Ma még engedelmes tükörképeink – megnéztük a Robotrománc című filmet
Néhány barcelonai szexmunkás viszont azon háborodik fel, hogy lassan már az ő üzletüket is rontják, és bizonyítékként megmutatnak egy pornófilm-részletet, amelynek főszereplője egy tökéletesen emberi gép-hölgy. A dél-koreai Kyoungmi Oh pedig azt találja vérlázítónak, hogy a nő-robotok, bármi is legyen a funkciójuk, a férfi által idealizált fiatal, karcsú, fehérbőrű lányokra hasonlítanak.
Tehát a kibertér nemhogy megszűnteti a nemek közti egyenlőtlenséget, hanem tovább erősíti – mondja Oh.
Egy szép arcú, érett afro-amerikai nővel filozófiai kérdésekről beszélgetnek, aztán rájövünk, hogy csupán egy élő mellszobor. Neve BINA48, akinek nem kell sem a női mivolta, sem fekete bőre miatt előítéletekkel megküzdenie. Ő lehetne örökkévalóságunk prototípusa, akibe, alkotója, Bruce Duncan szerint fel lehet tölteni mesterséges intelligenciával személyiségünket, emlékeinket, életfelfogásunkat. Éppen azt a részünket, amely egyszeri és megismételhetetlen, és amely a dolgok jelenlegi (?) állása szerint veszendőbe megy. Nathasa Vita-More, aki 1982-ben a Transzhumanista Kiáltványban a halálon való túllépést hirdette meg, most egyenesen azt vizionálja, hogy ha természet adta testünknek lejár az ideje, megtervezhetjük, hogy milyen testben akarunk tovább élni. Vita-More szerint 100 év múlva bárki halhatatlanná válhat.
Natasha Vita-More
És máris az érzelmeknél vagyunk. Bár Duncan állítja, hogy vannak emberek, akik azért szeretnének robottá válni, mert az arcuk nem árul el semmit, Ayanna Howard amerikai robotmérnök büszkén vallja: képesek arra beprogramozni a robotokat, hogy egy adott helyzethez megfelelő érzelmeket mutassanak. „Egyébként pedig az emberek is be vannak programozva. Nem tudom, van-e nagy különbség egy robot beprogramozása és a gyerekeknek a szülők általi beprogramozása között” – mondja Howard. Hm….innen már csak egy lépés a napjainkban folyamatosan elszenvedett agymosás a politikától, a reklámoktól, a szappanoperáktól. Lehet, hogy már rég robotok vagyunk, csak még nem vettük észre?
Valahol a lényegre tapint Hidaka Zenbo japán buddhista szerzetes, aki szerint az ember azért alkot humanoid robotokat, hogy emberi keretet adjon valami emberfelettinek. Ugyanúgy, ahogyan isteneket teremtettek saját képükre. Azt már nem teszi hozzá bölcs férfiú, hogy évezredek óta vissza is élnek ezekkel a saját képmásukat hordozó istenekkel.
Mint ahogyan a film sem időz el azokon a félelmeken, amelyek a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban egyre többekben merülnek fel, különösen, amióta eljutottunk a „machine learning” stádiumig. „Mi, emberek alkotjuk meg a technológiákat, mi programozunk, mi tároljuk önkéntelenül előítéleteinket az algoritmusokba. A gonosz, amitől félünk, nem más, mint, amit naponta használunk” - mondja filmjéről a Bécsben élő rendezőnő. De mi lesz vajon, ha ezek a ma még engedelmes tükörképeink túllépnek rajtunk? Cortés arról elmélkedik, hogy az emberek egy idő után nem fognak dolgozni, mint hajdan az ókori Athén polgárai, és a robotok lesznek a jövő rabszolgái. Csakhogy a rabszolgák fel szoktak lázadni…
