FELFEDEZŐ
A Rovatból

Rémisztő felvétel: óriási szélviharban kellett leszállnia egy gépnek Németországban

A pilótának láthatóan nem volt könnyű dolga.
Forrás: 24.hu, fotó: YouTube - szmo.hu
2018. január 19.



Ahogyan arról mi is beszámoltunk, a csütörtökön Nyugat-Európán végigsöprő Friederike nevű vihar hatalmas pusztításokat okozott, főként Németországban, Hollandiában és Belgiumban keletkeztek károk, többen megsérültek, egy ember meg is halt.

Németországban a közlekedés is megbénult: az utak jegessé váltak, a viharfront miatt több térségben fel kellett függeszteni a vasúti közlekedést, a viharos szelek pedig nagyon megnehezítették a légi közlekedést is.

Egy HvdH-Plane-Spotter nevű, repülőjáratokat megfigyelő csatorna feltöltött egy videót a YouTube-ra, amelyen az Eurowings német légitársaság egyik kisgépe száll le a düsseldorfi repülőtéren - írja a 24.hu.

A felvételen látszik, hogy a pilótának óriási, 110 kilométer per órás keresztszéllel kellett megküzdenie, hogy sikeresen landolhasson.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


FELFEDEZŐ
A Rovatból
A sport mindenkin segít: interjú Ekler Luca paralimpikonnal és a BioTechUSA szakértőjével
Sztrók tízévesen, világcsúcs Tokióban, új cél Los Angelesben – Ekler Luca története a kitartásról és a tudatos felkészülésről szól. A Magyar Parasport Napja alkalmából arról beszélgettünk vele és a BioTechUSA szakértőjével, hogyan válik a mozgás mentális erőforrássá, és mi teszi a háttérmunkát valódi teljesítménnyé.


Ha te is azok közé tartozol, akik a paralimipiák időszakában lelkesen üdvözlik a magyar sportolók eredményeit, de igazából keveset tudnak magukról a sportolókról, a sikerük hátteréről, a parasportban rejlő újrakezdésükről, akkor Ekler Luca történetét mindenképpen figyelmedbe ajánljuk. A 27 éves sportolónak mindig is az élete része volt a sport, de hogy ezt komolyan is vette azt eredményei igazolják: a tokiói paralimpián lett először paralimpiai bajnok távolugrásban, Párizsban megvédte címét és nyert még mellé egy ezüstérmet is 400 méteres síkfutásban.

Február 22-én, a Magyar Parasport Napján a figyelem azokra a sportolókra irányul, akik nap mint nap bizonyítják: a kitartás, a fegyelem és a hit önmagunkban sokszor a legnagyobb akadályokat is legyőzi. Ez a nap a magyar parasportolókról szól, azokról a példaképekről, akik saját történetükkel mutatják meg, hogy a sport valóban mindenki számára elérhető, kortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül, és akiknek elszántságából bárki erőt meríthet.

Hogy mit jelent a mozgás szeretete a mindennapokban, hogyan formál személyiséget és közösséget, valamint milyen tudatos háttérmunka szükséges a csúcsteljesítményhez, arról Ekler Lucával, kétszeres paralimpiai bajnok atlétával és Németh Sándorral, a BioTechUSA termékspecialistájával beszélgettünk.

Sztrók után újrakezdés tízévesen

Ekler Luca számára a sport sosem egy kipipálandó délutáni program volt, hanem a gyermekkora természetes közege. „Nagyon sportos családban nőttem fel. Nem is nagyon emlékszem olyan hétvégére, amikor ne csináltunk volna valamilyen közös mozgásos programot” – meséli. A kirándulások, focizások, közös játékok mind azt az alapélményt erősítették benne, hogy a mozgás öröm, nem pedig kötelezettség.

Ez a természetesség azonban tízévesen egyik napról a másikra megszakadt.

Sztrókot kapott, lebénult a bal oldala, és a tenisz, amely addig meghatározta a mindennapjait, hirtelen kikerült az életéből.

Gyerekként ez nemcsak fizikai, hanem identitásbeli törés is volt. A rehabilitáció időszaka után mégis megszületett benne egy döntés:

„Szeretnék újra olyan lenni, mint a többi gyerek.”

Ez nem a múlt visszaszerzéséről szólt, hanem arról, hogy megtalálja az új útját.

