„Mintha 35 évet visszaugrottunk volna az időben” – ilyen az élet a megszállt ukrán városokban
A szeptember végi "népszavazás" eredményeként négy ukrajnai megyét Oroszországhoz csatoltak, ezek lakói Vlagyimir Putyin szerint már örökké orosz állampolgárok lesznek. A BBC egy üzenetküldő szolgáltatáson keresztül ért el az immár orosz fennhatóság alá tartózó területeken élőket, akik elmondták, hogyan változott meg az életük az elmúlt időszakban. Mindannyiuk nevét megváltoztatták a cikkben, ugyanis saját nevüket felvállalva nem mertek nyilatkozni.
A Herszonban élő Borisz (ami szintén álnév) elmondta, hogy amióta az orosz katonák bevonultak a városba, a helyiek nagyon óvatosak lettek. Amikor a BBC újságírójával való csetelés közben egy orosz ellenőrzőponthoz érkezett, meg kellett szakítania az üzenetváltást, hogy kitörölhessen a telefonjából minden olyat, amely esetleg szemet szúrna az oroszoknak.
- mondta.
Arról is beszélt, hogy amikor a megszállók megérkeztek, sok ember tűnt el a városból. Szerinte az oroszok lecsaptak mindenkire, akiről azt hitték, hogy hűséges Kijevhez. Akkoriban az épületek falaira kihelyezett plakátokon és a közösségi médiában közzétett posztokban keresték a hozzátartozók eltűnt szeretteiket, ezeknek a száma azonban fokozatosan csökkent. A háború előtti, 280 ezer fős lakosság fele pedig elmenekült az ukrán kézben lévő területekre vagy külföldre. Borisz szerint akik maradtak, kezdetben jól alkalmazkodtak az új helyzethez: a saját szabályaik szerint éltek, és igyekeztek elkerülni a hatóságokat. Július közepén azonban Herszont kezdték ellepni az orosz titkosszolgálat emberei, a "népszavazás" előtti hetekben pedig ez még inkább felerősödött. „Gyakorlatilag 20 autó jött percenként, benne nagyon komoly emberekkel.” A megszállás óta viszont kiürültek az utcák.
Borisz arról is mesélt, hogy Moszkva igyekszik bevezetni az orosz rubelt Herszonban: az egyetlen működő bank orosz, a számlanyitáshoz pedig orosz útlevél szükséges. Szintén csak ezzel lehet munkát vállalni az állami cégeknél, de a segélyeket és állami támogatások jó részét is rubelben fizetik már. A boltokban is kötelező elfogadni az orosz valutát. Mindezek ellenére viszont továbbra is széles körben használják az ukrán hrivnyát, a lakosok egymás között is ebben a pénznemben fizetnek.
Már májusban megjelentek olyan plakátok az utcákon, amelyek azt hirdetik, hogy Oroszország visszatért és maradni is fog. Sok esetben ezeket a szlogeneket orosz történelmi személyek képeivel egészítették ki, például Nagy Katalin cárnőével – az ő parancsára alapították ugyanis Herszont, mint erődvárost. Más plakátok orosz útleveleket ábrázoltak azzal a szöveggel, hogy "társadalmi stabilitás és biztonság". De olyan is volt, amelyen egy, a várandós feleségét átölelő boldog férjet lehetett látni, így buzdítva az Oroszországhoz hű polgárokat a gyerekvállalásra. Borisz szerint azonban az orosz propaganda nem változtat a helyiek álláspontján, akiknek a többsége szilárdan kitart Ukrajna mellett.
Ezt bizonyítja az is, hogy a gyerekek inkább online tanulnak ukrán iskolák óráin, mint az immár orosz befolyás alatt álló oktatási rendszerben. Borisz szerint elég ironikus, hogy ehhez sok esetben orosz internetet használnak a családok, de sokan csatlakoznak nyugati virtuális magánhálózatokra is.
A férfi azt mondja, a helyiekben többek közt a küzdelem tartotta a lelket a nehéz hónapokban, hogy kapcsolatban maradhassanak Ukrajnával. Ezt akarták tőlük elvenni a "népszavazással" az oroszok, amelyről igencsak kritikusan vélekedtek.
Borisz nem érti, mi tart ilyen sokáig az ukrán hadseregnek, miért nem értek még Herszonba. Az ott élő hadköteles korú férfiak most attól tartanak, hogy őket is be fogják sorozni az orosz hadseregbe, és így akár saját honfitársaikkal lesznek kénytelenek harcolni. Egyelőre csak azokat hívták be, akik orosz útlevelet csináltattak, de a lakosok így is félnek. Borisz még őrlődik, hogy meneküljön-e el a városból, vagy reménykedjen abban, hogy egy nap Herszont is felszabadítják az ukránok.
Ez a remény sokkal kisebb Mariupolban, amelyet a pokoli ostrom is tönkretett, de azóta még rosszabb a helyzet az ott élők elmondása szerint.
- fogalmazott egy volt pedagógus, aki Alex álnéven nyilatkozott. - „Az oroszok házról házra jártak, és mindent elpusztítottak, ami Ukrajnával kapcsolatos. Az én otthonomban ukrán jelképeket és könyveket égettek el”.
- mesélte egy diák, aki augusztusban hagyta el Mariupolt.
Mint mondta, se víz, se villany nem volt a városban, több ezer lakás és ház semmisült meg, a romok között pedig holttestek hevertek. Az utcákat gyorsan ellepték az orosz "felszabadítást" üdvözlő transzparensek, az egyre erősödő propaganda pedig meg is tette a hatását a lakosság egy részének körében. Darina elmondása szerint sokan azért támogatják az oroszokat és azért dolgoznak nekik, mert nem akarnak éhen halni pénz híján.
- mondja Alex.
Miközben Mariupolban a háború zaja már elhalkult, Herszonban pedig csak most kezd erősödni, Enerhodarban soha nem szűnt meg. Az oroszok már a háború elején elfoglalták a várost hatalmas erőművével együtt, az állandó robbanásveszély miatt pedig a lakosság szigorú napi rutint alakított ki magának.
- mondja egy helyi lakos, Makszim.
Az emberek már csak ételre költik a pénzüket. A szupermarketek már tele vannak drága orosz termékekkel, de az utcai piacokon lehet vásárolni helyben előállított élelmiszert. Mivel a termelők most nem tudnak külföldre szállítani, kénytelenek is a helyieknek eladni a termékeiket. A zöldségek most olcsóbbak, mint a háború előtt, a hús, a sajt és a tej ára viszont a duplájára nőtt.
De nemcsak a gazdálkodók, a lakosok is úgy érezhetik, hogy el vannak zárva a külvilágtól.
- mondja egy nyugdíjas nő, Natalja.
Az elmúlt négy hónapban nem volt gáz a városban, és gyakran az áram is elment. Az idős asszony elmondása szerint az élete most állandó küzdelem, különösen a tél közeledtével. Hozzá hasonlóan sok nyugdíjas maradt még a városban, a fiatalok többsége elmenekült. A már több mint fél éve megszállt Enerhodar félig ki is ürült.
A szintén orosz ellenőrzés alatt álló Melitopolban is teljesen megváltozott a mindennapi élet. A gyógyszertárakat már a hatóságok irányítják, többnyire csak orosz, kevésbé jónak tartott gyógyszereket árulnak. Egy helyi nő, Toma tavasszal még órákig állt a kígyózó sorban, hogy beszerezhesse a szívbeteg édesanyja gyógyszereit, most viszont kénytelen még többet tenni ezért, mivel az öt szükséges gyógyszerből négyet nem lehet megvenni a városban. Ezeket most az ukrán vezetésű Zaporizzsjában lehet csak beszerezni, ám az utazás kockázatos az orosz ellenőrzőpontok miatt. Sok esetben azonban az emberek kénytelenek egymás között csereberélni, mert nincs pénzük munka híján.
Az iskolákban is katasztrofális a helyzet. Mivel az eddigi tanárok nem voltak hajlandóak együttműködni az orosz hatóságokkal, most olyanok tanítják a gyerekeket, akiknek nem is ez a foglalkozásuk. Az egyik osztályfőnök például az iskola egykori takarítónője lett.
Az iskolai életbe is teljesen beszivárgott az orosz uralom: a diákok orosz tankönyvekből tanulnak, az iskola épületén orosz zászló lobog, és az orosz himnusz is elhangzik minden tanítás nap kezdetén. A gyerekek viszont úgy lázadnak ez ellen, ahogy csak tudnak: ukrán betűkkel írnak orosz szavakat és kék-sárga szalagokat tűznek a táskájukra.
Összességében azonban olyan az élet Melitopolban, mintha ismét a Szovjetunió időszaka köszöntött volna be.
- fogalmazott Toma.
