Íme Krasznahorkai László egészen különleges köszönőbeszéde, amit a Nobel-díj bankettjén mondott el
Szerdán vette át az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László Stockholmban. Az irodalom legrangosabb nemzetközi kitüntetését XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a stockholmi hangversenyteremben rendezett díszes ceremónián.
Az átadási ünnepség után tartott Nobel-díj banketten is beszédet mondott Krasznahorkai László. Ezt angol nyelven itt lehet elolvasni.
Nyáry Krisztián pedig a közösségi oldalán osztotta meg ennek magyar fordítását.
A beszédben a Nobel-díjas író köszönetet mondott a Svéd Akadémiának és a Nobel Alapítványnak, majd a kiadójának és a fordítónak is. Kiemelte a Svéd Akadémia épületét is, valamint "a kedves fénynek, amely beáramlott a terembe, amikor a végső döntés megszületett az idei irodalmi Nobel-díj odaítéléséről".
Többeknek is köszönetet mondott:
"Köszönöm Kerekes bácsinak, a gyulai román ortodox templom sekrestyésének és cipésznek, aki már nem él, mert eljött a halálának ideje.
Köszönöm barátomnak, Pálnik Jóskának, aki 1960-ban a vízi csúszda medence második lépcsőjén elárulta nekem, hogyan születnek a kisbabák, és ennek a felfedezésnek a súlya alatt meg akartam halni.
Köszönetet mondok Franz Kafkának, akinek a regényét, A kastélyt tizenkét évesen olvastam, hogy befogadjanak a nálam hat évvel idősebb bátyám baráti körébe; és ezzel megpecsételődött a sorsom.
Köszönetet mondok az első harmincegy lánynak, akikbe végzetesen szerelmes lettem, de különösen Klinkovics Mártinak.
Szabó Ernőnek és Simonyi Imrének, Gyula ismeretlen költőinek, akiket mindig is csodáltam, és akik férfiasan elviselték csodálatomat,
Hajnóczy Péternek, a legmegrázóbb magyar novellistának, aki elbukott a fantomjaival való küzdelemben, és így már nincs az élők sorában..."
Hálát adott a klasszikus görög művészeknek, az olasz reneszánsznak, valamint József Attilának, aki megmutatta neki a szavak varázserejét. De megemlítette Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt is.
Majd kiemelte még: "a bátyámnak, aki gyakran cipelt haza az óvodából, amiért végtelenül hálás vagyok neki, mert megmutatta, hogy lehet másképp is nézni a világot, nem csak úgy, ahogy van, William Faulknernek, Kiotó városának, Thomas Pynchonnak, szeretett barátomnak, akinek mély hálával tartozom".
Köszönetet mondott: "Johann Sebastian Bachnak, az Isteniért,
Patti Smithnek, mert ő az örök figyelmeztetés: soha ne engedelmeskedj senkinek,
Agnes Baltsa, Natalie Dessay, Jennifer Larmore, Monserrat Caballe, Teresa Berganza és Emma Kirkby hangjának,
Tarr Bélának, aki azzal teremtett színeket, hogy eltüntette őket, mert nagyszerű filmjeiben megpróbált úgy beszélni, mint a bűnös, akit minden bűnével együtt mégis szeretni kell,
Allen Ginsbergnek, a barátnak, aki már nincs az élők sorában, mert eljött a halála ideje,
a császári Kína írástudóinak,
Max Sebaldnak, a csodálatos írónak és barátnak, aki már nem él, mert túl sokáig nézett a réten egyetlen fűszálat,
Extremadura utolsó farkasának,
a teremtett természetnek,
Sziddhárta hercegnek,
a magyar nyelvnek,
Istennek".