Kié az utolsó szó otthon a pénzügyekben?
Olyan pároknak tettük fel kérdéseinket, akik évek óta együtt élnek. Arra voltunk kíváncsiak, közösen vagy külön kezelik pénzügyeiket, ki hozza meg a döntéseket, van-e köztük konfliktus az anyagiak miatt, illetve van-e megtakarításuk.
Judit huszonéves, barátjával tervezik az összeköltözést. Elmondása szerint a nagyobb kiadások esetében előfordul a konfliktus, általában ez technikai kütyük miatt van. “Mikor barátom nagyon szeretne venni valami olyan kütyüt, amire tudom, hogy két héten belül ráun, akkor szembesítem az összeggel, és rávilágítok, hogy higgye el, nincs rá szüksége. Persze a végső döntést rábízom, de az esetek 90%-ban végül rá tudom venni a helyes döntésre, és abból a pénzből inkább kirándulni megyünk.”
Miklós és barátnője mindketten huszonévesek és bár együtt élnek, külön kasszán vannak. Mindketten a saját keresetükből gazdálkodnak, de a bevásárlásokat felesben intézik és ha nagyobb kiadásról van szó, ott közösen hozzák meg a döntéseket, ha pedig az egyiküknek anyagi segítségre van szüksége, kisegítik egymást. Egyelőre megtakarításuk sincs: “Nincsen közös megtakarítás. Nekem sincsen saját megtakarításom, pedig jó lenne, ha lenne, mert volna mit felújítani, illetve megcsináltatni a lakásomban”- mondja Miklós.
Györgyi és párja friss házasok, ő húszas évei második felében jár, hamarosan kisbabájuk lesz és, mint az egész életüket, a kiadásaikat is teljesen együtt tervezik:
“Mi egész hamar közös számlán voltunk, közös a bankkártyánk is. Nagyobb kiadásoknál mindig megbeszéljük közösen a szempontjainkat, és úgy döntünk.
Tamás az, aki jobban figyelemmel követi a pénzügyeket, minden hónap elején végez számítást az adott hóra vonatkozó kiadásokról. Konfliktus sosincs köztünk emiatt, mindent megbeszélünk. Igyekszünk minden hónapban félretenni valamennyit, de ha nem sikerül, az sem okoz köztünk bajt. Megtakarításunk van az én nevemen, de attól közösnek számít. A lakást is 50-50%-ban vettük.”
Erről kérdeztük Nyitrai Győzőt, az OTP Bank Megtakarítási Szolgáltatások Főosztályának igazgatóját.
Nincs kőbe vésett megoldás. Minták vannak, de minden pár maga dönti el, hogy hogyan alakítja ki a közös pénzügyi szokásait. Vannak akiknek a közös számla és megtakarítás válik be, vannak akik külön gazdálkodnak de egyeztetik a céljaikat.
Nagyobb beruházás előtt, vagy esetleg egy öröklést követően célszerű pénzügyi szakember segítségét is kérni, hogy a számunkra megfelelő terméket válasszuk, vagy hogy ki tudjuk használni a rendelkezésre álló kedvezményeket. A megtakarításoknál a legfontosabb a rendszeresség, hogy a megtakarítani kívánt összeget már hó elején különítsük el, ne a hónap végén próbáljunk meg félretenni.
Fontos továbbá, hogy különbséget tegyünk spórolás és megtakarítás/befektetés között. Ha a bankszámlánkon lévő pénz egy részét nem költjük el, akkor „csak” spórolunk. Ha viszont egy vagy több konkrét megtakarítási formát választunk (például lakossági állampapírt vagy befektetési alapot), ami kamatot/hozamot is termelhet, akkor beszélhetünk igazi megtakarításról/befektetésről.
Emeséék a harmincas éveik elején járnak, szintén friss házasok, akiknél a pénzügyek egy része közös, de a saját kiadásaikat külön intézik: “Van közös számlánk, amire minden hónapban egy előre megbeszélt összeget átutalunk fizukor, és abból fedezzük a kiadásokat. Ezenkívül mindkettőnknek van saját számlája is, amiről mennek a saját kiadások, hobbik. Ha nagyobb kiadást tervezünk megbeszéljük, de általában én vagyok a spórolósabb, visszahúzó erő.” Az ifjú pár a megtakarításra is ügyel, van közösen félretett pénzük, illetve külön is, de valószínűleg mindegyik az új lakás megvásárlására megy majd, ha költözésre kerül a sor.
“Lényegében az a pénzügyeink alapja, hogy legyen közös is, de legyen mindenkinek külön is, amit arra költ, amire akar”.
“Mi külön kasszán vagyunk, a fizetnivaló dolgokat pedig fele-fele arányban intézzük. Van egy megtakarításos számlánk, amire minden hónapban félreteszünk egy kis összeget (mindenki annyit, amennyi belefér neki az adott hónapban), hogy azt a későbbiekben a közös életünkre tudjuk fordítani” - meséli Judit, aki a nagyobb kiadásokról is dönt. “Jobban átlátom a közelgő kiadásokat, illetve felelősségteljesebb vagyok a barátomnál, aki ezzel tisztában is van, emiatt bízza rám ezeket a döntéseket. De szerintem ez abszolút kapcsolatfüggő. Valahol a férfi jobb ezekben a döntésekben.”
Éva és párja negyvenes éveikben járnak, egy kisgyermek boldog szülei és kapcsolatuk a kezdetektől fogva az egyenlőségen alapul, és azon, hogy mindkettejüknek joga van saját bevételhez, saját megtakarításhoz, egyfajta függetlenséghez. “A függőségben és kiszolgáltatottságban nem hiszünk.
Mindkettőnknek külön bankszámlája van, amelyhez a másik nem férhet hozzá. Külön-külön kezeljük a saját megtakarításainkat. Ugyanakkor a költségeket (mint amilyen a rezsi, díjak befizetése), közösen kezeljük.
Felváltva vásárolunk be, vagy akinek éppen eszébe jut, aki éppen ráér.” A megtakarításaikat is külön intézik és nincs ehhez számlájuk sem - nem is terveznek ilyet.
A pénzügyi döntéseiket azonban közösen hozzák meg, hiszen az egymás és gyermekük életét is befolyásolja: “Közösen döntünk mindenben. Felmerül egy ötlet, megbeszéljük, tervezünk, számolunk. Átgondoljuk, alszunk rá egyet. Valamelyikünk bedob egy újabb ötletet. Megnézzük, újratervezünk, számolunk, majd döntünk, hogy igen, ezt szeretnénk mindketten, és ilyen vagy olyan paraméterekkel. Így cseréltük le a gyerekszobában a bútort és így szereztünk be nagy, többajtós gardróbszekrényt is az IKEA-ból. De közös döntés az is, hogy nem vásárolunk autót, hanem annak a fenntartása helyett inkább egészségesen étkezünk. A munkavállalással, munkával kapcsolatos döntéseinket és dilemmáinkat is megbeszéljük, mivel ez mindhármunk életét befolyásolja.”
Ez a recept a jelek szerint náluk bevált, ugyanis nincsenek pénzügyi konfliktusaik: “Gondolom, pontosan azért, mert tiszteletben tartjuk a másikat, a másik határait, nem hozunk mindhármunk (mi ketten plusz gyerek) életét befolyásoló, anyagi helyzetünkre hatással lévő döntéseket a másik feje felett, és nem turkálunk sem szó szerint, sem átvitt értelemben egymás pénztárcájában.”
