„Meg kéne lépni fájdalmas lépéseket is” - Szükség lenne kórházbezárásokra az orvoskamara szerint
Nagyon nehéz jelentős előrelépéseket tenni, amíg az az alapmantra, hogy „kórházat nem zárunk be”, valamint az, hogy az egészségügyre szánt jelenlegi pénz némi hatékonyságnöveléssel elegendő, mondta a 24.hu-nak Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára.
Szerinte „meg kéne lépni fájdalmas lépéseket is”, például kimondani azt, hogy nincs létjogosultsága egy olyan szülészeti osztálynak, ahol heti átlagban 5–10-nél több szülést nem vezetnek le. Hiába része az adott város indentitásának a szülészet, Svéd úgy véli, hogy így nem működhet, mert veszélyes és gazdaságtalan.
„Nincs meg a kellő gyakorlat, rutin, nem fenntartható baj esetére a szükséges háttér” – fogalmazott a főtitkár.
Szerinte ugyanez igaz kisebb sebészeti osztályokra, de sok más egyéb ellátásra is. Meg kell vizsgálni, hogy mi az, amiből a betegek jobb ellátást kaphatnak némi utazás árán.
„Igen, ehhez le kell nyelni a békát, hogy az eddig a szomszédban lévő kórház mostantól szakrendelőként, nappali kórházként, esetleg rehabilitációs központként működik majd” – mondta Svéd Tamás, aki szerint ennek épp az ellenkezője történik.
„A korábbi keretszabályok fellazítása zajlik azért, hogy az előbb említett kisebb kórházak szülészetei megmaradhassanak, miközben jó eséllyel inkább be kéne zárni azokat. Ez nem a beteg- és gyermekbiztonságot szolgálja.”
Svéd Tamás a MOK nevében ajánlatot tett a politikai döntéshozóknak: ha meggyőzik a kamarát az egészségügyi rendszer átalakításának szükségességéről és megfelelő előkészítéséről, a MOK szakmailag támogatni fogja a terveket, és a lakosságnak is kommunikálni fogják, hogy a kórházak bezárása racionális és szükséges lépés. Meglécz Katalin, a MOK alelnöke ehhez hozzátette: ha a kamara kimarad a döntéshozatalból, csak annyit tudnak mondani, hogy nem látják az intézkedések okát, és az orvosok sem fogják érteni a helyzetet.
A főtitkár kiemelte, hogy az egészségügy átalakítása nem valósítható meg egyik napról a másikra, társadalmi konszenzus esetén is 10-20 év szükséges az ideális megvalósításhoz. Ehhez ismert, széles körben elfogadott tervekre van szükség, amelyeket egy esetleges kormányváltás esetén is folytatnak. Ezzel szemben az átalakítást jelenleg a politikai erőviszonyok és lobbierők befolyásolják: előfordul, hogy egy régió kormánypárti képviselője jelentős erőfeszítéseket tesz a helyi kórház megvédésére, még akkor is, ha annak fenntartása nem indokolt.
Svéd rámutatott, hogy a jelenlegi kórházak és egészségügyi intézmények üzemeltetéséhez nincs elegendő szakdolgozó és orvos. Meglécz Katalin hozzátette: a kórházak számának és funkcióinak racionalizálásával megtakarított pénzt a járóbeteg- és alapellátás fejlesztésére lehetne fordítani, ami csökkentené a kórházi betegek számát.
