Ne szólj hozzám, ha jót akarsz: Anya vagyok és szeptember van
Még alig tettem túl magam a 2-án, amikor az évnyitót és a szülői értekezletet egy napra tették, máris elkezdődött az iskolakezdés kálváriája.
Vonalas füzet, 15 cm-es vonalzó, kék és piros korongok, nagy mappa, kis mappa, postairon, ceruzafogó, átlátszó könyvbekötő. Magolom a listát az üzlet bejáratánál.
Amint belépünk a Müllerbe, a gyerek eltűnik a parfümosztályon.
E-mailem jött. Ez szeptembertől rosszat jelent, mert tuti hogy a „csakaszülők2019” iskolai csoport e-mailezik és ők 3 dolgot akarhatnak: pénzt, gyümölcsöt, vagy még valamit, amit meg kell venni, be kell hozni, el kell menni érte, fel kell venni, meg kell szervezni, ki kell mosni, le kell másolni, el kell intézni.
Fotó: Pixabay
Rendkívüli e-mail érkezett, mégsem kell átlátszó könyvbekötő, nem kell bekötni a könyveket semmivel, mivel nagymappában lesz a kismappa, kismappában a vékony mappa és abban a könyv. Meg amúgy sem tudnak olvasni és a könyvről ismerik fel a könyvet. Halleluja. Visszateszem, eggyel kevesebb.
Szalad felém a gyerek Carolina Herrera parfümfelhőbe úszva, Estée Lauder rúzzsal a kezében, persze fülig kikenve.
-Anyu ezt vedd meg nekem- emel le a polcról egy 42.000 Ft-os arckrémet, amit le is ejt. Próbálok úgy tenni, mintha nem ismerném.
– Mi a sz@r az a ceruzafogó? Az nem te vagy? Nem te fogod a ceruzát?
-Jajj Anyu ne szórakozz már, hanem vásárolj! Unatkozom!- ő unatkozik… ész megáll, nekem olyan jó azt méregetni, hogy 2cm –es e a margó a füzetben, mert csak az a jó (tudták???).
Körbenézek és megnyugtat a felismerés. Szétzuhant kócos anyukák túrják a füzeteket, lepattogott körömlakkal a kezükön, mögöttük valami rémes gyerek követelőzik és bontja ki a gumicukrokat, amiket még ki se fizettek.
Nem vagyok egyedül. Köszönöm Istenem!
Úgy látom, nem csak én nézek ki úgy, mint a saját dédnagyanyja, nem csak nekem nem volt időm hajat mosni és normálisan felöltözni, nem csak nekem gáz a kölyköm és nem csak én kaptam idegösszeomlást az iskolakezdéstől.
Fotó: Sápszky Dóri
1 óra után eljutunk végre a pénztárig, ahol kipakolom a kosárból a Barbikat és festékeket, amiket a lányom engedély nélkül belepakolt és a szalagra helyezem a 3. körben beszerzett tanszereket.
Még egyszer 14.000 Ft. Döbbent, lehangolt arcú szülők húzkodják le a kártyáikat a pénztáraknál, ahol a következő mondatokat intézik a gyerekekhez, akik egyébként mit sem tehetnek az egészről.
„Aztán tanuljál is, ne csak dísznek vegyem ezt a sok mindent!” „Ha elhagyod ezt a tollad a körmöddel fogsz írni!” „Jövőre apáddal mész bevásárolni.” „Magamnak majd veszek nyáron őszi kabátot.” „Ennyit költök, aztán megint megbuksz matekból.”
Szeptember 12-e van. Eddig még nem tudtam úgy betenni a lábam az iskolába, hogy ne szedjenek le pénzre!
„Anyuka! Osztálypénz! Színházpénz! Ebédbefizetés! Fényképpénz! Korcsolyapénz!”
Fotó: Wikipédia
Komolyan gondolkozom azon, hogy veszek egy olyan bajusz, orr, szemüveg álarcot és abban fogom bevinni a gyereket az iskolába, hogy ne ismerjenek fel.
Jelentem: elfogyott a pénzem, az energiám, az életerőm! Vissza akarom kapni a gyermekem, aki egy hulla fáradt zombi lett amióta iskola van, csak sír, alszik és eszik.
Szegény Anyák! Tartsatok ki. Lesz ez jobb is! Vagy nem???? Addig is mindenkinek egy whiskeyt jéggel!
U.I.:
A kedvenc Anyukám az EGYHÁZI iskola szülőijén elejtett beszólásáért az év Anyukája. Meg merészelte venni előre a mappákat, amiknek még a pontos méreteit nem mondta el a tanár.
-Biztos, hogy ugyanakkorát vett az Anyuka? Mert még a méreteket nem egyeztettük le.
-Nem biztos tanár úr, lehet, hogy egy hangyaf...nyit kisebbek, nagy probléma?
