KULT
A Rovatból

Te mit tennél, ha idegen lények jelennének meg a nappalidban? – A Nincs, aki megmentsen-től meghűl az ereidben a vér

Nagyjából a semmiből érkezett a Disney+ kínálatába Brian Duffield filmje, amely a sci-fivel dúsított horror műfajában, azon belül is a „home invasion” szubzsánerében fogant, és egyből a pararajongók kedvence lett.

Link másolása

Talán csak pár héttel korábban lehetett hallani a Nincs, aki megmentsenről (és kizárólag azoknak, akik követik a filmes híreket), nevezetesen, hogy egy jól sikerült és érdekesnek tűnő, egyáltalán nem tucatfilmről van szó. A Hulu gyártásában készült mű aztán a premierjét követően azonnal a mozgóképes diskurzusok egyik fő beszédtémájává vált szerte a világon. S hogy miért? Nos, ennek sok oka lehet, de mielőtt ezekre rátérnénk, nézzük meg, ki is az a Brian Duffield!

Az 1985-ben született filmes eddig főként forgatókönyvíróként volt ismert: társírója volt például A beavatott-sorozat második részének, A lázadónak (2015), a Kristen Stewart-féle szörnyes sci-finek, az Ároknak (2020), illetve a szintén 2020-as Szerelem és szörnyek című tündéri posztapokaliptikus kalandnak, de ő vetette papírra a 2017-es A bébiszitter szkriptjét is. Sőt, már a rendezéssel is megpróbálkozott egy a korábbiaktól teljesen eltérő zsánerben: a Kirobbanó szerelem (2020) ugyanis egy hamisítatlan romantikus vígjáték volt.

Duffield a második filmjénél azonban visszatért a számára legkedvesebb zsánerhez, a sci-fihez, amelybe sikerült parádésan belecsepegtetnie az olyan „otthonmegszállós” filmek esszenciáját, mint pl. a Várj, míg sötét lesz (1967), a Pánikszoba (2002), a Hívatlanok (2008), A bűn éjszakája (2013), a Hush (2016) vagy a Mi (2019).

Csak most szimpla emberi betörők helyett földönkívüli lényekkel. Ez az alapötlet, ez a mix pedig kapásból felkelti a néző kíváncsiságát. Hiszen bizonyára sokan riadnak fel az éjszaka közepén valamilyen furcsa zajra, és persze rögtön a legrosszabbra gondolnak: hogy idegen jár a legszentebb helyen: a legfőbb biztonságot nyújtó otthonban. Már az is borzasztó félelmetes, ha egy ismeretlen ember sérti meg a legprivátabb szféránkat, na de mi van akkor, ha nem is egy földi teremtmény kutakodik a konyhánkban? Brrr…. Nos, ebből a premisszából kezdett el dolgozni Duffield, és jutott el végül egy olyan helyre, amire biztosan nem számítunk.

Van egy főszereplőnk is, a huszonéves Brynn (Kaitlyn Dever), aki magányosan éldegél egy amerikai kisváros egyik erdőszéli, félreeső, nagy házában. Hogy miért van egyedül, még nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy miért próbál mindenféle kommunikációt és kontaktust kerülni a helyiekkel, ha épp kénytelen bemerészkedni a városba valamiért.

Az is csak 10-20 perc után tűnhet fel a nézőnek, hogy a Nincs, aki megmentsent hiába próbálnák az alkotói benevezni a „filmtörténet legjobb dialógusai” elnevezésű megmérettetésre (ha lenne ilyen), mivel nem hangzanak el benne párbeszédek.

Vannak az egysnittes filmek, amelyeknél egy bizonyos idő után észrevesszük, hogy nem láttunk még benne vágást, így ezután már direkt erre koncentrálunk. Nos, itt ugyanez a helyzet, csak a szövegekkel: miután észrevettük, hogy Brynn nem szólal meg (és nem azért, mert néma, hanem mert nem akar, nincs kihez stb.), utána már arra figyelünk, hogy vajon elhagyja-e a száját bármilyen szó. (SPOILER, elhagyja, de inkább csak magának pusmog.)

Ez volt a film egyik alapkoncepciója. Brian Duffield nem akarta, hogy a párbeszédek elvonják a figyelmet a lényegről, ráadásul ebben a történetben nagyjából bármiféle szövegelés csak felesleges szócséplésnek hatna. Hiszen idegen lények támadnak, azokkal meg úgysem tudunk beszélgetni…

Szóval meglepően gyorsan belecsapunk a lecsóba, amikor Brynn egyik éjjel fura zajokra lesz figyelmes a házában, illetve úgy tűnik, áramszünet is van. Amikor pedig épp lemenne a lépcsőn, észreveszi, hogy valaki vagy valami odalent ólálkodik a nappalijában, és furcsa hangokat ad ki. Nem kell sok, hogy vele együtt mi is rájöjjünk, nem egy emberi lény hatolt be az ingatlanjába, innentől pedig elkezdődik egy borzasztóan izgalmas és félelmetes bujkálós etap, amely során Brynn próbál elrejtőzni az idegen lény elől. A helyzet pedig akkor sem lesz könnyebb, miután kijut a házból…

Ennél többet felesleges elárulni a sztoriról, legyen elég annyi, hogy Brynn nemcsak az űrlényekkel, hanem a saját belső démonaival is küzd, ennek okáról pedig szép lassan lebbenti le a fátylat az író-rendező, beemelve némi emberi drámát az addigi inkább menekülős, akciózós és látványos képsorok közé.

A befejezés pedig kifejezetten megosztó: lesz, aki utálni fogja, mások istenítik majd, de mindenképpen emlékezetes és meglepő.

Duffield mindenesetre nem sokat teketóriázik azzal sem, hogy megmutassa nekünk a lényeket, noha éjszaka játszódik a film nagy része, szóval a sötétséggel sokáig leplezhette volna őket, hogy még jobban féljünk az ismeretlentől. Vélhetően úgy gondolta, így is eléggé idegenek ezek a behatolók, ezért nincs értelme rejtegetni őket, ráadásul a dizájnjuk kialakításában semmiféle eredetiséget nem keresett. Az ufók szinte pontosan olyanok, amilyeneknek jelenleg gondoljuk őket, már-már sablonosnak mondható a külcsínjük, akárcsak a repülő csészealjaiké. Ennek ellenére simán eléri a rendező, hogy rettegjünk tőlük.

Azzal pedig azért ő is beemelt egy kis újdonságot, hogy több fajta lény érkezett a Földre: vannak nagyobbak, kisebbek és közepesebbek, így Brynn-nel együtt mi is változatos paráztatásoknak vagyunk kitéve.

A finálé azért elgondolkodtató. Vegyük a fáradságot, és egy „mi ez a hülyeség?”-féle legyintés helyett gondolkozzunk el rajta egy kicsit! Lehet, több értelmezhetőséget is találunk, ezáltal pedig jobban belefúrja magát az emlékezetünkbe, mintha egy szimpla akciófilmes lezárást kaptunk volna az emberiség kiirtásával, vagy épp az idegen lények legyőzésével.

A Nincs, aki megmentsen 2023 Barbárja vagy Prédája: a semmiből jött, emlékezetes streaminghorror, amit egy jobb világban a széles vásznon kellett volna átélnünk. Bár egy home invasion-filmnél talán az sem rossz, ha épp otthon rettegünk rajta…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból, Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését
A legfőbb érv az volt, hogy a színház nehéz anyagi helyzetben van. Udvaros azonban nem érti, hogy akkor miért kell külföldi rendezőket szerződtetni hatalmas összegekért.

Link másolása

Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában. A direktor legfőbb érve az volt szerinte, hogy a teátrum nehéz anyagi helyzetben van.

„A kormány elvont 380 millió forintot a színháztól, és idén már nem sikerült befoltozni a költségvetésen ütött lyukakat. Elfogadom, hogy anyagi problémák vannak, de ha valóban ilyen rossz a helyzet, akkor miért kell újabb és újabb külföldi rendezőt leszerződtetni hatalmas összegekért?

A Nemzetiben már alig rendeznek magyar művészek” – mondta a színésznő a lapnak.

udvarost megkérdezték a tavaly novemberi balesetről is, amikor a Rómeó és Júlia előadás közben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó lezuhantak a díszletről.

„Benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Korábban már kis híján történt tragédia, egy öt méter magas díszletelem kezdett el dőlni, a tetején egy színésszel, akinek végül szerencsére nem esett baja, de az eset után elszerződött a színháztól. A Rómeó és Júlia próbáin a kollégák többször is jelezték, hogy veszélyes a díszlet, mégsem történt semmi” – mondta Udvaros Dorottya.


Link másolása
KÖVESS MINKET: