Magyarország az elmúlt közel két évtizedben nagy nemzetközi elismerést vívott az a téren folytatott kutatásban, a diagnosztikai módszerek fejlesztésében. Ezekről, a rákkutatás és a technológiai fejlődés összefonódásáról, valamint a napjainkban lehetséges „egészséges életmódról” beszélgettünk dr. Peták István kutatóorvossal, molekuláris farmakológussal, az Oncompass Medicine Zrt. alapító-vezérigazgatójával.

-A személyre szóló terápia, a célzott gyógyszeres kezelés tudomásom szerint nem túlságosan régi keletű gyakorlatok a nyugati típusú orvoslásban.

-Ezek valóban az elmúlt évtizedekben jelentek meg és forradalmasítják az orvoslást.

Az onkológia területén ezek a lehetőségek akkor váltak elérhetővé, amikor rájöttünk, hogy ennek a betegségnek mi az oka.

A betegségeket általában először mindig tüneti szinten írjuk le, és diagnosztizáljuk, mint annak idején a „fekete halált”, vagy a „sárgalázat”. A rákot is így közelítettük meg, erre utal a „daganat” szó. Ennek megfelelően próbáltunk meg olyan gyógyszereket kifejleszteni, amelyek megszüntetik a daganatos sejtek osztódását. Ezek kemoterápiás szerek, amelyeknek kifejlesztéséhez több millió molekulát teszteltünk laboratóriumi körülmények között. Amikor megszülettek a hatékonynak tűnő szerek, azok közül összehasonlító klinikai vizsgálatokkal választottuk ki a legjobbakat, és kialakult a kezelési protokoll, hogy az egyes betegeknek mit adunk először, másodszor, harmadszor. Ezt nevezik bizonyékokon alapuló orvoslásnak.

Ugyanakkor az volt az álmunk, hogy megértsük, hogy adott betegnél mi okozta a daganatot és megpróbáljunk egy olyan kezelést találni, ami ezt az okot szünteti meg.

-Mikortól számíthatjuk az áttörést?

-1960-ban fedezte fel Peter Nowell és David Hungerford a Philadelphia kromoszóma-törést, amelyet a leukémiával hoztak összefüggésbe. A következő évtizedekben bizonyítani lehetett, hogy ha ezt a hibás gént berakjuk egy egér normál sejtjébe, az egér leukémiás lesz.

Mégis egészen 2000-ig kellett várni, hogy egy zseniális kutatóorvos, Brian Drucker kipróbáljon a betegeken egy olyan hatóanyagot, ami arra az enzimre hat, amely e génhibában sérül. Elvégezték a klinikai vizsgálatokat ezzel a szerrel, és a jó hír az, hogy azok a betegek, akik ebben részt vettek, még mindig élnek.

Drucker 2017-ben kapott életmű-díjat, és akkor készült egy fénykép a gyógyszer születésnapját ünneplő betegekkel, pedig annak idején az ő túlélési esélyük alig néhány hónap volt. Ez a történet is azt példázza, hogy mennyire fontos részt venni klinikai vizsgálatokban, mert a jövő gyógyszereihez juthatunk hozzá.

-E kutatásokat erősítette a Humán Genom Projekt.

-2003-ban ismertük meg teljes egészében ezt a 2 méter hosszú, három milliárd nukleotidból álló DNS-láncot, és lehetőség nyílt arra, hogy szisztematikusan kezdjük el keresni a daganatokat okozó génhibákat azzal, hogy összehasonlítjuk a betegek DNS-szekvenciáját a normállal.

2013-ra a Humán Genom Projekt gyakorlatilag beazonosította ezeknek a génhibáknak a többségét, és arra a következtetésre jutottunk, hogy mintegy 600 gén 6 millió mutációja okozza a daganatokat. Nagy szám, de véges. Ezt a 600 gént kell levadásznunk.

Azt már láttuk, hogy az egyiknél mennyire sikeres volt a célzott terápia, innen kell tovább lépnünk.

-Ön éppen 2003-ban jött haza az Egyesült Államokból.

-Fulbright-ösztöndíjasként vettem részt kint egy kutatóprogramban, és

már ott láttam, hogy ezek a célzott gyógyszerek nagyon hatékonyak lehetnek, de csak akkor, ha az adott betegnek valóban az a génhibája, amelyre a gyógyszert kifejlesztették. Úgy gondoltam, hogy alapvető fontosságú lesz, hogy egy adott betegnek meg tudjuk mondani, hogy neki melyik célzott gyógyszer lenne a jó.

Hazajöttem, és kutatótársammal, dr. Schwab Richárddal megalapítottuk az Oncompass Medicine-t, olyan nagy formátumú kutatók ihletésére, mint Kéri György, Kopper László és Pap Ákos. Olyan molekuláris diagnosztikai módszereket végzünk patológiai szövetmintákon, amelyek gyógyszerek hatását jelzik előre.

Akkora szerencsénk volt, hogy rögtön az első génnel, amellyel foglalkozni kezdtünk, az EGFR-rel találtunk egy génhibás esetet, és a világon elsőként tudtunk célzott gyógyszert javasolni a számára.

Klinikai vizsgálatot szerveztünk, és a betegnél eltűntek az áttétek, öt évig daganatmentesen élt, végül egy hasnyálmirigy-gyulladás miatt halt meg.

-Tehát nem rák volt a halál oka.

-Igen, és egyúttal azt is ki tudtuk mutatni, hogy a célzott gyógyszerek nemcsak a leukémiánál, hanem a tüdőráknál is működhetnek. Később azt is megállapítottuk, hogy ez a génhiba a tüdődaganatos betegek 5%-ában fordul elő.

Tehát ha ezt a gyógyszert véletlenszerűen használnánk, 95%-ban hatástalan lenne, ha viszont tudjuk, hogy a betegnek génhibája van, akkor akár közel 100%-ig lehet előre jelezni, hogy nála ez a legjobb terápia.

A következő években tovább fejlesztettük ezeket a génvizsgálatokat, és 2008-ban állítottuk fel az első újgenerációs szekvenáló laboratóriumunkat, amelyben egyszerre sok gén vizsgálatával nemcsak azt lehet megnézni, hogy egy-egy gyógyszer célpontja jelen van-e, hanem fel tudjuk tenni azt a kérdést is, hogy mi okozta ennek a betegnek a daganatát, és mi lenne neki a legjobb gyógyszer. Ezt hívjuk ma precíziós onkológiának. Ez nemcsak személyre szabott, hanem oki terápia, hogy eleve „ne akarjon” osztódni az a sejt. A célzott gyógyszer pedig azt jelenti, hogy eleve ismert hibás génekre fejlesztjük ki őket.

Mivel azonban 600 gén 6 millió mutációjáról van szó, nagyon sokféle gyógyszerre lesz szükségünk.

E téren igen nagy a fejlődés, a jelenlegi ütemből ítélve ebben az évtizedben meglesz a 100 célzott gyógyszer. Ez azért fontos, mert a 600 gén eloszlása nem egyenletes, vannak gyakoribbak és ritkábbak.

A tüdődaganatosoknak már csaknem a felének lehet célzott gyógyszert adni.

Mivel közel ezer hatóanyag van klinikai vizsgálatban, és minden negyedik vizsgálat sikeres, a következő évtizedben 2-300 új gyógyszerrel a betegek 70-80%-ának tudnánk célzott kezelést adni.

-Önök három évvel ezelőtt a Szilikonvölgyben okoztak igazi tudományos-technológiai szenzációt.

-Ha ilyen sok mutáció van, és ilyen sok gyógyszer áll rendelkezésre, egyre bonyolultabb kiválasztani, hogy egy-egy betegnek melyik lenne a legjobb. Egy génre több gyógyszer is hat, egy betegben több génhiba is lehet, és már nem lehet minden egyes génhibára klinikai vizsgálatokat csinálni. Erre keres megoldást a hazai fejlesztésű „Real-time Oncology Treatment Calculator”.

Ez egy olyan mesterséges intelligencián alapuló orvosi eszköz, amely 1200 hatóanyagot tud rangsorolni, és 24 ezer orvosi szabály alapján tudja kiválasztani a legindokoltabb kezelést.

Ezt az eszközt 2016-ban a Szilicium-völgyben mutattuk be. Nagyon jó érzés volt a Google-székház mellett átélni, hogy innen, Magyarországról tudtunk valami nemzetközi szinten izgalmas dolgot létrehozni.

Tavaly az amerikai Forbes írt rólunk, az idén júniusban az IBM-Watsonnal közösen adtunk elő ebben a témában.

Mi 15 éve kutatjuk ezt a területet, és olyan különleges tudás halmozódott fel nálunk, hogy így tudott megszületni Budapesten a világ első személyre szabott kezelést támogató orvosi szoftvere.

Ezt fejlesztjük most tovább. Van egy együttműködésünk az Európai Onkológiai Intézettel, a párizsi Marie Curie-intézettel. A Dél-Pesti Centrum Kórházzal, valamint az Országos Onkológiai Intézettel közösen részt veszünk a Nemzeti Onkogenomikai Programban. Célunk, hogy legyen a betegeknek egy egységes adatbázisa, hogy lehessen molekuláris profilvizsgálat-alapú döntéstámogatást adni a betegeknek, hogy minden egyes terápiaváltáskor azt a kezelést kapják, ami számukra a legnagyobb valószínűséggel hatásos. Ezen kívül a gyermek-onkológiában van egy programunk, ahol a mind a 25 ezer gént nézzük, mert a gyermekek esetében még nem ismerjük az összes daganatos gént, és ezek alapján próbálunk számukra kezelési lehetőséget találni.