Az atlétika, ahol eltűntek a korlátok

Ez az út végül az atlétikához vezetett. Bár már teniszezőként is kipróbált különböző sportágakat - így az atlétikát is -, akkor még senki sem gondolta, hogy egyszer ez lesz számára a fő irány. Már azokban az években látszott azonban, hogy a távolugrás áll hozzá a legközelebb, még úgy is, hogy külön nem készült rá.

A rehabilitáció után, amikor az atlétika lett a fő versenyszáma, ahhoz az edzőhöz került, aki korábban édesapja pályafutását is végigkísérte. „Rozi néni már versenyeken is látott, és azt mondta: hosszú lábaim vannak, viszonylag magas vagyok, egyértelmű, hogy a távolugrás lesz az én számom.” Ez a külső megerősítés találkozott azzal a belső élménnyel, amely miatt végül ott maradt:

„Az atlétikában éreztem azt, hogy a fogyatékosságom nem jelent akadályt, és úgy tudok csinálni szinte mindent, mint a többiek. Végül ott ragadtam.”

Innentől pedig valóban egyre egyértelműbbé vált az irány. A távolugrás nemcsak versenyszám lett számára, hanem az a közeg, ahol a lehetőségei kerültek fókuszba. „Nagyon hamar kiderült, hogy a távolugrás az, amiben igazán kiemelkedem… A többi pedig – mondhatjuk – már történelem.”

Ez a „történelem” ma már két paralimpiai aranyérem, világcsúcs és számos nemzetközi siker.

De Luca történetének lényege nem csupán az eredménylista.

(Photo by Christopher Jue/Getty Images)

Amikor minden összeállt: Tokió és a világcsúcs pillanata

Ha Tokió és a paralimpia kerül szóba, nem az érem csillogásáról beszél először, hanem arról a belső folyamatról, amely a rajtvonaltól a dobogó csúcsára vezette. „Tokióból számomra a legmeghatározóbb élmény az első pályára lépésem volt. Az a pillanat jelentette számomra az álmom beteljesülését. Úgy érzem, nem is éveket, hanem majdnem egy évtizedet készültem erre. A pályára lépés mindazt szimbolizálta, amin keresztülmentem, a rengeteg munkát, edzést, küzdelmet - egy csodálatos, kerek pillanat volt.” Akkor és ott összeért a múlt és a jövő: az addigi út és az, ami még előtte állt. Ennek kézzelfogható bizonyítéka lett,

a világcsúcs – az akkori 5,63 méter –, amely külön mérföldkő volt a pályafutásában, de számára legalább ilyen fontos maradt a közösség és a csapat ereje.

„Nagyon emlékezetes volt a távolugrásban elért világcsúcsom is, amit azóta már többször sikerült megjavítanom, illetve az a verseny, amikor esőben futottam 400 métert” – idézi fel. Ezek a pillanatok nemcsak eredmények voltak, hanem bizonyítékai annak, hogy a határok folyamatosan újraírhatók.

Ekler Luca eredményei

Paralimpia

2024 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2024 – Párizs – 400 méter síkfutás – ezüstérem

2021 – Tokió – távolugrás – aranyérem

Világbajnokság

2025 - Új-Delhi - távolugrás - aranyérem

2025 - Új-Delhi - 200 méter síkfutás - bronzérem

2024 – Kóbe – távolugrás – aranyérem

2024 – Kóbe – 100 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – távolugrás – aranyérem

2023 – Párizs – 200 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 400 méter síkfutás – aranyérem

2023 – Párizs – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – távolugrás – aranyérem

2019 – Dubai – 100 méter síkfutás – ezüstérem

2019 – Dubai – 200 méter síkfutás – ezüstérem

Miközben a rekordok fontos mérföldkövek, számára legalább ennyire meghatározók voltak a közösségi élmények is. „Nagyon emlékezetesek voltak a csapatgyűlések, amikor pár naponta összejöttünk, meghallgattuk egymás eredményeit, és együtt ünnepeltünk. Ezek az apró közösségi pillanatok is nagyon sokat adtak.” A parasport nemcsak egyéni küzdelem, hanem közösségi élmény is, és ez a Magyar Parasport Napja egyik legfontosabb üzenete.

(Photo by Alex Pantling/Getty Images)

A sport, ami mentálisan is megtart

A fizikai teljesítmény mögött mindig ott van a mentális háttér is. A mozgás pozitív hatása nem áll meg az izmoknál: stabilitást, önbizalmat és kapaszkodót ad a mindennapokban. Segít célokat kijelölni, feldolgozni a kudarcokat, és olyan közösséget teremt, amely a nehezebb időszakokban is összetart.

Luca ezt nagyon tudatosan éli meg:

„Szerintem óriási pluszt ad a sport. Én el sem tudom képzelni a napjaimat mozgás nélkül. Még pihenőnapon is érzem, hogy hiányzik.”

A mozgás számára tehát nem pusztán eszköz a győzelemhez, hanem a mindennapok természetes része. És talán éppen ebből a mély, belső kötődésből fakad az a folyamatos hajtóerő is, amely a sikerek után sem engedi megállni. A kérdés számára nem az, hogy elérte-e már a céljait, hanem az, hogy meddig képes még fejlődni.

„Mindig van olyan terület, amiben jobb lehetek. Regeneráció, étkezés, edzésmunka – szerintem ennek nincs plafonja. Ami igazán motivál, az az, hogy megtudjam, hol van a teljesítményem határa.”

Számára a fejlődés nem elvont cél, hanem folyamatos, tudatos munka. Ráadásul több versenyszámmal dolgozik: a távolugrás és a 400 méter edzésmunkája nagyon eltérő, így állandó egyensúlykeresés zajlik közte és az edzői stáb között. „Ez izgalmas kihívás, és minden felkészülés másképp alakul.” Közben pedig megtanulta azt is, hogy nem a rövid távú eredmények számítanak, hanem az évek munkája.

Egyensúly a pályán és azon túl

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a sport nem válhat kizárólagos identitássá. „Nem az eredményeinknek kell meghatározniuk minket. A sporton kívül is emberek vagyunk, vágyakkal, célokkal. Az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú.”

Ez a gondolkodás segíti abban, hogy az élsport mellett civil pályáját is tudatosan építse. „Három éve dolgozom a Testnevelési Egyetemen az Atlétika Tanszéken adjunktusként. Részt veszek az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzésben, amelynek már a második évfolyama végzett. Hamarosan Veszprémben is indul egy rövidített mikroképzés, különösen aktuálisan, hiszen a város elnyerte az Európa Sportrégiója 2026 címet. Az inkluzív sportoktatás egyre fontosabb lesz, hiszen sok speciális igényű gyermekkel találkozunk.

Hiszek abban, hogy a jövő sportolóinak szükségük lesz olyan szakemberekre, akik megfelelő tudással tudják őket támogatni.

Ugyanakkor 2026 után már nagyon közel lesz a Los Angeles-i paralimpia, így akkor ismét mindent annak rendelek majd alá, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból.”

Miközben tehát a következő nagy cél, az újabb paralimpiai részvétel is körvonalazódik, Luca párhuzamosan azon is dolgozik, hogy a sport hosszú távon minél több ember számára váljon elérhetővé.

Tudatosság a teljesítmény mögött

Ahhoz azonban, hogy a tehetség és a kitartás valóban eredményben is megmutatkozzon, komplex háttérmunka szükséges.

A csúcsteljesítmény ma már nem csupán az edzésmunkán múlik: a tudatos táplálkozás és az egyénre szabott étrend-kiegészítés is a felkészülés része – nem csodaszerként, hanem szakmailag megalapozott támogatásként.

Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról Németh Sándor, a BioTechUSA termékspecialistája avat be minket munkájának rejtelmeibe.

„A munkám lényege a BioTechUSA termékeinek mélyreható ismerete és ennek az átadása. A termékek hatóanyagait, azok mennyiségét, egymásra gyakorolt hatásait kell ismerni, egészen hatóanyagszintig. Ehhez szorosan kapcsolódik a sportolók és a különböző sportágak működésének ismerete is. Összetett, sokoldalú munka, nagy felelősséggel, de pont ezért szeretem” – fogalmaz.

Felmerül a kérdés: kell-e különbséget tenni az ép és a fogyatékkal élő sportolók között a felkészülés, különösen a táplálkozás és az étrend-kiegészítés terén? Németh Sándor szerint az alapelv mindenkinél ugyanaz, legyen szó paralimpikonról, élsportolóról vagy akár hobbisportolóról:

„Mindkét esetben a cél a csúcsteljesítmény elérése. A megközelítés alapelvei azonosak: célmeghatározás, egészségi állapot felmérése, az aktuális terhelés figyelembevétele.”

A különbségek az egyéni adottságokban rejlenek. Éppen ezért a hangsúly az állapotfelmérésen és a személyre szabott megközelítésen van. „Egy parasportolónál például az energiafelhasználás, a hőháztartás vagy a regeneráció eltérhet az átlagostól, ezért még több információra van szükség ahhoz, hogy valóban személyre szabott tanácsot tudjunk adni.”

A szakértő szerint az elmúlt években egyre nagyobb az igény a tudatosságra is: a sportolók szeretnék tudni, mit és miért fogyasztanak.

Ez a szemléletváltás azonban csak akkor működik, ha a táplálkozás az alap. „Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy egy ‘jó’ étrend-kiegészítő önmagában megold mindent. Valójában a megfelelő, célhoz igazított táplálkozás az alap, és erre épülhetnek rá a kiegészítők. Nem helyettesítenek, hanem finomhangolnak.”

Elköteleződés a hazai parasport mellett

A BioTechUSA 2021 óta támogatja a Magyar Paralimpiai Bizottságot termékeivel és szakmai tanácsadással, és az együttműködés azóta is folyamatos. A vállalat számára ez nem csupán partnerség, hanem hosszú távú társadalmi felelősségvállalás: céljuk, hogy a hazai parasport láthatósága és szakmai támogatottsága erősödjön, miközben para-, él- és hobbisportolók egyaránt megtalálják azokat az eszközöket, amelyek segíthetik őket saját céljaik elérésében.

A jövőben ezt az együttműködést szeretnék tovább mélyíteni. „Mindenképpen szeretnénk tovább erősíteni az együttműködést. Nemcsak a bizottsággal és a parasportolókkal, hanem azokkal is, akik aktív, egészségtudatos életmódot keresnek vagy folytatnak, akár kerekesszékesként is” – fogalmaz Németh Sándor. Mint mondja, a cél nem pusztán a terméktámogatás, hanem az edukáció erősítése is: „Célunk, hogy a jó példákon és edukáción keresztül megmutassuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, és mikor, kinek lehet valóban szüksége étrend-kiegészítésre. Ha ezt sikerül tudatosan átadni, az hosszú távon mindenkinek nyereség.”

A sport valóban mindenkié

Ez a szemlélet jól illeszkedik ahhoz az üzenethez, amelyet a Magyar Parasport Napja is képvisel: a sport nem kiváltság, hanem lehetőség. Ha tudatosság, szakmai támogatás és közösségi erő társul hozzá, valóban mindenki számára elérhetővé válhat – életkortól, nemtől vagy testi adottságoktól függetlenül.

Ekler Luca története azt bizonyítja, hogy a kitartás és a megfelelő háttér együtt képes valódi teljesítményt teremteni. Amikor pedig a belső erő találkozik a felkészültséggel és a támogatással, a célok – legyenek azok paralimpiai aranyak vagy személyes mérföldkövek – már nem tűnnek elérhetetlennek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
FELFEDEZŐ
A Rovatból
„A pénz nem számított” - 85 éves Medveczky Ilona, aki egy vagyont fizetett a hercegnői címért
A díva a hetvenes években kötött érdekházasságot, hogy nyugati karrierjét, többek közt Las Vegasban, építhesse. Az így szerzett osztrák útlevéllel megkerülte a Kádár-rendszer utazási korlátozásait.


Ma 85 éves Medveczky Ilona, a díva, akinek életútja a kőbányai MÁV-telep szobakonyhájából a Las Vegas-i reflektorfényig és egy német hercegi címig ívelt.

Története egy makacs gyermeki elhatározással kezdődött.

Egy családi összejövetelen, mindössze háromévesen, a zongora alól kimászva jelentette ki, hogy ő „pinadonna” lesz.

A gyermeki félrehallásból fakadó szóért ugyan atyai pofon járt, de a szándék kőbe vésődött. Ahogy egy korábbi, mélyen személyes interjúban felidézte, a célja már akkor is megkérdőjelezhetetlen volt.

A gyermekkori álmot kőkemény munka követte. Hétévesen már az Erkel Színház színpadán statisztált, miközben felvették az akkor induló Állami Balettintézetbe. Az élete a Balettintézet, az Opera és az Erkel háromszögében telt, hajnali gyakorlással, éjfélig tartó próbákkal, ami katonás fegyelmet és rendkívüli állóképességet követelt.

A klasszikus balettben szerzett alapozás adta meg azt a tartást, amely egész pályáját végigkísérte, de hamar rájött, hogy az ő útja másfelé vezet.

A Pécsi Balett alapító évfolyamától a pesti éjszaka csillogóbb, de egyben kockázatosabb világába lépett át. A Maxim Varieté, az Éden Bár és a Moulin Rouge színpadain találta meg igazi műfaját, a revüt, ahol egyetlen este alatt többet keresett, mint édesapja egy hónap alatt.

A tehetségére egy impresszárió is felfigyelt, aki megnyitotta előtte a nyugati világ kapuit. Előbb Nyugat-Berlinbe, majd onnan San Franciscóba, Los Angelesbe és Las Vegasba szerződött.

A hatvanas-hetvenes években magyar művész számára ez ritka kiváltságnak számított.

A nemzetközi karrier csúcsán a New York-i operaházban látott egy előadást a frissen disszidált Mihail Barisnyikovval, ami végleg megerősítette abban, hogy a revü az ő igazi terepe. A magyar közönség eközben a filmvászonról ismerte meg: A veréb is madár, Az oroszlán ugrani készül és a Csak semmi pánik című filmek tették országosan ismertté.

Évtizedekkel később, a 2000-es években a Szombat esti láz című televíziós műsor zsűritagjaként egy új generáció számára is a díva megtestesítőjévé vált.

A nemzetközi karrier fenntartásának azonban komoly ára és akadálya volt a vasfüggöny.
Medveczky Ilona erre is talált egy pragmatikus, üzleti logikán alapuló megoldást.

1974-ben névházasságot kötött Wilhelm Alexander von Thurn und Taxis német herceggel. A frigy nem a romantikáról, hanem a szabadságról szólt: osztrák állampolgárságot és szabad mozgást biztosított számára egy olyan korban, amikor ez a legtöbb magyar számára elérhetetlen volt.

„Egy vagyont fizettem a hercegnői címért, de a pénz nem számított” – mondta.

A házasságban soha nem éltek együtt, és 2004-ben hivatalosan is elváltak, de a hercegnéi cím és a vele járó mozgástér évtizedekre meghatározta az életét.

A rendszerváltás után hazatért, és a hazai társasági élet állandó szereplője lett, 2007-ben például a budapesti Sisi-bál díszvendégeként tündökölt. Az állami elismerés sem maradt el: 2004-ben Érdemes Művész lett, 2020-ban pedig a közönség a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választotta.

A legmagasabb szakmai kitüntetés, a Kossuth-díj hiányát azonban máig fájlalja. „Érdemes művész vagyok és tagja a Halhatatlanok Társulatának – utóbbira különösen büszke vagyok…” – nyilatkozta a 24.hu által szemlézett HOT! magazinnak.

Medveczky Ilona ma is aktív szereplője a nyilvánosságnak. Novemberben jelent meg a Karizs Tamás által jegyzett életrajzi interjúkötete, amely azonnal a figyelem középpontjába került. Februárban a könyv anyagi vonzatai körül indult vita, amikor a művésznő sérelmezte, hogy a kötetért honorárium helyett csupán 50 tiszteletpéldányt kapott. Nemrég a TV2 Tények Plusz stábjának exkluzív betekintést engedett otthonába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

FELFEDEZŐ
A Rovatból
Cristiano Ronaldo luxusmagángépe éjszaka elrepült Szaúd-Arábiából, de a focista Rijádban maradhatott
Bár angol sajtóértesülések szerint a portugál futballsztár családjával elhagyta a támadások alatt álló országot, több forrás is állítja, hogy sportsérülése miatt rehabilitáción vesz részt a klubjánál. A magángép egyébként Madridba repült a beszámolók szerint.


Hétfő este egy magángép szállt fel Rijádból, amelyen angol lapértesülések szerint Cristiano Ronaldo a családjával együtt elhagyhatta a térséget.

Sajtóbeszámolók szerint a futballsztár 61 millió fontot érő, 15 utas befogadására alkalmas, külön lakosztállyal és zuhanyzóval felszerelt gépe március 2-án este indult útnak Madridba. Arról is írtak, hogy a fedélzeten volt Ronaldo párja, Georgina Rodríguez és gyerekeik is.

A gépet igen könnyű észrevenni, ugyanis a külsejét a portugál sportoló ikonikus logója és gólörömét ábrázoló sziluettje díszíti.

Biztosan azonban nem lehet tudni, hogy a focista és családja elhagyta Szaúd-Arábiát, ugyanis kedden már arról is írtak a brit lapok, hogy a játékos valójában Szaúd-Arábiában maradt és a klubnál kezdte meg a rehabilitációját, ugyanis jelenleg sérüléssel bajlódik. Az al-Fahya elleni, február 28-i 3-1-es győzelemmel véget érő meccsen le kellett cserélni, és nem valószínű, hogy a csapata szombati mérkőzésén pályára tud lépni.

A klub hivatalos közlése szerint combhajlító-izom sérülést szenvedett, visszatérésének ideje bizonytalan.

A mindig jól értesült olasz sportújságíró, Fabrizio Romano is azt állítja, hogy Ronaldo Rijádban maradt, így elképzelhető, hogy a hétfőn este felszállt magángépen csak a családja többi tagja utazott.

A Közel-Keleten fokozódik a feszültség, már a szaúdi főváros is a támadások célpontjává vált. Az amerikai követséget dróntámadás érte, ami után az intézmény ideiglenesen bezárt és a városra biztonsági figyelmeztetést adtak ki.

A helyzet annyira súlyossá vált, hogy külföldiek ezrei próbálnak menekülni a háborús övezetből, miközben a közlekedési káosz tovább nehezíti az evakuálást.

A feszült helyzet a futballvilágra is hatással van: az Ázsiai Labdarúgó-szövetség a nyugati zónában több mérkőzést is elhalasztott, köztük az al-Naszr és az al-Vaszl közötti Ázsiai Bajnokok Ligája-negyeddöntőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


FELFEDEZŐ
A Rovatból
Zendaya anyja közbeszólt: egyetlen megjegyzéssel zúzta porrá a Tom Hollanddal kötött titkos esküvő hírét
Claire Stoermer nem hagyhatta szó nélkül a pletykát, miután a sztárpár stylistja világgá kürtölte, hogy a szerelmesek már összeházasodtak. Az anyuka sejtelmes Instagram-sztorija most mindent megkérdőjelez.


Egyetlen Instagram-megjegyzés elég volt ahhoz, hogy Zendaya édesanyja, Claire Stoermer újra lángra lobbantsa a lánya és Tom Holland házassága körüli találgatásokat. Stoermer hétfőn újraosztotta azt a vörös szőnyeges interjút, amiben a sztárpár stylistja, Law Roach azt állította, a szerelmesek esküvője már megtörtént, és mindössze ennyit fűzött hozzá: „The laugh” – azaz „A nevetés”.

A Page Six által is megírt történet vasárnap, a Los Angeles-i Actor Awards díjátadón kezdődött, ahol Law Roachot az Access Hollywood riportere faggatta a párról, miután Zendayát az elmúlt hetekben egy arany karikagyűrűvel az ujján látták.

„Az esküvő már megtörtént. Lemaradtatok róla” – jelentette ki a stylist, majd hozzátette, az állítása „nagyon is igaz”. A drámai bejelentés után Zendaya édesanyjának szűkszavú megjegyzése azt sugallja, Roach csak tréfált. A bizonytalanságot fokozza, hogy míg Zendaya gyűrűt viselt, addig Tom Hollandot alig egy hete, február 26-án gyűrű nélkül kapták lencsevégre Los Angelesben. A pár képviselői egyelőre nem reagáltak a megkeresésekre.

Nem ez az első alkalom, hogy a családnak pletykákat kell eloszlatnia. Stoermer 2022-ben, amikor az eljegyzésükről keringtek hírek, a „clickbait” szó definícióját tette közzé Instagramján. Ugyanabban az évben Zendaya a terhességéről szóló híresztelésekre reagált.

„Látjátok, ezért nem használom a Twittert… Csak kitalálnak dolgokat a semmiért… hetente” – írta akkor.

A 2017 óta egy párt alkotó, és a hírek szerint 2024 vége óta jegyben járó Zendaya és Holland köztudottan óvják a magánéletüket.

„Én döntöm el, mit osztok meg… Arról szól, hogy megvédjük a békénket. Hagyni, hogy a dolgok a tieid maradjanak, de közben nem félni attól, hogy létezz. Nem bujkálhatsz” – nyilatkozta Zendaya az Elle magazinnak 2023-ban.

Holland tavaly januárban a Men’s Healthnek beszélt arról, miért nem vonulnak gyakran együtt a vörös szőnyegen.

„Az nem az én pillanatom, hanem az övé, és ha együtt megyünk, akkor az rólunk szól” – magyarázta a színész.


Link másolása
KÖVESS MINKET: