SZEMPONT
A Rovatból

Szűz Máriát is bevetették a szexmunkások ellen Rákosmentén

A XVII. kerületi önkormányzatot régóta zavarja, hogy szexmunkások is dolgoznak a kerületben, de mivel a prostitúció legális, ezért sokáig semmit sem tudtak tenni ellene. Ezidáig.
Az abcúg írása, fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2017. május 30.



A XVII. kerületi önkormányzatot régóta zavarja, hogy szexmunkások is dolgoznak a kerületben.

Mivel azonban a prostitúció legális, ezért sokáig semmit sem tudtak tenni ellene.

A polgármester azonban két éve gondolt egyet, azt mondta, ravasznak kell lenni, és felépíttetett egy Szűz Máriát ábrázoló vallási szobrot

a kérdéses útszakaszon, azóta pedig arra, illetve egy nem üzemelő temetőre hivatkozva akarja kipenderíteni a szexmunkásokat a kerületből. A lányok nem értik, hová mehetnének, hiszen sehol sem látják őket szívesen, a polgármester pedig azt mondja, ha kell, körbebástyázzák magukat vallási szobrokkal, csak tűnjenek el.

2016 júniusában szokatlan tömeg gyűlt össze a Rákosmentét Nagytarcsával összekötő országút szélén. Ott volt a kerület polgármestere, a térség egyik önkormányzati képviselője, illetve a görögkatolikus egyház Hajdúdorogi Főegyházmegyéjének érseke is. A gyülekezés apropója egy kis vallási szobor, egy úgynevezett úti ikon átadása volt, amelyet az önkormányzat pénzügyi támogatásával az egyházmegye állított.

Hasonló ikonok több helyen is találhatóak az országban (elsősorban a keleti országrészben), a céljuk pedig, hogy lelki támaszt adjanak az útra kelőknek. A középső országrészben, a Tarcsai úton felállított ikon az első. Ez az ikon azonban elsősorban nem vallási okból került oda, ahová: a kerület vezetése a Szűz Máriát ábrázoló kegyhelyet használva akarja elűzni a környékről az évek óta a Tarcsai úton dolgozó szexmunkásokat.

Miért alkalmas erre egy vallási építmény, és mi köze mindehhez a kerület másik felén lévő gazos temetőnek?

Legális, de mindenhonnan kiutálnák őket

Szexmunkásnak lenni legális tevékenység Magyarországon, bizonyos szabályok betartásával bárki, bárhol végezheti. Ilyen szabály például az egészségügyi igazolás megléte, illetve az, hogy a szexmunkások nem állhatnak sem főutakon, sem olyan helyen, amelynek a háromszáz méteres körzetében például iskola, templom vagy közintézmény van.

Budapest környékén több olyan hely is van, ahol rendszeresen dolgoznak szexmunkások, ezek főleg olyan helyszínek, amelyek megfelelnek a fentebb leírt szabályoknak. Ilyen például a Szabadkai út, a Dunakeszi út vagy a XVII. kerület egyes útjai, például a Lőrinci és a Tarcsai út.

Hiába legális azonban ez a munka, és hiába számítanak ezek az útszakaszok olyan helynek, ahol a prostituáltak törvényszerűen dolgozhatnak, a hivatalok és hatóságok mégis a legkülönfélébb módokon próbálják akadályozni a munkájukat (erről a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének az ügyvédje ebben az interjúban mesél részletesen). Arra azonban, hogy ez a gyakorlatban hogyan zajlik, a legjobb példa a XVII. kerület.

szexmunka1

Szexmunkások a Tarcsai úton

A Tarcsai úton és a Lőrinci úton régóta állnak szexmunkások, ezek többségében kieső, erdősávok mellett húzódó útszakaszok, bár a lakóövezetektől sincsenek messze. Utóbbi okoz is feszültséget a prostituáltak és a helyiek között, bár az nem egyértelmű, hogy mekkorát.

Az utóbbi években volt már aláírásgyűjtés a szexmunka ellen,

a kerületi közmeghallgatásokon pedig többször is panaszkodtak már egyes lakók arra, hogy zavarják őket a közelükben dolgozó lányok.

Volt azonban olyan helyi, aki az Abcúgnak azt mondta, sosem zavarta, hogy szexmunkások dolgoznak a tőszomszédságában, egy, a Lőrinci úton dolgozó szexmunkás, Zsófi, pedig azt mondta az Abcúgnak, évek óta dolgozik a kerület ezen részén, és kifejezetten jó a kapcsolata a helyiekkel, akiktől még papírt is kapott arról, nem zavarja őket, hogy ott van. Zsófiék több mint 8 éve állnak már a Lőrinci út kérdéses pontján, tavaly azonban új helyet kellett keresniük, a rendőrség ugyanis egy gazos, gondozatlan temetőre hivatkozva elkezdte bírságolni őket munka közben.

Sírkövek sincsenek, mégis temető

A rákosmentei önkormányzat vezetése évek óta hangsúlyozza, hogy nem szeretne a kerületben szexmunkásokat látni, a kerületi közgyűléseken pedig rendszeresen felmerül, hogyan lehetne kipenderíteni őket a kerületből.

A helyi rendőrkapitánynak többször is el kellett magyaráznia, hogy a szexmunka önmagában nem bűncselekmény,

így azon kívül, hogy kimennek és ellenőrzik a lányokat, nem igazán tudnak mit kezdeni velük. Egy 2011-es ülésen még azt is hozzátette, hogy az ellenőrzéskor minden lánynál szokott lenni igazolvány, egészségügyi igazolás, sőt, némelyeknél vállalkozói engedély is. Így, mivel törvényesen dolgoznak, nem tehetnek ellenük semmit.

2014-ben azonban az önkormányzat elkezdte keresni azokat a lehetőségeket, hogyan tudják ellehetetleníteni a szexmunkásokat Rákosmentén. Első körben a kerületben kiépített térfigyelő kamerarendszertől vártak megoldást.

Riz Levente polgármester úgy fogalmazott, hogy a kamerákat kihelyezik azokra a helyekre is, ahol a lányok dolgoznak, és azt remélik, hogy ennek visszariasztó hatása lehet. Egy évre rá pedig sorompókkal lezárták az erdőbe vezető bekötő utakat is, hogy a lányok ne tudjanak elvonulni a kuncsaftjaikkal.

szexmunka2

Sorompó a Lőrinci úton

Ez azonban nem volt elég, és folyamatos ötletelés után végül így jutottak el a Bocskai út és a Lőrinci út sarkán lévő egykori temetőhöz. A területen derékig ér a gaz, sírköveket nem látni, a helyiek szerint pedig összesen egy embert temettek oda, azt is még az ötvenes években. Még a polgármester is azt mondta róla a közgyűlésen, hogy nem üzemel.

Ettől függetlenül levélben kérte a kerületi rendőrkapitányt, hogy a temetőre hivatkozva indítson eljárást a terület szomszédságában dolgozó szexmunkások ellen. A törvény szerint ugyanis egy kegyeleti hely háromszáz méteres környéke védett övezetnek számít, és ott szexmunkások nem dolgozhatnak.

Több tízezer forintra büntették őket, odébb mentek

Zsófi azt mondta, hogy 2015-ben kezdték el bírságolni őket a hatóságok. Végül összesen negyvenezer forintnyi bírságot kellett kifizetniük, 11 eljárás pedig még most is folyamatban van ellenük.

Tavaly vitték be őket utoljára, utána kimértek háromszáz métert a gazzal benőtt temető sarkától, és arrébb álltak. Így egy alig párméteres sávjuk maradt dolgozni, arrébb ugyanis nem mehetnek, mert ott már vége szakad az erdősávnak, és lakóházak következnek. “Senki kapujába nem akarunk állni” – mondta.

szexmunka3

A temető a Lőrinci úton

Az, hogy a nem működő temetőre hivatkozva bírságolják a hatóságok a szexmunkásokat, nem új, 2008-ban már megpróbálkoztak ezzel a rendőrök. Makó Klaudia, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének ügyvédje szerint akkor a bíróság azt mondta ki, hogy nem lehet egy nem létező temetőre hivatkozva szabálysértést megállapítani.

2016-ban újra bíróság elé vitték az ügyet, akkor azonban a bíróság már azt az ítéletet hozta, hogy a gazos terület temetőnek számít, ugyanis egykoron annak minősítették, és hiába temettek oda mindössze egy embert 60 év alatt, nem ürítették ki szabályosan, így tilos mellette szexmunkásoknak szolgáltatni. Az ügyvéd az Alkotmánybírósághoz fordult, amelynek a döntéséig a folyamatban lévő 11 szabálysértési eljárást felfüggesztették.

A törvények engedékenyek, ezért ravasznak kell lenni

A kerület másik oldalán lévő Tarcsai út szomszédságában azonban nincs temető, sőt templom és iskola se, ezeket Riz Levente polgármester állapította meg a közgyűlési üléseken. Emiatt oda más megoldást kellett keresni.

“Bár a Tarcsai úton nincs temető, ki tudunk alakítani olyan vallási emlékhelyet, amely alapján a rendőrség jogosult lesz intézkedni. Egy emlékhelyet fogunk létesíteni, amelytől kezdve a 300 méteres szabály életbe lép” – mondta Riz az egyik 2015-ös ülésen.

Ez az emlékhely lett a görög-katolikus egyház által felszentelt úti ikon.

A közgyűlési ülések jegyzőkönyvei szerint a polgármester kifejezetten a szexmunkások elűzése céljából szorgalmazta az úti ikon megépítését. Egy későbbi közgyűlésen azt mondta, a magyar törvények “sajnos nagyon engedékenyek”, ha prostituáltakról van szó, “ezért okosnak és ravasznak kell lenni, hogy ezt a dolgot vissza tudjuk szorítani”.

Közel egy évre rá, 2016 júniusában pedig már arról számolt be, hogy megállapodott a görög-katolikus egyházzal az úti ikon megépítéséről, azt meg és építették, és még azzal is elbüszkélkedett, hogy a saját polgármesteri keretéből finanszírozták. Az úti ikon átadásával pedig megnyílt a lehetőség arra, hogy szabálysértési eljárásokat indítsanak az ott dolgozó szexmunkások ellen.

szexmunka4

Úti ikon a Tarcsai úton

“A célunk, hogy kiszorítsuk a kerületből, a Tarcsai út környezetéből őket. Hogy hova mennek, az nem érdekel. Egy biztos, hogy azon a területen ne jelenjenek meg, tűnjenek el minél hamarabb onnan. A rendőrség kész intézkedni.” – mondta ugyanazon a 2016-os ülésen Riz Levente, majd még a végén hozzátette, hogy az egyház ezen a célon túl is “lélekemelő” dolgot valósított meg, hiszen jó gondolat az, ha a kerület útjain nem csak kamerák, hanem úti ikonok is vigyáznak. “Ahogy Érsek Atya mondta, ez ablak a mennyországra” – fejezte be.

Sehová sem tudnak menni, mindenhol zaklatják őket

“Ahol nyugodtan állhatnál, ott sem hagynak békén” – mondta Zsófi. Arra a kérdésre, hogy miért nem ment el a Lőrinci útról, és az egész kerületből, amikor elkezdték őt bírságolni, azt válaszolta, mindegy, hogy hová megy. A Gubacsi úton és a Szemétégetőnél is folyamatosan zaklatják a lányokat, “a Tarcsai útra meg kirakták a Szűz Máriát és felszentelték a helyet”, azaz bárhová menne, ott zaklatásnak lenne kitéve.

szexmunka5

Térfigyelő kamera és úti ikon is vigyázza a Tarcsai utat

A Tarcsai úton dolgozó szexmunkások az ikon felszentelése után arrébb álltak, éppen háromszáz méterrel. Most egy útszéli földtulajdonostól bérelnek egy placcot, de elég szűkös helyük, a másik oldalon ugyanis ott az autópálya, amelynek szintén nem állhatnak a háromszáz méteres körzetében.

Volt, aki azt mondta, nem zavarja, hogy arrébb kellett menniük, mást igen, mert így kevésbé látszanak az útról. Azt azonban egyikük sem értette, mi szükség volt erre, mindannyian hangsúlyozták, hogy megvannak az engedélyeik, és felváltva mutogattak a placcuk mellett lévő szemeteszsákokra, mondván, hogy még csak nem is szemetelnek, mindent magukkal visznek. “Mi lesz, ha ide is tesznek egyet?” – kérdezte egyikük.

Erre megvan az esély. Egy 2016. végi közgyűlésen a polgármester azt mondta, tudomása van róla, hogy a szexmunkások arrébb mentek. “Nagyon rafinált társaság” – mondta, majd kicsit később hozzátette, hogy “amit a jogszabály megenged, azt megtesszük, ha kell, körbebástyázzuk magunkat úti ikonokkal, nem szeretnénk látni ilyen tevékenységet a XVII. kerületben”.

Lenne megoldás, de a polgármester hallani sem akar róla

Megkerestük a görög-katolikus egyház Hajdúdorogi Főegyházmegyéjét azzal a kérdéssel, hogy mennyire tartják összeegyeztethetőnek az úti ikon-állítás céljával a prostituáltak elűzését.

Azt válaszolták, hogy ők keresték meg az önkormányzatot azzal, hogy szívesen építenének egy ikont a kerületben, és hol lehetne ilyet elhelyezni. “Az egyáltalán nem merült fel, hogy az úti ikon felállításával bárkit is elűzzünk onnan. Hiszen pontosan az a szándékunk ezzel, hogy minél több embert az Istenhez vezessünk” – írta a kérdéseinkre Kocsis Fülöp érsek-metropolita, az ikon felszentelője.

Az érsek szerint jó helyre került a szobor, mert az autópálya felől érkezők rögtön találkozhatnak vele, és bár később hallott olyanokat, hogy ez majd azt is eredményezheti, hogy a környéken ne legyen prostitúció, ez akkor, amikor az önkormányzattal egyeztettek, még nem merült fel.

szexmunka6

A szexmunkások egyre kisebb útszakaszra tudnak állni a Lőrinci úton

Megkerestük a rákosmentei önkormányzatot is. Többek között az után érdeklődtünk, hogy milyen illegális tevékenység alapján űzné ki a polgármester a szexmunkásokat a kerületből, milyen lakossági panaszok érkeztek rájuk, és hogy az önkormányzat mennyire tekinti jogi eszköznek az út szélén felhúzott ikont. Mindössze annyit írtak, hogy nem áll módjukban válaszolni a feltett kérdésekre.

Az után is érdeklődtünk, hogy jelöltek-e ki a kerületben úgynevezett türelmi zónát. Ez a törvény szerint egy olyan övezet, amelyet akkor kell kijelölnie egy önkormányzatnak, ha a területén folyamatossá válik a prostitúció.

Ennek a célja éppen az, hogy a szexmunkások egy, az önkormányzat által kijelölt területen tudjanak dolgozni (és ne máshol), a kijelölése pedig a törvény szerint kötelező lenne.

A rákosmentei önkormányzat erre a kérdésünkre sem válaszolt, Riz Levente polgármester azonban egy régebbi, 2010-es közgyűlésen kifejtette a véleményét a türelmi zónák kijelöléséről.

"
A türelmi zóna a bűn melegágya, amely nem csak a prostitúciót vonzaná, hanem minden egyéb bűnözési formát. Ilyet nem kívánok kijelölni sehol a XVII. kerület közigazgatási területén

– mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába, nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket”
Svédországban élő magyarokat kérdeztünk Orbán Viktor állításáról, hogy valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.” Azt mondják, a bevándorlás okozta kihívások az oktatástól a bűnüzésig tényleg érződnek, de a svédek többsége elfogadó, és úgy érzik, biztonságban vannak.


„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

„Nem arról van szó, hogy valamit elhibáztak, hanem ezek kijelentkeztek a civilizációból.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

Azért hagyták el Magyarországot, mert annyira kilátástalannak találták a magyar oktatási helyzetet, és a közbeszéd eldurvulását.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„nekünk nincsen semmiféle rossz tapasztalatunk.”

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

„nagyon szívesen meghívnám a miniszterelnök urat Stockholm belvárosába. Nem fog semmi mást látni, csak boldog, elégedett embereket.”

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„Nincs olyan, hogy odamegy a rendőrség, és akkor ledózerolja az egészet,” inkább egyenként tárgyalnak, akár éveken át.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Az ilyen jelenségekre aztán rátelepül a szélsőjobb.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

„Nincs kerítés például. Vagy ha kiteszek bármit az utcára, vagy a telekre, az ott van akkor is, amikor mi Magyarországon vagyunk két hónapig. Amikor visszamegyünk, az ugyanott van.”

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Cséti Attila tudósítása egy „no-go zónából”

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET: