Időpocsékolás M. Night Shyamalan legújabb rendezése
A történet felvetése ötletes, a probléma vele, hogy a főszereplőknek nagyjából a 30. percben esik le, amit mi nézők már a plakát alapján tudunk.
Ennyi a felvezetés, egy titokzatos part egy paradicsomi szigeten, ahol az idő másképp működik, mint azt megszoktuk. Nem megyek bele a részletekbe, mert ezt a szögegyszerű alapötletet sikerült igazán Shyamalan-osan elszúrni.
Ebben a filmben minden béna: mind a készítők, mind a színészek, nem igazán stimmel a helyszín mitológiája, több sebből is vérzik, ha belegondolunk, egyszerűen nem működik a film. Pedig a főszereplők között olyan nevek vannak, mint Gael García Bernal, Rufus Sewell vagy Alex Wolff és mégis
Lehet az egyhelyszínes kamaradráma stílus miatt, de valahogy erőtlen minden.
Shyamalan próbál játszani a kamerával, a hangokkal, de a film 1 óra 40 perce egy két és fél órás szenvedésnek tűnik.
Tele van felesleges jelenetekkel, magyarázatokkal, amiknek nem kellene a filmben lenniük, a párbeszédek pedig kritikán aluliak. Ha a misztikumra építették volna az egészet, mint például a meglehetősen hasonló stílusú A romok című horrorban, sokkal élvezetesebb és rövidebb filmet kaphattunk volna. Ehelyett követünk unalmas embereket, hétköznapi problémákkal egy különleges helyen.
A film vége felé volt egy pont, amikor úgy éreztem egy vígjátékot nézek, olyan röhejes volt, mint a rendező egy korábbi munkája A látogatás. Az egy szórakoztató már-már vígjátékba oltott horrorfilm volt. Itt úgy érzem, ezeket a részeket a készítők véresen komolyan gondolták és mégis
és így még a sokkolónak szánt részek is rettenetesen bénán hatottak.
A végére a néző csak úgy érzi, hogy az egész egy időpocsékolás volt, egy gyengén megírt forgatókönyvvel, alapjában véve kreatív ötletből.
nekem a Széttörve is és A látogatás is tetszett. Ezzel az alkotással pedig inkább A falu és Az esemény szintjére kezdett el csökkenni a minőség.
Ki kell emelni a gyerekszínészeket: alapszabály Hollywood-ban, hogy gyerekekkel és álatokkal ne forgass, mert csak a baj van velük.
a gyerekszínészek gyengék, a felnőttek ripacskodnak, vagy teljesen felejthetőek, egyetlen kivétel talán Thomasin McKenzie, akit már a Jojo Nyusziban is csak szeretni lehetett, itt Ő talán az egyetlen, akin látszik, hogy akar valamit kezdeni a szereppel. Nagyon várom legújabb filmjét az Utolsó éjszaka a Sohóban-t, aminek az előzetesét láthattuk a film előtt és a legjobb dolog volt a vetítés folyamán.
Direkt nem mentem bele nagyon a történetbe, mert sok nincs, ami van az is pocsék, kitalálható, és a megszokott Shyamalan-os csavar is megvan.
sosem volt erőssége a jó szövegkönyv, de az Időben szinte kritikán aluliak a párbeszédek. Egy-egy párbeszéld alkalmával nekem volt szekunder szégyenérzetem: az emberek nem így beszélnek, a gyerkek meg pláne nem így viselkednek.
A forgatási helyszín egyébként gyönyörű volt, remélem azért a stábtagok egy jót nyaralhattak, ha már ebben a filmen kellett dolgozniuk.
Még itt se sikerült maradandót alkotni, hogy legalább arra emlékezzen a néző, hogy látványos volt, amit nézett. Ha össze kellene foglalnom az Időt: felesleges, unalmas középszer, időrabló és semmitmondó alkotás. Azon is csodálkoznék, ha a nézők egy nap múlva még emlékeznének a filmre – pedig az nem sok Idő.
