SZEMPONT
A Rovatból

Kaiser Ferenc az Ukrajnába küldött észak-koreai katonákról: Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is

Az ukrán hírszerzés szerint 3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban lehet. A biztonságpolitikai szakértő szerint ez az ukránoknak nem jön jól, de egyben arról is árulkodik: Putyin nem tud elég katonát mozgósítani.


3 ezer észak-koreai katona már Kurszkban, az ukrán front közelében lehet abból a 10-11 ezerből, akiket Kim-Dzsongun Oroszországba küldött - legalábbis így tudják az ukrán hírszerzők. A fronton ugyanakkor még nem tűntek fel észak-koreai csapatok, jelenleg valószínűleg a kiképzésük zajlik. Lloyd Austin védelmi miniszter szerdán felszólította Észak-Koreát, hogy vonja ki csapatait Oroszországból, Robert Wood, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjének helyettese pedig azt üzente Phenjannak, hogy az Ukrajna területére belépő észak-koreai katonáik biztosan hullazsákokban fognak visszatérni.

A történteket egyértelműen eszkalációként értékelik a nyugati országok. De milyen következményekkel járhat mindez? Veszélyesebb hely lesz-e ettől a világ? Erről beszélgettünk Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével.

– Miért állhat Észak-Korea érdekében, hogy katonákkal is bekapcsolódjon ebbe a konfliktusba?

– Ez majdhogynem teljesen logikus, hiszen Észak-Korea nagyjából ugyanazzal az ellenféllel fog összecsapni, ha sor kerül egy háborúra, úgy értve, hogy a dél-koreai haderő nagyrészt NATO-szabvány szerinti fegyverrendszert használ, a kiképzés is nagyjából a NATO-sztenderdeknek megfelelő. Ráadásul a térségben lévő Dél-Koreában és Japánban lévő amerikai katonákkal kellene együtt harcolniuk abban a sajnos nem túl valószínűtlen esetben, ha Észak-Korea esetleg megtámadja Dél-Koreát. Nyilván Észak-Korea is igyekszik tapasztalatokat gyűjteni.

– Ugyanakkor Észak-Korea tagadja, hogy ezen a téren is összefogtak volna.

– Azt is tagadja mind az orosz, mind az észak-koreai fél, hogy például fegyverszállításokra sor került, pedig ez többé-kevésbé eléggé egyértelműen bizonyítható. Azt is mindenki tudja, hogy Moszkva több millió, egyes források szerint 8-10 millió darab tüzérségi lőszert vásárolt Észak-Koreától, ezen felül állítólag gyalogsági lőszert is szállítottak az oroszoknak. Mindkét ország ugyanazt a Varsói Szerződés-szabvány lőszercsaládot használja a tüzérségben. A maradványok alapján az is bizonyítható, hogy Észak-Korea jó néhány harcászati és hadműveleti-harcászati ballisztikus rakétát is szállított Oroszországnak.

Észak-Korea Irán mellett Oroszország egyik legnagyobb támogatója ebben a háborúban,

aki nyíltan fegyverekkel és valószínűleg katonai tanácsadókkal is támogatja Ukrajnát.

– A hírek szerint egyelőre csak a csapatok kiképzése zajlik. Ez mennyire nehéz feladat?

– Azt tudni kell, hogy ez azért nem úgy néz ki, hogy rögtön bevethetők az észak-koreai katonák, előbb meg kell tanulniuk együttműködni az orosz alakulatokkal, meg kell tanulniuk legalább a tiszteknek és a tiszthelyetteseknek orosz vezényszavaknak, utasításoknak engedelmeskedni. Ehhez pedig nyelvtudás is szükséges, tehát hiába van egy irgalmatlan hadereje Észak-Koreának (valahol 1,2-1,3 millió fő között lehet), ennek a döntő többsége nem bevethető Oroszország oldalán, mert nyelvi és egyéb problémák miatt kontraproduktív is lehet a használatuk. Nyilván a különleges műveleti erők és az elitebb alakulatok valószínűleg gond nélkül bevethetők, viszont ezekre Észak-Koreának is sokkal nagyobb szüksége van.

– Mikortól számítható már tényleges eszkalációnak, egy másik ország belépésének a háborúba az, ami történik, történhet?

– Ezt nagyon nehéz megmondani. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Ukrajna oldalán is vannak nyugati önkéntesek. Egyiküket-másikukat nyílt titok, hogy az adott állam hadereje küldte őket tapasztalatszerzés céljából vagy szaktanácsadóként. Tehát erre van példa. Nyilván más lenne, ha kötelékben, mondjuk egy zászlóalj méretben vetnék be őket, és erre akadna bizonyíték, de erre szokták azt mondani az oroszok például, hogy burjátok voltak, vagy valami hasonlót. Tehát Moszkva azért ezt nyilván nem fogja beismerni, Észak-Korea még kevésbé. Még ha egyértelmű bizonyítékok kerültek is elő, akkor is lehet azt mondani, hogy ők mind önkéntesek.

– Az ukrán hírszerzés szerint 11 ezer észak-koreai katona tartózkodik Oroszországban. Ez sok vagy kevés ebben a konfliktusban?

– Viszonylagos. A 11 ezer katona, az nagyjából két dandár. Az orosz-ukrán háborúban mind a két oldalon több tucat dandár van. Azt is látni kell, hogy különösen az ukránok már a humán erőforrásaik végénél járnak, lassan már nincs kit mozgósítani. Emiatt egyre lejjebb akarják vinni a mozgósítási korhatárt. 27 évről most vitték le 25 évre.

Nyilván az ukránoknak úgy kellenek az észak-koreai zsoldosok vagy önkéntesek, nevezzük bárhogy őket, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Az orosz haderő állományát most rendelte el Putyin nagyjából másfél millióra felfuttatni, ez a létszám jelenleg 1,1-1,2 millió fő körüli. Ahhoz képest nem sok a két dandár, de a koreaiak valószínűleg lövész katonák, tehát gyalogosok, akiket a szárazföldi harcban fognak bevetni. Az orosz haderő jelentős része pedig légierő, haditengerészet, űrhadviselés, logisztika, vasúti csapatok, így aztán a szárazföldi haderő körülbelül csak félmilliós lehet, és ha azon belül is csak a lövészegységeket veszem, akkor körülbelül 300-350 ezer főről lehet szó. Ehhez képest már érezhető két dandárnyi erősítés. De ezek megint ukrán adatok, nem tudjuk a valóságot. Ez persze nem meglepő, azt se tudjuk, mekkora az ukránok létszáma, ezt mind a két oldalon szigorú hadititokként kezelik.

– Lélektanilag milyen jelentősége van, akár az ukránokra, akár az oroszokra nézve az észak-koreaiak megjelenésének?

– Az oroszoknak ez valahol kicsit kudarc is, nem véletlen, hogy az a hivatalos orosz kommunikáció, hogy az övék a világ legszuperebb, legtökéletesebb hadereje. Kérdés, hogy akkor miért veszik az iráni drónokat, meg koreai lőszert?

Ez valahol egy kicsit annak a beismerése is, hogy Oroszország nem tud elég katonát mozgósítani.

Nem véletlenül nevezik ezt a háborút Moszkvában különleges katonai műveletnek. Emlékezetes, amikor még 2022 szeptemberében-októberében, a harkivi ukrán ellentámadás miatt elrendeltek egy részleges mozgósítást. Milyen döbbenetes képek voltak, ahogy minden határon, százezerszám menekültek az orosz férfiak, főleg orvosok, mérnökök, tanárok, informatikusok, kutatók, magasan képzett szakmunkások. Ebből okulva Putyin nem mer vagy nem akar jobban mozgósítani, mert már az orosz gazdaság is megérezne még egy ekkora veszteséget. Ukrán részről meg nyilván még csak ez hiányzott, ahogy mondtam korábban. Az észak-koreaiak megcsinálhatják azt, hogy folyamatosan rotálva, 2-3 dandárnyi, tehát 10-15 ezer katonát, 6 vagy 3 hónapos váltásokban elküldik, azok katonai tapasztalatot szereznek, és ez Dél-Koreának lesz nagyon aggasztó.

– A másik ország, ahonnan fegyvereket importálnak az oroszok, és használnak fel, Irán. Most le van foglalva a Közel-Keleten Izraellel, de mégis számíthat rájuk Putyin. És ott van Fehéroroszország, amelyik vonakodik bármilyen aktív cselekedetet végrehajtani, de azért láthatóan Oroszország mellett áll.

– A háború elején átengedte a területét, azóta egyszer-kétszer mozgósított is, erőket vezényelt a déli határára, azaz időről-időre fenyegeti Ukrajnát.

Irán is rá van szorulva az oroszokra, mert ha Izraellel eldurvulnak a dolgok, akkor az oroszoktól tudnak SZ-400-as, modern légvédelmi rakétarendszereket szerezni, melyekkel ballisztikus rakétákat is el lehet fogni.

Bármilyen újabb konfliktus is lesz Irán és Izrael között, az nem szárazföldi háború lesz, hiszen Irak, Szíria, Jordánia ott van a két állam között, tehát valószínűleg csak rakéta- és repülőgép-csapások formájában fog lezajlani. Irán továbbra is tud például tüzérségi lőszert szállítani nagy mennyiségben Oroszországnak, mint ahogy azt számos bizonyíték szerint meg is teszi. Komplett drón, azaz pilóta nélküli repülőgép-gyártósort szállítottak le az oroszoknak, nyugati információk szerint. Természetesen ezt mind a két fél cáfolja, ugyanakkor a Geran 2-es drón, ahogy az oroszok nevezik, az egy az egyben a Sahed 136-os. Az pedig, hogy Irán a gyártása egy részét át tudta vinni, azért is jó lehet, mert ha Izrael csapást mérne az iráni gyártósorra, akkor az Oroszországban lévő dróngyárra Izrael biztos nem mer csapást mérni. És valószínűleg nem csak a gyártósor ment ki, hanem az iráni szakemberek egy része is. Itt is megvannak a kétoldalú előnyök. Ráadásul Iránnak van egy stabil vétója az ENSZ-ben, az oroszok révén, sőt, Kína is támogatja Iránt.

– Tehát érdekekről szól a játszma.

– Mivel mind Iránnak, mind Észak-Koreának a legnagyobb ellensége az Amerikai Egyesült Államok, az meg Ukrajna mögött áll, így aztán teljesen természetes, hogy ez a két latorállam, ahogy általában az amerikai kommunikáció szokott rájuk hivatkozni, az Oroszországi Föderáció és Kína barátságát keresi. Észak-Koreának ráadásul az orosz kapcsolatok azért is jók, mert különösen a Szovjetunió szétesése utáni egyoldalú kínai függésen nem kicsit tudott lazítani az ukrajnai háború kezdete óta, azaz egy picit le tudott válni Kínáról azzal, hogy elmélyítette a kapcsolatait Oroszországgal.

– Veszélyesebb lesz a háború és a világ azáltal, ha az észak-koreaiak harcolni kezdenek?

– Nem gondolnám. Még mindig orosz irányítás alatt áll a konfliktus, az észak-koreaiak segéderőként jelennek meg. Jobb hely nem lesz a világ, de rosszabb se nagyon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk