TUDOMÁNY
A Rovatból

Hét éve él kiborgként egy férfi, ezzel világrekorder

Az amerikai fiatalember egy súlyos autóbalesetben a mellkasától lefelé megbénult. 2014-ben kapott egy agy-komputer interfészt, amivel irányítani tud például egy robotkart. A szerkezet azóta is működik.


Nem számít immár újdonságnak az orvostechnológiában, hogy a sérült emberek agyukba beültetett eszközökkel képesek számítógépeket és végtag-protéziseket irányítani. Azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy ezek a beültetések mennyire tartósak, és mikor kell az eszközöket cserélni. Egy most 36 éves amerikai férfinél mindenesetre a rendszer már hét éve és három hónapja működik, és ezzel világrekordernek számít.

Nathan Copeland, aki magát kiborgnak tekinti, 2004-ben szenvedett súlyos autóbalesetet. A mellkasától lefelé megbénult, képtelen mozgatni és nem is érzi a végtagjait. 2014-ben úgy döntött, hogy részt vesz a pittsburghi egyetem kísérletében: a tudósok azt vizsgálták, hogy a gerincsérülteknél lehetséges-e az agy-komputer interfész (BCI) módszerrel helyreállítani egyes funkciókat.

Copeland vállalta az ezzel járó agyműtétet, és annak a kockázatát, hogy senki sem tudott biztosat az implantátumok tartósságáról.

Az orvosok öt évnyi működést jósoltak az eszközöknek, de ez a majmokon végzett kísérleteken alapult, mivel embereknél még sosem volt ilyenre példa. Copeland ezen már jóval túlvan, és azt mondja, a beültetett eszközök mindeddig nem okoztak neki semmilyen komplikációt vagy mellékhatást.

A férfi életét négy, egyenként ceruzaradír nagyságú elektródasor irányítja, amelyeket 2015-ben ültettek be az agyába.

Kettőt az agynak abba a részébe, amely a motorikus mozgásokért felelős, kettőt pedig oda, ahová az érzékelési információk érkeznek. Ezek fordítják le idegsejtjeinek impulzusait olyan parancsokra, amelyek által kezelheti a külső eszközöket: egy számítógépet, videójátékokat, és egy robotkart, amelyet a gondolataival tud mozgatni – írja a WIRED.

Ezeknek az eszközöknek a fejlesztése már az 1960-as években elkezdődött, de még mindig kísérleti stádiumban vannak. Ez az eredmény most azzal kecsegtet, hogy elérhető távolságba került kereskedelmi forgalomba kerülésük, és ezzel sokat segíthetnek a súlyos fogyatékkal élők életén.

Copeland agyában kemény szilikonból készült úgynevezett „Utah-sorok” vannak, egy sorban 100, egyenként egy milliméter hosszú tűvel, amelyeket konduktív fémmel vontak be. Mivel a neuronok elektromos mezőket hoznak létre, amikor egymással kommunikálnak, a tudósok felhasználhatják ezeket a sorokat arra, hogy több száz egymás közelében lévő neuron aktivitását nyomon kövessék.

Egy agy-komputer interfész létrehozásához a kutatóknak le kell fordítaniuk a neurális jeleket digitális parancsokra, hogy viselőjük irányíthasson egy végtagprotézist, vagy egy számítógépet.

A Copeland által használt rendszer része egy beültetett elektróda, egy kábel, amely a fejéből vezet egy külső eszközbe, amely felerősíti neurális jeleit, és egy komputer, amelynek szoftvere dekódolja a jeleket.

Az eljárást még az 1980-as években fejlesztette ki Richard Normann biomérnök-professzor, eredetileg látás-helyreállítás céljára. Az első páciens, akibe beültették 2004-ben egy Matt Nagle nevű férfi volt, akinek egy késelés után mind a négy végtagja megbénult.

Az elektródának köszönhetően mozgatni tudta egy számítógép kurzorát, kezelhette a tv-t, elérte az e-mailjeit. Az ő implantátumát azonban egy év múlva kivették, mert ezt írta el a kísérlet protokollja, amelyben részt vett.

Napjainkban több mint 30 résztvevője van világszerte a BCI implantátum-kísérleteknek, ez azonban kevés ahhoz, hogy az eszközök tartósságáról messzemenő következtetéseket lehessen levonni. Copeland esetében is megfigyelhető, hogy bár az elektródasorok működnek, nem olyan jól, mint az első években a beültetés után.

A kísérletben részt vevő Robert Gaunt biomérnök szerint a test ellenségesen fogadja az elektronikus eszközöket, és mindig megpróbálja kivetni magából azokat. A beépített elektródák például az immunrendszer reagálását váltják ki a körülöttük lévő idegszövegben, és a gyulladás ronthatja a neurális jelek minőségét. Hegesedés alakulhat ki az agyi implantátumok körül, ami miatt kevésbé tudják felvenni a jeleket a közeli neuronokból. Minél kevesebb információt tud a BCI értelmezni a neuronokból, annál kevésbé hatékonyan tudja funkcióját teljesíteni.

A MIT most olyan hidrogél borítással kísérletezik, amelynek rugalmassága megközelítené az agyét. A pennsylvaniai egyetemen pedig egyenesen „élő” elektródákat tenyésztenek, hajszálvékony, őssejtekből nevelt neuronokból és idegrostokból.

Kevésbé invazívabbak lehetnek a kisebb implantátumok. Kísérleteznek homokszem nagyságú chipekkel is, amelyeket elméletileg be lehetne fecskendezni az agykéreg felszínén keresztül. Ezt azonban egyelőre még csak olyan rágcsálókon próbálták ki, amelyeknek eltávolították a koponyáját.

A kísérletekben résztvevők közül többeknek kiszedték az Utah-sorait és újakat tettek a helyükre, de nem jó több agyműtétet végrehajtani valakin, mert mindegyiknél ott van a fertőzés vagy a bevérzés kockázata. Gaunt szerint a sebészek valószínűleg nem is tudják pontosan ugyanoda behelyezni az új implantátumot, különösen akkor, ha azon a területen hegesedés van. Már pedig fontos, hogy jó helyre kerüljön, mert a BCI csak akkor tud megfelelően működni.

A biomérnök úgy véli, jobb lenne, ha nem az elektródákat, hanem a külső BCI-alkotóelemeket, a processzorok, a szoftvereket lehetne frissíteni, és akkor a pácienseket megkímélnék több műtéti beavatkozástól. Ugyanakkor éppen a legtöbb BCI-rendszer külső része jelenti a legnagyobb kockázatot. A koponyán fekvő elektróda-talapzat gyulladást okoz, de jelenléte nélkülözhetetlen az implantátum és a külső számítógép kapcsolatához.

Copelandnak és sorstársainak egyelőre még rá kell kapcsolódniuk a rendszerre, hogy használhassák BCI-üket. Remélhetőleg a jövőben kifejlesztenek számukra vezeték nélkül rendszereket.

Copeland tudja, hogy implantátuma nem fog örökké működne, de igyekszik nem gondolni rá. „Csak sodródom az árral” – mondja, és kész arra, hogy ha elektródái frissítésre szorulnak, vagy jobb rendszert találnak ki, ismét alávesse magát egy agyműtétnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Szuper El Niño jöhet, Európába is betörhet a sarkvidéki hideg télen
A Csendes-óceán egyenlítői térségében a vízfelszín már 3–4 Celsius-fokkal melegebb az átlagosnál. Az erősödő El Niño közvetett hatásaként Európába is nagyobb eséllyel érkezhet időnként sarkvidéki eredetű, fagyos levegő.


Rekorderősségű lehet a 2026/2027-es télen tetőző El Niño-jelenség, több nagy nemzetközi előrejelző rendszer már a „szuper” kategóriát valószínűsíti. A Csendes-óceán és a légkör már most látványos jeleit mutatja annak, hogy átállt az El Niño-üzemmódra, ami komoly hatással lehet a bolygó időjárására.

A Csendes-óceán középső és keleti, egyenlítői térségében a tengerfelszín hőmérséklete már most 3-4 Celsius-fokkal haladja meg az átlagot. Ez a hatalmas energiaadag a jelenség fő motorja, amit a trópusokon erősödő nyugati szelek csak tovább táplálnak – írja a Severe Weather Europe.

A felszín alatt egy hatalmas meleg víztömeg, egy úgynevezett Kelvin-hullám halad kelet felé, melynek magjában a hőmérsékleti anomália a 7 fokot is meghaladja.

A legfontosabb időjárási modellek, köztük az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ és az amerikai szezonális modell, egyöntetűen a „szuper El Niño” kategóriába sorolják a várható eseményt. Az esemény 2026 késő őszén vagy a tél elején érheti el a csúcsát. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal hivatalos előrejelzése is a „nagyon erős” kategóriát tartja a legesélyesebbnek.

A légkör már reagált a változásokra: a Csendes-óceán felett tartósan alacsony nyomású zóna és emelkedő légmozgás alakult ki. Ez a jelenség, az úgynevezett Walker-cella átrendeződése azt jelzi, hogy a trópusi folyamatok már a globális légköri keringést alakítják.

A téli előrejelzések szerint a legerősebb hatás Észak-Amerikát érheti. Ezzel párhuzamosan Kanada felett egy magasnyomású blokk alakulhat ki, ami időnként hidegbetöréseknek nyithat utat az USA felé.

Egy felerősödött déli jet stream miatt az Egyesült Államok déli, középső és keleti részén a szokásosnál jóval csapadékosabb, viharosabb idő várható.

A szezonális modellek emellett a sztratoszférikus poláris örvény januári-februári gyengülését is valószínűsítik. Ez növeli a hirtelen sztratoszférikus melegedések és az ebből fakadó hidegkitörések kockázatát Észak-Amerikában és Európában is.

A Meteorológiai Világszervezet már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy a Csendes-óceánban a hűvösebb La Niña fázis véget ért, és nagy eséllyel egy erős El Niño veszi át a helyét. A klímaváltozás miatt egyre melegebb óceánok miatt már korábban is felmerült egy szuper El Niño lehetősége. Tudományos kutatások szerint a jelenség gazdasági veszteségei dollártrilliókban is mérhetők.

Bár a jelenség epicentruma tőlünk távol van, a hatásai Magyarországot is elérhetik. A globális folyamatok nálunk először csapadékosabb, majd egy tartósan száraz időszakot hozhatnak, ezzel felborítva a megszokott időjárási mintákat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása: a DNS-ük szerint meglepően jó egészségi állapotban voltak nem sokkal azelőtt, hogy végleg eltűntek
Egy friss Nature-tanulmány szerint a Belgiumban és Franciaországban élt késői neandervölgyiek DNS-ében szinte semmi nyoma a közeli rokonok közötti házasságnak. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a népszerű elméletet, miszerint a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a kihalásukhoz.


Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.

A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.

Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.

A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.

„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – fogalmazott a szakértő.

Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.

„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.

A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.

Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója szerint a neandervölgyiek termékeny egyedeiket egy „egyirányú folyamatban veszítették el a Homo sapiens csoportok felé, ami hozzájárulhatott a vesztükhöz”.

A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.

A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy

a korábbi, kevés mintán alapuló kutatásokkal szemben ez a munka először adott részletes, régióspecifikus képet a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról.

 

Via BBC ScienceFocus


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Tudósok kiszámolták, maximum meddig élhet egy ember, ha minden öregedéssel járó egészségügyi hatást kiiktatunk
Megállapították, hogy szervezet élettartamának még ebben az elég erősen hipotetikus esetben is van egy határa. Az idővel felhalmozódó apró genetikai hibák miatt elkerülhetetlen a vég szerintük.


A Skolkovo Tudományos és Technológiai Intézet kutatóinak szimulációi szerint ha elméletben minden más, az öregedést felgyorsító negatív hatást – például a rákot, demeciát és hasonló betegségeket – kiiktatnánk, a medián élettartam akkor is 146 és 194 év között érne véget – írta szerdán a ScienceAlert.

Ez azért van, mert az öregedést nem csak a betegségek okozzák. A modell azt mutatja, hogy a szervezetünkben folyamatosan keletkező, és idővel felhalmozódó apró genetikai hibák, az úgynevezett szomatikus mutációk önmagukban is működésképtelenné tennék a testet, igaz jóval a jelenlegi 79 éves várható élettartam után.

A legsebezhetőbb pontnak a nem, vagy csak alig osztódó sejtekből álló szervek, így az agy és a szív bizonyultak, mivel ezekben a sejtek egy életen át gyűjtik a károsodásokat.

Ezzel szemben a bőr vagy a máj sejtjei folyamatosan cserélődnek, így sokkal tovább képesek fenntartani a funkciójukat.

Hangsúlyozták, hogy a kutatásuk fő célja egyébként nem az volt, hogy meghatározzák, mi az emberi élet időtartamának felső határa, hanem hogy egy olyan modellt állítsanak fel, amellyel nagyjából mérhetővé válik, hogy a különböző biológiai folyamatok hogyan járulnak hozzá az öregedéshez.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Súlyos betegségeket kockáztatnak, akik éjszaka dolgoznak – egy egyszerű trükk mentheti meg őket
A norvég kutatók által megfigyelt dolgozók közül sokan ösztönösen reggel aludtak hosszabban, délután pedig még egyszer ledőltek. Az egybefüggő nappali alvás hiánya miatt többen szorongtak, miközben a kutatók szerint éppen a szunyókálás segíthet rajtuk.


Reggel hatkor érsz haza az éjszakai műszakból. Hullafáradt vagy, mégsem tudsz elaludni. Lehet, hogy nem veled van a baj, hanem azzal, ahogy aludni próbálsz. Egy hosszú alvás helyett két rövidebb alvási szakasz hozhatja meg a pihenést.

Egyre több tudományos bizonyíték utal arra, hogy az éjszakai műszak miatt felborult alvásritmus súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, a szívrohamtól a rákig. Norvég kutatók most egy meglepő, de történelmi előzményekkel is rendelkező elméletet vizsgálnak. Elképzelhető, hogy a megosztott, úgynevezett bifázisos alvás segíti a leghatékonyabban a regenerálódást.

A kutatócsoport Oura-gyűrűkkel követte az északi sarkkörön dolgozó munkások alvását. Azt találták, hogy sokan ösztönösen két részletben alszanak. Reggel hosszabban pihennek, majd délután ismét ledőlnek egy rövidebb időre. Dr. Line Victoria Moen szerint a dolgozók gyakran szoronganak amiatt, hogy nem tudják egyhuzamban átaludni a napot.

„Jó lenne végre elmondani nekik, hogy egy rendes délutáni szunyókálás valójában segíthet” – tette hozzá.

Az alváshiány veszélyeire egy cambridge-i kutatás is felhívta a figyelmet. A tudósok az agy öntisztító mechanizmusát, az úgynevezett glimfatikus rendszert vizsgálták. Ez alvás közben távolítja el az agyban felhalmozódott méreganyagokat, köztük az Alzheimer-kórral összefüggő amiloid- és tau-fehérjéket.

A kutatók több mint 40 ezer ember agyi felvételeit elemezték. Azoknál, akiknek gyengébben működött ez a „tisztítórendszer”, évekkel később jelentősen nagyobb eséllyel alakult ki demencia.

A tudományos bizonyítékokat egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni, írta a BBC. A kutatást vezető Hugh Markus professzor ugyanakkor óvatosságra intett. „Az alvás fontos, de ugyanígy számítanak a fő érrendszeri kockázati tényezők is, például a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség. Ezekkel valóban tudnánk mit kezdeni.”

A két részletben alvás egyáltalán nem új ötlet. Roger Ekirch történész kutatásai szerint a mesterséges világítás elterjedése előtt ez számított megszokottnak a nyugati világban. Az emberek este aludtak néhány órát, éjfél körül természetes módon felébredtek egy-két órára, majd következett a „második alvás”.

Ekirch szerint az éjszaka közepén jelentkező álmatlanság valójában „a korábbi alvásminta makacsul tovább élő maradványa”.

Laboratóriumi kísérletek is ezt támasztják alá. Amikor a résztvevők hosszú időszakokat töltöttek sötétben, néhány hét alatt maguktól átálltak a kétfázisú alvásra. Russell Foster, az Oxfordi Egyetem alváskutatója úgy fogalmazott: „Az alapvető alvásmintánk szinte biztosan nem egyetlen összefüggő szakaszból áll.”

Az éjszakai műszak nemcsak az alvásritmust borítja fel, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket is felvet. A WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége az éjszakai műszakot a „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. A döntést korlátozott humán, elegendő állatkísérletes és erős mechanisztikus bizonyítékokra alapozták. Ennek a terhelésnek a legszélsőségesebb példáit a Covid-osztályok éjszakai műszakjai mutatták meg. Az ott dolgozók a fizikai és lelki teherbírásuk határára kerültek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk