„Elég a háborús pszichóziskeltésből!” – Betelt a pohár Krizsó Szilviánál, nekiment a kormánynak és volt munkahelyének

„Igen, én robbantottam a Fidesz-székháznál 1998-ban, ahogy a másik két helyszínen, Torgyán és Szájer lakásánál is” – ezt állítja a Fenyő-gyilkosság és az Aranykéz utcai robbantás miatt is elítélt Jozef Roháč, aki ügyvédjén, dr. Patócs Ilonán keresztül üzent. Állítása szerint a megbízás úgy szólt, hogy a merényleteknek „a Fidesz érdekében” kell történniük, bár azt nem tudja, hogy ez valóban így volt-e, mert személyesen egyetlen fideszes politikust sem ismert – közölte az elítélt férfi jogi képviselője az Átlátszóval.

Roháč állítása szerint a politikusok elleni 1998-as robbantássorozat előzetes tervezésében nem vett részt, és a Független Kisgazdapárt székháza elleni március 12-i sikertelen kísérletben sem, őt csak annak kudarca után vonták be. A következő három robbantásnál – Torgyán József és Szájer József otthonánál, valamint a Fidesz-székházban lévő Áder János irodájánál – viszont már ő szerezte be, szerelte össze és hozta működésbe a pokolgépeket. Azt az utasítást kapta, hogy senki sem sérülhet meg. „Roháč azt állítja, senki nem akart itt politikusokat megölni, se a fideszeseket, se Torgyánt” – fogalmazott az ügyvéd.

Állítását azzal is alátámasztotta, hogy a Fidesz-székház elleni, már a választások utáni merénylet előtt telefonon ellenőrizte, hogy Áder János az irodájában van-e, és csak akkor robbantott, amikor megbizonyosodott róla, hogy nincs a helyiségben. Roháč szerint erre az utolsó akcióra azért volt szükség, hogy eltereljék a gyanút a Fideszről, miután a Szájer-lakásnál történt robbantás után sokan önmerényletről kezdtek beszélni.

A kilencvenes évek második felének politikai robbantásai és alvilági leszámolásai szorosan összefonódtak. A nyomozás egyik fő iránya kezdettől a „szlovák vonal” volt, mivel a Vladimír Mečiar vezette Szlovákia és Magyarország viszonya akkoriban rendkívül feszült volt. Egy, az akkori ügyekre rálátó forrás úgy fogalmazott: „a Mečiar-kormány titkosszolgálata nyilvánvalóan rajta van a gyanúsítottak listáján”. A szlovák titkosszolgálat, a SIS hírhedt „Omega” fedőnevű akciójának célja éppen Magyarország destabilizálása és euroatlanti integrációjának akadályozása volt. A korszakban több magyarországi bűncselekménynél is szlovákiai robbanószert használtak, és a hatóságok a rossz államközi viszonyok miatt nehezen tudtak együttműködni. Az alvilági szálat erősíti, hogy Portik Tamás belső köréhez tartozó Szemán József, becenevén „Fürge” korábban már elismerte, hogy az FKGP-székházhoz ő vitt egy robbanószerkezetet, amit végül nem hoztak működésbe.

A mentelmi joggal rendelkező politikusok elleni támadások miatt a nyomozást az ügyészség vezette, de az eljárás eredménytelenül zárult, gyanúsításig sem jutottak el, az ügyek pedig azóta elévültek. A Legfőbb Ügyészség az Átlátszó megkeresésére küldött válaszában csak a Torgyán és Szájer sérelmére elkövetett rongálás ügyét azonosította, az Áder János irodája elleni támadásról nem tettek említést. A nyomozati iratokat 2014-ben levéltárba adták. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál lévő aktákat pedig 2010-ben átadták a Terrorelhárítási Központnak.

A robbantások politikai visszhangja vegyes volt. Szájer József óvatosan nyilatkozott, és nem zárta ki, hogy a támadás a felesége bírói hivatásával függ össze. Torgyán József viszont később a memoárjában felidézett egy parlamenti jelenetet, amelyben állítása szerint Gál Zoltán, az MSZP akkori frakcióvezető-helyettese azt kiabálta, hogy a robbantást a Fidesz rendelte meg. Egy korabeli, névtelenséget kérő szereplő szerint azonban ez nem volt életszerű. A Fidesz-kormány később a politikusok megfigyelése miatt kirobbant botrány kivizsgálására parlamenti bizottságot hozott létre, a robbantássorozat ügyében azonban ilyen lépés nem történt.

Roháč ügyvédje szerint az elítélt férfi egy most készülő könyvében a megbízó személyét is felfedi majd.

Lángokban állt két olajtanker csütörtök kora reggel az iraki partoknál egy támadás után, amelyben legalább egy ember meghalt. Bagdad válaszul lezárta az összes olajterminálját, miközben Irán magára vállalta az egyik hajó elleni csapást.

A közel-keleti konfliktus ezzel újabb csapást mért a globális energiaellátásra – írta a The New York Times. Az incidens egy hajóról hajóra történő átrakodási övezetben történt. A két megtámadott hajót Irak saját olajszállításra használta. A támadás a Marshall-szigeteki zászló alatt hajózó Safesea Vishnut és a máltai zászlós Zefyrost érte. Magas rangú iraki tisztviselők szerint az előbbi egy amerikai cég tulajdonában van.

A támadásban legalább egy ember meghalt, a mentőegységek 37 tengerészt mentettek ki, de a kutatás az eltűntek után még tart. A baszrai olajkikötőből tűzoltó vontatóhajókat küldtek a lángok megfékezésére. A kisebbik, máltai zászlós tankert robbanás érte, de egyelőre nem tudni, hogy közvetlen találat vagy egy vízi robbanóeszköz okozta-e.

Az eset után felfüggesztették minden iraki olajterminál működését, a kereskedelmi kikötők azonban továbbra is üzemelnek – jelentette be Farhan al-Fartousi, az állami kikötővállalat vezetője. „Két olajtankert gyáva szabotázscselekmény ért” – közölte Szaad Maan altábornagy, az iraki kormány biztonsági kommunikációs egységének vezetője. Az iraki olajmarketing-szervezet szerint „ez az incidens negatívan hat Irak biztonságára és gazdaságára, és fenyegetést jelent a tengeri hajózás és az olajipari tevékenységek biztonságára az iraki felségvizeken belül”.

A támadás napján a Perzsa-öböl más pontjain is történtek incidensek: Dubaj közelében egy teherhajót találtak el ismeretlen lövedékek, Omán pedig biztonsági okokból lezárt egy kulcsfontosságú olajexport-terminált.

A támadások piaci hatásai azonnal érezhetők voltak: az olajárak 100 dollár fölé ugrottak, mivel a hajózási kockázatok és az infrastruktúra elleni támadások zavarják az exportot. Elemzők a biztosítási fedezetek drágulását és a szállítások akadozását emelik ki, miközben a szállítmányok egy része már kerülőútvonalakat keres.