SZEMPONT
A Rovatból

Armageddon belülnézetből – a romániai Covid-helyzetről beszélnek ott élők

Alacsony átoltottság, alacsony bizalom a közintézményekben, információhiány, megvásárolható oltási igazolvány. Van olyan is, hogy az orvosok is oltásellenesek. Egy elkerülhető katasztrófa receptje.


Romániából hetek óta döbbenetes híreket kapunk. Van, ahol az elfogyó oxigén miatt haltak meg betegek, de általános tapasztalat, hogy még a kórházi kezelésre szoruló súlyos betegeknek is napokat kell várni, mire felszabadul egy ágy. A valódi tragédia az, hogy az esetszámok és sajnos a halálozás hajmeresztő növekedése megelőzhető lett volna az oltások felvételével. Ez sajnos csak a lakosság harmincöt százalékának sikerült teljes mértékben, de legalább egy oltással is csak az összlakosság harminchét százaléka rendelkezik.

A nagy képet ismerjük, én most inkább arra voltam kíváncsi, hogyan élik meg ezt a rendkívüli és tragikus helyzetet azok, akik ott élnek. Erdélyi ismerőseimet kérdeztem, és két orvost, mi van ott, miért alakult ez így.

A téma érzékenysége miatt többen csak név nélkül vállalták a nyilatkozatot, az ő nevüket megváltoztattam.

László, Marosvásárhely

– Nálunk most kormányválság is van, ez is zavarosabbá teszi a helyzetet. Eközben a fertőzések robbanásszerűen növekednek. A maszk szabadtéri használata újból kötelező.

– Próbálták motiválni az embereket, például az oltottsági lottóval. Elvileg szabadnapot vagy ételjegyet adnak annak, aki felveszi az oltást. De az az ismerősöm, aki ma ment oltásra, az semmit nem kapott. Ez elég veszélyes szerintem, mert inkább oda fog vezetni, hogy az emberek lesni fogják a jutalmat, egyre kapzsibbak lesznek.

Most lesz a Szent Piroska ünnepe, ami a legnagyobb zarándoklat Romániában. Ilyenkor az egyház félrenéz, az egyik ember a másik után csókolgatja Szent Piroska ereklyéjét, ez is a lehető legrosszabbkor történik.

– Egyre nagyobb az oltottak és az oltatlanok közti szakadék. Kijárási tilalom lesz, de csak az oltatlanoknak. Kezd kialakulni egy kényszerhelyzet, hogy az oltatlanok ellehetetlenülnek. Egyre több munkahelyen ajánlják, hogy oltsd be magad.

– Az a tapasztalat, hogy különbség van Erdély és Románia más megyéi között a fegyelemben, ahogy az emberek a korlátozásokat betartják.

– A társadalom a frissen felcsapott oltásszakértők befolyása alatt van. Eleinte az volt, hogy beoltom magam, mert félek, aztán volt az, hogy beoltom magam, mert nem félek, de biztonságos, most jött az, hogy beoltom magam, mert nincs más választásom. Van egy masszív oltástagadó réteg. Most az oltatlanok kezdenek megbetegedni. Viszont rengeteg hamis oltási papír is forgalomba került, bűnügyi eljárások is folynak. Ilyenek is megtörténhetnek, mert a lehetőségek országa vagyunk.

– Ha ez nem elég, bizonyos vallások tiltják az oltást. A focimeccsekre bár nem engedik be az embereket, de a kapun kívül, mint a heringek tolonganak az emberek, az a senki földje, ott már senkinek sem a felelőssége, mi történik.

– Az első hullámban egyetlen ismerősöm sem volt covidos. A második hullámban sem volt. A harmadik hullámban majdnem minden ismerősöm covidos lett. Ebben a hullámban egy-két emberről tudok, akik megbetegedtek, de az enyhébb változattal.

– Amikor először megérkeztek az oltások, még sok oltóanyagot ki kellett dobni, mert senki nem akart menni, olyan nehézkes volt a rendszer. Aztán érkezett még. Regisztráltam a kormány oldalán, és három-négy hetet kellett várnom, úgy jutottam hozzá. Azóta annyi oltópontot nyitottak, hogy boldog-boldogtalan mehet, amikor csak akar. A harmadik oltást pár hete lehet felvenni, a feltétel csak annyi, hogy az első kettő legyen meg. Most én is elmegyek egy oltóközpontba, hogy felvegyem a harmadikat. Ezt úgy vehetem fel, hogy csak simán besétálok a két papírommal és megkapom rögtön. Nagyon egyszerű.

– Jelenleg akik gyorsan túl akarnak esni a dolgon, a Johnsonra hajtanak. Akik nem akarnak sokat várni, és hamar újra dolgozni akarnak olyan munkahelyen, ahol kötelező az oltottság, azok ezt veszik fel, mert azzal tíz nap után már védettnek számítanak.

– Az oltóközpontokban van elég oltás, viszont sok ember nem él a lehetőséggel. Ez a mentalitás talán a radikális ortodox tudat miatt is van, azt gondolják, hagyd el, mert Isten megsegít. Aztán az intenzíven majd észbe kapnak.

– Én beoltattam magamat, mert jobb a békesség, nem is tudom, használ-e vagy sem, de így biztonsággal tudok mozogni bárhova.

– Volt egy olyan helyzet, amikor a román digitális oltási igazolványokon sok esetben elrontott QR-kódok voltak. Én például két Pfizerrel Hollandiában jártam úgy, hogy nézegették az igazolványomat és nem ismerték el érvényesnek a rossz kód miatt. Nincs román vagy holland Pfizer. Testvéreim Angliában élnek, ott oltatták be magukat, pont ezért, hogy ebbe a hülyeségbe ne ütközzenek. De mikor hazajöttek, akkor persze az itteni repülőtéren az ő papírjaikat bogarászták agyon. Azóta talán már fejlődött odáig, hogy ilyenekből ne legyenek gondok.

Covid-19 betegségben szenvedőknek előkészített oxigénpalackok a bukaresti Bagdasar-Arseni kórház intenzív osztályának folyosóján. (Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru)

Kálmán, Marosvásárhely

– Itt Vásárhelyen megugrotta a járvány a hat ezreléket, és azt mondták a munkahelyemen, nem mehet be az, aki nincsen beoltva. Nagyon kényes a helyzet. Eddig minket családilag nem érintett a dolog, de most apósom unokatestvére haldoklik. Neki azt tanácsolták, ne menjen be a kórházba, mert volt otthon oxigénpalack, és a kórházban nem tudtak volna neki még ilyen feltételeket sem biztosítani. Otthon maradt, és már nagyon rossz stádiumban került be a sürgősségire, egy százaléka van a túlélésre. Nem volt beoltva. Csak a gyógyszerek tartják életben, mesterséges kómában van.

Van olyan is, hogy az orvosok is oltásellenesek. Én beoltattam magamat, mert jónak láttam. Elmentem egy rutinvizsgálatra, más ügyből kifolyólag, és ott a doktornő olyasmiket mondott, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Egy szakember, egy laikusnak!

– Egy másik szakember ismerősöm viszont azt mondja, most lesz a baj, mert akik csak most fertőződnek meg, az mind csak ezután jelenik meg. De hát hiába. Mit mondjak.

Rengeteg az álhír a Facebookon. Egy példa: egyik kolléganőm már elmehetett volna nyugdíjba. Visszatartották, mert mindenki nagyon szereti, jól dolgozik, jó munkatárs. Nincs beoltva. Mondták, nem jöhet be dolgozni. Bőgött szerencsétlen, de mondta, hogy ezt és ezt olvasta a Facebookon. Szerencsétlent, szívem szakadt meg, úgy sajnáltam, decemberig szeretett volna maradni, de nem engedték. De csak azért sem oltatja be magát.

– Az egyik főnököm is mondta, hogy gyerekek, azokban az országokban, ahol az emberek felvették az oltást, nincsen ekkora baj. De itt nálunk, meg Bulgáriában, Ukrajnában meg, ahol alig van átoltottság, itt van. Talán a bizalomhiány miatt is van.

Covid-19 betegségben szenvedő páciensek a bukaresti Bagdasar-Arseni kórház intenzív osztályán (Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru)

Enikő, színésznő, Csíkszereda

– Az igazgatóm mondta, hogy huszonhárman voltak a tegnapi előadáson. Csak zöldkártyával lehet már bemenni. De hát Románia a lehetőségek országa. Ha valaki nagyon be akar jönni, simán meghamisítja az igazolványt. Nem akarok lázadni, de például az unokatestvérem is simán lefizette, akit kell. És kapott így igazolványt, pedig nincsenek beoltva.

Meg lehet venni az igazolást a családorvostól. Persze a családorvos megkérte, ne mondja el senkinek, mert akkor őt bezárják.

– Amikor a magyar húsvét volt, ami előbb volt most, mint a román, akkor lettem covidos. Haza akartam menni, mindenkinek hazudtam.

Hazudtam a DSP-nek (tisztiorvosi szolgálat Romániában), felmentem és megmutattam, hogy pozitív, és mondtam, hogy nem akarok karanténban lenni, de haza akarok menni Bihar megyébe, mivel ugye Hargita megyében vagyok. Akkor azt mondták, na jó, akkor ezt nem jegyzik és fussak gyorsan.

– Akkor a társulatból szinte mindenki elkapta a betegséget. Mindenkinek elment a szaglása és az ízlelése. De most a negyedik hullámban nem ismerek olyat, aki beteg lenne. Annyit tudok csak, hogy mindenhova zöld kártyával lehet menni, és akinek nincsen zöld kártyája, az otthon ül öt után.

Tavasszal átestem a betegségen, utána oltattam be magamat. Volt is ilyen kártyám, de amikor nyáron Magyarországon voltunk, és kiderült, hogy már nem kell maszk, meg semmi sem, én kidobtam az első kukába. Most megint más a helyzet, mindenhova kell a kártya. Szerencsére egy ismerősöm segített, hogy meg kell lenni az adataimnak és a védettségi igazolványnak az e-mailemben is, elő is kerestem.

– Május óta elmegy a látásom, úgy három hetente, begyullad a szemem. Kaptam rá cseppeket, de mindig visszatér. Nem tudnak mondani semmit. Nálunk a családorvosok azt mondják, hogy ne oltsd be magadat, ne tartsd oda a karodat, ha gyereket akarsz, akkor ne oltasd be magadat. Én már be vagyok oltva, én már rothadok. De én elintézem, hogy tovább ne legyek beoltva. Én már többet nem oltatom magamat, inkább lefizetem az orvost 100 vagy 150 euróval, ha még oltatni kellene, hogy inkább csak az igazolást kapjam meg, de nem adom oda a karomat.

Emőke, színésznő, Nagyszeben

- Március közepén nálunk leállt minden. Akkor megkerestek művészeket az Osztrák Kulturális Intézettől, hogy rövid videó formájában a pandémiával kapcsolatban oszd meg a gondolataidat. Mindenki maga vette fel a filmecskéjét. Ez először megjelent sorozatban, bizonyos időközönként a Facebookon. Azután ebből az egészből egy rendezőnő, Carmen Lidia Vidu, aki sok dokumentumszínházi előadást csinált, készített egy dokumentumfilmet. Az a címe, hogy #NewTogether. Nagyszebenben az Astra dokumentumfilm fesztiválon bemutatták. S most október vége felé lesz a film bemutatója Bécsben.

- A mostani helyzet annak is betudható, hogy Romániának az átoltottsága alacsony. Területileg ez egyenetlenül oszlik el, most néztem, a városok közül a leginkább átoltott Kolozsvár, ahol ez az adat ötven százalék. Az a top. De volt például olyan kis falucska, ahol 0,4%. Itt Szebenben kicsit nagyobb, mint az átlag. Nálunk a színházban azokon a kollégáimon, akiknek más, krónikus betegségei is vannak, jobban látom, hogy félnek most. Ők inkább tartják a távolságot, viselik a maszkot. A színházban a beoltottság több mint kilencven százalék. Főleg a művészek között. Az igazgatóság is ebbe az irányba terelte a diskurzust az oltásról. Most van négy oltott kollégám, akik be voltak oltva, most mégis elkapták a betegséget. Persze mindegyik könnyű lefolyású.

- A maszkviselés nálunk már kötelező, mert a város meghaladta a nyolc ezrelékes fertőzöttséget. A beoltatlanoknak este kijárási tilalom van. De ők napközben sem mehetnek sem vendéglőkbe, sem kávéházakba. A színházba sem mehetnek be oltatlanok.

- Az ismerőseim zöme be van oltva. Persze akad néhány oltatlan, akiket megpróbálok meggyőzni, hogy vegye fel az oltást.

Én például nem is feltétlenül magam miatt oltattam be magamat, hanem a szüleim miatt, akik nemrég költöztek ide közel hozzánk, az idősebb kollégáim miatt, akiknek még más betegségük is van. Én úgy gondoltam, hogy ennyit tényleg meg tudok csinálni értük, mert nem egy nagy ügy. S próbálok ezzel érvelni mindenkinek. Eddig nem nagyon sikerült.
Elemér, orvos, Kolozsvár

– Innen nézve is elég ijesztő a helyzet, a járvány kezdete óta talán most a legrosszabb. Valószínű, hogy nem én vagyok az az ember, aki a leghitelesebb képet tudja leírni, mert én Kolozsváron dolgozom, ráadásul a gyerekkórházban, így kicsit enyhébb a helyzet (Kolozs megye átoltottsága az 50%-hoz közelít és a gyerekekkel is kicsit könnyebb). A gyerekek is érintettek, bár általában könnyű lefolyású a betegség. Azokat a gyerekeket, akiknek az állapota rosszabb, általában beutaljuk, főleg, ha tüdőgyulladás is jelen van. A helyek számával állandóan gond van, de valahogy mindig sikerül úgy elosztani őket, hogy mindenkinek jusson, igaz, sokszor órákat várunk PCR eredményekre, mentőkre, hogy ez sikerüljön, szóval a kórház teljes kapacitását használjuk. Csak remélni tudjuk, hogy nem lesz rosszabb a helyzet. Intenzíven is vannak covid betegek, legtöbben más betegségben is szenvednek. Alapjában egészséges gyerek ritkán kerül intenzívre, de sajnos előfordul, például a sokszervi gyulladás, mint a covid szövődménye.

– Kolozsváron, a felnőttekkel már rosszabb a helyzet, tele vannak a kórházak, az egyszerű covid-osztályok is (a betegek napokat is várhatnak egy kivizsgálásra), de a nagy gond az intenzíves helyekkel van. A nyári csend után egy pár hete megint olyan sok a súlyos beteg, hogy a sürgősségen várják a betegek, hogy szabaduljon egy-egy hely az intenzíven (ez természetesen a többi sürgősségi esettől vonja el a helyet és a személyzetet). Kollégáim elmondása szerint a betegek sokkal nagyobb százaléka szorul oxigénes kezelésre, mint eddig.

A legzavaróbb tényleg az, hogy ez a felnőtt lakosságnál elkerülhető lenne, ha nagyobb lenne az átoltottság. Az esetek több mint 80%-a oltatlan, egyesek a kórházban sem akarják elhinni, hogy a betegség tényleg létezik, onnan még nagyon hosszú az út, amíg meggyőződik, hogy érdemes be is oltatni magukat. De van, akinek már úgyis késő.

Az ország többi részén még rosszabb a helyzet, főleg az alacsony átoltottság miatt, de emellett az is gond, hogy az emberek nagyon későn mennek kórházba, amikor a betegség már előrehaladott stádiumban van, a gyulladás túl nagy, megjelennek a szövődmények, olyankor már elég kevés esély van a gyógyulásra, még akkor is, ha mindenkinek teljesen felszerelt intenzíves hely jutna. Én személyesen nem kerültem oda, hogy el kelljen döntsem, hogy ki kerül lélegeztetőgépre és ki nem, de sajnos van ilyen is. Kollégáktól hallom, hogy minden lélegeztetőgép, non-invazív gép és oxigénes hely foglalt, állandóan improvizálni kell, sokan nem azt a kezelést kapják, amit kell, mert nincs gép (pl lélegeztetőgép kéne és csak sima oxigént kap), s leggyakrabban úgy szabadul fel egy gép, hogy valaki meghal. Szóval elég háborús a hangulat, főleg a nagyobb központokban. A hab a tortán, hogy a személyzet is elég fáradt, s azzal ijesztgetnek, hogy az elkövetkező hetekben szabadságot sem lehet majd kivenni. Úgy számolják, hogy a mostani hullám csúcsát október második felében érjük el, valószínű, hogy a kórházakban a helyzet nem enyhül az elkövetkező hónapban.

– Az oltakozási hajlandóság mintha enyhén nőne, főleg, ha valakinek egy közeli ismerőse beteg lesz, vagy ha egy ismertebb oltásellenes lebetegszik, és álláspontot változtat. Ilyen is volt, jót szórakoztunk rajta, de sajnos túl ritka. Nem igazán értem, hogy miért nem akarják beoltatni magukat az emberek, biztos köze van az intelligenciaszinthez (de most nagyon nem lenne szép részemről ezt elemezgetni), és a mostani bizonytalan politikai helyzet sem segít. Az emberek nem bíznak sem a politikusokban, sem az orvosokban, sajnos. Hiába magyarázom az ismerősöknek, hogy mi mennyire vártuk az oltást, és mekkora segítség ez nekünk, nagyon sokan nem hallgatnak meg, makacsul ragaszkodnak a véleményükhöz.

A hétköznapokban mindenki másképp éli meg a járványt, egyesek alkalmazkodnak a korlátozásokhoz és élik a visszafogott életüket, mások balkáni módon tagadják a vírus létezését, de intenzíven harcolnak a korlátozások és az oltás ellen, így az ő mindennapjuk is a járványról szól.

– Ismerőseimen is látom, hogy későn mennek orvoshoz, s így nem lehet segíteni, ez zavaró és frusztráló. Plusz megnehezíti a munkát, hogy védőöltözet nélkül nem tudok nyugodtan odahajolni egy gyerekhez segíteni.

Fotó: MTI/AP/Andreea Alexandru

Hunor, orvos

– Egy vidéki kisvárosban dolgozom, itt is van oltóközpont, én vezetem, mi Pfizerrel oltunk. A lehetőség arra, hogy bárki beoltassa magát, meg volt adva, vidéken is, kisvárosban is.

Nagyobb városokban oltóközpontok vannak még a nagyáruházak parkolóiban is, vagy akár bent az épületben. Ez példásan meg van oldva. Most már ráadásul a háziorvosok is olthatnának, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem igazán igényelték az oltást.

– Az átoltottsági eredményünk, ez a harmincöt százalék nagyon kevés. Hogy minek tudható be? Valószínűleg kommunikációs hiba történhetett, egész magas szintről szerintem nem volt megfelelő módon az emberek felé eljuttatva az információ. Az emberek ilyenkor mit szoktak csinálni? Hát keresik az információt a Facebookon, a közösségi médiában, és ott mit találnak? Általában hamis információt, fake newst. Emiatt alakulhatott ki ez a közel katasztrofális helyzet most Romániában.

– Nagyon sok a beteg, eléggé túlterhelt már a rendszer. Azt gondolom, a hírekben mindenki láthatja, hogy a kórházakban mindenütt, folyosón is, matracokon is betegek fekszenek. Oxigénhiány van, nincs elég lélegeztetőgép.

– Ennek a helyzetnek a hatására látni lehet, hogy egy kisebb hullám elindult az oltóközpontban is, valamivel többen jönnek oltásért. De egyelőre inkább csak azok az emberek jelennek meg, akiket közvetlenül érint. Tehát vagy családtagjukat, közeli ismerősüket látták szenvedni, vagy netán, Isten őrizz, meghalni, ezek az emberek elindulnak. De sajnos van egy nagy többség, aki még mindig abban hisz, amit látott, olvasott a Facebookon, meg itt-ott. Tehát, hogy nem is létezik ez az egész, ezt csak a politikusok találták ki, hogy az embereket irányíthassák, meg ilyenek. Hallottam én is olyat, hogy egészségügyisek is mondják az embereknek, hogy ne oltassák be magukat. Konkrétan nem tudok ilyen személyt, aki ilyet állítana, szerintem ez azért nem olyan nagy arányban fordul elő. Azért az egészségügyben az orvosok például egész magas arányban be vannak oltva, Nagy részének megvan a harmadik oltása is, ezt látom koordinátorként. De ez nem befolyásolja az embereket.

– De például a Facebookon látom időnként, hogy még ki is van hangsúlyozva egy hírnél, hogy például magyarországi ilyen-olyan professzor mondott valamit,

sokszor a kontextusból kiragadott részleteket raknak össze úgy, hogy oltásellenes kicsengése legyen a dolognak. Sajnos ez jelen van nálunk, és az emberek nagy része befolyásolható ezekkel az álhírekkel, ez óriási probléma.

– Azok az intézkedések, amiket most hoztak, részben hasznosak, például a maszkviselés, de mondjuk az oltatlanok kijárási tilalma, hogy éjszaka nem járkálhatnak nem oltottak az utcán inkább csak ösztönzés, nyomásgyakorlás lehet, hogy menjenek el és oltassák be magukat, a védekezés szempontjából nagy haszna nincsen. De az igaz, hogy valamit muszáj tenni. Cselekedni kell. Bár a járványügyi szabályok egyértelműek, sajnos él az a szemlélet, hogy mindenhez fentről várnak utasítást, de ilyen utasítások nem jönnek, mert ahonnan jönnének, ők is fentről várják az utasításokat. Persze ez sem egyforma mindenhol. Mert vannak olyan, önálló polgármesterek, akik nagyon jól dolgoznak most is, önálló és gyors döntéseket hoznak, erre van is jogkörük, ezeket nemrég osztották le, helyi szinten lehet dönteni akár lezárásról, akár más védekezési intézkedésről.

– Csak sok helyen valóban ez a gyermeki szemlélet a baj, várják, hogy a szülő, jelen esetben a központ mit mond, mit kell tenni.

– Május végéig teljes kapacitással működött a központ, hét napban, napi tizenkét órában, így kilencvenhat személyt tudtunk beoltani naponta. Ez volt a maximális kapacitásunk. Most is ez a maximális kapacitás tizenkét órában, most viszont már csak három napot működünk egy héten. A napi kihasználtságunk viszont így is csak ötven-ötvenöt százalékos, tehát az eredeti maximális (a hét napos) kapacitásnak ez már csak a húsz-huszonkettő százaléka.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Orbán Viktor győzelmi esélye 40 százalék alá zuhant a Polymarketen
Török Gábor politikai elemző a Polymarket trendjére hívta fel a figyelmet, ahol a miniszterelnök esélye 39 százalékra esett. A platformot a magyar hatóságok januárban blokkolták, így csak VPN-nel érhető el.


A Polymarketen 59–39-re vezet Magyar Péter Orbán Viktorral szemben – miközben a platformot Magyarországon január óta blokkolják.

Török Gábor politikai elemző a Facebookon hívta fel a figyelmet a fejleményre, hogy szerinte: „Nyílik az olló a Polymarketen: OV [Orbán Viktor - a szerk.] benézett 40 százalék alá” – kommentálta Török, hogy a nemzetközi, blokkláncalapú előrejelzési platformon Orbán Viktor választási győzelmi esélye 39 százalékra esett, míg Magyar Péteré 57 százalékon áll - legalábbis állt akkor, ugyanis azóta Magyar Péter már még jobban elhúzott.

Magyar-Orbán 59:39

Török Gábor ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a platformon látható számok nem tekinthetők hagyományos közvélemény-kutatásnak.

„ez nem közvélemény-kutatás, nem is az esélyeket mutatja, de azt igen, hogy milyennek látják az esélyeket azok, akik pénzt tesznek egyik vagy másik jelöltre"

– tette hozzá.

Még érdekesebb dolgokat láthatunk, ha a pártversenyre megtett téteket nézzük. Ebben még jobban elhúzott a Tisza.

A Polymarket Magyarországon január óta hivatalosan nem érhető el, legfeljebb VPN-szolgáltatással lehet hozzáférni. A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága rendelte el a polymarket.com domain és aldomainjeinek blokkolását „tiltott szerencsejáték szervezése” gyanújával. Néhány nappal később a hatóság a rivális Kalshi elérését is korlátozta.

Ellenzéki hangok szerint a predikciós piacok hasznos jelzést adhatnak a közhangulatról, így a tiltás információs korlátozásnak is tekinthető.

A predikciós piacok nemzetközi szinten is a hatóságok fókuszába kerültek már a múltban. A holland szerencsejáték-felügyelet például február 17-én szólította fel a Polymarketet a helyi működés beszüntetésére, és heti 420 ezer eurós bírságot helyezett kilátásba. A piacok forgalma eközben dinamikusan nő, január közepén napi 700 millió dollár körüli rekordot ért el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Így lehet 10-11 órát eltölteni a sürgősségin” – Videóban számolt be elképesztő kálváriájáról a Szeretlek Magyarország riportere
Vencelnek órákat kellett várnia, miközben rossz leletet kapott és még egy mentősökre támadó férfit is elé soroltak. A személyzet kedvessége volt az egyetlen pozitívum a káoszban.


A Szeretlek Magyarország videósa egy előadás közben lett rosszul, elképesztő vesegörcsök kínozták, így orvosai tanácsára a sürgősségi osztály felé vette az irányt. A kórházban töltött tíz órájáról készített élménybeszámolót, amelyben a magyar egészségügy minden nyűgét és báját megtapasztalta.

„Így lehet 10-11 órát eltölteni a sürgősségin 2026 Magyarországen” – kezdte kálváriájának történetét Vencel, aki hangsúlyozta, beszámolójában „nulla ferdítés” lesz. Reggel fél 11-kor lépett be a kórházba, ahol rögtön adminisztrációs falba ütközött. Mivel nem volt nála a TAJ-kártyája, és a lakcíme Zalaegerszegen van, körülményessé vált a felvétele.

„Nem örültek nekem közvetlen, hogy Budapesten vagyok, noha Budapesten adtam elő, tehát én mondtam nekik, hogy én Budapesten vagyok, én Budapesten adtam elő, segítsenek már rajtam, hát nem hiszem el”

– panaszolta.

Az első akadályok után egy kedves orvos vagy beteghordó kísérte be, ám ekkor vette kezdetét az igazi tortúra.

„Körülbelül másfél-két órán át szerintem rám sem basztak, hogyha lehetek őszinte”

– fogalmazott a riporter. Végül behívták, vért vettek tőle és infúziót is kapott a fájdalmaira, amit „nagyon-nagyon király”-nak nevezett. Az örömbe azonban üröm vegyült:

az infúziós állvány lába rossz volt, így minden alkalommal kézben kellett cipelnie, miközben mosdóba kísérték, ami „kicsit sem volt megalázó”. Ezt követően újabb órák teltek el várakozással, majd jött a döbbenetes hír: valószínűleg összecserélték a vérmintáját.

Az eredmények ugyanis egyáltalán nem feleltek meg a korának. „Semmi értelme nincsen annak, amit látnak a lapon, ez a lényeg” – összegezte a helyzetet. A kórházi személyzet így a vizsgálatok megismétlése mellett döntött, miután Vencel már 4-5 órát töltött a sürgősségin. Újabb vizeletminta és vérvétel következett.

A magyarországi sürgősségi osztályokon a betegeket állapotuk súlyossága szerint rangsorolják, vagyis triázsolják. A nem életveszélyes állapotban lévő páciensek, mint Vencel is, gyakran órákat kénytelenek várni, amíg egy súlyosabb eset ellátása zajlik. Ez a rendszer az ellátóhelyek leterheltsége miatt elkerülhetetlen.

Este hat óra körül jutottak el odáig az orvosok, hogy CT-vizsgálatra küldenék, de a várakozás nem ért véget, mivel folyamatosan érkeztek a súlyosabb esetek, akiket érthető módon előre vettek. Vencel több abszurd jelenetnek is szemtanúja volt.

Volt egy beteg, aki folyamatosan káromkodott, majd az ágyból kiszökve a mosdóban esett el. Egy másik férfit pedig azért soroltak elé, mert korábban rátámadt a mentősökre.

„Körülbelül olyan 20 óra, 10 perc környékén, 20 óra, 20 perc környékén tájékoztatott az orvos arról, hogy mik lettek végül is az eredmények” – mesélte Vencel. A CT végül azt igazolta, amit ő maga is sejtett a veseköveiről.

A diagnózis után gyógyszereket kapott, de még a zárójelentésre is várnia kellett, így végül este háromnegyed 9 körül, közel tíz óra után hagyhatta el a kórházat.

„Nagyon sok időt töltöttem el, annak ellenére, hogy összesen egyetlen egy labort és egyetlen egy CT-t kaptam. Ez Magyarországon 8-9-10 órában kerül jelenleg a sürgőségén”

– vonta le a következtetést.

Bosszankodva távozott, de a negatívumok mellett a pozitív élményeket is kiemelte. Az orvosokról és ápolókról azt mondta, „mindenki megfelelően szakmailag felkészült volt, és nagyon-nagyon-nagyon kedves volt velem”. Úgy érezte,

a probléma nem a személyzettel, hanem a rendszerrel van: a vizsgálatokhoz való hozzáférés rendkívül körülményes, a kórház nincs felkészülve a betegek gyors ellátására.

A hosszú várakozásnak azonban volt egy váratlan hozadéka: a váróban a sorstársak között közösség épült. „Nagyon-nagyon kedves emberekkel találkoztam ott a váróban, és a váróban már mindenki politizált, és szinte barátságot kötött. Úgyhogy ez a nap végén egy jó élmény volt” – zárta történetét Vencel.

Tízórás kálvária a sürgősségin:

@szeretlekmagyarorszag.hu #kórház #magyar #vlog #szeretlekmagyarország #szmo ♬ eredeti hang - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A MOL tankereket rendelt, üzemanyaghiány nem valószínű, de az árak szinte biztosan emelkednek – mondja Deák András energiapolitikai szakértő
Bármi is lesz a Barátság kőolajvezetékkel, hónapokon belül így is úgy is le kell mondanunk az orosz olajról – mondja a szakértő, aki szerint a MOL-nál most rohamléptekben dolgoznak az átálláson. Ha tengeren át jön az olaj, az drágulást jelent a benzinkutakon.


A MOL kezdeményezte, hogy hozzányúlhasson az ország startégiai olajtartalékhához, mivel hetek óta egyáltalán nem jön kőolaj a Barátság vezetéken. Az ukránok egy orosz bombázásra hivatkoznak, aminek a következményeit még nem sikerült felszámolni, az Orbán kormány szerint azonban szándokosan akadályozzák a szállításokat. Válaszul a magyar és a szlovák kormány is leállította Ukrajna dízel-ellátását.

Mi történik most? Újraindul, vagy végleg leáll az ukrajnai tranzit? És ha leáll, milyen üzemanyagárakra számíthatunk? Deák András energiapolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

— Mit jelent az, hogy a MOL kezdeményezt a stratégiai készletek felhasználását?

— A stratégiai készletek egy külön testület kezében vannak, ez a Szénhidrogén Készletező Szövetség. Nem tudom, hogy a belső eljárásaik hogyan működnek, de valószínűleg a kormánynak rá kell bólintania. Ennek a célja az, hogy amíg a tengeri szállítmányok nem érkeznek meg (a MOL most rendelt egy csomó tankert, de idő, amíg azok ideérnek), ezt az átmeneti helyzetet áthidalja. A kereskedelmi készletei valószínűleg elfogytak, a tankeres és az Adria-vezetéken keresztüli szállítás még nem futott fel, ezt a 20–30 napot kell áthidalni.

— Tehát az autósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy üres benzinkutak fogadják őket?

— Rövid távon biztosan nem. A stratégiai készlet 90-96 napig elég. Amit most lehívnak belőle (többféle tartalék van, tehát gázolaj, benzin, kerozin és nyersolaj), az a nyersolajrésznek körülbelül a harmada. Ez egy átmeneti intézkedés, tehát a stratégiai készlet java még érintetlen marad. A környező országoknak is vannak stratégiai készleteik, és jellemzően meg tudjuk kérni őket, hogy segítsenek. Tehát én

nagyon-nagyon valószínűtlennek látom, hogy itt bármiféle benzin- vagy üzemanyaghiány kialakuljon.

Ha nem elég az, amit be tudnak hozni és fel tudnak dolgozni, akkor a környékbeli finomítók fognak ide hozni üzemanyagot. Például Schwechat nem Sopronig, hanem Győrig fogja ellátni az országot. Ez megoldható, nyilvánvalóan ez árnövekedéssel jár. Tehát első körben amire számítani lehet, hogy a MOL-nak, főleg a pozsonyi finomítónál lesznek szűkösségei, és emiatt az exporttevékenysége fog visszaesni. Azaz a cseh piacot kevésbé fogja ellátni, vagy Ausztriát, és akkor ezeket a hiányokat a kralupy-i és az egyéb csehországi finomítók kell, hogy kitöltsék. A második körben jön az, hogy Magyarországon meg Szlovákiában is talán lehet valami hiány, de ezt szintén ezek a finomítók fogják pótolni, ami nyilvánvalóan azzal fog járni, hogy felmennek a helyi finomítási marzsok.

— Vagyis üzemanyaghiány valószínűleg nem lesz, de áremelkedésről lehet szó.

— Az majdnem biztos. Bár nagyon bonyolultan áll össze egy üzemanyagár. Eleve a kétharmada adó, ott kezdődik. Ha a kormány kompenzálni szeretné az árnövekedést, akkor az adók terhére simán meg tudná csinálni. Lehet, olyan megoldás is, hogy a MOL profitja és marzsa csökken, ott is bőven van mit engedni. Ha valami ezen felül marad, az lesz az árnövekedés.

Az biztos, hogy a tengeri úton való beszállítás költségesebb és macerásabb folyamat, mint a Barátságon idehozni.

Tankereket kell bérelni, idehozni, átpakolni a hajóról a vezetékbe, a vezetéken felhozni. Ez majdnem biztos, hogy valamivel, nem nagyon, de pár százalékkal drágább lesz a végén, főleg akkor, ha nem orosz olajat tudunk rajta behozni. Ugye a horvátok még vitatják, hogy orosz olajat hozzanak fel a saját rendszerükön keresztül, nyilvánvalóan az amerikai vagy akár az európai szankcióktól félnek. Ha nem tudunk rajta orosz olajat behozni, akkor azért lehet, hogy még egy picivel drágább lesz. De összességében ez az üzemanyag-árnövekedés szerintem maximum 3–5 százalékos lehet, ennyi, ami indokolt.

— És ez a drágulás maradhat hosszabb távon is?

— Igen, ez mindenképpen költségesebb lesz, még akkor is, ha minden kiépül. Annál kényelmesebb állapot nincs, mint hogy beteszik Szibériában a cső egyik végén, és kijön a finomító területén a másik végén.

Most egy más, biztosan költségesebb üzemmódra kell átállni. Mivel nem készültünk fel rá teljesen az elmúlt négy évben, most rohamléptekben kell befejezni a felkészülést.

Ha ezeket az egységeket megépítjük, akkor a kezdeti nagyobb árnövekmény csökkenni fog. De valami marad. Nem gondolom, hogy ugyanarra az árszintre vissza tudunk menni.

— Gyakran látni a közösségi médiában, hogy Csehországban olcsóbb az üzemanyag, pedig nekik sincs tengerpartjuk. Mi a különbség, ami miatt ők olcsóbbak tudnak lenni? Csak az adó?

— Ez elég bonyolult, nem fogok teljes körű választ adni. A csehek is szenvedtek, nekik is volt egy szűkös időszakuk. A TAL-vezeték nevű rendszerük (Transalpine Pipeline), ami Észak-Olaszországból viszi fel az olajat, ez látja el Schwechatot is, tehát az osztrákok sosem használtak orosz olajat, szintén tengerről jön. Ott is volt a csővezetékben egy szűkület, amit bővíteniük kellett. Így tudták megoldani. De a végső fogyasztói ár majdnem teljes egészében az adón múlik. A betáplálásból és a finomítói marzsokból adódó különbségek minimálisak, mert

az ár 60–70 százaléka adó. Van egy jövedéki adó, ami egy fix összeg literenként. Ott van az áfa, ami nálunk valószínűleg magasabb, ez önmagában sokat megmagyaráz.

És vannak még különböző díjak, illetékek, vagy akár extraprofitadó. És van egy harmadik elem: hogy a helyi finomítói vállalat mennyire monopol helyzetben van az árazást illetően. E tekintetben a MOL pozíciója nagyon erős. Kevés versenytársa van, mert övé a pozsonyi finomító, a rijekai finomító, és most már úgy néz ki, a szerb finomító is az övé lesz. A környéken Schwechat az egyetlen komolyabb kihívó. Ez itt nem egy túl erős versenypiac. A cseh finomítók jobban integrálva vannak a nyugat-európai rendszerbe, az egy versenyzőbb piac, kevésbé tudnak oligopol árazni. Ez is szerepet játszik, és ez nagyjából látszik a MOL profitján is. Talán a versenyhatóságnak lenne itt tennivalója.

— Maradhat-e olcsóbb az orosz olaj, ha az is tengeri úton érkezik?

— A szankciók és sok más ok miatt jelen pillanatban az Urals típusú olaj ára diszkonttal forog. Műszakilag nem indokolt mértékben, de olcsóbb. Ezért jó venni. Ezt a nyereséget különben jellemzően elvonják, nem igazán kerül az autósokhoz. Egyfelől a MOL kapja meg, és nem tudom, ezt mennyiben engedi át a fogyasztóknak, másfelől bizonyos szint fölött a kormány elvonja. Ezért racionálisan azt gondolnám, hogy a váltás az orosz olajról más olajra inkább a MOL nyereségét apasztja majd, semmint a benzinárakat növeli.

— Vagy az állami költségvetést, hiszen elmarad az extraprofitadó.

— A szabályozást többször megváltoztatták már, de a vége felé, az utóbbi időben már nem volt olyan nagy összeg, amit a költségvetés kapott.

— Magyarországnak és Szlovákiának van egyéves mentessége az orosz olajimportra, de ez Horvátországra nem vonatkozik. A mentesség pedig konkrétan a szárazföldi szállításra szólt, ugye?

— Több dolog van. Van egy amerikai szankciós rendszer. Pontosan nem láttam az OFAC (Office of Foreign Assets Control) szövegét, de a probléma az volt, hogy megtiltották a Rosznyefttel és a Lukoillal való kereskedelmi ügyleteket bármilyen formában. Mi arra kaptunk egy év mentességet, hogy még vehessünk tőlük olajat. Nyilván ezt nem a horvátok kapták, és elvileg, attól függ, hol vesszük át, a horvátok nem lépnek kereskedelmi kapcsolatba sem a Rosznyefttel, sem a Lukoillal, mert a MOL-lal dolgoznak.

Ettől függetlenül a horvátok félhetnek attól, hogy az OFAC nem így fogja ezt értelmezni, ahogy nemrég Szerbiában is voltak ebből problémák. Meg kell kérdezni az amerikaiakat, hogy a Rosznyeft vagy a Lukoil olaját felvihetik-e a rendszerükön.

Ez az amerikai szankció, erre van egyéves haladék. És akkor van az európai szankciós rendszer, ami szintén bonyolult, mert a magyarok kaptak régen egy engedményt, de ennek a szövegét sem láttam. Ezt is értelmezni kell. A horvátok itt is félhetnek, hogy az Európai Bizottság nem úgy értelmezi, ahogy mi. Ezeket ki kell deríteni, és végül a horvátokon múlik, milyen mértékű szankciós kockázatot vállalnak.

— A magyar kormány annak idején azzal érvelt a mentesség mellett, hogy tengerpart híján csak csővezetéken tud olajat importálni. Ha most az Adria felől, tengeri úton érkezik az olaj, ez az érvelés megdől.

— 2022-ben, a szankciók bevezetésekor kaptuk ezt a kedvezményt. Nem emlékszem a normaszövegre, és azóta rengeteg új intézkedés született. Akkor a kormány azt mondta, hogy ők szankciós engedményt kaptak a Barátságra, és ha azon nem tudnak venni, akkor a horvátokon keresztül is. Nem tudom, ez igaz-e, és azóta milyen változás történt, és a horvátok is így gondolják-e. Ez három nyomós, ravasz kérdés. Ilyen helyzetben meg kell kérdezni az amerikai pénzügyminisztériumot, az OFAC-ot, és meg kell kérdezni az Európai Bizottságot, hogy ezt lehet-e így. Lehet, hogy ezt a horvátok futják meg, lehet, hogy a magyarok, a MOL vagy a Janaf, de olyan régen történt minden, hogy ki tudja, működik-e még így. Ezeket az értelmezéseket be kell gyűjteni, mielőtt az ember ilyesmire vállalkozik.

— Az idő viszont ketyeg. A MOL ezek szerint már rendelt tankereket. Azokon milyen olaj van?

— Nem tudom, bevallom. De felesleges ezen nagyon agyalni, mert még mindig befelé haladunk a szankciós rendszerbe. Hiába mondjuk, hogy a háborúnak mindjárt vége, az intézkedések egyre inkább tiltó jellegűek. Az amerikaiaktól egyéves mentességet kaptunk, ergo, ha ezt nem hosszabbítják meg, márpedig miért adnának egyéves mentességet, ha aztán azt meg akarnák hosszabbítani, akkor nagy a veszélye, hogy idén novemberben véget ér a dolog. Az Európai Unió részéről 2027 őszén legkésőbb végleg le kellene állni ezzel. Egyre kisebb a lehetősége, hogy orosz olajat vegyünk. Eddig halogattunk, de most már hátrálunk is. Nem véletlenül köt a kormány egy csomó alternatív gázbeszállítási szerződést 2027–28-ra, mert akármit is mondanak, arra készülnek, hogy nem fognak tudni orosz gázt venni. Az olajjal is ugyanez a helyzet.

Itt most pár hónapról van szó, és nagy valószínűséggel fel kell adni az orosz betáplálást.

Hogy ezt áprilisban tesszük-e vagy novemberben, annak a jelentősége már nem olyan nagy.

— A százhalombattai és a pozsonyi finomító is az uráli típusú olajra van optimalizálva. Hogy áll most az átállás másfajta nyersolaj feldolgozására?

— Régen az uráli olajra volt optimalizálva a rendszer. Ilyenkor nem az egész finomítót építik át, hanem inkább megpróbálnak más olajfajtákból bekeveréssel előállítani egy olyan típusú olajat, ami hasonlít az urálira. Ehhez kell egy keverőegység, ami egyébként már épül Százhalombattán, ami össze tudja keverni a különböző olajfajtákat, illetve pár nagy tartály helyett sok közepes, amiben ezeket elkülönítve tudják tárolni. Ezeket kell megépíteni, és kismillió helyen hozzá kell nyúlni az infrastruktúrához, mert ez egy bonyolult dolog. Ezt meg lehetett volna csinálni korábban, a környéken mindenki más meg tudta csinálni. Nyilván ezzel vártunk, amivel anyagilag jól jártunk, nehogy félreértés legyen, de

most már gyorsított ütemben csinálja a cég. Különböző ígéretek vannak, hogy ősszel, illetve 2027 elején ez a folyamat befejeződik,

és akkor teljes mértékben tudunk majd más típusú olajokból üzemanyagot előállítani.

— Ha minden kötél szakad, mikortól mondhatjuk biztonsággal, hogy az ország üzemanyag-ellátása nem uráli típusú olajjal is megoldható?

— Már most is meg tudjuk csinálni, csak többletköltséggel. Ha nincsen bekeverésünk, akkor majdnem ugyanolyan típusú olajat kell venni, mint az uráli, és lehet, hogy nem tudjuk ugyanazt a kihozatalt produkálni. Ez kémia. Szűkebb olajminőségi spektrumból tudunk csak válogatni, mert nem tudunk nehezebb, olcsóbb olajat megvenni és tíz százalékban bekeverni. Meg kell venni a piacról a drágább olajat, ami hasonlít az urálihoz, és ha az valamennyire különbözik tőle, lehet, hogy nem tudunk belőle annyi benzint meg gázolajat előállítani. Most is tudjuk ezt csinálni, csak költséges. A bekeverő inkább a választékot növeli, hogy a finomító milyen fajtákat tud megvenni és összehozni. Ezért van az olajkereskedő szakmája: válogat a tankerekből a világtengereken, és amit olcsón meg tud venni, azt behozza ide.

— A magyar kormány egyelőre a jelek szerint mindent megtesz, hogy továbbra is orosz olajhoz jusson, és arról sem mondtak le, hogy újrainduljon a Barátság vezeték. Szerdán például a szlovákokkal együtt úgy döntöttek, hogy leállítják az Ukrajnába irányuló dízelszállításokat, ami szerintük válasz az ukrán zsarolásra. Mennyire hozhatja ez nehéz helyzetbe Ukrajnát?

— Én úgy tudom, hogy a fő dízelgyártó a pozsonyi finomító, és a szlovák mennyiség volt a mérvadó. Azt nem is tudom, hogy vezetéken ment-e vagy vasúton. Talán a teljes ukrán dízeligény 10-15 százalékáról volt szó. Ha ehhez Magyarországról is ment dízel, akkor ez felmehetett 20-25 százalékra. De általában az ukrajnai ellátás a múltban tengeren keresztül valósult meg. Ott volt Burgaszban a finomító a tengerparton, ott finomították, és onnan vitték be az országba. Nem tudom, hogy ez a háborús, katonai körülmények között mennyire működhetett, de a tengerpart mentén hajóztak végig. Konstancából is jöhetett, ott is van finomító. Tehát az a legkézenfekvőbb útvonal ezeknek a piacoknak az ellátására.

— Mit tudunk a Barátság vezeték állapotáról? Egyes hírek szerint teljesen üzemképes.

— Szijjártó Péter olyasmit mondott legutóbb, hogy a vezeték rendben van, de az azt árammal ellátó alállomást nem hozták rendbe az ukránok. Tehát az elektromos csatlakozással van gond. Ez sok mindent jelenthet. Lehet az, ahogy Szijjártó mondja, hogy tudatosan nem állították helyre.

Lehet egy ukrán politikai számítás is mögötte, hogy most már elég volt. Ezt mondja a magyar fél is,

nem is tudom, mennyire nyíltan, de gondolom, Szijjártó Péter a maga sajátos stílusában ezt nyíltan kimondja: hogy beavatkoznak a magyar választásokba. Lehet, hogy így van. De lehet csupán annyi az ok, hogy úgy gondolják, az oroszok úgyis újra szétlőnék. Az is elképzelhető, hogy mivel az oroszok rengeteg alállomást szétlőnek, az ukránok azt mondták, hogy előbb a lakosságot próbálják meg ellátni árammal, és csak azután jutnak el az ipari infrastruktúrákhoz. Ezek nem ugyanazok az okok, tehát sokféleképpen lehet ezt kommentálni. Lehet úgy, ahogy Szijjártó teszi: márpedig Ukrajnának kötelessége lenne az olajtranzitot biztosítani. De lehet úgy is, ahogy egy ukrán kormány tenné: bocs, de előbb a lakosság áramellátását próbálom megoldani, oda kellenek az eszközök. Majd ha ez megvan, hiszen ott vannak a szerencsétlenek fűtés és áram nélkül, akkor jutok el a többihez. Ez mind lehetséges, de hogy melyik a valós ok, azt nem tudom.

— Kinek fáj ez most jobban? Magyarországnak, mert a tengeren kell megoldania az importot, vagy Ukrajnának, amely elesik egy viszonylag biztonságos szállítási útvonaltól?

— Ukrajna meg fogja oldani máshogy. Ez nem egy kivitelezhetetlen dolog. Lehet, hogy van valami többletköltsége, de ha mást nem, beviszik vasúton. Az ukrán olajfinomítás a háború kezdete óta nem működik, tehát ennél nagyobb volumeneket is megoldottak már. Ettől függetlenül ez valószínűleg egy vesztes-vesztes stratégia: mindenkinek többe fog kerülni.

— Mennyire éri meg ez a fajta konfliktusos külpolitika? Mert ha tényleg csak pár százalék az a dízelmennyiség, amit Magyarország Ukrajnának szállít, akkor minek ez a nagy hűhó?

— A helyzet nem erről szól valójában. Most vissza kell fogni a finomítói termelést, mert nem lesz annyi nyersolajunk. Ezért kell a stratégiai készlethez is hozzányúlni. Ilyen állapotban az első dolog, amit le fogunk állítan, amire a MOL is törekedni fog, az az export. Első ilyenkor a hazai piac. Szerintem itt egy üzleti döntés van a háttérben: mivel nem tudjuk teljes egészében kihasználni a finomítói kapacitást, nem fog exportra dízel jutni. Hát állítsuk le az exportot, vagy szűkítsük.

Ezt pedig Szijjártó Péter átkeretezi úgy, hogy most bosszút állunk, nem adunk dízelt az ukránoknak. Miközben valójában a belső piac szívja el ezt a mennyiséget.

Ezek a kormányzati bejelentések a valóság tükrében kissé hóbortos magyarázatai annak, ami amúgy is bekövetkezne. Én így állítanám fel a logikai sorrendet: ha Szijjártó nem mondta volna ezt, akkor is valószínűleg csökkent volna az Ukrajnába irányuló dízelexportunk, mert nincs annyi nyersolajunk, amennyit fel tudnánk dolgozni.

— Reális a Barátság-vezeték újraindítása?

— Ezt ember meg nem mondhatja. Én azt szoktam mondani, hogy négy éve tart ez a háború. Eddig mázlink volt, hogy nem zárták el véglegesen. Ki gondolná, hogy két, egymással háborúban álló fél nem tette meg egymásnak ezt a „kedvességet”. Pontosan nem látom az okokat, sokféle oka lehet, amiért most nem működik. Számomra ez nem világos. Nem vagyok benne biztos, hogy nem indul újra idővel, nem tudom, mi lesz a háború után. De a külpolitikai helyzettől függetlenül, pusztán ellátásbiztonságilag abszurd volt eddig is, hogy egy ennyire bizonytalan vezetéktől függjünk. Én azt mondom, most érvényesült a papírforma, erre lehetett számítani, senkit nem kell, hogy meglepjen. Törvényszerű, ami történt.

— Mindeközben az Adria-vezeték felől, Horvátországgal sem rózsás a kapcsolat. Ott is szünet nélkül megy az adok-kapok a két külügyminiszter között. Nyilván sokkal olajozottabban mennének a dolgok, ha a magyar-horvát viszony normális lenne...

— A horvát ügy szerintem az állatorvosi lova ennek az egésznek. Az történt, hogy korábban egy csomó konfliktust szőnyeg alá söpörtünk. A MOL-nak voltak igényei a horvátok felé, ez perré is fajult, a horvátok is bele akartak szólni az INA működésébe. A MOL érthető okokból ebbe nem ment bele. Az egész konfliktust a MOL eddig nagyjából úgy kezelte, hogy „mi vagyunk a nagyobbak, nem tudtok beleszólni”.

Most a horvátok revansot vehetnek a szállítási monopóliumuk által.

Gyanítom, a magyar fél mindig csak az olajtranzitról és a JANAF kérdéséről szeretne beszélni, a horvát fél viszont szeretné megnyitni a többi, szőnyeg alá söpört témát is: ki kontrollálja az INA-t, hogyan születnek a döntések. Tudomásom szerint a MOL ettől elzárkózik. Különben ez volt az egyik oka annak azon túl, hogy a magyar kormány is nagyon sztárolta az orosz relációt, hogy a MOL-nak se nagyon akaródzott ettől elmozdulnia, mert a horvátok felé sem tudtak szabadon lépni. Én azt látom, hogy ezt az egész energiaellátási kérdést, annak biztonsági aspektusait úgy, ahogy van, besöpörtük a szőnyeg alá, nem foglalkoztunk vele. Bizonyos szempontból voluntaristák voltunk, mert azt mondtuk, hogy a Barátság vezeték végül is működik, majd csak véget ér a háború, és akkor minden rendben lesz. És most ránk főtt a kávé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Innen, a gettó közepéből is látjuk, hogy van tétje” – a roma vezető szíve a Tiszáé, az esze a Fideszé
Balogh Jenő szerint a történelemkönyvekben fogják ezt a választást jegyezni. Told kisebbségi önkormányzatának vezetője azt mondja, könnybe lábad a szeme Magyar Pétert hallgatva, de árulásnak érezné, ha cserbenhagyná az Öreget.


A berettyóújfalui körzetben található Told kisebbségi önkormányzatának képviselője, Balogh Jenő „Jaga” a Partizán videójában beszélt arról a dilemmáról, ami szerinte sok roma választót foglalkoztat a közelgő választások előtt. A riport felvezetőjéből kiderült, hogy Balogh korábban már a Tisza Párt felé hajlott, de a térség egy másik befolyásos roma vezetője, Varga Ernő leült vele beszélni, és meggyőzte, hogy „mégis érdemesebb a biztosat választani”.

Balogh Jenő az interjúban megerősítette, hogy továbbra is kettősség van benne.

„Érzelmileg a Tisza felé vonzódom, az mindenféleképpen hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem” – jelentette ki. Állítása szerint, amikor Magyar Péter beszél, akkor érzi magát igazán magyarnak.

„Amikor az az ember megszólal és beszédet tart, nekem olyankor könnybe lábad a szemem, magyarnak érzem magam, és nem cigánynak” – fogalmaz.

„Viszont ha a másik párt megszólal, ott cigány vagyok. Nem érzem azt, hogy része vagyok a magyar társadalomnak. Nem érzem. És ha kimegyek egy meccsre, nem azt akarom hallani, hogy rohadt cigányok, büdös cigányok, mocskos cigányok, tudod? Mert én is szeretem a focit.”

Felidézte Lázár János kijelentését is, hogy a romák képezik a tartalékot az olyan munkáknál, amiket a magyarok nem végeznek el, például a vonatok mosdóinak takarítását. Balogh Jenő ezt bántónak találta, de azt is hozzátette, hogy a miniszter bocsánatot kért, amit ő el is fogadott. Ennek ellenére úgy érzi, a megkülönböztetést leginkább a politika szintjén tapasztalja. „600 éve itt vagyunk, úgy érzem, hogy azért eléggé sokunk integrálódott; az építőiparban nagyon sokunk ott van. És megálljuk a helyünket, mindig is volt tiszteletem, becsületem a munkahelyen. Sosem kaptam megkülönböztetést. Csak a politikától kaptam mindig megkülönböztetést” – mondta.

A képviselő szerint a szíve a Tiszáé, de az esze a Fideszé.

Ezt azzal magyarázza, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság idején az építőipar, ahol a hozzá hasonló, alacsony iskolai végzettségű emberek dolgoznak, teljesen összeomlott. Úgy véli, Orbán Viktor volt az, aki újra beindította a gazdaságot, és ezzel munkát adott a közösségének.

„Jött ő – egy politikai messiás, ha megnézzük, egy gazdasági messiás –, és újra elkezdett dübörögni a gazdaság. És akkor éreztük azt, hogy ez a kormány jó” – emlékezett vissza. „Mivel neki köszönhetem, hogy a gyerekeimet felneveltem, és munkát biztosított; a semmiből felhozta az országot, és leérettségiztettem mind a három gyerekemet. És bőségesen maradt.”

Szerinte a 2010-es években jól éltek, bár az elmúlt két-három évben a drágaságot nagyon megérzik. „Hozzám hasonló ember érzi, hogy drágaság van. Reggel elmegyek, a reggelit megveszem, ebédet megveszem, jövök hazafelé, már másnap reggelre szinte nem is marad a napszámomból” – vázolta a jelenlegi helyzetet.

Ez azonban azon nem változtat szerinte, hogy volt egy jó időszak.

„Lehet egy rendszert köpködni, lehet egy rendszert gyűlölni, lehet egy másik rendszerre vágyni. Amennyi rosszat úgymond tett Orbán Viktor miniszterelnök, annyi jót is hozzá lehet rakni.”

Mindezek miatt most őrlődik a Tisza és a Fidesz között.

Balogh Jenő szerint a Tisza Párt „egy demokratikus, szép, egyenlő jövőt hirdet”, és Magyar Péterben Martin Luther Kinget látja. „Őt látom benne – »van egy álmom«, hogy egy napon olyan országban élünk, ahol az emberek nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján lesznek megítélve” – mondta. Ezt az érzelmi kötődést azonban felülírja a racionális félelem.

A Fideszhez fűződő viszonyát a Stockholm-szindrómához hasonlítja. „Amikor a fogvatartott ragaszkodik a fogvatartójához, elszenvedi mindazt a rendszert, ami nem jó. Sőt, még érzelmileg is kötődik hozzá.”

„Mert azért 15 év kormányzás alatt azért kialakul érzelmileg egy párthoz kötődés. Még innen is, a gettó közepéből is. Ha eltávolodok tőle, valahol szégyenérzetet fogok érezni, tudod? Olyan érzésem van, mintha szembeköpném. Kötelességemnek tartom valahol, hogy őt támogassam. Az Öreget. Hogy adjunk még egy utolsó négy évet ennek a rendszernek.”

Úgy látja, egy esetleges kormányváltás gazdasági összeomlással járna, mivel az építőipar szavai szerint a Fideszé. „Építőipar egyenlő Fidesz. Ha Orbán Viktor elbukja a választást, a hozzám hasonló emberek másfél–két évig munkanélküliek lesznek” – jósolta. „Ezért ragaszkodunk hozzá kézen-közön.” 

Állítása szerint egy Tisza-győzelem után a Fidesz minden eszközzel akadályozná az új kormányt, és attól is tart, hogy ez akár polgárháborúhoz is vezethet.

„Nehéz a döntés, hogy cserbenhagyjuk-e ezt a rendszert, aminek – legyünk őszinték – sok jót köszönhetünk; és támogatunk egy másik rendszert, ami érzelmileg hat, és azt mondjuk, hogy azzal az emberrel haladunk egy úton, és nem tudjuk, hogy milyen meglepetés vár az úton vele, vagy ezzel a biztos rendszerrel, Orbán Viktor miniszterelnök úrral megyünk tovább – ami kiszámítható.”

Szerinte a mostani döntés történelmi jelentőségű.

„Jelentsük ki nyugodtan: ’89 óta nem volt még ilyen. A történelemkönyvekben fogják ezt a választást jegyezni. ’89 óta ez az első – a 2026. április 12-én esedékes – választás, hogy nagyot üt. Ezt innen, a gettó közepéből  is látjuk, hogy van tétje. És mindenki el fog menni. A falunkban száz százalékos szavazás lesz.”

A roma vezető arról is beszélt, hogy a jelenlegi politikai helyzet a közösségeket és a családokat is megosztja. „Itt családok fordultak egymás ellen. Akik szerették egymást, tudod?” – fogalmazott. „Az egyik oldal azt mondja, hogy pusztuljon el a Tisza, a másik oldal, hogy a Fidesz pusztuljon el.”

Elmondása szerint a saját családjában is van fideszes és tiszás is, és ha nyíltan állást foglalna bármelyik oldal mellett, barátságok és rokoni kapcsolatok mennének tönkre.

„A fele barátaim tiszásak, és bíznak bennem. De van Sápon egy bátyám, Iván. Ő nagy fideszes. És mondott egy mondatot: Ne bántsd a szúnyogot, amelyik már jól lakott, mert jön helyette egy éhesebb.”

„És valahol benne van az, hogy ne legyen harc, ne legyen háború, ne legyen polgárháború; hagyjuk meg ezt a rendszert így, ahogy van. És akkor a béke megmarad mindannyiunk között.”

Arról is beszélt, képviselőként erkölcsi kötelességének érzi, hogy a Fidesz-közeli közösségével maradjon, és ne tűnjön árulónak. „Ha nem akarok árulóként feltűnni, akkor ugyanazt a vonalat kell kövessem, amit ők visznek.  Egyértelműen a mi feladatunk, mivel Fideszhez közeli pártban vagyunk, a roma kisebbségeknek az, hogy tartsuk össze a népet, a népünket, és egyértelműen hajoljunk a Fidesz felé” – mondta.

Tudja, hogy a döntése helyben sokakat befolyásolhat. „Ha én most azt kommunikálom a közösségem felé, hogy fideszes vagyok, akkor van egy bizonyos rációja, hogy azt mondják: "Igen, hát megy a Jaga, megyünk utána mink is." De meg is bomolhat a kör. „Egyelőre csak én vagyok így, hogy 50 százalék tiszás, 50 százalék fideszes."

Bár Varga Ernőnek igent mondott, hogy a Fidesz támogatásán dolgozik, még mindig bizonytalan.

„Valahogy helyeseltem a végén, oké, de amikor hazaértem, csalódott voltam saját magammal szemben, tudod? Hogy nekem a meggyőződésem a Tisza. Én őbenne akarok hinni érzelmileg. De az elmém meg azt mondja, hogy nem lesz munkánk.”

Végül úgy fogalmazott, döntését a választás napján, a szavazófülkében fogja meghozni. „Ott, a fülkében fog eldőlni. Hogy vajon érzelmileg döntök, vagy aszerint, amit az eszem mond, a Fidesz mellett” – zárta gondolatait.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET: