4 jó tanács friss anyukáknak
Először is leszögezném, hogy eszem ágában sincs gyereknevelési tanácsokat osztogatni. Hogy miért? Mert azt látom magam körül, hogy mindenki máshogy csinálja és ez így van rendjén. Van azonban néhány dolog, amit nagyon fontosnak tartok így két év távlatából nézve, és amiket anno nem mondott nekem senki. Vagy épp nem hallottam meg a nagy várakozás közepette.
1. Hallgass az ösztöneidre!
Amíg Dávidot vártam, elolvastam néhány gyereknevelési könyvet. Jól esett, mert ráhangolt a témára, de valójában teljesen felesleges volt, mert semmit nem alkalmaztam belőle. Sőt, már egy sorra sem emlékszem. Onnantól kezdve, hogy Dávid megszületett csak az ösztöneimre hallgattam, valamint anyukám, a védőnő és a gyerekorvos tanácsaira. Úgyhogy azt javaslom minden friss anyukának, hogy ne görcsöljetek rá, a fórumokon való kérdezősködés helyett figyeljétek a babátokat, hangolódjatok rá és máris tudni fogjátok, hogy épp éhes-e vagy álmos, fáj-e a hasa vagy csak jön a foga. Kezdetben próbáltam időrendhez ragaszkodva szoptatni, aztán úgy voltam vele, hogy hagyom a francba az óranézegetést és csak a babám igénye lesz mérvadó. Nem méricskéltem már a grammokat, hanem egyszerűen hallgattam az ösztöneimre és el mertem hinni, hogy minden rendben van vele.
Fotó: Bitay Andi
2. Vedd fel, öleld, hordozd gyakran a babádat!
Bevallom, kicsit mindig elszomorodok, amikor valakitől azt hallom, hogy a síró babát nem veszi fel, nem ringatja, nem hordozza a lakásban, mert akkor nagyon hozzászokik a gyerek és majd nem lehet letenni… A legtermészetesebb dolog, hogy egy kisbabának folyamatosan az anyja közelében van a helye, ölelésre és biztonságra vágyik. Szerintem nincs olyan, hogy egy baba ok nélkül sírna, nem lehet azt mondani, hogy majd felveszem, ha tényleg szüksége lesz rá… Mi mindig azonnal reagáltunk arra, ha Dávid sírni kezdett, hiszen így tud kommunikálni velünk és ezáltal bízik meg bennünk és a környezetben. Ha nem így tettünk volna, akkor megrendülhet ez a bizalom. Válaszkészek voltunk, mindig tudta, hogy nincs magára hagyva és hamar megtanulta megérteti magát. És hogy egy csüngő gyerek lett-e belőle? Nem.
3. Ne ess kétségbe, ha nem érkezik meg azonnal az anyai érzés!
Amikor Dávid megszületett, nem éreztem magam azonnal anyának. És ez szerintem így természetes. Hullámokban tört rám az érzés, többször és folyamatosan mélyült el a kapcsolatunk. A kórházban töltött második éjszakán ért az első olyan érzés, amikor rádöbbentem, hogy ő az én babám és felelősséggel tartozom érte. Bevittem éjszakára a csecsemőshöz, de nem tudtam elaludni, úgyhogy pár óra múlva kimentem érte. Egy hátsó szobában feküdt, ahol égtek a lámpák, a csecsemős tévét nézett, mellette pedig csöpögött a csap és zúgott a bojler. Hirtelen iszonyatosan felháborodtam a körülményeken, azonnal elhoztam onnan, utána pedig nem győztem tőle bocsánatot kérni, amiért hagytam, hogy ez így legyen. Soha többet nem adtam oda a kórházban (csak, amikor mosdóba mentem).
Fotó: Bitay Andi
4. Szervezz külön programokat is magadnak!
Anya vagy, nem mártír. Érdemes előre felkészülni arra, hogy rosszul fogod érezni magad attól, hogy kiszakadtál az addigi életedből, a napjaid nem szólnak másról csak a pelenkázásról és a szoptatásról, rosszat tesz a bezártság és sokan kifejezetten magányossá válnak. Keveset fogsz aludni az elkövetkező hónapokban, viszont a nap 24 órájában (igen, szerintem még alvás közben is) figyelned kell a babára. Kezdetben megterhelő lehet a sok új feladat, később pedig a folyamatosan óvás, aggódás, rohangálás. A sok tennivaló között hajlamos arra mindenki, hogy saját maga kerüljön az utolsó helyre, ennek viszont hosszú távon komoly buktatói lehetnek.
Sajnos rengeteg olyan anyával találkoztam már (élőben vagy az interneten), akik mindent megtesznek a gyerekükért, magukat az utolsó helyre sorolják, depresszióval küzdenek és ennek következményeként folyton mérgesek a gyerekekre és apára, nem utolsó sorban pedig saját magukra. Merj segítséget kérni! Azért nem fog senki vállon veregetni, mert beleőrültél a hétköznapokba és a gyerekeid egy boldog anya helyett egy ideges nő mellett nőnek fel. Olykor muszáj egyedül kimozdulni, ami nem azt jelenti, hogy elmész a sarki boltba meg vissza. Járj társaságba, sportolj vagy élj a hobbidnak is!
Fotó: Pixabay
A Gyereknevelés dán módra című könyvben olvastam, hogy Dániában a védőnő megadja a friss anyáknak a környéken élő hasonló anyák elérhetőségét, akik ezután összejárnak, kis csoportot hoznak létre, megbeszélik egymással az őket foglalkoztató kérdéseket és odafigyelnek arra, aki elkezd kimaradni. Ezek a csoportok alapvető támogatást jelentenek ebben az időszakban. Nem tudom, hogy valóban így van-e ott, mindenesetre jól hangzik.
A blogomhoz kapcsolódó zárt Facebook csoportban is feltettem azt a kérdést, hogy ki milyen tanácsot kapott kezdő anyaként, ami valóban hasznos volt. Örömmel nyugtáztam, hogy alapvetően ugyanazt, mint amiket én is felsoroltam, de olvastam néhány olyan gondolatot is, amit fontosnak tartok megosztani:
Szeresd a babát és akkor mindent helyesen fogsz csinálni!
Élvezz ki minden pillanatot vele, mert a jó is és a rossz is elmúlik.
Olyan megoldásokat kell találni, ami mindhármótoknak jó (apa, anya, gyerek).
A baba a sírással nem a te dolgodat nehezíti meg, hanem neki van nehéz dolga.
Van, ami kimaradt? Ha van egy jó tanácsotok, ne fogjátok vissza magatokat, írjátok meg kommentben!
