SZEMPONT
A Rovatból

Szijjártóról vastag dosszié lehet Nyugaton, viselkedése kimerítheti a kémkedés fogalmát - hangzott el egy szakmai konferencián

A magyar külügyminiszter és Lavrov kapcsolatán és az orosz befolyás miatti titkosszolgálati játszmákon kívül a Republikon rendezvényén szóba került az is, vezethet-e erőszakhoz a választási eredmény, mi történhet, ha a Fidesz nyer, és mi történhet, ha veszít.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. április 03.



A Szabadság útjai címmel rendezett a Republikon Intézet pódiumbeszélgetést a Dohány utcai Magvető Caféban. Az intézet alapítója, egyben a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, Horn Gábor azzal kezdte a beszélgetést, hogy számára is meglepetés volt, hogy a kampány utolsó napjai a rögvalóságról szólnak, nem a két nagy párt témáiról. „Ugye nem beszélünk a háború vagy béke kérdéséről, ami Orbán kedvenc témája, sőt arról sem, hogy az ukránok milyenek – szintén Orbánnál –, és arról sem beszélünk, hogy milyen lenne az a másik Magyarország, amit esetleg – ha felhatalmazást kapna – Magyar Péter képviselne.”

„Ehelyett arról beszélünk, ami van: az én megítélésem szerint egy végtelenül rohadt rendszer végnapjairól.”

Hozzátette, azt persze nem tudja, hogy valóban az Orbán-rendszer végnapjait látjuk‑e. Horn Gábor szerint a kampányfinist meghatározó témákra jó példa a kiszivárgott Szijjártó-Lavrov beszélgetés, amit ő egy furcsa, „apa-fiú, vagy inkább főnök és beosztott” viszonyként jellemzett.

Krekó Péter politológus szerint ők már 17-18 éve foglalkoznak az orosz befolyással, de sokáig paranoiásnak vagy russzofóbnak nevezték őket. Szerinte a friss leleplezések, amelyek nagyrészt európai titkosszolgálati forrásokból származnak, azt mutatják, hogy „Magyarország a leginkább oroszbarátabb tagállammá vált az Európai Unióban”. Bár Szlovákia is ott van az oroszbarát-blokkban, Magyarország a vétóival gyakran egyedül marad. Az is egyértelművé vált szerinte, hogy a magyar kormány mennyire Oroszország érdek‑kijárójává vált a nemzetközi politikában.

Krekó szerint nehéz magyar érdeket találni abban, hogy a tenger nélküli Magyarország külügyminisztere orosz tengeri olajszállító cégek vagy a titkosszolgálatokkal szoros viszonyt ápoló vallási vezetők (Kirill pátriárka) szankciós listáról való lekerüléséért lobbizzon. Ez egyben azzal is járt, hogy Magyarország nagyon fontossá vált Oroszország számára. „Ha Magyarország az egyetlen, amely sok kérdésben egyedül vétóz az Európai Tanácsban, például legutóbb az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós segély folyósításáról, akkor felértékelődik Magyarország szerepe a nemzetközi politikában” - fogalmazott a szakértő.

Ugyanakkor a helyzet paradoxona szerinte az, hogy a sorozatos elővágások, leleplezések miatt az orosz tervek végrehajtása nehezebbé válik.

„Végső soron ennek az lehet a pozitív mellékhatása, hogy az orosz befolyás a magyar választás rögvalóságában a végén kisebb lesz, mint amilyenre számítottunk, és amilyenre a dokumentumok alapján joggal számíthattunk.”

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint a történtek visszaigazolják azt a képet, ami a Völner–Schadl-ügy és a Magyar Péter-féle hangfelvétel óta kirajzolódott a rendszer működéséről. Úgy látja, Szijjártó Péter nem szuverén magyar külügyminiszterként viselkedik, hanem egy „rezsimkijáróként”, aki a nemzetközi térben „sokkal inkább alázatos és alárendelt”.

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese saját tapasztalatai alapján elemezte a helyzetet. Mint mondta, huszonöt évet dolgozott a hírszerzésnél, kilenc évet élt Oroszországban és kilenc évig dolgozott diplomataként is.

Szerinte amit Szijjártó csinál, az „minden, csak nem külügyminiszterség”. Lavrov viszont mesterien kezeli a magyar külügyminisztert. „Azt mondanám: nem feltétlenül ügynök – mert valaki lehet úgy is ügynök, hogy nem is tud róla, hogy ügynökként kezelik. Ahogy ezt a szakzsargonban szokták mondani: nem kell valakit beszervezni ahhoz, hogy ügynökként funkcionáljon.”

Kijelentette, hogy Szijjártó „akkorát esne egy nemzetbiztonsági ellenőrzésen, hogy napokig nyalogatná utána a sebeit.”

Arra reagálva, hogy a külügyminiszter fogja magát, kimegy a szünetekben, és egyeztet Lavrovval, Telkes elmesélte, hogy évekig ő is dolgozott a NATO-ban.

„Ott nagyon alaposan nézte mindenki azt, hogy nincs‑e az ülések szünetében is valamiféle szivárgás. Amikor én ott dolgoztam, még működött az Oroszország–NATO Tanács, mert volt egyfajta szorosabb partnerség Oroszországgal a 2000‑es évtized második felében, és az oroszok ott partnerként beláthattak a NATO‑központ bizonyos szegmenseibe. Ilyenkor azért bennünk volt – nemcsak azokban, akik ilyen helyeken dolgoztak, mint én, hanem a „normál” diplomatákban is –, hogy néztük, a tanácskozások szünetében nehogy az oroszok bármilyen információhoz hozzáférjenek. Ehhez képest, hogy én kimegyek, és abban a pillanatban tudósítok arról, mi történik – ez teljesen példátlan.”

Szijjártó Péter viselkedése Telkes szerint kimerítheti a kémkedés fogalmát az EU intézményei ellen.

„Ez a 261‑es paragrafus: nem a „sima” kémkedés, hanem a kémkedés az Európai Unió intézményei ellen. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy valaki hírszerző tevékenységet folytat az Európai Unión kívüli harmadik ország számára. És nem kell, hogy minősített legyen az információ: itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki ezeket szisztematikusan összeszedi, rendszerezi, és átadja.”

De szerinte Szijjártó nem csak ezt csinálja. „Minden hírszerző vagy titkosszolgálati munkának két ága van: az egyik az információszerzés, a másik pedig a befolyásolás, érdekérvényesítés – hívják ezt aktív intézkedéseknek is, kevésbé elegánsan piszkos trükköknek. Szijjártó ezt is csinálja az oroszok számára.”

Telkes szerint természetes, hogy a nyugati titkosszolgálatok lehallgatják Lavrovot, akit immár, az ukrajnai háború óta nem ellenfélként, hanem ellenségként azonosítanak és kezelnek.

„Ugye Szijjártó azt mondja, hogy példátlan beavatkozás történik a nyugati titkosszolgálatok részéről. Én meg azt gondolom, hogy a nyugati titkosszolgálatok semmi egyebet nem csináltak, mint hogy a saját nemzetbiztonsági és kémelhárítási feladataiknak eleget tettek” - fogalmazott a volt főigazgató-helyettes.

Úgy látja, a 2020-as első felvétel idején még Lavrovot hallgathatták le, de utána a helyzet megváltozhatott. „Ha Szijjártó itt fennakad – mert egy szövetségi rendszer tagjaként az ellenségnek ad át információkat –, szerintem azóta kiemelt figyelemben részesül.”

„Ha egy nyugati hírszerző szolgálat vagy elhárítás – a BND vagy a BfV Németországban, az MI6, MI5 Nagy‑Britanniában vagy a francia szolgálatok – felfigyelnek egy ilyenre, és utána azzal a személlyel külön kiemelten nem foglalkoznak, akkor szakmailag alkalmatlanok lennének a feladatuk ellátására.”

„Tehát én azt feltételezem, hogy Szijjártóról is dosszié van; és ha kinyomtatnák, elég vastag lenne.”

A legújabb fejleménynek Telkes András azt tartja, hogy a nyugati szolgálatok a tények kiszivárogtatásával próbálják megakadályozni az orosz terveket. „Most egy teljesen új jelenséget látunk: elkezdtek egyfajta „softos” befolyásolást csinálni, ami abban különbözik az orosz, meg a magyar befolyásolástól, hogy nem fake news‑ra épül, hanem a tényeket dobják be a köztudatba, kiszivárogtatják a sajtónak, a nyilvánosságnak; mert ha ezek az infók kiszivárognak, akkor azt, amit az oroszok terveznek, sokkal nehezebb megcsinálni, vagy egyszerűen nem is lehet.”

Magyar Bálint szerint kulcsfontosságú, hogy a „nemzeti érdek” helyett „rezsimérdekről” beszéljünk, mert ez világítja meg a kormány valódi motivációit.

Amikor a kormánypárt politikusai nemzeti érdekről beszélnek, az szerinte valójában mindig a Fidesz, azaz a regnáló rezsim érdekeit jelenti.

„Hogyan kerültünk abba a helyzetbe, hogy Lavrov egyáltalán beszélt Szijjártóval arról, hogy valamelyik kedvenc oligarchának a nővérét mentesítsék a szankciók alól? Az semmilyen partneri viszonyba, semmilyen nemzeti érdekbe nem fér bele; rezsimérdekbe belefér” - fogalmazott a szociológus.

„Magyarország – ez a rendszer, ez a rezsim – egy csatlós maffiaállam, alárendelve Putyinnak, és ez a viszony egy egyenlőtlen viszony, amelyben anyagi javakkal van jutalmazva a magyar fél, és politikai javakkal fizet ezért cserébe – a felforgató aktivitásával az EU‑ban, és így tovább” - magyarázta.

Ennek megértése kulcsfontosságú, mert a cél Magyar Bálint szerint az, hogy Oroszország védőszárnyai alá helyezzék Magyarországot egy belarusz típusú rendszerben. Viszont új helyzet van: a kiszivárgott beszélgetések ezt a viszonyt nagyon széles társadalmi réteg számára tették nyilvánvalóvá.

A beszélgetés ezután a jövőbeli forgatókönyvekre terelődött. Ha ismét a Fidesz nyerne, és Magyarország elveszítené a szavazati jogát az EU-ban, Krekó Péter szerint kevésbé lenne értékes Oroszország és Kína számára is.

Azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor győzelme esetén konszolidálódhatna-e a rendszer, Krekó azt mondta, „ez a rendszer nem képes konszolidációra, és azt látjuk, hogy biztonsági szempontból néha – a rezsimérdekkel szembemenve is – eszkalálódik.”

Magyar Bálint szerint kialakulhat olyan helyzet, amilyen Grúziában, Belaruszban vagy Szerbiában. „Majd jönnek a katonai megfigyelők, segítenek bennünket megvédeni, ha az ukránok meg akarnak támadni minket. Katasztrófa lenne, ha ez bekövetkezne.”

Szerinte a választások kérdése nem pusztán az, hogy „Kelet vagy Nyugat”, ez egy eufémizmus. Nagyon örül annak, hogy a Tisza gyűlésein a közönség azt skandálja, hogy „ruszkik haza”, mert ez egy világosabb értéket hordozó ellenállás. Az a fajta politizálás, amely valamiféle pragmatizmuson, vagy az úgynevezett konnektivitáson alapul, az eddigi „eredményei” alapján Magyar Bálint szerint azt mutatja, hogy ahogy nem lehet két lovat egyszerre megülni, „egy fejjel nem lehet két ló seggében sem lenni”.

Ligeti Miklós egyetértett, hogy ez a rendszer nem képes konszolidálódni, ugyanakkor szerinte Magyarország a Fidesz győzelme esetén gazdaságilag működésképtelenné válna.

Az is szóba került, mi történik, ha a Tisza nyer, de nem kétharmaddal. Ligeti szerint nem lenne könnyű a helyzet, de

„számtalan példa igazolja, hogy az apparátusban dolgozók többsége tisztességes szakember, aki nem arra esküdött föl, hogy ennek a rezsimnek a szekerét tolja.”

„Az ügyészség szervezete valóban kétharmados. De a nyomozás megindítása és a feladatellátás nem kétharmados dolog. Tehát utasításba lehet adni az adóhatóságnak, a nyomozóhatóságnak, hogy a vagyongyarapodásokat vizsgálja. Utasításba lehet adni a minisztériumnak, hogy a magántőkealapok tényleges tulajdonosait hozza nyilvánosságra” - vélte.

Krekó Péter szerint a köztársasági elnök, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a legfőbb ügyészség, a Költségvetési Tanács (amely tandemben egyébként az államfővel megbuktathatja a következő parlamentet, megakadályozhatja a költségvetés elfogadását) – nagyon ellenséges intézményi környezetet jelentenek, de azt, hogy ezek a pozíciókban dolgozó emberek mindig a Fidesz érdekét szolgálják, nem vehetjük biztosra. „Magyarországon láttunk már pragmatikus megoldásokat hatalomváltásokhoz közeledve az egyéni túlélés érdekében.”

Bár a lengyel példa Krekó szerint azt mutatja, hogy a bebetonozott káderek sokáig tudják akadályozni az új kormány munkáját, de a Fidesz kevésbé ideologikus, inkább pénz- és hatalomközpontú, így a lojalitás is ingatagabb lehet.

Telkes András arra számít, hogy a választások után az a fajta lejárató cunami, amit eddig próbáltak csinálni a Tisza Párttal szemben, folytatódni fog valamilyen mértékben. Minél kisebb arányú a győzelem, annál erőteljesebben.

„Ráadásul itt még egy provokáció esélye is megvan a választások után: elég valami kis, nagy kárt nem okozó robbantást csinálni, meg atrocitásokat elkövetni, és utána lehet azt mondani: na tessék, a Tisza Párt itt van, és nem képes a rend fenntartására.”

Ugyanakkor az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese úgy látja, a rendőrség és a titkosszolgálatok is megosztottak, de „a túlnyomó többségnek tele van a hócipője azzal, ami történik ebben az országban.”

Gundalf szerepléséből szerinte kiderült, hogy valaki az Alkotmányvédelmi Hivatalból rettentő érzékeny információkat szivárogtatott ki. „Az, hogy az AH-ból ilyen infók kikerülhetnek, azt jelenti, hogy olyan mértékű az elégedetlenség, hogy egyszer csak ez túlcsordult, és valaki felvállalta ezt a kockázatot, hogy meg fogja csinálni.” Mindez annak ellenére történt, hogy akció végrehajtóit valószínűleg a „royalisták” köréből válogatták, akik értik a szakmát, és feltétel nélkül kiszolgálják a hatalmat. „Az alapvető szempont az, hogy nehogy legyen ebből szivárgás. Hát még így se sikerült.”

Ráadásul szerinte Pintér Sándor is elég határozottan azon az állásponton van, hogy a választásokat békésen és mindenféle erőszak nélkül kell lebonyolítani. Ugyanakkor ha változna a belügyminiszter személye, az komoly kérdéseket vetne fel.

Magyar Bálint szerint a Fidesz ugyan jogilag megteremtette a lehetőséget, hogy elhalaszthassa a választást, vagy utólag az Alkotmánybírósággal érvényteleníttesse, de kérdés, mikor érdemes ezeket az eszközöket használni. „És azt hiszem, az orosz mintához képest más a szituáció.” Putyinnak nem volt olyan nagyságrendű, szervezett kihívója, mint a Tisza Párt jelenleg. „Nyemcov meggyilkolása, Navalnij meggyilkolása mögött sem állt ilyan tömeg – végképp nem szervezett, kommunikálni és fellépni képes tömeg.”

Másrészt Magyar Bálint nem hiszi, hogy a Tisza Párt elfogadná a választás „meghekkelését”.

„Szerintem ha ilyen előfordulna, nem az történne, mint Belaruszban, Magyarországon, Szerbiában: tüntetnek, hazamennek, eltart fél évig. Ennél sokkal erősebb népi ellenállás alakulna ki ebben az esetben Magyarországon. És a kérdés, hogy ezt bevállalják-e, hogy ezzel szembemenjenek. Nekem meggyőződésem, hogy sem a honvédség, sem a rendőrség százezres, többszázezres tömeg erőszakkal való feloszlatásában nem fog részt venni: át fognak állni, ha egyébként egy megnyert választást akarna ez a rendszer elcsalni.”

Magyar Bálint szerint ugyanakkor Orbánék „köztörvényes bűnözők”, akiknek egy választási vereség egzisztenciális kérdés. Számukra az elszámoltatás élethalál-harc lesz. „Ha ez megtörténik és elkezdődik, akkor nem véletlen, hogy a klánhoz tartozó szereplők jelentős része a vagyonát elkezdi kimenteni az országból. Ez mutatja, mire számítanak.”

Az utolsó tíz nap eseményeivel kapcsolatban egyetértés volt, hogy a Tisza Párt előnye annyira masszívnak tűnik, hogy azt már nem lehet demokratikus eszközökkel megfordítani. Ligeti Miklós szerint talán Orbán Viktor rendelkezik még valamilyen „csodafegyverrel”, például a hálószoba-felvétellel, de azt már nem meri bevetni, mert

már nem bízhat a saját rendszerében, embereiben, és egy esetleges leleplezésre azonnal jöhetne a válasz egy másik, még súlyosabb szivárogtatással.

„Ez póker: mennyire biztos abban Orbán Viktor, hogy nem jön egy újabb szivárogtatás a saját rendszeréről. Mert a saját rendszerét már sokkal kevésbé fogja, mint akár hetekkel ezelőtt hitte. Lehet, hogy van nála egy royal flush – benne van a pakliban, nem tudjuk. Csakhogy nem biztos, hogy ki meri játszani, mert fogalma sincs, mivel írják majd felül. Tudja, hogy neki egy van – ha van egyáltalán –, és azt is tudja, hogy az ő rezsimjére végtelen számú ilyet lehet rádobni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk