prcikk: A tetoválószalonok kulisszatitkai, amiket valószínűleg te sem ismertél | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A tetoválószalonok kulisszatitkai, amiket valószínűleg te sem ismertél



A szüleid pártjára állnak

Bármilyen bevállalósnak tűnnek, azért a tetoválómesterek nagyon szigorú elvek mentén dolgoznak. Mondjuk, nagy valószínűséggel nem kapnak majd a tű után, ha tiniként azzal állítasz oda, hogy a nyakadra vagy arcodra varratnád fel a megálmodott mintát. A legtöbben teljesen elzárkóznak ettől egy bizonyos életkor alatt, mert tudják, milyen kihatással lenne ez a vendég életére.

„Nem hiszem, hogy 18 évesen átérzik az ebben rejlő veszélyeket” – mondja Leever. „Ez számomra morális és etikai kérdés, megtehetném, akármennyi pénzért, de ezzel teljesen megváltoztatnám, vagy tönkretenném annak a kölyöknek az életét.”

A New York Times cikkében idézett korábbi közvélemény-kutatás eredménye is megerősíti ezt, hiszen a megkérdezett HR-esek több mint 60%-a úgy véli, rontja az állásra pályázók esélyeit, ha tetoválásuk van.

Sőt, egy igazi művész más esetben is nemet tud mondani.

A vendég korától vagy foglalkozásától függetlenül elutasíthatják a felkérést, ha az nem az ő profiljukba vág, vagy tudják, hogy nem lenne szép az eredmény, esetleg nem gyógyulna megfelelően. A profik ilyenkor nem kertelnek.

Az apró, részletgazdag minták nem bírják az öregedést, az ujjtetoválások pedig nem tartósak. Egy tetoválómester fel fogja hívni a figyelmedet a lehetséges komplikációkra, és megeshet, hogy nem is vállalja a munkát. Nem véletlen, hiszen nagyon sok múlik a referenciákon, számukra az elkészített munka maga a reklám, úgyhogy nem ajánlott elszúrni.

Sajnos kevésbé tapasztalt tetoválóknál előfordul az ellenkezője is: pénzért bármit elvállalnak. Valószínűleg nem csak az Egyesült Államokra igaz Leever megállapítása: „Jó eséllyel nem volt olyan mesterük, aki megtanította volna nekik mindezt. Manapság ez az üzletág lassan amolyan fejős tehén lesz. Nyit valaki egy üzletet, akinek fogalma sincs a tetoválásról, felvesz egy rakás másik embert, akinek szintén nincs fogalma a tetoválásról, és az egész csak arról szól, hogy kaszáljanak vele.”

woman-2591043_1280

Érzékeny művészek

A legtöbb alkotót ki lehet kergetni a világból azzal, ha nem tájékozódunk korábbi munkáiról, mielőtt megkeressük őket egy megbízással. Nincs ez másképp a tetoválókkal sem. Leever szerint az alkotásai el kell, hogy adják magukat, és az az ideális, ha a vendég ezeket látva dönt úgy, hogy ő az, aki neki kell.

Aki tetováltatni szeretne, járjon utána alaposan a lehetőségeknek. Aki annyira siet, hogy csak találomra választ egy tetoválószalont, az jó eséllyel még nem készült fel arra, hogy magára varrasson valamit.

És az egynyári fellángolások sem kedvenceik. A végtelenséget szimbolizáló fektetett nyolcas már a könyökükön jön ki. „Az egyik srác, akivel dolgoztam, egyik nap négyet vagy ötöt megcsinált” – meséli Leever. „Ez egy béna, unalmas minta. Talán a Pinteresten találhatták.” Ott bizony, de már jó pár celeb is magára varratta, többek közt Kristen Stewart és Taylor Schilling. És mint tudjuk, a celebritások nagy befolyással bírnak a trendek alakulására.

„Mikor Megan Fox feliratot varratott a bordái fölé, egy éven keresztül sorra jöttek hozzánk a lányok, hogy különböző üzeneteket tetováltassanak a bordáikra, mondván, hogy ez milyen sokat jelent nekik” – mondja Jeffery Page kaliforniai tetoválóművész. „De addig eszükbe nem jutott volna oda tetováltatni, hiszen az egy rendkívül érzékeny terület, csak akkor egyszeriben menő lett.”

+1 : Jóból is megárt a sok

A tetoválók azt ajánlják, háromnál több nevet ne varrass magadra, és ha már név, akkor az a kedvenc kisállatodé, gyerekedé, esetleg egy elhunyt családtagé legyen. A szomszéd Rózsi néni szóba sem jöhet!

Képek: Pixabay


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Több mint 710 milliárdot fizettek be: így járulnak hozzá a kiskereskedelmi óriások a költségvetéshez
A hat nagy nemzetközi hátterű élelmiszer kiskereskedelmi lánc mindegyike maradéktalanul kiveszi a részét a magyar közteherviselésből. Ezek a cégek 2024-ben együttesen több mint 710 milliárd forint adót fizettek be a magyar költségvetésbe, ami önmagában is fedezné például a háziorvosi ellátás és a családi pótlék együttes költségét, vagy a rendőrség éves fenntartását bérekkel együtt.


A Magyarországon működő hat nagy, nemzetközi háttérrel rendelkező kiskereskedelmi lánc (Aldi, Auchan, LIDL, PENNY, SPAR, Tesco) 2024-ben több mint 710 milliárd forintot fizetett be a magyar költségvetésbe adó és járulék formájában. Ebből a legnagyobb tételt a két forgalmi adó, a 27 százalékos áfa (370 milliárd forint) és a 4,5 százalékos kiskereskedelmi különadó (170 milliárd forint) tette ki, a fennmaradó rész főleg a béreket terhelő adó- és járulék terhe (88 milliárd forint), de a cégek tucatnyi egyéb jogcímen teljesítenek még milliárdos adó és állami díjfizetési kötelezettségeket, köztük olyan tételekkel, mint a társasági adó, iparűzési adó, a reklámadó, az építményadó, vagy a hulladékgazdálkodási termékdíjak.

A hat lánc sok szempontból magyar vállalatnak tekinthető: élelmiszer-termékeik 80 százaléka hazai forrásból származik, 50 ezernél is több magyar embert foglalkoztatnak, 2024-ben több mint 12000 tonna élelmiszert mentettek meg és juttattak el az arra rászorulóknak, és milliárdos értékben támogatják a közösségeket és a jótékonysági célokat.

A hat nagy élelmiszer kiskereskedelmi lánc által befizetett több mint 710 milliárd forint adó és járulék 2024-ben olyan állami kiadási tételek finanszírozására lett volna önmagában elegendő, mint

  • a családi pótlék (305 milliárd),
  • a teljes háziorvosi ellátás (300 milliárd),
  • az összes rendelőintézeti járóbeteg szakrendelés (200 milliárd),
  • a gyermekvédelmi alap- és szakellátás: (140 milliárd),
  • a rokkantsági és rehabilitációs ellátás (480 milliárd), vagy
  • a rendőrség működtetése fizetésekkel együtt (655 milliárd forint)
  • és – amint látszik – olykor akár ezek kombinációit is fedezni tudta volna.

Mindezekhez képest a hat nagy kiskereskedelmi lánc összevont mérlege 24,5 milliárd forint veszteséget mutatott 2024-ben, egy részük egyetlen fillér profitot sem termelt.

Ez a hat társaság együtt és külön-külön is teljesítik a magyar embereknek azt az elvárását, hogy a Magyarországon működő cégek maradéktalanul kivegyék a részüket a közteherviselésből.

A cikk a Tesco Magyarország támogatásával készült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön az óraátállítás: napokig tartó fáradtság, alvászavar, baleseti kockázat – Ezért viseli meg ennyire a szervezetet a vasárnapi átállás
Már egyetlen óra eltolódás is láncreakciót indíthat el, amely felborítja a szervezet működését. A szakértők szerint a hatás akár hónapokig is érezhető maradhat. De van néhány lehetőség, ami csökkentheti a kellemetlenségeket.


Már csak pár nap van hátra a tavaszi óraátállításig.

Most vasárnap, március 29-én hajnalban 2 óráról 3 órára kell előreállítani az órákat, amivel megkezdődik a nyári időszámítás. A váltásnak köszönhetően este tovább lesz világos.

A Time and Date adatai szerint pedig ezen a napon Magyarországon már 19 óra 9 perckor nyugszik le a Nap.

Az európai szinten tervezett óraátállítás eltörléséből egyelőre nem lett semmi, így a jelenlegi uniós szabályozás értelmében a tagállamok továbbra is kötelesek alkalmazni a tavaszi és őszi átállást - írja az RTL.hu.

Az átállás miatt az első nap egy órával kevesebbet alszunk, cserébe a továbbiakban a délutánok és a kora esték érezhetően hosszabbnak tűnnek majd.

Bár a tavaszi óraátállítás szabálya nem változott, azaz mindig március utolsó vasárnapján történik, a naptár miatt a dátum évente eltérő napra esik. Idén a 2025-ös évhez képest egy nappal, 2024-hez viszonyítva pedig két nappal korábban köszönt be a nyári időszámítás. Azaz idén hamarabb jön el az az időszak, amikor munka vagy iskola után még világosban térhetünk haza.

A nyári időszámítás október 25-ig tart. Ezen a vasárnapon hajnalban állunk vissza a télire, amikor 3 óráról 2 órára tekerjük vissza az órát. Ekkor egy órával többet alszunk, viszont a délutánok ismét hamarabb sötétednek.

Az átállásnak azonban vannak kellemetlen velejárói is.

Egyetlen óra eltolódás, és a szervezetünk napokig szenvedhet az alvászavaroktól, a koncentráció csökkenésétől és a megnövekedett baleseti kockázattól, miközben a szívrohamok kockázatáról szóló friss kutatások ellentmondásos eredményeket hoznak. A vasárnapi óraátállítás nem csupán egy apró kellemetlenség, hanem komoly élettani kihívás, amelyre érdemes tudatosan felkészülni.

A szakértők szerint az átállás kifejezetten megterhelő lehet a szervezet számára - írja az nlc.hu. „Hét-tíz napig is eltarthat, mire a belső óránk alkalmazkodik az új ritmushoz” – figyelmeztetett Pintér Ferenc meteogyógyász. A probléma az, hogy biológiai óránk a teljes szervezetünket szabályozza, így már egyetlen óra elcsúszás is láncreakciót indíthat el. Ennek következtében alvászavarok jelentkezhetnek, ingadozhat a vérnyomás, csökkenhet a koncentráció és a munkavégzés hatékonysága, sőt a balesetek kockázata is megnőhet.

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a tavaszi átállást követő napokban akár 5–10 százalékkal is nőhet a szívrohamok és stroke-ok előfordulása, sőt egyes adatok alapján a szívinfarktusok száma bizonyos napokon akár 24 százalékkal is megugorhat. Ugyanakkor a legújabb, nagy adatbázisokon végzett elemzések már árnyalják ezt a képet, és nem találtak minden esetben statisztikailag jelentős emelkedést. A hatás ráadásul nemcsak rövid távú: a szakértők szerint a szervezet akár hónapokig is egyfajta belső eltolódásban működhet, mert a biológiai ritmus nem kerül teljesen összhangba a természetes fényviszonyokkal.

Különösen érintettek azok, akik szigorú napirend szerint élnek, a kisgyerekek és az idősebbek. Bár sokaknál erőteljes tüneteket okoz, az óraátállítás hatása egyénenként eltérő. Vannak, akik szinte észre sem veszik a változást, míg másoknál napokig tartó fáradtság, ingerlékenység és koncentrációs nehézség jelentkezik.

Alváskutatók és egészségügyi szervezetek szerint néhány tudatos lépéssel jelentősen csökkenthetők a kellemetlen hatások.

Már az átállítás előtti 3-4 napban érdemes 10-15 perccel korábban lefeküdni, hogy a belső óra finoman alkalmazkodjon.

A reggeli napfény kulcsfontosságú, mert ez az egyik legerősebb jelzés a szervezet számára a gyorsabb alkalmazkodáshoz. Ezzel szemben az esti képernyőzés (telefon, laptop) kék fénye gátolja a melatonin nevű alváshormon termelődését, ami megnehezíti az elalvást. A szakértők azt is javasolják, hogy az átállás körüli napokban délután már ne fogyasszunk koffeint, és az alkoholt is minimalizáljuk, mert rontja az alvás minőségét. Az étkezések, a mozgás és az esti szokások állandósága segít stabilizálni a bioritmust. Fontos, hogy ne próbáljuk túlkompenzálni a fáradtságot: a túl hosszú nappali alvás vagy a hétvégi visszaalvás csak tovább boríthatja a ritmust.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk