„Igen, én robbantottam a Fidesz-székháznál 1998-ban, ahogy a másik két helyszínen, Torgyán és Szájer lakásánál is” – Jozef Roháč vallott
„Igen, én robbantottam a Fidesz-székháznál 1998-ban, ahogy a másik két helyszínen, Torgyán és Szájer lakásánál is” – ezt állítja a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás miatt is elítélt Jozef Roháč, aki ügyvédjén, dr. Patócs Ilonán keresztül üzent. Állítása szerint a megbízás úgy szólt, hogy a merényleteknek „a Fidesz érdekében” kell történniük, bár azt nem tudja, hogy ez valóban így volt-e, mert személyesen egyetlen fideszes politikust sem ismert – közölte az elítélt férfi jogi képviselője az Átlátszóval.
Roháč állítása szerint a politikusok elleni 1998-as robbantássorozat előzetes tervezésében nem vett részt, és a Független Kisgazdapárt székháza elleni március 12-i sikertelen kísérletben sem, őt csak annak kudarca után vonták be. A következő három robbantásnál – Torgyán József és Szájer József otthonánál, valamint a Fidesz-székházban lévő Áder János irodájánál – viszont már ő szerezte be, szerelte össze és hozta működésbe a pokolgépeket. Azt az utasítást kapta, hogy senki sem sérülhet meg. „Roháč azt állítja, senki nem akart itt politikusokat megölni, se a fideszeseket, se Torgyánt” – fogalmazott az ügyvéd.
Állítását azzal is alátámasztotta, hogy a Fidesz-székház elleni, már a választások utáni merénylet előtt telefonon ellenőrizte, hogy Áder János az irodájában van-e, és csak akkor robbantott, amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs a helyiségben. Roháč szerint erre az utolsó akcióra azért volt szükség, hogy eltereljék a gyanút a Fideszről, miután a Szájer-lakásnál történt robbantás után sokan önmerényletről kezdtek beszélni.
A kilencvenes évek második felének politikai robbantásai és alvilági leszámolásai szorosan összefonódtak. A nyomozás egyik fő iránya kezdettől a „szlovák vonal” volt, mivel a Vladimír Mečiar vezette Szlovákia és Magyarország viszonya akkoriban rendkívül feszült volt. Egy, az akkori ügyekre rálátó forrás úgy fogalmazott: „a Mečiar-kormány titkosszolgálata nyilvánvalóan rajta van a gyanúsítottak listáján”. A szlovák titkosszolgálat, a SIS hírhedt „Omega” fedőnevű akciójának célja éppen Magyarország destabilizálása és euroatlanti integrációjának akadályozása volt. A korszakban több magyarországi bűncselekménynél is szlovákiai robbanószert használtak, és a hatóságok a rossz államközi viszonyok miatt nehezen tudtak együttműködni. Az alvilági szálat erősíti, hogy Portik Tamás belső köréhez tartozó Szemán József, becenevén „Fürge” korábban már elismerte, hogy az FKGP-székházhoz ő vitt egy robbanószerkezetet, amit végül nem hoztak működésbe.
A mentelmi joggal rendelkező politikusok elleni támadások miatt a nyomozást az ügyészség vezette, de az eljárás eredménytelenül zárult, gyanúsításig sem jutottak el, az ügyek pedig azóta elévültek. A Legfőbb Ügyészség az Átlátszó megkeresésére küldött válaszában csak a Torgyán és Szájer sérelmére elkövetett rongálás ügyét azonosította, az Áder János irodája elleni támadásról nem tettek említést. A nyomozati iratokat 2014-ben levéltárba adták. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál lévő aktákat pedig 2010-ben átadták a Terrorelhárítási Központnak.
A robbantások politikai visszhangja vegyes volt. Szájer József óvatosan nyilatkozott, és nem zárta ki, hogy a támadás a felesége bírói hivatásával függ össze. Torgyán József viszont később a memoárjában felidézett egy parlamenti jelenetet, amelyben állítása szerint Gál Zoltán, az MSZP akkori frakcióvezető-helyettese azt kiabálta, hogy a robbantást a Fidesz rendelte meg. Egy korabeli, névtelenséget kérő szereplő szerint azonban ez nem volt életszerű. A Fidesz-kormány később a politikusok megfigyelése miatt kirobbant botrány kivizsgálására parlamenti bizottságot hozott létre, a robbantássorozat ügyében azonban ilyen lépés nem történt.
Roháč ügyvédje szerint az elítélt férfi egy most készülő könyvében a megbízó személyét is felfedi majd.
