagyunk az emberek űrutaztatásához."

A Greenpeace decemberben több fővárosi Covid-kórháznál mérte az egyik legmérgezőbb, városi légszennyezettségből adódó gáz, a nitrogén-dioxid szintjét - így a forgalmas Róbert Károly körút melletti Honvédkórháznál is - számol be az RTL Klub Zöld Híradója.

A legrosszabb adatok épp az említett Honvédkórháztól érkeztek, de nem sokkal jobb a helyzet a Péterffy Sándor utcai és a Szent János Kórháznál sem.

A szervezet illetékese elmondta: sem a kormány, sem a főváros eddigi intézkedéseivel nem elégedettek a légszennyezés csökkentését tekintve, az ingyenes parkolás bevezetése pedig csak tovább rontott a helyzeten.

VIDEÓ: Az RTL Zöld Híradó teljes riportja a Covid-kórházak légszennyezettségéről: