KULT
A Rovatból

Kiutat mutat a szenvedésből a halálos beteg Brendan Fraser hatalmas teste A bálnában

Az év színészi alakítása és legfelemelőbb moziélménye.

Link másolása

Tudjuk, mi A bálna sztorija, sőt, talán sokan azt is tudjuk, mi Brendan Fraser saját sztorija, mindkettőt felesleges túlmesélni. Egy kórosan elhízott férfi, aki angoltanár, online órákat tart kikapcsolt webkamerával, élete kritikus pontján megpróbál közelebb kerülni a lányához. Anno szerelmes lett, ezért hagyta el a családját, az első jelenetből kiderül, hogy meleg. Aztán a 17 éves lány megjelenik, érthető módon tele gyűlölettel, és amúgy is haragban a világgal, hogy mit kezdenek egymással, nem spoilerezném el. 

De A bálna nem egy egyszerű apa-gyermek kapcsolat újraépítési kísérletét meséli el, hanem egymás után tesz fel kérdéseket az életről. Nem kevesebbről, és Darren Aronofsky megtehette, hogy az életművében elérkezzen arra a pontra, ahol egy tragikus főhős, legjobb barátja, gyermeke, exneje és egy hittérítő fiú találkozásainak kisülési pontjaival és a szájukba adott dialógokkal "csak" elmondja, milyen tud lenni az élet.

Aki azt gondolja tehát, hogy A bálna öncélú nyomorábrázolás, az nem látta a filmet, maximum nézte. Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert A bálna valójában egy életmű esszenciáját tartalmazza, felejthetetlen műalkotás, a szó legnemesebb értelmében. Aronofsky most nagyon helyesen egy színpadi művet, drámát adaptált, a dramaturgiai ív és a konstrukció is szépen működik, minden a helyére kerül és minden a helyén van. Alig várom, hogy lássam színpadon is, jól adaptálva.

A szenvedés azért erősen exponált a filmben, mert egyértelmű szimbóluma az élettel és önmagunkkal folytatott küzdelemnek: a hatalmas lábakon döngő, óriásira maszkolt Fraser bármelyikünk, aki a saját halandóságával szembesül,

csak épp nem pillanatokra – ha úgy tetszik, a heideggeri ember. Vagy bármelyikünk, aki a halál elkerülhetetlenségével és azzal szembesül, hogy nem képes felállni a nagyszülője a tolószékből, és bármelyikünk, aki azon gondolkodik, mi marad majd halála után, mit tett jól, vagy mi értelme van ennek az egésznek. Vagyis mi, mindannyian. 

Aronofsky nem a sajnálatunkra hajt, visszafogottan használja az érzelmekre hatás eszköztárát, mert tudja, hogy az empátia magától megérkezik. Elég csak a huszadik percig rájönnünk, hogy az önbüntető, önpusztításba menekülő Charlie valójában egy értékes, intelligens, izgalmas ember, aki nem véletlenül növesztett maga köré hatalmas hájréteget és izolálta magát a társadalommal szemben. Tudja, hogy mást is bánt azzal, amit tesz magával, ezért mindenért bocsánatot kér, ahogy mondani szokás, még azért is, hogy létezik, és tényleg: azért kér bocsánatot, hogy él, és teher – szó szerint is – másoknak, miközben egyetlen dolgot még jól akar csinálni: a gyerekét ráterelni egy biztonságos és relatíve helyes útra, sínre. 

Brendan Fraser sztorija címszavakban: évtizedekkel ezelőtt a Golden Globe mögött álló HFP elnöke állítása szerint szexuálisan abuzálta, ami elindította a lejtőn, és sem magánéletileg, sem szakmailag nem tudott jó ideig visszakapaszkodni. Ezért köszönte meg a Critics' Choice Awardson híressé vált beszédében Aronofskynak, hogy a legjobbat tette vele, amit színésszel tenni lehet rendezőként. Fraser alakítását ünnepli a szakma. A Golden Globe-ot nem kapta meg – Austin Butler is megérdemelte – ki tudja, mennyire volt ebben indirekt büntetés, hiszen előre jelezte, hogy bojkottálja az eseményt. Az Oscarig menni fog a nagy találgatás, azaz a ki nyer ma.

Ha Fraser szobrot kap idén, csak azért érdekes – és cikkünk szempontjából is csak azért érdekes az Osca –,mert a helyére kerülhet karrierjében, ami kibillent. Zárójelben: az Oscart és minden egyéb díjat azért tartom mókásnak – a hasznossága mellett, amivel fontos filmekre hívja fel a figyelmet és szakmailag értékel alkotókat –, mert egy versenyt csinál a művészetből. Ki festett jobban, Monet vagy van Gogh? Ki nyeri a meccset? A kompetitív filmes világból nézve ez nem vicces, de alapjáraton, ha művészetről gondolkodunk, komikus  felvetés. Két szuper rendezés között sem szívesen döntenék, hogy melyik a jobb – maximum kapják meg ugyanazt a forgatókönyvet és rendezzék meg, talán ebből derülne ki, melyik rendez "jobbat", ha már a versenynél tartunk. Persze, tök izgalmas az Oscar, nagy és méltó pillanatai vannak mindemellett.

Austin Butler meg jó volt Elvisként, viszont ha már verseny: azt hiszem, nem egy SÚLYcsoportban mérkőznek.

Nagyvásznon kell látni Brendan Fraser alakítását. A Philadelphia jutott eszembe róla és Tom Hanks: ugyanúgy a saját amortizációjának bátor felvállalását és megtipratásának emberi vetületeit mutatta meg Hanks akkor, és kevés egyszerre ilyen pofátlanul ütős és már-már vakmerően érzékeny színészi alakítást tudok mondani azóta. Fraser karaktere is ilyesmit mutat: kapjátok be, akik a felszíni nyomort látjátok, azt nézzétek, mi az emberi érték, és irodalomtanárként is ezt adja át a tanítványainak: írjatok egy kib...ott őszinte mondatot magatokról. És ilyen az alakítása is. Minden egyes pillanata.

Olyan rezdülései vannak és annyira meztelenül őszinte, amihez a legnagyobb bátorság kell, főleg, ha ennyire hatásos tud lenni. Tagadhatatlan színészrajongó vagyok, és amikor egy ilyen alakítást látok, amihez nemcsak tehetség, de megéltség és alázat és érzékenység és finomság és még sok minden más kell, meg egy titokzatos összetevő, akkor meghajolok előtte.

Nem érdekes, hogy Fraser el tudta volna-e játszani ezt az összeomló, de belül ragyogó embert, ha maga is meg nem járta a poklokat. De tény, hogy a George of the Jungle nem prognosztizálta anno ezt a hatalmas teljesítményt, és ha az kellett hozzá, hogy ő maga is lemenjen a poklok mélyére, akkor az kellett hozzá.

A bálnában mindenki titkon vagy nyíltan szeretne megmenteni valakit, annak ellenére, hogy nem lehet. De ahogy Charlie karaktere mondja, az ember nem tud nem törődni a másikkal. A forgatókönyvben az irodalmi utalások is pontosak, akár a Bibliáról, akár Walt Whitmanről, akár Melville-ről és a Moby Dickről van szó. Egyetlen, két órás, lélekemelő lélegzetvétel A bálna, diskurzus halálról, szeretetről, hitetlenségről, Istenről és a létezés fájdalmáról. Aki meg azt gondolja, hogy önkényes szenvedésábrázolás, az képzeletben nézzen félre és csapja rá a nagymamájára az ajtót, amikor az már nem tud felállni a tolószékből.

Aronofsky nem először mesél a lelki-fizikai amortizáció és a trauma elől önbántásba menekülő ember katarzisáról: A pankrátor, A fekete hattyú hősei kifelé, a világ felé, teljesítményükben még egy pillanatra meg tudták haladni magukat, sebes lelkükkel azonban halálba hajszolták a testet is. A bálna reményt ad. Charlie-nak nem számít, kit lát a külvilág, a szégyen végül eltűnik, belülről világít a fénye, és így van felfelé, kifelé út a szenvedésből. Kösz, Aronofsky, kösz, Fraser.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk