ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mégis hány párkapcsolat az ideális egy élet során?

Ezúttal ti voltatok a szakértők: 50 válaszadó segítségével néztünk utána a kérdésnek. Az eredmény egy része várható volt, a másik része viszont nagyon érdekes.
Szenes Laura - szmo.hu
2017. március 17.



Szerinted - körülbelül vagy pontosan - hány párkapcsolatot ideális megélnünk egy élet alatt? Ezt a kérdést tettük fel kérdőívünkben és szórtuk szét a Facebookon. A kitöltők több mint fele 30-40 év közötti, bő egynegyede 20-30 éves, míg a szűk egynegyednyi maradék a 40-nél idősebbekből állt.

A kérdőív lehetőséget adott arra is, hogy a véleményalkotó pontosítsa, mit gondol párkapcsolatnak, hiszen erről is különbözőek az elképzelések. Bár erre a kérdésre nem volt kötelező a válaszadás, majdnem mind az 50 válaszadónk írt hozzá valamit.

A te értékrended szerint honnantól nevezhetünk valamit párkapcsolatnak?

Legnagyobb többségben azok a válaszok szerepeltek, amelyek azt állítják: meg kell beszélni, ki kell mondani, hogy együtt vagyunk. Néhány ettől eltérő válasz:

Beszéltünk arról, hogy egy pár vagyunk (mondjuk nem mindenkivel beszéltünk így külön erről), közösen szervezünk programokat, teljesen nyilvánvaló az udvarlási szándék, hetente többször találkozunk, csók már volt, kézenfogva járunk. A szex nem feltétel, az ráér. (Abigél, 40-50 év között)

Az első csók. (István, 30-40 év között)

Ahogy megváltozik a kommunikáció (hiányzol, stb). (Szilvi, 20-30 év között)

3 randi és 1 szex után már az. (Kleofás, 30-40 év között)

Az a párkapcsolat, amikor mindketten örültök, ha meglátjátok a másikat. :) (Laci, 30-40 év között)

Nehéz kérdés, azért ha hetente legalább egyszer-kétszer találkozunk, és én ezt egy tartós kapcsolatnak érzem, és úgy érzem, ő is, akkor már párkapcsolat, még akkor is, ha még nem mondtuk ki. Viszont ennél több együtt töltött idő, alkalom esetén már mindenképpen az, akár mit is gondol bármelyik fél - szerintem. (István, 40-50 év között)

1

A kérdésnél, hogy ki hány párkapcsolatot tart ideálisnak egy életben, a következőek közül lehetett választani:

- csakis 1

- 2 vagy 3

- 4 vagy 5

- 5 és 10 között

- 10 felett

A végeredmény a következő: 50-ből 17-en tartották a 4-5 kapcsolatot a legideálisabbnak, holtversenyben 12-12 ember voksolt a 2-3, illetve az 5-10 kapcsolatra, és 9-en a 10 feletti párkapcsolatot választották.

Képkivágás

Természetesen 50 fő válasza még nem reprezentatív, de ha következtetéseket akarnánk levonni, azt mondanánk, hogy

a legtöbben azon a véleményen vannak: egy életben 4-5 párkapcsolatot ideális megélnünk.

Ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy a második, harmadik szerelmünknek már az "igazinak" kell lennie, viszont amennyien ezt gondolják, ugyanannyian vannak azok is, akik 5-10 párkapcsolatot tartanak a kellő mennyiségnek a megállapodás előtt. Ráadásul

azok sincsenek sokkal kevesebben, akik 10-nél is több párkapcsolatot tartanak egészségesnek egy élet alatt.

Kis híján ugyanannyi képviselője van mindegyik válasznak, kivéve azt, hogy egész életünk alatt egyetlen kapcsolatot kell megélnünk, mert azt senki sem választotta. Habár volt olyan válaszadó, aki jelezte: el tudja képzelni, hogy valaki egyből megtalálja a harmonikus párkapcsolatot.

Mindezekből az látszik, hogy rendkívül eltérnek a vélemények az ideális mennyiségre vonatkozóan.

Következzen egy válogatás a válaszadók indoklásaiból.

2-3 párkapcsolat mellett:

Eszter (20-30 év között):

2-3 hosszabban tartó kapcsolat szükséges, mert így lehet tapasztalatokat gyüjteni minden téren, hogy mire megtaláljuk az igazit, addigra ne legyünk kíváncsiak.

