JÖVŐ
A Rovatból

Ha kirúgjuk az uniós klímapolitika egyik lábát, akkor majd egy másikat kell erősítenünk

Akármilyen hangzatos is, hogy fizessenek a nagy klímaromboló cégek, a nagy cégek kibocsátáscsökkentése nem feltétlenül van ingyen a lakosság számára. A Másfélfok cikke.
Kelemen Ágnes/Másfélfok; fotó: Catazul/Pixabay - szmo.hu
2021. november 05.



Bár a nyáron, az Európai Bizottság által bemutatott Fit for 55 uniós klímapolitikai csomag nemhogy döntéshozatali, de igazán még tárgyalási fázisban sincs, már több kritika és politikai támadás érte. Az elszabaduló gáz- és energiaárak miatt több vezető politikus, így a magyar kormányfő is az uniós klímapolitikát és név szerint Frans Timmermans alelnököt tette meg bűnbaknak, és a csomag teljes újragondolását sürgette, indirekt módon pedig vétóval is fenyegetőzött. Ha a csomag egyes részeit a magyar vagy más kormányok gyengítik, attól még az összcél nem változik, és ebben az esetben más pontjait kell erősíteni a Fit for 55 csomagnak. A kérdés tehát inkább az, hogy a klímacsomag mely elemeinek lehetnek a lakosság és vállalatok számára költségnövelő hatásai, és ezeket az elemeket ki lehet-e váltani más eszközökkel, illetve a hatásokat támogatásokkal hogyan lehet ellensúlyozni.

A különböző politikai nyilatkozatokkal szemben az igazság az, hogy a jelenlegi gáz- és energiaárak növekedéséért nem az európai klímapolitika felelős. Habár az idén nyáron a Bizottság által publikált javaslatoknak lehetnek a jövőben költségnövelő hatásai, a tagállamok, így Magyarország is elfogadták az EU klímacéljait, a 2030-ig történő legalább 55%-os kibocsátás-csökkentést. A kérdés tehát nem az, hogy ezt a kibocsátás-csökkentési célt el akarjuk-e érni, mert el, hanem hogy hogyan. Valamit muszáj lépni, ezért a hangsúlyt a szükséges kibocsátáscsökkentés (megkérdőjelezése) helyett arra volna érdemes helyezni, hogy a különböző intézkedéseknek milyen a hatása egymáshoz viszonyítva.

Miért most jön elő Brüsszel egy ilyen csomaggal?
  • Az Európai Tanács – a tagállamok kormányainak közös döntéshozó szerve – 2020 decemberi ülésén elfogadta, hogy 2030-ra legalább 55%-kal kell csökkenteni a kibocsátásokat az EU-ban az 1990-es szinthez képest. Addig egy 40%-os kibocsátás-csökkentési cél létezett.
  • A cél megemelésére azért volt szükség, mert a tagállamok is felismerték, hogy enélkül nem tartható a 2015-ös Párizsi Megállapodásban vállalt célkitűzés, mely szerint a globális felmelegedés mértékét 1,5-2 Celsius fokon belül kell tartani.
  • A magyar kormány az összes döntést támogatta, a Párizsi Megállapodástól a 40% százalékos kibocsátás-csökkentésen át a tavaly decemberi, 55%-os célig.
  • Az Európai Bizottság által július 14-én bemutatott, úgynevezett Fit for 55 jogszabály javaslatcsomag azt részletezi, hogyan érheti el az EU a tagállamok kormányai által közösen kitűzött célokat.
  • A csomag most az uniós döntéshozatali mechanizmus szokásos útját járja: azt az Európai Parlamentnek és újra az Európai Tanácsnak is jóvá kell hagynia, a tárgyalások és egyeztetések során persze számos pont, részlet változhat még. Ez a folyamat akár több évet is igénybe vehet.

A kérdés már nem az, hogy szeretné-e Európa, benne Magyarország, ha európai szinten 55%-kal csökkennének a kibocsátások (igen, már eldöntöttük, hogy szeretnénk), hanem az, hogy ezt pontosan hogyan oldjuk meg.

Miről szól a csomag?

A felsorolhatatlanul sok részlet mellett a legátfogóbb, és sok szempontból az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan osztjuk el a kibocsátás-csökkentés megvalósítását az országok és a szektorok között, azaz

milyen mértékben csökkentsék a kibocsátásaikat egyes országok az Európai Unión belül, és az egyes, kibocsátásokért felelős szektorok, mint például az energiatermelés, ipar, közlekedés, épületek és mezőgazdaság milyen mértékben járuljanak hozzá a csökkentési célhoz.

További kérdés, hogy milyen intézkedésekkel érjük el, hogy a csökkentés megvalósuljon. Támogassuk a megújuló energiát, fizettessük meg a kibocsátókkal a kibocsátás árát, hozzunk szabályokat arra vonatkozóan, hogy egy épület vagy autó mennyi energiát használhat, támogassuk új tiszta technológiák fejlesztését, ültessünk erdőt stb.?

Ezekre tesz javaslatot az Európai Bizottság júliusi klímacsomagja (a Bizottság további jogszabályokra fog javaslatot tenni decemberben). A csomag tehát egy eszközrendszer a már eldöntött klímavédelmi cél eléréséhez, annak elemei együttesen biztosítják, hogy az 55%-os célt elérjük. A fentiekből következik, hogy ha az eszközrendszer egyik elemét kivesszük, akkor a többi elemet kell erősíteni, hogy a cél továbbra is elérhető legyen.

Tehát ha a magyar kormány más európai kormányokkal együtt a klímacsomag egy részének elfogadását megakadályozza, akkor az így kiesett intézkedést másik intézkedéssel kell pótolni.

Ne az emberek fizessék meg a klímavédelmet, hanem a klímaromboló cégek?

A kibocsátáscsökkentés terhének nagyobb részét eddig is és ezután is az energiaszektor és az ipar úgynevezett nagy kibocsátóira (gyárak, erőművek, stb.) hárította az EU. Azonban mivel az épületszektor adja az összes európai energetikai eredetű kibocsátás 36%-át, a közúti közlekedés pedig kb. 20%-át, így elkerülhetetlen, hogy ezekben a szektorokban is komoly kibocsátáscsökkentésre kerüljön sor. Az 55%-os cél – illetve a 2050-re elérni kívánt klimasemlegesség – ugyanis nem teljesíthető úgy, hogy csak a nagy szennyezőktől várjuk el a kibocsátásaik csökkentését.

A kérdés tehát nem az, hogy az emberek vagy cégek csökkentsék a kibocsátásaikat, hanem az, hogy a kibocsátás-csökkentést milyen módon osszuk szét közöttük.

A nagy kibocsátók esetében a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) a legfontosabb klímapolitikai eszköz. Kicsit leegyszerűsítve ez úgy működik, hogy van a rendszerben egy bizonyos kvótamennyiség, ami meghatározza, hogy mennyi lehet az összes kibocsátás, és ezekkel a kvótákkal az egyes szereplők egymással kereskedhetnek, de az összes kibocsátás nem haladhatja meg a teljes kvótamennyiséget, ami viszont évről évre csökken, így kikényszerítve a kibocsátások csökkentését.

A sok kis kibocsátó esetében, mint amilyenek az épületek és a közlekedés, eddig nem volt kvótakereskedelem. Ezekre a korábban nem kereskedő ágazatokra vonatkozóan a tagállamoknak volt egy kibocsátás-csökkentési célkitűzésük, melyet hazai és EU-s éghajlatpolitikai eszközök együttes alkalmazásával kellett teljesíteniük.

A Bizottság új javaslata szerint a kibocsátás-kereskedelem hatálya alá tartozó nagy kibocsátóknak 2030-ra 61%-kal, a többi ágazatnak pedig 40%-kal kell csökkenteniük a kibocsátásaikat Európában átlagosan, ahhoz, hogy a kormányok által eldöntött 55 százalékos cél tartható legyen. Az arányokon a javaslat megtárgyalása során természetesen még lehet változtatni, de azokat egy tavaly készült hatásvizsgálat alapján határozta meg a Bizottság: eszerint ez a megosztás költséghatékony, és ettől bármilyen irányba eltérni plusz költségekkel járna a gazdaság egésze számára.

A kibocsátáscsökkentés a tervezettnél nagyobb arányának cégekre terhelése amúgy is csak részben tudná megvédeni a háztartásokat a költségek növekedésétől. Rendszerint, ha a nagy kibocsátók (például az ipari szereplők és az erőművek) csökkenteni kényszerülnek a kibocsátásaikat, akkor ennek költségeit részben vagy egészben (a pontos arány a piaci körülményektől függ) áthárítják a fogyasztókra, ami miatt drágulhat a villamosenergia vagy nőhet a fogyasztói termékek ára. Ezért

akármilyen hangzatos is, hogy fizessenek a nagy klímaromboló cégek, a nagy cégek kibocsátáscsökkentése nem feltétlenül van ingyen a lakosság számára.

Fizessenek a gazdag országok

Az új, 55%-os cél tehát megkívánja, hogy minden ország az eddig tervezettnél nagyobb mértékben járuljon hozzá a kibocsátások csökkentéséhez a kvótarendszeren túl (vagyis a kis kibocsátó szektorokban, ami magába foglalja többek között a közlekedést, épületeket, mezőgazdaságot, földhasználat változását, hulladékot stb.). A legtöbb ország kibocsátáscsökkentési célja a korábbiakhoz képest 10-12%-kal emelkedne a Bizottság új javaslata szerint.

Magyarország számára a javaslatban egy 18,7%-os cél kerülne meghatározásra a korábbi 7%-os célhoz képest. Összehasonlításképpen, a leggazdagabb országok, mint Dánia, Finnország, Svédország, Németország és Luxemburg számára 50% lenne az előírt kibocsátáscsökkentési cél ezekre a szektorokra vonatkozóan, tehát a Bizottság javaslata messzemenőkig figyelembe veszi az országok eltérő gazdasági helyzetét.

A Bizottság többek között javaslatot tett egy új kibocsátáskereskedelmi rendszer bevezetésére a közlekedés és épületszektorban Ez a javaslat Európa-szerte sok kritikát kapott. Nemcsak Orbán Viktor fél attól, hogy ez a lakossági rezsicsökkentést veszélyezteti, hanem számos európai politikusnak úgyszintén ez a javaslat a legnagyobb mumusa a klímacsomagon belül. De éppen a lakosság, illetve elsősorban a szegényebb országok lakosságának védelme érdekében a Bizottság javaslatot tett arra is, hogy az új kibocsátáskereskedelmi rendszer kvótaeladásból származó bevételek egy részét egy Szociális Klímaalapon keresztül osszák újra az országok között.

A Szociális Klímaalapon keresztül Magyarország 8 év alatt (2025-32 között) várhatóan összesen 3 milliárd euróhoz, azaz több, mint ezer milliárd forinthoz jutna.

Az alap közel 45%-a az új tagállamoknak lenne kiosztva, miközben ezekben az országokban az unió lakosságának csak kb. 21%-a él, tehát a javaslat a szegény országoknak kedvez. A pénz elköltéséről az egyes országok döntenének az adott szabályokon belül, így azt akár a szegény háztartások pluszköltségeinek direkt kompenzálására, akár különböző kibocsátáscsökkentő intézkedésekre lehetne költeni.

Politikai csörte helyett a szociális- és klímapolitikát kellene összehangolni

Tény, hogy a lakosság szegényebb rétegeit a közlekedés- és épületszektor kibocsátásainak csökkentése rosszabbul érinti, mert nincsenek forrásaik a lakóépületek felújítására, a fűtőberendezések cseréjére, elektromos autó vásárlására. A lakosság terheit úgy lehet csökkenteni, ha a szegényebb háztartások számára támogatást nyújtunk a kibocsátáscsökkentési célok teljesítéséhez, mivel ezek egyben az energiafelhasználás és energiaszámla csökkentésével is jár.

Az államok feladata a brüsszeli javaslatcsomag szellemisége alapján tehát nem elsősorban az, hogy akadályt gördítsenek a kibocsátások csökkentését célzó intézkedések elé, hanem az, hogy a kevésbé tehetős állampolgáraikat segítsék a célok teljesítésében.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Kiderült, meddig marad élhető a Föld – szuperszámítógépekkel számolta ki a NASA
Nem villámcsapás-szerű összeomlásra, hanem lassú, visszafordíthatatlan hanyatlásra kell készülnünk a kutatás eredménye szerint.


A NASA kutatói összefogtak a japán Toho Egyetem szakembereivel, és szuperszámítógépekkel modellezték, meddig maradhat élhető a Föld. Az eredmények egy távoli, de egyértelmű menetrendet vázolnak fel az élet végét illetően – számolt be róla a BGR.

A kutatás szerint a Nap jelenti majd a legnagyobb gondot: a következő egymilliárd évben nő a kibocsátása, és fokozatosan a lakhatósági határ fölé melegíti bolygónkat.

A becslés alapján a földi élet nagyjából az 1 000 002 021-es évben érhet véget, amikor a felszíni viszonyok már a legellenállóbb élőlényeknek is túl szélsőségesek lesznek.

A lejtmenet azonban sokkal korábban elindul. Ahogy a Nap forrósodik, a Föld légköre jelentősen átalakul: csökken az oxigénszint, meredeken nő a hőmérséklet, és romlik a levegő minősége. A részletes éghajlati és napsugárzási modellek szerint

ez nem villámcsapás-szerű összeomlás, hanem lassú, visszafordíthatatlan hanyatlás.

Ennek jelei már most látszanak. Erősödnek a napviharok és a koronakidobódások, nemrég az elmúlt 20 év legerősebb viharát rögzítették. Ezek hatnak a Föld mágneses mezejére és csökkentik a légköri oxigént.

Közben az ember okozta klímaváltozás is tovább növeli a terhelést:

a globális felmelegedés és a sarki jég olvadása a korábbi előrejelzéseknél gyorsabban halad, ami arra utal, hogy a környezet már jóval az egymilliárd éves időtáv előtt is ellehetetleníti az életet az emberek számára.

A kutatók a felkészülés és az alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozzák. Egyesek zárt életfenntartó rendszereket és mesterséges élőhelyeket javasolnak, mások pedig a Földön túli lehetőségeket vizsgálják: a NASA és a SpaceX hosszú távú Mars-missziói az emberi élet fennmaradásának lehetséges útjait keresik, ha bolygónk lakhatatlanná válik.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
A mesterséges intelligencia képes lehet akár tíz évre előre megjósolni, hogy kinek milyen betegsége lesz
A modell névtelen kórlapok mintáit figyeli, és évekre előre megmutatja, hol nagyobb a kockázat. A fejlesztők szerint így hamarabb lehet beavatkozni, és még az is tervezhető, hány szívinfarktusra kell készülnie egy városnak 2030-ban.


A kutatók szerint a mesterséges intelligencia akár tíz évre előre jelezhet egészségi gondokat, írja a BBC. A rendszer az emberek egészségügyi adataiban keres mintákat, és több mint 1000 betegség kockázatát számolja. Úgy írják le, mint egy időjárás-előrejelzést: százalékban adja meg a valószínűséget. A cél, hogy időben kiszűrje a magas kockázatú embereket, és évekre előre segítse a kórházak tervezését.

A Delphi-2M nevű modell hasonló technológiára épül, mint a közismert MI-chatbotok, például a ChatGPT. A chatbotok nyelvi mintákat tanulnak, és megjósolják, milyen szavak követik egymást. A Delphi-2M névtelenített egészségügyi adatokból tanulta meg felismerni a mintázatokat, és így jelzi előre, mi következhet és mikor. Nem mond pontos dátumot, hanem 1231 betegség valószínűségét becsli.

„Ahogy az időjárásnál 70 százalék esélyt jelezhetünk az esőre, ugyanezt meg tudjuk tenni az egészségügyben is”

– mondta Ewan Birney professzor, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium megbízott főigazgatója. „Ráadásul nemcsak egy betegségre, hanem egyszerre az összesre – ilyet még soha nem tudtunk. Izgatott vagyok” – tette hozzá.

A fejlesztők először brit, névtelenített adatokon tanították a modellt: kórházi felvételek, háziorvosi adatok és életmódbeli szokások (például dohányzás) több mint 400 ezer résztvevőtől a UK Biobank projektből. Ezután más Biobank-résztvevők adataival ellenőrizték az előrejelzéseket, majd 1,9 millió ember dániai egészségügyi adatán is letesztelték. „Ha a modellünk azt mondja, hogy a következő évben tízből egy az esély, akkor tényleg nagyjából tízből egy esetben következik be” - tette hozzá Birney professzor.

A rendszer azoknál a betegségeknél működik a legjobban, amelyeknek jól követhető a lefolyása, például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívinfarktus vagy a szepszis. Az inkább esetleges fertőzéseknél gyengébben teljesít.

Az orvosok ma is írnak fel koleszterincsökkentőt annak alapján, mekkora valakinél a szívinfarktus vagy a stroke kockázata. Az MI-eszköz még nem áll készen a klinikai használatra, de hasonló módon tervezik alkalmazni: korán azonosítani a magas kockázatú embereket, amikor még van esély megelőzni a betegséget. Ez jelenthet gyógyszert vagy célzott életmódtanácsot – például akinek nagyobb az esélye bizonyos májbetegségekre, annak a szokásosnál jobban megérheti visszavenni az alkoholfogyasztásból.

Az MI a szűrőprogramok tervezésében is segíthet, és egy térség összes egészségügyi adatát elemezve előre jelezheti a várható igényeket,

például hogy 2030-ban nagyjából hány szívinfarktus várható egy adott városban.

„Ez egy újfajta megközelítés kezdete az emberi egészség és a betegséglefolyás megértésében” – mondta Moritz Gerstung professzor, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) onkológiai MI-osztályának vezetője. „Az olyan generatív modellek, mint a miénk, egy napon személyre szabhatják az ellátást, és nagy léptékben előre jelezhetik az egészségügyi szükségleteket.”

A Nature tudományos folyóiratban ismertetett modellt még finomítani és tesztelni kell a klinikai használat előtt. Torzítást okozhat, hogy a UK Biobank adatai főként 40–70 éves emberektől származnak. A fejlesztők most bővítik a modellt képalkotó vizsgálatokkal, genetikai információkkal és vérvizsgálati eredményekkel.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ez kutatás – mindent alaposan tesztelni, szabályozni és átgondolni kell, mielőtt használni kezdjük, de a technológia adott ahhoz, hogy ilyen előrejelzéseket készítsünk” – nyomatékosította Birney professzor. Úgy véli, a genomika egészségügyi bevezetéséhez hasonló utat járhat be a folyamat: a tudósok bizalmától a rutinszerű klinikai használatig akár egy évtized is eltelhet.

A kutatás az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium, a Német Rákkutató Központ (DKFZ) és a Koppenhágai Egyetem együttműködésében készült. Gustavo Sudre, a King’s College London kutatója így értékelt: „Ez a munka jelentős lépés a skálázható, értelmezhető és – ami a legfontosabb – etikailag felelős orvosi prediktív modellezés felé.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Megkezdték a humanoid robotok tömeggyártását Kínában
A cég több ezer előrendelést említ, az ár körülbelül 11,5 millió forint. A mozgásnál emberi mintákat követnek: a végtagok összehangolását szimulációk és utánzásos tanulás segíti.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 27.



A kínai Kepler Robotics elindította a K2 Bumblebee humanoid robot tömeggyártását, írja a Rakéta. A modellt logisztikai munkákra, gyártási feladatokban segítésre, kiállításokra és „speciális műveletekre” szánják.

A K2 hibrid architektúrával működik, ami energiahatékony üzemet tesz lehetővé. A gyártó szerint a humanoid egyhuzamban akár 8 órát is dolgozik.

Az ár a hasonló, általános célú humanoidokhoz képest kicsivel magasabb:

körülbelül 11,5 millió forint.

A robotra már több ezer megrendelés érkezett.

A cég a külalakot kevésbé, a mozgást viszont nagyon „emberire” tervezte. A K2 Bumblebee imitációs tanulással és szimulációkkal sajátította el a járás emberihez hasonló jellegzetességeit, beleértve a végtagok mozgásának összehangolását.

A humanoid robotról készült videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Sora 2: megjöttek a videók, amiket a képtelenség megkülönböztetni a valóságtól
Náci egyenruhába bújtattak hírességek, meghamisított történelmi események, kamu filmjelenetek igazinak tűnő színészekkel – máris ilyen videók készültek az OpenAI legújabb videógeneráló modelljével, ami egyszerre lenyűgöző és félelmetes.


A Sora 2 videógeneráló modell szeptember végén jelent meg, azzal az ígérettel, hogy a korábbi változathoz képest jelentősen javult a fizikai pontosság, a realizmus és az irányíthatóság. Mivel az OpenAI már a Sora tavaly decemberben kiadott első változatát is – a ChatGPT sikerével párhuzamba állítva – a videókészítés „GPT‑1 pillanatának” nevezte, nagy várakozások előzték meg a „GPT‑3.5 pillanatként” beharangozott Sora 2-t.

Az első verzió fejlesztői változatáról a demók alapján azt írtuk, olyan minőségű filmekhez, amelyeket szöveges utasításra generál, normál esetben külső helyszínekre, díszletekre, profi felszerelésekre és szakemberekre, statisztákra, illetve színészekre lenne szükség, de „úgy fest, hogy mostantól egyetlen AI, a Sora is elég lesz hozzá”.

Nyújthat ennél is többet egy videógeneráló modell? A Sora 2–nek a jelek szerint sikerült, mert a világ egyik ámulatból a másikba esik a vele készült mozgóképek láttán. Az OpenAI azt állítja, hogy az új modell kiküszöböli a korábbi videógenerálók jellemző hibáit, például az amorf tárgyakat és karaktereket, a torzult valóságot vagy a „túlzott optimizmust”. Utóbbihoz példát is kapcsol: ha egy generált videóban szereplő kosárlabdázó „elvéti” a dobást, az eddigi verziók inkább kicsavarták a realitást, és a labda még lehetetlen szögből is a gyűrűbe „teleportált”. Ehhez képest a Sora 2 a fizika törvényeivel teljesen megegyező módon bánik a tárgyak mozgásával: a labda a palánkba csapódik és pont úgy pattan vissza, ahogy az a valóságban is történne.

A tökéletlenség lehalkításával és a képminőség feltekerésével az OpenAI kisebb csodát alkotott: még egyszerű szöveges utasításokból is olyan videókat hoz létre, amelyeket a legtöbb néző képtelen megkülönböztetni a valóságtól. Az pedig, hogy mekkora a szakadék a versenytársak videógeneráló modelljei, valamint a Sora 2 között, remekül illusztrálja ez az összehasonlítás, amelyben a Google fejlesztette Veo 3–mal vetik össze a képességeit.

Ebben a videóban semmi sem valódi:

A gyorsan bővülő AI‑videópiacon persze vannak más vetélytársak is, például a Meta „Vibes” alkalmazása és a Meta Movie Gen modell, valamint az Elon Musk-féle xAI Grok Imagine-je. A Forbes hangsúlyozza, hogy utóbbi rendszerek 6–10 másodperces felvételeket készítenek, míg a Sora 2 akár egyperces videókat generálhat, illetve hangot is ad a tartalmakhoz, ami komoly fegyvertény a jelenlegi mezőnyben. És eddig minden jel arra mutat, hogy a Sora 2 a legerősebb videógeneráló AI.

Az OpenAI a modell széles körű – de egyelőre Észak-Amerikára korlátozott – bevezetése óta arra biztatja a felhasználókat, hogy a Sora 2 segítségével találjanak ki minél több új világot és történetet. A lehetőségeknek – látszólag – csak a képzelet szab határt, hiszen a modell képes az emberi hanghoz igazított dialógusok és hangeffektek generálására is, sőt, ha kell, a felhasználó hang‑ és videómintája alapján avatárt készít, így a saját filmünk főszereplőjévé válhatunk.

Mi változott? – A Sora 2 új képességei

Bár hozzáférés hiányában nekünk, magyaroknak egyelőre nincs összehasonlítási alapunk, az új modellről megjelent videókon valóban az látszik, hogy komoly szintlépés történt. Amíg a Sora demóiban a generált karakterek szemeit jótékonyan elrejtette valami (többnyire egy napszemüveg), a Sora 2 már nem tart az „uncanny valley” jelenségtől. Ez ugye az a nyugtalanító érzés, ami egy videojátékhoz vagy filmhez digitális eszközökkel létrehozott arc láttán tör ránk: hiába realisztikus a karakter, a tekintete természetellenes marad.

Az új modell már nem ilyen „félénk”: tisztában van vele, hogy amit előállít, teljesen életszerű, ezért nincs szükség trükközésre.

Olyannyira nincs, hogy az alábbi videóban látható és hallható Sam Altman sem Sam Altman, hanem egy Sora 2-vel létrehozott avatár, ami az OpenAI vezérigazgatójaként mutatja be a generatív AI képességeit. És ha erre nem figyelmeztetnek előre, aligha mondanánk meg, hogy nem a valódi személyt látjuk.

Az OpenAI szerint a Sora 2 legnagyobb újítása a fizikai törvények pontosabb szimulációja és a látvány élethű megjelenítése. A modell hosszabb és összetettebb cselekményeket, illetve akár többszereplős akciókat is képes kezelni, miközben megőrzi a mozgás törvényeinek koherenciáját.

A vállalat kiemelte, hogy a videók több jelenetből álló utasításokat követhetnek, és a rendszer megőrzi a generált világ állapotát: figyelembe veszi például azt, hogy a tárgyak az előző képsorban pontosan hol voltak. Ezzel már lehetséges akár több perces klipek és kisfilmek, ezáltal komplexebb narratívák létrehozása, de az OpenAI most még a rövid, gyorsan terjedő tartalmak felé tereli a felhasználókat, mert a játékos menőség meghozza a befektetők kedvét a további tervek finanszírozásához.

Lőttek a filmeseknek, vagy a Sora 2 csak egy új „ecset”, amivel alkothatnak?

Az OpenAI azzal hirdette a Sora, majd a Sora 2 rendszert, hogy a filmipar, az animációs stúdiók és a művészek eszköze lehet. A BBC Science Focus egyetért ezzel: azt írják, a rendszer megkönnyítheti animált klipek készítését, és ezzel időt, pénzt spórol. Az első verzió tartalmai ugyanakkor hemzsegtek a hibáktól. Ahogy arra a Washington Post is felhívta a figyelmet: a rendszer egy 1930‑as évekbeli jelenetben a cigaretta rossz végét gyújtotta meg vagy épp egyszerre több telefonkagylót adott a generált karakter kezébe, ráadásul hangot sem tudott létrehozni.

Ehhez képest a Sora 2 pontosságot és már szinkronizált hangot, illetve hangeffekteket is kínál, amivel elvileg tökéletesen alkalmassá válik a komplex szórakoztatóipari felhasználásra.

Az IndieWire elemzője ennek ellenére sem gondolja, hogy az új verzió a filmiparnak készült. A fejlesztők szerinte „nem törődnek Hollywooddal”, hiszen a platform elsősorban virális tartalmak gyártására ösztönzi az embereket, így a közösségi média új mémgyártó eszközévé válhat. És addig, ameddig ez csak igazoltatás elől meglépő Super Mario-s viccek szintjén realizálódik, nincs is nagy baj.

Ez még senkit sem bánt:

A gondok akkor kezdődnek, ha a könnyed hecceken túllépve valódi emberekről vagy valós eseményeket szimuláló helyzetekről készülnek valóságszagú kamuvideók, ami megnehezíti a független filmesek etikus AI‑felhasználását. Onnantól a Nintendo sem mókás rajongói videóként fogja kezelni a fentihez hasonló alkotásokat – ami még ingyen reklámot is csap a Mario Kart játékoknak –, mert attól tart majd, hogy a trend visszaéléseket szül, és óriási energiákat kell fordítani a szellemi tulajdona megvédésére.

A véleménycikk arra is figyelmeztet, hogy a Sora‑videók virális mémjei új frontot nyitnak a szerzői jogi háborúban, hiszen az AI‑userek óhatatlanul egyre kevesebbet törődnek majd a szellemi tulajdonnal, ezáltal tovább mélyítik az árkot az alkotók és az AI‑fejlesztők között. Az Indiewire ezzel kapcsolatban szakmai állásfoglalásokat sürget: úgy véli, ha a jogtulajdonosok és szakszervezetek nem alakítanak ki standardokat, elveszíthetik a harcot.

Osztja ezt az aggodalmat a WGBH-nak nyilatkozó digitális képzőművész, Kyt Janae is, aki szerint nem kell egy év, és szinte képtelenek leszünk megkülönböztetni az ember alkotta tartalmakat az AI-val generált képektől. Thomas Smith, a képek digitalizálásával, menedzselésével, kiadásával és monetizálásával foglalkozó Gado Images vezérigazgatója hozzátette:

a mesterségesen létrehozott képek miatt a valódi fotók is hitelességi válságba kerülhetnek.

Ezek a megállapítások azt jelzik, hogy a videógeneráló AI több területen okozhat károkat, a szórakoztatóipartól a politikán át a személyiségi jogokig.

Máris támadják az új AI-modellt

A Sora 2 indítását rögtön kritikák és aggályok kísérték. A The Guardian például arról számolt be, hogy a generált videók posztolására létrehozott TikTok-szerű app feedje hamar megtelt erőszakos és rasszista jelenetekkel, köztük bombázást és tömeggyilkosságot szimuláló tartalmakkal. Joan Donovan kutató ezzel kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy az ilyen eszközök elmossák a valóság és a hazugság között húzódó határt, ezáltal alkalmassá válhatnak gyűlöletkeltésre és zaklatásra.

Sam Altman ehhez képest a saját blogján a „kreativitás ChatGPT‑pillanataként” jellemezte a Sora 2 indulását, de óvatosan elismerte azt is, hogy például a bullying elkerülése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a moderálásra.

A Rolling Stone közben példákkal illusztrálva mutatta be, hogy a realisztikus videógeneráló segítségével a felhasználók – csupán heccből – náci egyenruhába bújtattak hírességeket, történelmi eseményeket hamisítottak vagy éppen levédett karaktereket (Pikachu, Ronald McDonald, SpongeBob) használtak fel, ami szerzői jogi veszélyeket sejtet.

A Sora 2 kritikusait idézve a magazin azt írja, hogy az OpenAI „próbálja bepereltetni önmagát”.

A Vox cikke egyenesebben fogalmaz: felhívja a figyelmet arra, hogy a Sora 2 alapértelmezése szerint a jogtulajdonosok azok, akiknek kérvényezniük kellene a karaktereik eltávolítását, ami olyan, mintha a fejlesztők kifejezetten a szerzői jogok megsértése felé terelnék a felhasználókat.

Nem véletlen, hogy a kritikákkal szembesülő Sam Altman később frissítette a posztját, jelezve, hogy a jövőben a jogtulajdonosok „opt‑in” alapon adhatnak hozzá karaktereket az AI-modellhez, lehetővé téve, hogy a generált videók után részesedést kapjanak a bevételekből.

Őrületes energiaigény és a Sora 2 más pénzügyi hatásai

A modell bejelentését követően az elemzők felvetették, hogy a videók generálása rendkívüli mennyiségű számítási kapacitást és energiát igényel. Egyes kutatók szerint egy rövid, nagy felbontású videó generálása több mint 700‑szor több energiát fogyaszt, mint egy állókép létrehozása. Ennek következtében a jövő adatközpontjai már minden kétséget kizáróan nagyvárosokkal vetekedő energiazabáló – és karbonkibocsátó – szörnyetegek lesznek.

A Time elemzése rámutat: az AI‑videók ugyan drágák, de a cégek – köztük az OpenAI és a Meta – abban reménykednek, hogy a rövid videók gyártásával több előfizetéses felhasználó és befektető érkezik. Ez további bevételi forráshoz juttatja őket, ami még nagyobb modellek, egy napon pedig az általános mesterséges intelligencia megjelenéséhez vezethet.

Az AI-cégeknek tényleg nagyon kell a pénz, mert a generatív videómodellek fejlesztése hatalmas összegeket emészt fel. Ez az elemzők szerint idővel arra készteti majd a vállalatokat, hogy a befektetőktől és felhasználóktól beszedett pénzen túl a hirdetési piacon is terjeszkedjenek, illetve további előfizetési csomagokat találjanak ki, valamint árat emeljenek.

Mindeközben fontos cél a felhasználók viselkedési adatainak gyűjtése: a jövőbeli modellekhez a valós interakciók és preferenciák révén tudnak több és jobb tréningadatot gyűjteni.

Ami pedig a belátható jövőben érkező fejlesztéseket illeti, az OpenAI egyik korábbi közleménye felvetette azt is, hogy létrehoznak egy „világszimulátort”, amely pontosan modellezi a fizikai világ törvényeit, ezzel új tudományos problémákat lesz képes megoldani.

Új AI-evolúciós lépcsőfokok jönnek

A Sora 2 ezeknek a vízióknak a nagy reménysége, amitől azt várják, hogy további fejlesztéseket és több platformon elérhető verziókat eredményez. A megjelenése új korszakot nyit a generatív AI-k világában, hiszen bátran kijelenthetjük, hogy ennyire valószerű mozgásokat és hangeffekteket, illetve ilyen időtartamú történeteket még egyik videógeneráló AI sem tudott létrehozni.

Bár a fizika törvényeit még nem követi le tökéletesen és vastagon lehetőséget ad a visszaélésekre – a deepfake-től az erőszakos tartalmakon át a szerzői jogok megsértéséig –, a komoly etikai és jogi kérdések kezelése után érdemes lehet kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.

A szakértők szerint hamar mainstream eszközzé válhat, de a társadalomnak – még új normarendszerek és hatékony moderálás bevezetése mellett is – fel kell készülnie arra, hogy a valóság és a mesterséges tartalom közötti határ elmosódik.

Mivel a gazdasági potenciál óriási, számolni kell a bővülésével és az energiafogyasztás növekedésével, valamint azzal, hogy a szellemi tulajdon megóvása érdekében ki kell harcolni a generált tartalmak után járó részesedést. Ezek az együttműködések – ha egyáltalán megköttetnek és aztán hosszú távon működőképesnek bizonyulnak – a kreatív tartalomgyártás ragyogó gyöngyszemévé varázsolhatják a Sora 2-t, illetve a jövőben érkező hasonló modelleket.


Link másolása
KÖVESS MINKET: