A tetoválószalonok kulisszatitkai, amiket valószínűleg te sem ismertél
„Nem nagy ügy!” – legyintenek ma már sokan, ha tetoválásról van szó. Ami egykor elfogadhatatlan volt bizonyos társadalmi csoportoknak, és viselése egyet jelentett a lázadással, mostanra művészeti ággá nőtte ki magát. Budapesten is működik tetoválóakadémia, melynek vezető oktatói komoly művészeti képzettséggel a hátuk mögött tanítják a jövő tetoválóit, és varrják fel a megálmodott mintákat a megrendelőkre. Nincs pontos adat, hogy itthon hányan viselnek tetkót, de az jól látszik, hogy divatból vagy meggyőződésből sokan választják az önkifejezésnek ezt a módját.
A BBC korábbi cikkéből kiderül, hogy ezt nem mindenhol nézik jó szemmel. Előfordult, hogy a tökéletes jelölt azért nem kapta meg a vágyott állást, vagy bocsátották el, mert kisebb-nagyobb tetoválást viselt.
Egy középkorú yorkshire-i édesanya például azért veszítette el pincérnői állását, mert a vendégek panaszt emeltek az alkarjára tetovált „Semmi sem történik véletlenül” mantra miatt, miközben még a korábbi brit miniszterelnök, David Cameron felesége, Samantha is visel egy apró delfint a bokája alatt.
Ennek ellenére rohamosan nő a tetoválószalonok száma nálunk és a világ számos országában is. A Mental Flossban megjelent írás szerint az Egyesült Államokban már több mint 15 000 helyen dolgoznak profi tetoválók, míg ez a szám 1960-ban még csak 500 volt. Ma már az amerikai felnőttek 20%-a visel valamilyen tetoválást, és a briteknél is hasonló az arány. A cikk néhány kulisszatitkot is felfed a tetoválóművészek világából.
Nem egyszerű bekerülni a körforgásba
Ez a biznisz sokáig magányos alkotótevékenység volt, a kezdeti időszakban mindenki igyekezett megőrizni a szakmai fogásokat, melyeket alkalmazott. Sailor Jerryről például kering egy történet, mely szerint az átütő árnyalataiért és a japán minták inspirálta alkotásaiért rajongó művészeknek azt tanácsolta, keverjenek cukros vizet a tintához, ha azt akarják, hogy az ő posztereiken is olyan élénken jelenjenek meg a színek, mint az ő szalonjában lévőkön. A lelkes követők hamarosan rájöttek, hogy alaposan becsapták őket, mikor lyukacskák jelentek meg a posztereiken: a csótányok ugyanis igencsak kedvelik a cukrot.
Gyakornokot is nehezen választanak maguk mellé a mesterek, sokszor több évnyi kitartó próbálkozást koronáz csak siker, és a tanulóidőszak sem feltétlenül egy rózsaszín álom. Chad Leever, az indianai tetoválóművész elmesélte, hogy gyakornokként köldökpiercinget kellett csináltatnia, és nem valami menő ékszert választottak ki számára. „Egy elképesztően béna köldökkarika volt. Valami színes darab, amit 10 napig benn kellett hagynom, és minden egyes betérő vendégnek megmutatnom. Szörnyű volt” – emlékezett vissza.
Ezek a rítusok gyakorlatilag arra szolgálnak, hogy teszteljék a jelentkezőket: ki mit hajlandó bevállalni a munkáért. Bang Bang, az ünnepelt New York-i tetoválóművész azt mondja: „Kemény dolog ez, de kiderül belőle, ki viszi majd valamire, mert hajlandó áldozatokat hozni a karrierjéért.”
„Én a gyakornokommal először saját magát tetováltattam” – árulja el Leever. „Borzasztó tetkó volt. Ronda lett. A srác jól elszúrta, de tanult belőle, és legközelebb már tudni fogja, mit csinál.”
Alkalmanként a barátaikon, vagy épp az oktatójukon gyakorolnak, de a narancshéj vagy a malacfül is szóba jöhet.
Miért állnak a szüleid pártján? Lapozz és ez is kiderül!
