ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A természet a valódi természetünk, lelki egészségünk egyik fő forrása

A Föld nevű luxusszálló mentális szempontból is nélkülözhetetlen közegünk, a receptre felírt természet pedig egyáltalán nem utópia. Szükség is van rá, hiszen a közeli kapcsolat a természettel jóllétünk egyik forrása.
Forrás: Móroczanikó blog - szmo.hu
2023. március 07.



Miről szól Az élet íze blog?

Mórocz Anikó a lányának, Annának a születését várva kezdte el írni a blogot, neki is ajánlja első bejegyzésében. Ahogy ígéri: izgalmas utazást kezd Nusival, és csalódik, aki egy pelenkaszagú "baba-blog"-ra készül, mert azt a terepet meghagyja arra jóval érdemesebbeknek. Ők ketten inkább kóstolgatják az élet ízét, és az élményekből Nusi is ki fogja venni a maga részét.

Az ugye megvan, amikor a két pesti diák, Tutajos és Bütyök megérkezik a Balatonhoz Matula szárnyai alá, addigi életük legkalandosabb nyara után pedig megférfiasodva, élményekkel csordultig telve térnek haza. A testes, vidéki gazda, István bácsi intelmei tömörek és egyértelműek:

„Azért hoztalak el, hogy erősödj, és örülj a szabadságnak. Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már lehet, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, a te dolgod, ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert esetleg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz,

és nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, vagy elrontod a gyomrod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem: csak így tanulsz meg a magad lábán járni, és pontosan rájössz majd, hogy mit lehet, és mit szabad.”

Fekete István gazdag jelzőkkel rögzítette a Ladó Gyula Lajoson tapasztalható változásokat: a balatoni nyár sok mindenre megtanította, kiművelte, útbaigazította, „és hozzáformálta a természetes élet kegyetlen törvényeihez. Amikor a berek először fogadta, idegen test volt a nádas útvesztőiben, tétova bárány a füvetlen pusztaságban; de a nap hozzáégette, a vihar megfürdette, a jégeső meggyalulta, és a nyurga, elpuhult test izmainak állandó munkája fiatal farkast faragott a bárányból.”

A pesti fiúk nyár végére úgy kinőtték a ruhájukat, hogy a kabát begombolásáról szó sem lehetett és Tutajos karján a kabátujjak könyök alatt végződtek. A fizikai változások mellett talán még szembetűnőbb, hogy eggyé váltak a természettel, az ember alapvető közegével.

Matulának még zsigerből ment az, amire a mai kor mindent tudományosan fürkésző világában egyre több kutatási eredmény ad bizonyítékot:

a természethez fűződő kapcsolat fontos része az ember jóllétének.

Dr. Mihók Barbara és az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai Természet és lelki egészség című munkájukban nem kevesebbet állítanak, mint hogy a mentális egészségünk nagymértékben függ a természeti környezet közelségétől:

ha szegényesek a természethez fűződő élményeink, akkor fizikai és lelki egészségünk egyaránt romolhat.

Miközben a klímaváltozás egyre gyorsuló változásokat idéz elő az élelmiszerbiztonságban, a járványok terjedésében és a geopolitikában, addig a leggyakoribb mentális betegség,

a súlyos depresszió társadalomra nehezedő közvetlen és követett terhe nagyjából a teljes gyógyszerkassza nagyságával egyenértékű: évente 362 milliárd forintra tehető.

Ezzel szemben helyezkedik el az a tény, hogy pusztán a természettel való kapcsolódás támogatja a fizikai egészséget (szív- és érrendszeri, krónikus légúti betegségek javulnak, erősödik az immunrendszer), és gyógyítóan hat a mentális egészségre: oldja a stresszt és a depressziót, segít a hiperaktivitás és a demencia kezelésében, erősíti a koncentrációt, hozzájárul az idegrendszer regenerálódásához és javítja a figyelmi, kognitív funkciókat. Összességében tehát nagyobb eséllyel fejlődnek és működnek jól pszichológiai értelemben azok, akik erősebben kötődnek a természethez.

Ami talán ezeknél is fontosabb:

a mentális zavarok megelőzésében kiemelkedő szerepet játszik a természettel való gyermekkori kapcsolat. 2021-től Magyarországon az első-második osztályos, hat-hétéves gyerekeknek nincs órarend szerinti környezetismeret tantárgyuk, a környezeti nevelés és érzékenyítés a szülők mellett a pedagógusok feladata.

A biológia tanári végzettségű Aczél Gergely, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Veszprém megyei csoportvezetője 2002 óta rendszeresen tart foglalkozásokat gyerekeknek, előadásain, a táboraiban és az erdei iskolai programjain a gyerekek boldogan viháncolva, észrevétlen tanulnak.

Mindenki Gergő bácsija szerint a mai világban a gyerekeknek kevés alkalmuk van arra, hogy az erdőt-mezőt járva kapcsolódhassanak a természethez, ezért játékosan, sok mozgással és mesével próbálja velük megszerettetni a természeti környezetüket, hogy ott barátságos közegben érezzék magukat.

Ennél is fontosabb, hogy a gyerekek a szüleikkel is minél többet tartózkodjanak a természetben, ugyanis ha gyermekkorban nincs lehetőségük tapasztalatgyűjtésre és ismeretszerzésre, akkor felnőttként – a munka, a család és egyéb elfoglaltságok miatt - rendkívül korlátozottak lesznek a természetjárási lehetőségeik.

Aczél Gergely úgy tartja: ha a gyerekek családi kirándulás vagy piknikezés keretében minél többet kint lehetnek a szabadban, az már önmagában annyi élményt nyújt a számukra, amiből felnőtt korukban is tudnak táplálkozni.

A lényeg pedig az egyszerűségben és nem a szakmai felkészültségben rejlik:

a szülőknek a gyerekekkel elegendő egyszerűen csak jelen lenni a természetben.

Lazán álljunk ellen a kísértésnek, hogy minden növény és állat nevét fejből tudjuk, még akkor is, ha a mai világunkban erősen az ismeretekre összpontosítunk.

Az elsődleges az, hogy megszeressük, érdeklődjünk, nyitottak legyünk, és ha ez megvan, akkor jönni fog az ismeret is, hiszen a gyerekek utánanéznek mindennek, de a kíváncsiságot, az érdeklődést és a bizalmat csak gyermekkorban tudjuk elérni, azzal, ha minél többet vannak kint a természetben.

A puszta jelenlét gyakorlatát követi a balatonfüredi Arácsi Népház túravezetője, Törőné Horváth Ilona is, akinek a keze alatt generációk fordultak meg a Tekergők túracsoport tagjaként. Törőné nagyjából azóta túrázik, amióta megtanult járni, lételeme a mozgás, az úton levés, lehetőleg a természetben. A sport szeretete mindig benne volt, és a két fiával is rengeteget járt kirándulni. Természetes volt neki, hogy a gondjaira bízott nyári táborozó gyerekeket is kiviszi a szabadba.

A gyerekeken ő is azt tapasztalja, hogy csak el kell jutniuk a természetbe, utána a szabadság már beszippantja őket. Lehet, hogy ott van a chipses zacskó a táskában, de mennek, csinálják, megszeretik, s ráadásképpen társaságban, jó közösségben vannak, barátokra lelnek egymásban.

Csak nagyon ritka esetben látja – de azt már az első napon -, ha valaki nem fog menni többet.

Törőné minden nyáron a szárnyai alá gyűjt húsz-harminc általános iskolás korú gyereket, akikkel öt héten át járják a Balaton-felvidék, a Bakony és a szomszédos megyék turista- és kerékpárútjait, a közös élmények pedig eltéphetetlen szálat szőnek közte és a gyerekek között: évközben odaszaladnak hozzá, bárhol is látják meg Füreden, hogy alig várják a nyári túrákat. Sokan el se tudják képzelni mennyit adnak neki ezek a gyerekek, akik talán a végtelen szabadságot tapasztalják meg vele, hisz a balesetveszély megelőzésén kívül a túrákon nincs folyamatos fegyelmezés. Élnék a gyanúperrel – nem kisebbítve Törőné érdemeit -, hogy a természet hívó hangját ha őáltala tapasztalják meg a gyerekek, akkor őhozzá kötik a természet semmivel össze nem hasonlítható élményét is.

Esetleg ha mi, szülők többet járnánk a gyerekeinkkel az erdőt-mezőt, akkor bennünket is ilyen boldog tapasztalatok kötnének össze a gyermekeinkkel…

Persze az tud némi izgalommal járni, amikor a családi túra alkalmával a gyerek boldogan nekiesik egy galagonya- vagy sombokornak, amit a szülők nem ismernek. Csípőből jön a válasz: „nyugi, anya, Ica néni megtanított rá, az ott vadmálna, kóstold meg!”. Törőné mindenesetre rengeteget kirándult a saját fiaival is, elszakíthatatlan szálak kötik őket a természethez, egymáshoz és az édesanyjukhoz is.

A Föld nevű luxusszálló tehát mentális szempontból is nélkülözhetetlen közegünk, a receptre felírt természet pedig egyáltalán nem utópia:

a skóciai Shetland-szigeteken az egészségbiztosító olyan kiegészítő kúrákat támogat, mint a madárles vagy az ajánlott túraútvonalakon történő heti többszöri kirándulás, Japánban pedig az 1980-as évek óta megelőzési céllal használják a tudatos jelenléttel egybekötött erdei sétákat.

S hogy miért velünk született igény a természet iránti vágyódásunk? A tudomány szerint evolúciós kötődésről van szó, vagyis hogy „az ember nemcsak testi, de lelki, pszichés értelemben is természeti lény, súlyos következményekkel jár, ha kiszakad a rendszerből”. Evolúciós környezetünkként kötődünk a bioszférához, ehhez adaptálódott a fiziológiánk, a hormon- és idegrendszerünk.

A kutatási eredmények sokak vesszőparipájára kovácsolnak patkót, akik szerint a Balatonra nem kell csörgősipkát húzni, nem áll jól neki. Elég, ha az ember önfeledten ringatózik a tóban, a környező rétek tücsökciripelésében vagy belegázol az erdő fái között tova szaladó patak hideg vízében.

A csendes mélázásban pedig egyszer csak összeáll a Tüskevár színes-szagos, széles vászna: „a Balaton tükre rózsaszínű lángot vetett, mert messze, valahol Kenese mögött ekkor bukkant fel a nap. A nagy víz felett megmozdult az lenyúlt köd derengő lepedője, egy varjú károgott valahol, s a világosság érintésére fehér sirályok szálltak fel a tündöklés tenyeréről”.

Mihók Barbara, PHD: Ökológusként és mentálhigiénés szakemberként meggyőződése, hogy az emberi jóllét és a természeti értékek védelme egyazon érem két oldala, egyik sem képzelhető el a másik nélkül. A Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG), az SZTE GTK és az Ökológiai Kutatóközpont munkatársaként fenntarthatósággal és környezeti igazságossággal foglalkozó kutatásokat folytat. A kutatás mellett mentálhigiénés segítőként is dolgozik. Abban hisz, hogy az összekapcsoltságunk révén erősödünk, legyen szó emberi vagy nem-emberi létezőkkel való kapcsolatainkról.

Törőné Horváth Ilona: 1997 nyarán Füreden kezdett túratáborokat szervezni, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a nyári forróságban, egy nyugati fekvésű teremben foglalkozzon a gyerekekkel reggel nyolctól délután négyig. A kínzás helyett inkább kivitte őket a levegőre – még ha az meleg is volt -, de inkább az erdei levegőt választotta egy szoba levegőtlensége helyett. Gyerekkora óta ő maga is túrázott, tehát nem kellett sokat gondolkodni a megoldáson. A túratáborra a gyerekek azonnal vevők voltak, így indult a Tekergők túracsoport, ami ma már huszonhét éves hagyomány.

Aczél Gergely: A természet már gyermekkora óra vonzotta, járta a kis faluja határát. 2002-ben kezdett gyerekekkel táborozni, túrázni, később erdei iskolai programvezetőként gyűjtött tapasztalatokat a Vértesben. Saját környezetnevelői programot dolgozott ki, ezzel járja az óvodákat, iskolákat, hogy közelebb vigye a természethez a gyerekeket, akik még őszinték és nyitottak rá. Még nem csontosodtak be, mint a felnőttek. Minden foglalkozás alkalmával egy szeretet-közösség jön létre, mindenki jól érzi magát, miközben tanulnak és sokat mókáznak. Gergő szerint ennél több nem kell.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jelentős változás a boltokban: nem minden tejföl lesz tejföl a jövőben
A kormány megelégelte a trükközést, és rendet tesz a tejtermékek piacán. Hamarosan alaposan meg kell néznünk, mit teszünk a kosarunkba.


Az Agrárminisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátotta a Magyar Élelmiszerkönyv tejfölre vonatkozó előírásának módosítását – írta a Portfolio. A javaslat értelmében

a jövőben csak azokat a termékeket lehet „tejfölnek” nevezni, amelyek megfelelő számú tejsavbaktériumot tartalmazó élőflórával rendelkeznek. Az utóhőkezelésen átesett termékek nem viselhetik többé ezt a megnevezést, azokat „utóhőkezelt savanyú tejszínkészítmény” néven kell majd forgalmazni.

A tervezet 15 napig véleményezhető, a gyártók és forgalmazók pedig a rendelet hatálybalépése után egyéves türelmi időt kapnának az átállásra.

A javaslatcsomag az élelmiszer-adalékanyagok jelölését és alkalmazását is pontosítja a tejtermékeknél, a fogyasztók egyértelműbb tájékoztatása érdekében. A várható piaci hatások közé tartozik, hogy a hőkezelt termékeket gyártó márkáknak le kell cserélniük a címkéiket, termékmegnevezéseiket és marketinganyagaikat. Bár ez rövid távon átállási költségekkel jár, középtávon a vásárlók számára átláthatóbb lesz a kínálat, és egyértelműbben megkülönböztethetők lesznek a valódi tejfölök a tejföl-alternatíváktól.

A mostani szigorítás illeszkedik a kormány 2025-ös élelmiszer-szabályozási törekvéseibe.

Márciusban a minisztérium már módosította a tejtermékekről szóló előírásokat, szigorítva többek között a „kecskesajt” és a „félzsíros tej” megnevezését, valamint egységesítve a laktózmentes jelölést.

Októberben külön rendelet született a trappista sajtról, amely részletesen meghatározta annak összetevőit, érzékszervi tulajdonságait, és korlátozta a hasáb alakú tömbök forgalmazását. A trappista szabályozását a szakmai szervezetek, köztük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Tej Terméktanács is üdvözölték.

A tejtermékekre vonatkozó kormányzati tervezetek az Európai Unió előzetes bejelentési eljárásán mennek keresztül a véglegesítés előtt. A kormányzat a mostani javaslatot is a fogyasztóvédelemmel, a minőségi és hagyományos termékek védelmével, valamint a megtévesztés csökkentésével indokolja. Az iparági szereplők részéről felmerülhetnek kritikus szempontok, mint az átállás költségei vagy a névváltás miatt „lefokozott” termékek versenyképességének romlása. Konkrét állásfoglalások a gyártóktól és kereskedőktől a most futó véleményezési időszakban várhatók.

A következő hetekben dől el a társadalmi egyeztetés eredménye, és ezt követően jelenhet meg a végleges rendelet, amely a hatálybalépés pontos dátumát és az átmeneti időszak hosszát is tartalmazni fogja. A szabályozás olyan gazdasági környezetben érkezik, amikor a tejtermékek világpiaci ára jelentősen ingadozik, a tejföl hazai ára pedig 2025 több hónapjában is csökkent. A kategóriaszabályok szigorítása ilyen helyzetben a minőségi alapú piaci szegmentációt erősítheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A boszorkányság egyszerre tudomány és művészet” – interjú Saddie LaMorttal, aki harminc éve foglalkozik okkultizmussal
A magyar előadó-zenész szerint manapság inkább naivitást társítanak a boszorkányokhoz, mintsem gonoszságot. Saddie mesélt nekünk közérthető módon a wicca nevű misztériumvallásról és a szabadkőművességről, hogy eloszlasson néhány tévhitet.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. november 01.



Saddie LaMort saját bevallása szerint szabadkőműves, az Ordo Templi Orientis, és a gardneriánus Wicca avatottja, valamint az egyetlen magyar nyelvű, Aleister Crowley okkultista mágus életét és munkásságát feldolgozó könyv egyik szerzője. Előadásait Rómától Hamburgig, az ELTE BTK könyvtárától a prágai Károly Egyetemig szeretettel fogadták.

– Nemrég a viktoriánus kor okkult reneszánszáról tartottál előadást Budapesten, de Európa-szerte sokfelé voltál már vendégelőadó – nem alaptalanul, hiszen bő három évtizede foglalkozol okkultizmussal. A köznyelvben szokás egyenlőségjelet tenni a boszorkányság és az okkultizmus közé, mennyire helytálló ez az összemosás?

– Az „okkult” azt jelenti, rejtett, titkos. A boszorkányság innen nézve valóban az okkultizmus egy fajtája, hiszen titkos tanokat, rejtett tudást kapunk meg és adunk át. Többfajta boszorkányság létezik, a titkos dolgok tanulása ezek mindegyikére jellemző motívum. Azonban az okkultizmust, mint kifejezést, elsősorban a középkori varázskönyvek hagyományaira szokták használni, ezek viszont nem minden boszorkányságnak részei. Annak, amit én képviselek, igen.

– Te magad az úgynevezett wicca vallást gyakorlod, amely egy természeti pogány ősvallás. Melyek eme vallás főbb alapkövei, azaz hogyan mutatnád be a wicca irányzatot egy laikus számára néhány mondatban?

– Ezt a vallást egy Gerald B. Gardner nevű angol író dolgozta ki. Nagyon érdekelte a történelem, a néprajz, a népi mágia. Több különböző olvasmányélmény hatására hozta létre a világ első, bizonyíthatóan vallás jellegű boszorkányságát. Eredetileg a vallásunk neve boszorkányság, a követőket boszorkánynak hívjuk, a követők összessége a Wicca, s ezt a szót úgy használjuk, ahogy a „Testvériség” kifejezést (a Wicca ugyanis egy mágikus család). Egy istenpárt tisztelünk: a Holdistennőt, és az Agancsos Istent. Rítusaink a természet ritmusát követik – az aratásokat, a nap-éj egyenlőségeket, a napfordulókat, illetve a teliholdakat. Vallásunk része a mágia, mellyel segíteni igyekszünk az arra rászorulóknak, és a természetnek.

– Sokan kizárólag ártó, gonosz tevékenységeket társítanak a boszorkánysághoz – hogyan szoktad ezeket a prekoncepciókat felülírni?

