New York Times: itt az ideje újragondolni a gazdasági siker fogalmát
Jelenleg egyetlen gazdaság sem növekedik olyan gyorsan, mint 2008 előtt, még az ázsiai „csodagazdaságok” sem, amelyek a válságot megelőzően 10% feletti növekedéssel dicsekedhettek. Szinte minden országban arról folyik a vita, hogy miként lehetne élénkíteni a növekedést.
A New York Times pubicistája, Ruchir Sharma szerint azonban elképzelhető, hogy csak a számokat nézzük rossz szemszögből.
Németország egyike az öt nagy gazdaságnak, amely a recesszió peremére került – ezt általában két egymást követő negyedév negatív növekedését jelenti.
De a valódi kérdés Sharma szerint az, hogy ennek a meghatározásnak van-e még értelme egy olyan országban, amelynek évek óta csökken a munkaképes lakossága. Az előrejelzések szerint számuk a jelenlegi 54 millióról 47 millióra esik vissza 2039-ig. És Németország ezzel nincsen egyedül, 46 ország jár világszerte hasonló cipőben, köztük olyan nagyhatalmak, mint Japán, Oroszország és Kína.
Kínában például két évtizeden belül 114 millióval lesz kevesebb a munkaképes korúak száma, Japánban pedig 14 millióval. 2040-ben ezen országok köre várhatóan 67-re bővül.
Mivel a demográfia általában a gazdasági növekedés fő előmozdítója, a New York Times publicistája szerint elkerülhetetlen, hogy az említett országok jóval lassabb ütemben növekedjenek. Éppen ezért nem szerencsés továbbra is „recesszióról” beszélni két negatív negyedév után.
A szerző szerint sokkal jobb lenne, ha az egy főre jutó jövedelem növekedését vizsgálnánk.
A csökkenő lakosságú országokban ugyanis az egy főre jutó jövedelem még akár a gazdaság visszaesése idején is nőhet. Ehhez csak az kell, hogy a visszaesés lassabb legyen, mint a népesség csökkenésének az üteme. Ez magyarázza például, hogy Japánban miért nincsen nagyobb társadalmi feszültség. Bár ebben az évtizedben gazdasága sokkal lassabban nőtt, mint az Egyesült Államoké, de mivel csökkent a népesség, az egy főre jutó jövedelem növekedése ugyanolyan gyors volt, mint Amerikában, évi 1,5%.
Újra kell értelmezni a gazdasági siker fogalmát is. Sok feltörekvő ország még mindig olyan kétszámjegyű növekedési rátáról ábrándozik, mint amelyet az 1960-as, majd a korai 90-es években az ázsiai „csodagazdaságok” produkáltak, demográfiai robbanás és nagy kereskedelmi konjunktúra idején. De ilyen növekedést már előttük sem mutatott egyetlen gazdaság sem, a lakosság fogyása és a kereskedelem visszaesése korában valószínűtlen, hogy bármelyik ország ezt képes legyen megismételni.
Ma már kis csodák sincsenek.
A 2010-es évek előtt minden ötödik gazdaság évi 7%-os vagy annál nagyobb növekedést mutatott. Most a világ 200 gazdasága közül mindössze 8 ilyen van, vagyis minden 25. És ezek többsége kis afrikai országok gazdasága.
Amikor Kína gazdasági növekedése a mélypontnak számító 6%-osra esett vissza, számos befektető és elemző meghúzta a vészharangot. Csakhogy demográfiai robbanás nélkül ritkán érhet el egy gazdaság ennél többet. Kínában pedig 2016-ban a munkaképes korú lakosság nem nőtt, hanem csökkent, tehát ebben a környezetben inkább ünnepelni kellene ezt az eredményt.
A New York Times cikke szerint mielőbb át kellene gondolni, mi számít gyors növekedésnek.
5% már az lehet a feltörekvő országoknál, 3-4% az olyan közepes fejlettségűeknél, mint Kína, és 1-2%-ra a fejlett gazdaságoknál, az Egyesült Államoknál, Németországnál és Japánnál.
