SZEMPONT
A Rovatból

Feladta a hivatását, hogy mindent maga mögött hagyva kezdjen új életet külföldön

Anita korábban színésznő volt, de most teljesen mást csinál. Motivációiról és az újrakezdés nehézségeiről mesélt.


Magyarországon színésznő volt, de eljött az az idő, amikor kellemetlenül érezte már magát. A gyerekeivel úgy döntöttek, hogy egy évet adnak maguknak, és kipróbálják, milyen az élet egy új helyen.

Kántor Anita 42 éves. Öt éve él Izraelben, jelenleg Tel-Avivban. Úgy érzi, hogy szerencsés, hiszen fél évig újra gyerek lehetett, majd mindent előlről kezdhettek.

Hogyan érezte magát újra diákként, milyen érzés egészen mással foglalkozni, hogyan pótolja szeretett hivatását, hogyan éli a hétköznapjait – erről mesélt nekünk.

A döntés

Először 2012-ben jutott eszembe a gondolat, hogy elköltözöm Magyarországról. Akkor még csak „birizgált” a dolog, de ősszel már kényelmetlenül éreztem magamat, nehezen viseltem az értelmetlen küzdelmet, az igazságtalanságot. Így döntöttem, és december 5-én már utaztunk.

kantor_anita (3)

Volt segítség

Származásom miatt Izraelt választottam. Tudtam, hogy az első időkben kapok segítséget, amire nagy szükségem volt, mert pénzem sajnos nem igen volt. Azonkívül tudtam, hogy jó hely, mert 18 éves koromban voltam itt. Akkor fél évre jöttem, de két hét után hazautaztam a Kaposvári Színház és egy szerelem – gyermekeim későbbi apja - miatt.

Mikor kiérkeztünk, nekünk már könnyebb volt, mert unokatestvéreim pár évvel korábban vándoroltak ki, mindent felkutattak, így az adataink rendben voltak.

A Sohnut nevű szervezethez jártunk beszélgetésekre. Még arra is figyeltek, hogy a gyerekeim - akik akkor 13 és 15 évesek voltak – megérkezésünk után egyből folytatni tudják tevékenységüket. Lányomat már várta az új szinkronúszó csapata, és a fuvolatanára.

kantor_anita (1)kantor_anita (2)

Egy évet adtak maguknak, hogy kiderüljön, hogyan tovább

Nem voltak nagy terveim. Változásra vágytam, valami teljesen újra, bármi legyen is az. Az első fél évben héber nyelvtanfolyamra írattak be, csak ezzel foglalkoztam, tanultam. Izgalmas volt.

Rengeteget nevettünk eleinte a sok abszurd helyzettől, mert a magyaron kívül semmi más nyelven nem beszéltem. Úgy éreztem, hogy leraktak valahol minket a világban, és tessék.

Én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, és a gyerekeimnek sem idegen a költözés, hiszen korábban ugyan országot nem váltottunk, de rengeteget költöztünk.

A gyerekeimmel azt beszéltük meg, hogy egy évre megyünk, megnézzük, hogy mi a helyzet és utána újra tárgyaljuk a folytatást. Eleinte nem akartak jönni, sőt… A lányom kiabált velem, hogy háborúba viszem. De én éreztem, hogy jó lesz. Ennek ellenére a lányom pillanatok alatt beilleszkedett az új életbe. A fiamnak nehezebben ment, neki őrült honvágya volt.

Újratervezés

Mikor letelt az egy év, a fiam előállt az újratárgyalással. Ő haza akart menni, kollégiumba, mert hiányoztak a barátai. Én igent mondtam rá, bár éjszakánként a párnámba sírtam, ha elképzeltem, hogy elmegy. Mert az már nyilvánvaló lett számomra, hogy én nem akarok hazamenni, és a lányomnak esze ágában sem volt visszaköltözni. Telt az idő, szerveztük a fiam hazaútját, amikor kibökte, hogy nélkülem nem megy.

Itt egy új időszámítás kezdődött, amikor eldöntöttük, hogy maradunk, és itt próbálunk teljesen új életet élni.

Sok szerencsét kívánnak

Itt az emberek rendkívül barátságosak és segítőkészek. Eleinte egy befogadó központban éltünk, ahol egy burok vesz körül. Segítenek a hivatalos ügyekben, a gyerekek iskoláiban, meg mindenben, ami egy kiérkezőnek nehézséget jelent.

Ha bevándorló vagy, a legnagyobb mosoly fogad, sok szerencsét kívánnak az új élethez, és boldogok, hogy hazajöttél.

Egy jó barátom húga már húsz éve Izraelben él. Korábban nem ismertem, de ő nagyon szépen gondunkat viselte. Ő és a barátnője jött velem szülői értekezletre, ünnepi vacsorára hívott, amiben csak lehetett, támogatott. Nagyon hálás vagyok neki, azóta

én is igyekszem az újaknak segíteni.

A nyelv ismeretének hiánya a legnehezebb, mégis a tanulás a legkönnyebb

A legnehezebb eleinte a bürokrácia, meg a nyelvtudás hiánya volt. A legkönnyebb az volt, hogy hosszú idő után újra iskolapadba ültem. Jó volt, mert nem kellett a pénzkeresésen gondolkoznom, újra gyerek lehettem.

Fél év után persze a támogatás megszűnik, bérelni kell lakást, ami extra drága, a friss, botladozó nyelvtudással olyan munkát kellett keresni, amiből meg lehet élni. Ez nehéz volt, de mégis meglepő, izgalmas és sokszínű.

kantor_anita (7)kantor_anita (8)

A nyelviskolában 19 országból érkezett emberek voltak. Mindannyian újrakezdők.

Mindegy, hogy orvos, vagy pincér volt előzőleg. Itt senkit nem érdekelt a múlt. Ember vagy, aki most újraépíti magát, teljesen előről. Ez nekem nagyon szép.

Egy év után kezdődött az igazi új élet

Eleinte Ra’anana-ban éltünk, egy gazdag kisvárosban, amelyet amerikaiak alapítottak. Ez azért is nagyon jó volt, mert szinte az egész város angol anyanyelvű, így a gyerekeim jól megtanultak angolul is beszélni.

Egy év után Tel-Avivba költöztünk, ami szintén egy új időszámítás az életünkben. Innentől kezdve valóban izraeli életet kezdtünk élni. A munkán kívül eljártunk kikapcsolódni, színházba, koncertekre. Mivel a bulinegyed tövében lakunk, így rengeteg új barátunk lett, nekem is és a gyerekeimnek is. Beiratkoztam egy klubba, ahol jógázhatok, táncolhatok.

Az első évben vettem egy nagyon olcsó autót, de eladtam, mikor elköltöztünk. Most jogosítványom sincs. Az autó inkább csak hétvégén hiányzik, amikor kiruccannánk valahová, de nem tudunk, mert szombaton sabatkor nincs közlekedés.

Hálásak, hogy szeretem a gyerekeiket

A második évben kezdtem el gyerekekre vigyázni, és ezt már négy éve csinálom. Szépen meg lehet élni belőle, rengeteg munkám van. Egy kertvárosi részbe járok dolgozni, az elektromos biciklimmel fél óra alatt ott vagyok. Végigmegyek a parton, egy csodás parkon, és egy teljesen más Tel-Avivba érkezem. Jó, hogy szeretnek, és hálásak, amiért így szeretem a gyerekeiket.

kantor_anita (14)

A jó dolgokra koncentrálnak

Mivel elég szociális ember vagyok, sok embert megismertem, sokfelé járok. De a barátaim hiányoznak. Néha azt érzem, hogy odacsapódok valahová, de az ismeretségeimnek nincs gyökere. Persze néha érzem így, néha úgy.

Ugyanakkor megszerettem az itteni kommunikációt,

az emberek szabadságát, egyenességét. Hogy nem a másikkal foglalkoznak állandóan, hogy pozitívan látják a jövőt, a jó dolgokra koncentrálnak, ki tudnak állni az érdekeikért.

Ezt mind igyekszem elsajátítani.

Nagyon megszerettem az izraelieket. Csupa melegszívű ember. Eleinte furcsa volt, hogy nincs semmi gátlásuk, kimondanak azonnal mindent. Ez nekem nagyon szimpatikus. Sőt, valahogy nincs hierarchia a munkáltató és a dolgozó között sem. Logikusabbak a viszonyok, a törvények. Az emberek ezért nem is akarnak csalni, vagy például lógni a buszon. Mert minden őket szolgálja. A rendőr sem beszél csúnyán az emberrel. Egyszerűen szabadság van, és ez jó.

kantor_anita (10)kantor_anita (15)

A nyelvtudás elengedhetetlen

A nyelvtudás nélkülözhetetlen. Vannak magyar barátaim, akik az angol nyelvtudásukkal élnek meg itt, de ez leszűkíti a munkalehetőségeket. Lehet így is munkát találni, de az ország nyelve a héber. Ezért hosszútávon érdemesebb elsajátítani. Én már elég jól beszélek, a lányom pedig már kitűnően. Ő már itt érettségizett.

Szeretnék jövőre egyetemre menni, mivel szeretném a nyelvet magasabb szinten elsajátítani. Ehhez – úgy gondolom – a legegyszerűbb, ha tanulok valami olyat, ami érdekel.

Most, így öt év után az zavar a leginkább, hogy nem tudom itt folytatni az otthoni hivatásomat. Magyarországon színésznő voltam, amihez viszont fontos, hogy szépen beszéljem a nyelvet. Az utóbbi időben elkezdtem kicsit nyitogatni a kapukat a szakmám felé - meglátjuk, mi lesz. Arra nem vágyom, hogy mindenáron játsszak, meg már sokkal jobban érdekelnek a filmek, mint a színház. Most például sokat írok, bár akkor lennék a legboldogabb, ha ezt héberül is meg tudnám tenni.

Az éneklés kedves elfoglaltsággá vált

A munkán kívül van egy olyan elfoglaltságom, ami pótolja számomra a színházat, bár nyilván nem ugyan az. Itt az emberek nagyon szeretnek énekelni. Sokszor egy zenész, vagy énekes köréneklést tart, ahol a saját dalaival megénekelteti az embereket.

Ez egy kedves elfoglaltságommá vált. Együtt énekelni Netanel Godberggel, vagy Orkaval, a csodás hangú zenészekkel.

De sok álmom van még, mert ez a hely lehetőséget ad az álmoknak.

Aki beleteszi az energiáit, és az erejét abba, amire vágyik, az megvalósulhat. Kevésbé fontos, hogy mennyi és milyen papírod van, az a fontos, hogy jól csináld. Énekelés, táncolás mindenkinek jár, nem csak a profiknak. Kevesebb a kritika és több a biztatás, ami hasznos, például akár egy gyerek fejlődéséhez is.

Fontos a gyerek

Az oktatásra is igaz, hogy a gyerek a fontos. A tanárok a szülőkkel úgy beszélgetnek, hogy a gyerek is jelen van, mert partnerként kezelik, és nem döntenek róla a beleegyezése nélkül.

Az orvos felnőttként kezeli a beteget

Az egészségügy megnyugtató. Cukorbetegként nem kell rettegnem minden orvosi találkozásnál, hogy mennyire fog leteremteni, ha nem jók az eredményeim.

Együttműködnek velem, úgy, hogy az én igényeim szerint együtt tudjak élni az egészségügyi problémámmal.

Bíznak a felnőtt döntésemben. A családorvosnál időpontot adnak, nem kell várakozni, jól működik az egész gépezet. Biztonságban érzem magam, korszerűbbnek látom az ellátást, és az az érzésem, hogy odafigyelnek rám.

kantor_anita (17)

Sokan jönnek látogatóba

Nem vagyok túl jó távolsági kapcsolattartó. A szüleimmel minden nap beszélek, a barátaimmal ritkábban. De ha hazamegyek, akkor ott tudjuk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. Sokan jönnek látogatóba is, van olyan barátom, aki félévente itt van. Tel-Avivot általában mindenki szereti.

Vagy az egyik hiányzik, vagy a másik

Ami hiányzik otthonról, az a magyar nyelv, és az ezen való világmegváltó beszélgetések. A Balaton, a Duna, az erdő, a Pilis, Szentendre, a színház, a túró rudi, a cseresznye, a Wartburgom, a gyerektáborok, a barátaim, a családom. Ez mind hiányzik, de az életem már itt van, és ha elmennék innen, akkor már innen is egy csomó dolog hiányozna. Ezért, aki elhagyja a hazáját, többé sose lesz már ugyanaz. Vagy az egyik hiányzik, vagy a másik.

Vannak itt élő magyar barátaim is, bár nem sokan. Nem volt célom a magyar közösségekhez tartozni, szeretnék inkább az alapján kapcsolódni, ami közös bennünk, amit együtt szeretünk csinálni. Ez egy kicsit csapda az elején, ha ragaszkodunk azokhoz, akikkel egy nyelvet beszélünk, de lehet, hogy otthon észre sem vennénk egymást. Most már nem az számít, hogy olyat csináljak, ahol magyar szó van.

Kihagyni a telet

A lányom már nem tudja elképzelni, hogy visszatérjen Magyarországra. Dolgozik és egyetemre készül, itt van az élete, a barátja is izraeli.

A fiam hol itt van, hol otthon. Hiányoznak neki a barátok, a nyelv, a család, de a hazai viszonyokat látva úgy érzi, hogy sehogy se jó. Most utazni és tanulni szeretne. Még kiderül, hogy merre van az ő útja.

Én pedig elérkeztem egy fura pillanathoz, amikor többlaki életet szeretnék élni, és most már talán meg is tehetem. Így Izrael, India és Magyarország között ingáznék, kihagyva teljesen a telet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: