Összeomlóban a középosztály? – az olcsó, főleg kínai munkaerő, a robotok és a szoftverek harapófogójába kerültek
Az Egyesült Államokban különösen brutális a visszaesés: jelenleg a lakosságnak alig több, mint 50 százaléka mondhatja magát a jövedelme alapján középosztálybelinek. Mindössze két olyan ország van, amelyben az elmúlt három évtizedben nőtt a középosztály súlya: Franciaország és Írország. Franciaországban, ahol a legutóbbi adatok szerint 68 százalék a középosztály aránya, ez elsősorban annak köszönhető, hogy az oktatás és az egészségügy költségei nem nőttek nagyobb arányban a jövedelmeknél, és a legújabb adótörvények is főleg nekik kedveznek. Ezzel együtt a francia középosztály életszínvonala is csökkenő tendenciát mutat – írja a Les Échos című gazdasági lap.
A 80-as években, a háború után gazdasági fellendülés megtorpanásakor az iparilag fejlett országokban a középosztály tette ki a lakosság 64 százalékát. Ma már ez csak 61 százalék, és országaik gazdagjaihoz, szupergazdagjaihoz viszonyítva ez a középosztály is sokkal szegényebb.
Harminc évvel ezelőtt a középosztálybeliek összjövedelme négyszer annyi volt, mint a 10 százalékot képező leggazdagabbaké. Ma kevesebb, mint egyharmada. Az áremelések is nagy mértékben sújtják őket: A jelentésből is kiderült, hogy míg 1985-ben a középosztálybeliek jövedelmük 25 százalékát költötték háztartásuk fenntartására, ez az arány 2015-re 32 százalékra emelkedett.
A magyar középosztály helyzete sem irigylésre méltó: az európai OECD-országok között a sereghajtók közé tartozunk, csak Görögországot és Litvániát előzzük meg. A Pénzcentrum adatai szerint nálunk a megkérdezett középosztálybeliek 78 és fél százaléka vallotta be, hogy jövedelmükből alig tudnak kijönni egy-egy hónap végére.
Ma már nem elég, ha ketten dolgoznak a családban a régi életszínvonal fenntartásához és a gyerekek taníttatásához. Az a negyven százalékos jövedelemkülönbség, amely az apák között létezett, generációról generációra újratermelődik.
A düh, amely kifejezésre jut minden országban a történelmi pártokkal és a hatalmon lévőkkel szemben, azokból a rétegekből is táplálkozik, amelyek úgy érzik, hogy kicsúszik a talaj a lábuk alól, és visszakövetelnék a státuszt, amelyet elveszítenek.
Ezzel magyarázható, hogy egyre több országban lesznek népszerűbbek a populista politikusok – egyes vélemények szerint így lehetett amerikai elnök Donald Trump –, vagy születnek olyan mozgalmak, mint Franciaországban a „sárgamellényeseké”.