– Számomra is meglepő, de viszonylag kevés olyan emberrel találkoztam az elmúlt harminc évben, aki így gondolt volna a boszorkányokra. Általában inkább túlzott jóságot, naivitást feltételeznek rólunk. Van egy mondat, ami rendszeresen megjelenik velünk kapcsolatban, és ezt gyakran még a magukat wiccának valló emberek is hajlamosak félreérteni. Ezt úgy hívjuk, hogy Intelem, s így szól: „Ha azzal nem ártasz, azt tégy, amit akarsz.” Sokan hiszik, ez azt jelenti, ne árts. Ha azonban a mondatot értő módon olvassuk, rájövünk, csak annyiról szól, tudatosan végezzük dolgainkat, folyamatosan gondolva arra, vajon árt-e valakinek. Szóval sokkal inkább azt a prekoncepciót kell felülírnunk, hogy nem lesz következménye, ha valaki minket, vagy szeretteinket bántja.

– Szükséges a boszorkányság gyakorlásához az ezoterikus és spirituális érdeklődésen túl felül valamiféle speciális, például természetfeletti képesség?

– A boszorkányság egyszerre tudomány és művészet. Bárki el tud sajátítani eleget ahhoz, hogy megkönnyítse saját és környezete életét. Vannak, akiknek tehetségük is van, ők megfelelő szorgalommal sokkal többet tudnak elérni. Azonban szívesebben tanítok valakit, aki nem annyira tehetséges, de szorgalmas, mint egy lusta tehetséget – a kitartás, a szorgalom mindig többet ér a tehetségnél.

– Azt a tényt is megosztottad a közönségeddel, hogy szabadkőműves beavatott vagy, illetve hogy máig vannak Magyarországon ilyen beavatások. Mit jelent pontosan az avatás, illetve milyen hatása vagy jelentősége van manapság a szabadkőműves páholynak?

– A szabadkőművesség az első olyan rendszer volt, amely a mai napig létezik, és szimbólumokon, misztériumokon keresztül adja át tanításait. Minden modern misztérium-irányzat vagy innen vett át elemeket, vagy az alapítók avatottak voltak, és a létező fokozatokat gondolták tovább. Aki komolyan foglalkozik a mágia hiteles rendszereivel, nem tudja megkerülni.

Az avatásokat sok szempontból lehet vizsgálni. A legfelszínesebb szinten egy olyan rituális színház, amely élettanácsokkal látja el az avatottat, és olyan szimbólumokat ad neki, amelyek segítenek jobb emberré válni. Ha egy kicsit mélyebben vizsgáljuk, mitologikus, vagy vallási jellegű jeleneteket dolgoznak fel ezek az avatások, és ezen keresztül az avatott közelebb kerül az isteni mivolthoz. Olyan természetes folyamatokat dolgoznak fel, mint a születés, a termékenység, illetve a halál, amelyek az emberiség egészének közös tapasztalata – olyan módon, amely megmutatja a világ isteni jellegét. Már az ókori misztériumvallások avatottjai is abban értettek egyet, hogy egy avatott halálélménye gyökeresen más lesz, mint egy avatatlané.

A szabadkőművesség célja jó emberekből jobb embereket faragni. Olyan emberek találkozhatnak a páholyban, akik amúgy soha nem ismerték volna meg egymást, ezáltal a beszélgetések és előadások során a sajátunktól akár radikálisan különböző véleményeket is megismerhetünk olyan környezetben, ahol mindenki a legjobbat feltételezi a másikról, és jóindulattal áll hozzá. Ennek eredménye egy olyan szellemi közösség, amely minden tagját gazdagabbá teszi. Két téma van, amiről nem beszélünk: a politika és a vallás, mindkettő mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva.

– Akit ezek a témák bővebben érdekelnek, legközelebb milyen időpontokban és helyszíneken lehet téged meghallgatni?

– November 2-án az Európai Élő Folklór Egyesület rendezésében a Dürer Kertben lesz egy Boszorkányfesztivál, ahol a druidizmusról, a gardneriánus wiccáról, a teozófiáról és a szabadkőművességről is lesz előadás, majd kerekasztal-beszélgetés keretein belül közös értékeinkről fogunk eszmét cserélni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos égési sérülést okozhat a mikróban melegített víz, pedig látszólag nem is forr
A csendes, buborékmentes víz egy alattomos csapda. Valójában brutálisan forróbb a forráspontnál, és a legkisebb mozdulatra is robban.


Aki mikróban melegít vizet egy sima falú bögrében, könnyen pórul járhat egy látszólag ártalmatlan jelenség, a szuperhevülés miatt. Ilyenkor a víz hőmérséklete akár 20 Celsius-fokkal is meghaladhatja a forráspontot anélkül, hogy egyetlen buborék is megjelenne benne. A legkisebb zavaró hatásra – például a bögre megmozdítására, vagy egy teafilter, kanál cukor hozzáadására – a folyadékban felgyülemlett energia

robbanásszerűen szabadul fel, ami forró gőz és víz kifröccsenésével jár, súlyos égési sérüléseket okozva.

Szerencsére a kockázat egyszerű lépésekkel csökkenthető. Érdemes a vizet rövidebb szakaszokban melegíteni, közben megkeverni, vagy eleve egy fakanalat, pálcikát helyezni a bögrébe. A kávéport vagy cukrot is célszerű még a melegítés előtt a vízhez adni, mert ezek a szemcsék nukleációs pontokként szolgálnak, ahol a buborékok biztonságosan kialakulhatnak. A teljesen sima falú edények helyett érdemesebb olyat használni, aminek a felülete picit érdesebb, és a mikróból kivett forró folyadékot mindig óvatosan kell kezelni.

A jelenség hátterét a Live Science tudományos portál járta körül. A probléma gyökere a mikrohullámú sütők működési elvében rejlik. Míg a tűzhelyen az edény alulról melegszik, és a forró pontokon megindul a buborékképződés, addig a mikró az egész víztömeget egyszerre, egyenletesen hevíti. Így hiányoznak azok a lokális túlhevült részek, ahol a forrás elindulhatna.

A sima falú üveg- vagy kerámiabögrék pedig tovább rontanak a helyzeten, mert felületükön nincsenek olyan mikroszkopikus egyenetlenségek, ahol a gőzbuborékok meg tudnának kapaszkodni.

„A forráspont azt jelenti, hogy ezen a hőmérsékleten felül a molekulák inkább gáz fázisban ‘érzik magukat otthon’ mint folyadékban” – magyarázta Jonathan Boreyko, a Virginia Tech áramlástani kutatója. „De ahhoz, hogy a forrás ténylegesen meg is történjen, buborékot kell létrehozni – ez pedig energiába kerül.” A mikróban a buborékképződéshez szükséges aktiválási energia hiányzik. „Az elektromágneses hullámok áthatolnak a folyadékon, és az egész térfogatban gerjesztik a vízmolekulákat, vagyis a víz nagyon gyorsan és egyenletesen melegszik fel, míg a tűzhelyen az edény alja a legforróbb” – tette hozzá a szakértő.

Mirko Gallo, a római Sapienza Egyetem kutatója szerint a hagyományos forralásnál több tényező is segíti a buborékok kialakulását. „Az oldott gázok, a szennyeződések a vízben, illetve az edény felülete mind csökkenthetik a buborékképződés energia-gátját.”

Ezért indul a forrás szinte mindig az edény falán vagy peremén, ahol az egyenetlenségek megkönnyítik a dolgot.

„Ha egy élen alakul ki a buborék, az csak félgömb, tehát kisebb a felülete, és kevesebb energiát igényel. Ezért jelennek meg az első buborékok mindig az edény peremén vagy falán.”

A szuperhevülés jelensége nem csak a vízre korlátozódik, elvileg bármilyen folyadékkal előfordulhat. Boreyko szerint „a víz felületi feszültsége a legtöbb folyadékhoz képest nagyon magas, de alapvetően minél nagyobb a felületi feszültség, annál drámaibb a hatás.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk