Nyílt levél minden szülőnek, akinek biciklire ül a gyereke
Mire a gyerekek 6-7 évesek lesznek, megtanulnak két keréken biciklizni. Azaz mi, szülők megtanítjuk őket két keréken száguldozni, hiszen nincs is ennél jobb móka, és valljuk be, ki ne szeretne tekerni: minden gyerek rajong a biciklizésért. Majd elindulunk gyerekeinkkel az utcán a forgalomba biciklivel. Büszkék vagyunk rájuk, hogy már milyen ügyesek! Mindenki a saját bicóján teker, a gyerekek elöl, mi, szülők mögöttük, és még a látványát is élvezzük, ahogy a kis csemetéink tekerik előttünk a kerékpárjukat.
Ma egy nem túl forgalmas kereszteződésben egy édesanya két csemetéjével tekert át előttünk a zebrán. A két kicsi ment elöl, anyuka mögöttük.
A zebrához érve nem álltak meg körülnézni, hogy biztonságosan átérnek-e a másik oldalra. A legkisebb, egy 5-6 év körüli kisfiú ment legelöl. Ijesztő volt! Ha kicsit gyorsabban megyünk, el is üthettük volna őket! És mi van, ha ez egy forgalmasabb útszakaszon történik? Vajon ott is így mentek volna át?
A KRESZ a biciklisekre is vonatkozik. Attól a pillanattól fogva, ahogy elkezdenek közlekedni a forgalomban. Vannak olyan alapszabályok, amiknek a be nem tartása a bicikliző ÉLETÉBE KERÜLHET. Ezért mindenkinek, aki a közlekedésben részt vesz, ismernie kell a KRESZ ide vonatkozó szabályait. És erre meg kell tanítania a gyermekeit is!
Pár éve - október vége, november eleje lehetett - hirtelen jött a lehűlés, én a céges kocsival jöttem haza a munkahelyemről, még nyári gumikkal. Az eső esett, kezdett sötétedni, a látási viszonyok nem voltak túl jók. Már lakott területen belül voltam, amikor egy zebrán a semmiből elém tekert egy kamasz lány. Egy, a főútra bekötő útról hajtott a zebrára, körül sem nézett.
Így visszagondolva úgy tűnt, mintha nem is vett volna arról tudomást, hogy egy forgalmas főútra hajt rá, ahol elég élénk a forgalom. Ahogy megláttam, satufékeztem. Ő a hirtelen fékcsikorgástól megijedt, és szintén satufékezett, majd leblokkolt a zebra közepén, közvetlen a kocsim előtt.
A kocsi megcsúszott, és éreztem az égett gumiszagot. Egy fél méterrel álltam meg előtte. Hazáig remegett kezem-lábam. Tényleg hajszálon múlott, hogy nem gázoltam el. Még most is hevesebben kezd verni a szívem, amikor csak eszembe jut ez az eset.
De azt hiszem, ezt nem csak én nem fogom soha elfelejteni. És sajnos nem ilyen szerencsés mindenki. Kerékpárosként számolnunk kell azzal, hogy az autós nem minden esetben tud másodpercek töredéke alatt megállni. TILOS a zebrára ráhajtani biciklivel, főleg anélkül, hogy megállnánk körülnézni. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy szálljanak le a bicikliről, és nézzenek körül. Csak és kizárólag ezután lépjenek a zebrára. Ezt a kerékpárosok nagy többsége nem teszi meg.
Nekünk, szülőknek a feladatunk, hogy ne csak biciklizni tanítsuk meg csemetéinket, hanem a közlekedési szabályokra is. Senki más nem fogja őket erre megtanítani. Vigyázzunk az életükre! A KRESZ ismerete életet menthet.