Összeomlóban a középosztály? – az olcsó, főleg kínai munkaerő, a robotok és a szoftverek harapófogójába kerültek
Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a célja az, hogy tagországai minél okosabb gazdaságpolitikát alakítsanak ki, hazánk 1996 óta a tagja) a középosztály helyzetéről szóló jelentésében leírja, hogy a globalizáció, az automatizálás és az egyenlőtlenségek növekedése miatt hogyan torpantak meg azok a rétegek, amelyek neveltetésüknél, kultúrájuknál fogva történelmileg az emberi és gazdasági tőke felhalmozásának motorjai voltak. „A fejlődés ott nagyobb, ahol a középosztály erősebb” – hangsúlyozza a CNN által idézett jelentés, mely szerint
„a középosztálynak az oktatásba, az egészségügybe, a lakásba való befektetései, a közszolgáltatások iránti elégedettsége, a korrupció elutasítása, a polgártársaikkal és a demokratikus intézményekkel szembeni bizalma az alapjai a növekedésnek.”
Most azonban egyfelől az olcsó, elsősorban kínai munkaerő, másfelől a robotok és a szoftverek harapófogójába kerültek, elsősorban az angolszász országokban, kevésbé a skandinávokban, de nyilvánvaló, hogy ott is, ahol a legjobban meggyökereztek, gyakorlatilag Európa összes országában.
A lehetséges kritériumok közül az OECD a jövedelmet választotta a középosztály meghatározására. Ehhez venni kell egy meghatározott ország jövedelmeinek skáláját, a felénél vonalat kell húzni úgy, hogy a lakosság egyik fele a vonal felett, a másik a vonal alatt legyen. A jelentésre hivatkozó La Repubblica az olasz példából indul ki: a 2016-os adatok szerint az átlag olaszországi jövedelem egy négyfős családban évente 29.305 euró (kb 9,3 millió forint) volt. Aki ennek az összegnek legalább a 3/4-ét keresi, de nem többet, mint a kétszeresét, az középosztálybelinek számít. Tehát a négytagú családnál maradva, az évi jövedelem 21.979 (kb 7 millió forint) és 58.610 euró (18,5 millió forint) között kell, hogy legyen.
Ebben a sávban azonban egyre kevesebben vannak. A második világháború után született nemzedék tagjai, a „baby boomerek” (1946-64) ezekben az években mennek nyugdíjba. Amikor húszévesek voltak (1965 és 1980 között), csaknem hetven százalékuk mondhatta magát a középosztályhoz tartozónak. Ma az OECD-országokban a „milleniáloknak” (azaz a kétezres évek után felnőtté vált generációknak) már csak hatvan százaléka mondhatja el ezt magáról. A „baby boomereknek” ráadásul a mainál sokkal stabilabb munkaerőpiacon kellett elhelyezkedniük, mint a mai generációknak, eleve tartósabb állásokra számíthattak.
A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy hétből egy középosztálybeli találja magát négy év leforgása alatt a legszegényebb 20 százalék sávjában. Ez még gyakoribb azoknál, akik a középosztály alsó sávjába tartoznak: közülük négy év alatt ötből egy csúszik le ebből a rétegből.