Zsolt (30-40 év között):

"
Tartós kapcsolat kialakításához ennyi tapasztalat elég és nem túl sok.

Sára (30-40 év között):

Az első párkapcsolatában az ember ritkán képes jól és okosan csinálni a dolgokat és elég ritka, hogy valaki kamaszkorában az első szerelmével maradjon, viszont sokat lehet belőle tanulni. Hogy aztán később mennyi idő, amíg az ember megtalálja azt, akit keres, és egy igazán jó párkapcsolatban tud vele lenni, az más kérdés.

4-5 párkapcsolat mellett:

Samu (30-40 év között):

Mert legalább ennyi esetszámmal a mi társaskapcsolat-kezelő képességünk is fejlődik, nem utolsó sorban mellé sokat tanulunk saját magunkról (és általában az emberek változó reakcióiról).

Kata (40-50 év között):

A fenti szám feltételezi a házasság / élettársi viszony meglétét (nem feltétlenül csak egyszer egy élet során), ill. az előbbiek előtti és utáni kapcsolatokat is >>> a nagy Ő keresése ;)

Pirilampolány (30-40 év között):

"

Evolúciós pszichológiai kutatás is bizonyítja. De amúgy ennyi alatt megismered magad és, hogy mire van szükséged, vágyad egy párkapcsolatban. Mit tudsz adni, mi az erősséged, gyengeséged. Nem a tökéletest kell megtalálni, hanem egy elég jót, akivel lehet együtt alakulni.

Ica (50-60 év között):

Akkor tudunk különbséget tenni ember és ember között, ha többet megismerünk. De olyan is létezik, aki egyből rátalál a megfelelőre. De ennek az ellentéte is lehetséges, ha soha, hiába volt több párkapcsolata.

István (40-50 év között):

Szerintem valahol 3 és 6 között van az ideális. Szerintem azért fontos, hogy több legyen valakinek, főleg azelőtt, hogy valaki mellett úgymond végleg megállapodik, hogy megtanuljon párkapcsolatban létezni, működni. De végül is, ha valaki ezt már "megtanulja" két párkapcsolat alatt, és neki ez így oké, akkor lehet annyi is. Azt is nehéz kárhoztatni, akinek több, bár lehet, hogy ott már a háttérben van valami gond, ami a "csapodárságot" okozza. Ez abból a szempontból lehet gond, ha végül talál egy párt, aki mellett kikötne, de esetleg nem tud hűséges maradni. Szóval összegezve, marhára nehéz ezt megállapítani, leginkább az a lényeg, hogy annyi legyen, amennyi mellett az ember jól érzi magát a bőrében, amivel ki tud békülni.

Nikolett (30-40 év között):

Nem árt ennyi tapasztalat, hogy átfogóbb képet kapjunk a kapcsolatainkról: milyen számomra az ideális partner, mik az elvárásaim, mi az ami igazán fontos, nekem miben kell változnom, stb.

"

Szerintem jó ha mindenféle verziót megtapasztalunk, pl. milyen amikor én szakítok valakivel, és milyen amikor engem hagynak el.. ezek mind segítenek a személyiségfejlődésben. 4-5 kapcsolat után sanszosabb, hogy egy kész/teljes/erős/egész ember lép be az új (remélhetőleg végső:) kapcsolatba. Ennél több komoly párkapcsolat már megterhelő érzelmileg.. belefárad az ember (pláne ha nő:) az állandó csalódásba/keresésbe/újrakezdésbe.

5-10 párkapcsolat mellett:

Orsi (30-40 év között):

Az első kapcsolatokból születő házasságok ritkán tartósak. Egyáltalán a házasságok nem hosszú életűek. De megfelelő tapasztalattal már jobban tudja az ember, hogy mit/kit keres egy párkapcsolatban és mi/ki az, aki mellett nem akar lehorgonyozni.

Juli (30-40 év között):

Attól függ, milyen hosszú az a bizonyos kapcsolat. "Komoly" több éves kapcsolatból elég 2-3. De futó kaland is kell. Mindkettő kapcsolat típus önismeretre tanít, fejlődésre ad lehetőséget.

Férfi (30-40 év között):

Nem csak a darabszám számít, hanem az időtartam is. Ennyi alatt már nagyjából rájövünk, hogy kik vagyunk/mit szeretnénk/kit keresünk.

Nő (20-30 év között):

Minél több lett, annál jobban tudtam, mit nem akarok, és mi az amit viszont igenis elvárok a kapcsolatomtól :)

10 feletti párkapcsolat mellett:

Endre (30-40 év között):

Mert minél több emberrel vagy együtt, annál jobban megismered önmagad.

Man (30-40 év között):

Mert egyszer élek.

Szilveszter (30-40 év között):

Csodálatosan változatosak az emberek, magunktól nem is hinnénk, mennyifélét tudunk szeretni.

Andi (30-40 év között):

Ritka az a szerencsés, aki elsőre megtalálja a "jól működő" partnerét.

Laci (30-40 év között):

10 Minimum. 10 éven át, évenként 1 :)

Komolyra fordítva a szót, szerintem szükség van több kapcsolatra mindenféle életkorban, tizen-, huszonévesen és felnőttként is. Fontos ugyanakkor, hogy legyenek párkapcsolati szünetek is, hogy magaddal is tudj foglalkozni életed különböző szakaszaiban, megismerd magad, kipróbálj hülyeségeket és okosságokat is, és ne a másik kárán kísérletezz ezekkel. Légy karrierista, fókuszálj magadra, de ne bántsd meg közben a másikat. Mindez szükséges ahhoz, hogy helyet tudj engedni egy komoly társnak akkor, amikor már készen állsz rá. Természetesen mindez ez attól is függ, hogy mekkora és milyen mértékben zárt közösségben élsz, mennyire mozdulsz ki belőle.

Egyik válaszadónk, Adél egy hosszabb, elgondolkodtató írást küldött a témában.

Itt vagyok 49 évesen, elváltan és azon gondolkodom, hogy hány párkapcsolatot is tartok ideálisnak és mi is az a párkapcsolat. Olyan 2 egyszerű kérdés és még sem tudok rájuk könnyen válaszolni.

Annyira nem mindegy, hogy ki mindenkivel hoz össze a sors, nekem nem volt ebben szerencsém.

Azt el se tudom képzelni, hogy az első szerelem, az első párkapcsolat a sírig tart. Szükség van a megtapasztalásra. Nagy mázlija van annak, aki tényleg belebotlik rögtön az elején abba, akivel el is tudja képzelni az életét. (Igazán nem is hiszek ebben.)

Több 3-4 hetes ismeretségem is volt, párkapcsolatnak nem nevezném. Ezek talán arra jók voltak, hogy tudtam, hogy ilyet nem szeretnék. Nálam egy párkapcsolat, nagyon sok közösen eltöltött időt jelentett, amiben a szerelmi együttléteken felül mindenféle tevékenység is bele kell, hogy férjen, a mozitól az ebédfőzésig. Meg kell tapasztalni, hogy mennyire tudod tolerálni a másikat nem csak a szabadidő eltöltésében. Párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatom tulajdonképpen egy volt, amiből 7 év után házasság lett. A mai fejemmel azt mondom, hogy nem kellett volna. Talán 29 évesen féltem az egyedül maradástól, de nem volt ez tudatos, valahogy természetesnek tűnt, hogy 7 év után egybe kelünk.

A saját életemnek 2 nagyon fontos megtapasztalása van.

Az egyik a kémia, ez sokszor úgy tűnik, hogy egy elcsépelt dolog, mindenhonnan ez folyik, de igenis fontos, a szerelmi együttlétek elengedhetetlenek és nem szabad benne megalkudni, hogy oké van, nem olyan igazi, de jó így. Mi nők hajlamosak vagyunk erre a fajta megalkuvásra az egyedül maradástól való félelmünkben. Előbb vagy utóbb felmerül az igény a többre, a kémiára, e nélkül meghal a kapcsolat.

A másik a túlzott szabadság, persze legyen mindenkinek valamennyi privát szférája, egy-két barátnő, barát, akikkel néha külön is lehet programot csinálni, de ennek a mértékére nagyon kell vigyázni. Nagyon el tud csúszni.

Szóval nem elég tudni tolerálni a másikat, nem elég szerelmesnek lenni. Szerintem.

Összegezve és hogy a kérdésekre is válaszoljak.

Párkapcsolat: Sok együtt töltött idő (nem naptári beosztás szerint, hogy pl. hétfőn, szerdán és szombaton találkozunk) szeretkezések, közös programok, közös munka és minimum egy évig tart.

Ideális párkapcsolatok száma: legalább 2


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Havi 87 ezer forintot tesznek félre a magyarok, de a pénzük nagy részét rossz helyen tartják
Az MBH Bank friss felmérése szerint a magyar háztartások átlagosan havi 87 ezer forintot takarítanak meg. A megtakarítással rendelkezők közel negyede azonban kizárólag készpénzben vagy lekötetlen folyószámlán tartja a pénzét.


Tízből nyolc magyar háztartásnak már van valamilyen félretett pénze, mégis a megtakarítások jelentős része parlagon hever. Miközben a háztartások átlagosan havi 87 ezer forintot spórolnak, a pénz nagy része készpénzben vagy lekötetlen folyószámlán áll, kamatot nem termelő formában – derül ki az MBH Befektetési Bank idei reprezentatív kutatásából, amelynek eredményeit a Portfolio ismertette.

A felmérés szerint a felnőtt lakosság 81 százalékának van megtakarítása, és közülük szinte mindenki (93 százalék) havonta is félre tud tenni.

A kutatás egyik leglátványosabb eredménye a befektetési szolgáltatások digitalizációjának előretörése. Míg egy évvel ezelőtt a befektetési termékkel rendelkező ügyfelek kevesebb mint fele intézte online az ügyeit, mára ez az arány meghaladja a 70 százalékot, különösen erős az okostelefonos csatornák térnyerése.

A digitális fordulat mellett azonban a személyes tanácsadás szerepe is meghatározó maradt: a válaszadók 39 százaléka fontos döntések előtt továbbra is banki tanácsadóhoz fordulna, miközben minden ötödik válaszadó (21 százalék) már a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe veszi pénzügyi döntéseihez.

A felmérés rávilágít egy éles különbségre a passzív megtakarítások és az aktív befektetések között. Miközben a válaszadók harmada (34 százalék) rendelkezik valamilyen alapvető megtakarítási termékkel, mint például bankbetéttel, addig a valódi tőkepiaci hozamot ígérő értékpapírokat mindössze egynegyedük (24 százalék) veszi igénybe.

Ez jól mutatja, hogy a magyarok jelentős része még mindig tart a kockázatoktól, amit a lekötetlen folyószámla (42 százalék) és a készpénz (34 százalék) dominanciája is alátámaszt. A megtakarítással rendelkezők közel negyede kizárólag készpénzben és/vagy lekötetlen folyószámlán tartja a pénzét, ami nem termel hozamot.

Ugyanakkor, az is látszik, hogy már egyre többen gondolják úgy, már kisebb összeget is érdemes rendszeresen befektetni. Tavaly még a válaszadók 13 százaléka vélekedett így, idén már 19 százalékuk tartja érdemesnek akár havi 10 ezer forintnál kevesebb pénz elindítását is.

A megtakarítások összege ugyanakkor jelentősen szóródik:

a megkérdezettek 41 százaléka legfeljebb 500 ezer forintos tartalékkal rendelkezik. Havi szinten a legtöbben (41 százalék) 25 ezer forint alatti összeget tesznek félre, de a válaszadók ötöde 100 ezer forintnál többet is meg tud spórolni.

Az érdeklődés is egyre inkább diverzifikálódik: a válaszadók 42 százaléka nyitott a kriptovaluták iránt, 7 százalék pedig már rendelkezik is ilyennel. A közvetlen ingatlanbefektetés a lakosság 59 százaléka számára vonzó, a jövőbeni preferenciák alapján pedig a legtöbben állampapírba, aranyba, műkincsbe, valutába vagy részvénybe fektetnének. A tavalyi felméréshez képest nőtt a bizalom az arany, a műkincs és kisebb mértékben a részvények iránt is.

A kockázatvállalásra leginkább a fiatalabb korosztály, a nagyobb befektetési tartalékkal rendelkezők, valamint a pénzügyi ismeretekkel rendelkezők hajlandóak.

A mostani adatok illeszkednek azokhoz a trendekhez, amelyek a magyarok pénzügyi tudatosságának erősödését mutatják. Az utóbbi időszakban például nőtt az igény a devizadiverzifikációra, sokan az euróalapú megtakarítások felé fordultak az árfolyamkockázat csökkentése miatt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk