Van-e alapjuk a gyógyteákkal kapcsolatos tévhiteknek?
Korábbi cikkeinkben többször írtunk már arról, hogy ki tekinthető a gyógynövényekkel kapcsolatban szakértőnek, kinek a tanácsait érdemes meghallgatni, megfontolni és megfogadni, illetve melyek azok a jelek, amelyek észlelésekor érdemes lehet a forrás hitelességét megkérdőjelezni. A gyógynövények hatásait és felhasználását illetően számtalan szakmailag erősen megkérdőjelezhető ajánlást találhatunk különböző internetes felületeken is. A következőkben ilyen, sokszor minden tudományos alapot nélkülöző, de roppant hihetőnek tűnő állításokat gyűjtöttünk össze, amelyek a gyógyteák elkészítésére és felhasználására vonatkoznak.
1. Különböző betegségekre ható növényeket ne keverjük össze, mert kioltják egymás hatását.
Amennyiben a növényeknek egy adott szervrendszerre kifejtett hatása ellentétes (pl. hashajtó, illetve hasmenésellenes hatású növény), akkor ne keverjük össze őket, mert valóban gyengítik egymás hatását. Ugyanakkor ez az állítás nem általánosítható. Például ha a vizelethajtó hatású aranyvesszőt összekeverjük a köptető, hánytató hatású ipekaukánával (hánytatógyökér), mindkét hatás ki fog alakulni.
Más kérdés, hogy nem érdemes teljesen más célból használt növényeket, növényi kivonatokat egyszerre alkalmazni, mivel módosíthatják egymás felhívódását és a hatás kialakulásának az ideje, valamint a hatóanyagok szervezeten belüli lebomlása is változhat más hatóanyagokkal történő egyidejű alkalmazás során.
2. Az azonos betegségre ható növények összekeverve felerősítik egymás hatását.
A különböző hatóanyagok, így a természetes eredetű hatóanyagok, vegyületek közt is kialakulhat egy egymás hatását támogató (szinergista) vagy gyengítő (antagonista) hatás. Ez azonban nemcsak a betegségektől, hanem a vegyületektől is függ. Lehetséges, hogy két vegyület bizonyos célból, bizonyos helyen hatva támogatja egymás hatását, míg más helyeken nincsenek kölcsönhatásban.
3. Azért nem szabad a teakészítéshez fém eszközöket használni, mert egyes anyagok gyógyhatását semlegesíti a fém.
A gyógyteák hatását nem semlegesítik, és a teák hatóanyagainak a bomlását sem gyorsítják fel a fémeszközök. A konyhai gyakorlatban alkalmazott fémedények biztonságosak, ezért akár gyógyteák készítésére is felhasználhatók.
4. Gyógyteát soha ne melegítsünk mikrohullámú sütőben, mert a benne lévő mikrohullámok roncsolják a hatóanyagok szerkezetét.
A kutatási eredmények alapján feltételezhető, hogy a mikrohullámokkal segített kivonás házi alkalmazása is előnyös lehet, mivel a gyógyteák megfelelő teljesítményen végzett néhány perces mikrohullámú hőkezelése a hatóanyagok károsítása nélkül fokozhatja a kivonás hatékonyságát. Érdemes megjegyezni, hogy a hideg áztatással, vagy alacsony hőmérsékleten készítendő teák (pl. medveszőlőtea, csipkebogyótea) készítése során nem ajánlott mikrohullámú sugárzást alkalmazni.
A mikrohullámoknak a kivonásra, így a teakészítésre gyakorolt hatásáról ebben a cikkünkben olvashat bővebben. Szerencsére mikrohullámú sütőben sem melegíthető forráspontja fölé a víz, azaz a mikrós melegítés sem tesz több kárt a hatóanyagokban, mint egy egyszerű rezsó.
5. 1 óra ázás után már használhatatlan a gyógytea.
Ez egy igen nagy mértékben általánosító állítás a gyógyteák elkészítésével és felhasználásával kapcsolatban. A csipkebogyó tea C-vitamintartalma vizes közegben nagyon gyorsan bomlik, ezért érdemes a langyos vízzel készült teát az 10-15 perces áztatást követő szűrés után elfogyasztani. Ugyanakkor a húgyúti fertőtlenítő hatású medveszőlő teát fogyasztás előtt érdemes néhány órán keresztül hideg vízben áztatni a hatóanyag optimális kivonása érdekében.
6. A vizet felforralásával és lehűtésével mészmentessé tudjuk tenni, mert a mész kicsapódik belőle, lerakódik az edényre, vízforralóra.
A látszat csal. A vízből forralás hatására nem az összes kalcium- és magnéziumion csapódik ki. Ennek mennyisége attól függ, hogy mennyi hidrogén-karbonát-ion van az oldatban. A kalcium- és magnéziumionok mellett a vízben nemcsak hidrogén-karbonát-ionok lehetnek. A kalcium- és magnézium-szulfát, illetve -klorid forraláskor nem csapódik ki. Ezek a sók okozzák a vizek úgynevezett állandó keménységét.
Felmerül a kérdés, hogy kell-e mészmentes vizet alkalmazni bizonyos gyógyteák készítése során. Habár elvileg a vízben oldott kalcium- és magnéziumionok bizonyos, akár természetes eredetű vegyületekkel is komplexet vagy csapadékot képezhetnek, ennek a folyamatnak a gyakorlati jelentőségét még nem vizsgálták tudományos kutatások. A teákat tradicionálisan egyszerű csap- vagy kútvízzel készítették évezredek óta és készítik ma is, így feltételezhető, hogy kedvező hatásaikat a víz keménységétől függetlenül kifejtik.
7. A gyógyteák a lejárati idő után is megőrzik a szavatosságukat.
A lejárati időn túli fogyasztást semmilyen termék esetén nem ajánljuk.
8. A gyógyteákat nem szabad ízesíteni.
A gyógyteákat szabad ízesíteni. A fogyasztó saját igényeinek a megfelelő édesítőszert (cukor, cukoralkohol, méz stb.) választhat a tea édesítésére. Az étvágyfokozó hatású, keserűanyagokat tartalmazó teákat azonban nem érdemes édesíteni, mert ekkor keserű ízük mérséklődésével csökken a hatásuk is.
9. A gyógyteákat csak mézzel szabad édesíteni.
A méznek számos előnyös élettani hatását igazolták már, ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag ezzel lehet a teát édesíteni.
Hogyan és miből készíthetünk akkor gyógyteát?
A valódi gyógynövényszakértők által írt és szerkesztett Gyógynövénytár című könyvben minden, a modern fitoterápia részét képező gyógynövény alkalmazási módját megtalálja, így az egyes gyógyteák elkészítésére vonatkozó információkat is olvashat.
