SZEMPONT
A Rovatból

„Én még nyaralni se szeretek elmenni innen” – a Havanna lakótelepről egy apró, vendvidéki községbe költöztek, és nem bánták meg

Nikol és Tomi Kétvölgyön találták meg új otthonukat, ahol ma már egy különleges vendégházat üzemeltetnek. Vendégeiknek kovászos kenyeret, péksüteményeket, lekvárokat, szörpöket készítenek. De a finomságokból sok környékbeli család asztalára is kerül.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2024. december 25.



Kétvölgyön járunk, egy alig 100 fős településen Vas megyében. Még nincs reggel 8 óra, vacogva ülök be az autóba, hogy a pár percnyire lévő Völgylak Vendégházhoz induljak. Szürke, álmos reggel a mai. Az erdők közötti kis úton kacskaringózva hamar odaérek Virág Nikolettához és férjéhez, Tamáshoz. Tomi éppen a reggelivel indul útnak, egy másik vendégházba is ők szállítják az ételt. Kedvesen fogad, mosolyogva mutat a házuk ajtaja felé, hogy menjek csak be, a felesége már vár engem. Az udvar minden szeglete, minden tárgya mesélni tudna. Bekopogok a nagy zöld ajtón, Nikol már nyitja is.

Meleg, csendes otthon ez, hatalmas kályhával a konyhában. A szürkeséget és a vacogást az ember ide már nem tudja magával hozni. Nikol rögtön leültet a konyhaasztalhoz, letesz elém egy nagy tálca melegszendvicset és egy pohár teát.

„Itt bizony enni kell! Nincs olyan, hogy nálunk valaki nem eszik!” - mondja mosolyogva, majd elmeséli, hogy a kenyér bizony hajnalban jött ki a kemencéből, a feltét pedig saját készítésű krém, sőt, a teához valót is ő maga állította össze.

Nikol és Tomi nem mindig élt itt a vendvidéki községben. 2012-ig Budapesten laktak, egy kocsmát vezettek a Havanna-lakótelepen. Aztán be kellett zárniuk a helyet, és úgy döntöttek, új életet kezdenek valahol vidéken.

„36 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Tomival. Miután megszülettek a gyerekek, sokat jártunk raliversenyekre. Ezeket többnyire vidéken, erdei utakon rendezték. Imádtuk ezt a közeget, így az évek során kialakult bennünk, hogy egyszer majd szeretnénk vidékre költözni. Aztán 2012-ben, amikor bezártuk és eladtuk az üzlethelyiségünket. Útnak indultunk az Őrségbe, hogy körbenézzünk a kis falvakban” - meséli Nikol.

Először nem a Vendvidéket célozták meg. Több települést is bejártak, de nem találták meg az igazi otthonukat. Aztán az ingatlanosuk egyszer csak szólt nekik, hogy az egyik ismerőse eladná a kétvölgyi házát. Nikolék megnézték és beleszerettek.

„Őszintén szólva nem volt konkrét célunk, nem tudtuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Úgy gondoltuk, hogy közel van Ausztria, Szlovénia is, majd csak találunk valami munkát. Én már Budapesten is sütöttem kenyereket magunknak, illetve készítettem kis mennyiségben lekvárokat, szörpöket. Itt nekiláttam nagyobb tételben készíteni, vásárokba jártam” - mondja Nikol.

Az első két évük azzal telt, hogy szépítgették a házat. Az egyik, telken lévő kis házat is felújították. Vendégháznak szánták, leginkább a gyerekeiknek, akik ekkor már felnőttek voltak, így nem tartottak velük. Nikolék úgy gondolták, hogy amikor meglátogatják őket, lesz egy saját kis kuckójuk.

„Ez persze nem így lett, mert szívesebben voltak velünk itt a házban. Aztán úgy gondoltuk, hogy akkor megpróbáljuk kiadni a vendégházat. Egy futás során bevillant a név: Völgylak. Ezek lettünk mi.

Szerencsére az első évtől kezdve nagyon sok vendégünk van, ma pedig már szinte mindannyian visszajárnak. Nagyon szeretik ezt a fajta vendéglátást, amit mi nyújtunk. Hiszen ide egy családias légkörbe érkeznek a vendégek, olyan, mintha egy vidéki rokonhoz jönnének: mi főzünk nekik, a mi konyhánkban, a mi asztalunknál esznek, és ezt imádják” - meséli.

Budapestről az Őrségbe költözni nem kis váltás. A nagyváros zaja, a rohanás, a rengeteg ember hirtelen mind eltűnik. Marad a csend és a nyugalom. Olyan, mintha teljesen belassulna az idő. Itt máshogy mennek a dolgok, és ezt bizony meg kell szokni.

„Már a költözésnek is voltak érdekes pillanatai. Egy nagy teherautóval jöttünk, elkezdtünk lepakolni, mire egyszer csak megláttuk, hogy jön egy fickó, lekap egy dobozt az autóról és elindul be a házba. Megszeppenve néztük, mire ő csak annyit mondott: »Sziasztok, Gabi vagyok és segítek!« Soha nem láttuk, nem ismertük korábban. De ez a férfi jött, és segített nekünk. Ez az élmény, úgy gondolom, meg is határozta a mostani életünket” - meséli Nikol, aki hozzáteszi: nagyon szeretik a helyi embereket, ugyanakkor úgy gondolja, hogy egy kicsit mégis remeteéletet élnek.

„Imádjuk a vendéglátást, szeretjük, ha jönnek hozzánk a vendégek, de olyan jó így kettecskén eléldegélni. A legjobb, amikor csendben építgetsz, alkotsz, faragsz, olvasol, kirándulsz” - fogalmaz.

Közben nyílik a bejárati ajtó, Tomi is hazaért már, sőt, éppen a következő adag kenyeret készül bevetni a kemencébe. Csatlakozom hozzá. Gyakorlott mozdulatokkal borítja ki a kenyereket a szakajtóból, bevágja a tetejüket, majd egyenesen a kemencébe tolja. Ötven perc alatt sülnek meg a kovászos cipók. Tomi ezalatt csillogó szemekkel, elképesztő rajongással és szakértelemmel mesél nekem a kenyérkészítés titkairól. Nem tanulta ezt sehol, nem is csinálta korábban. Amióta ideköltöztek, kikísérletezte, hogyan lehet számukra a legjobb, legfinomabb kenyeret elkészíteni. És nem csak azt, készül ebben a kemencében sok más finomság is, szeretnek kísérletezni.

„Úgy érzem, megtaláltuk az otthonunkat. Én még nyaralni se szeretek elmenni innen. Nikol sokfelé jár a világban a gyerekekkel, szeret utazni. Korábban én is szerettem, de itt megvan mindenünk, ezt a közeget nem igazán tudja felülmúlni semmi sem” - fogalmaz Tomi, aki azt mondja, Budapestet is szerette, de úgy gondolja, hogy az elmúlt években nagyot változott a világ.

„Volt egy kocsmánk a Havanna-lakótelepen. Imádtuk. Évekig ugyanazok az emberek jártak hozzánk, rengeteg történetet hallottunk, sokféle emberi sorssal találkoztunk. Aztán folyamatosan romlani kezdett a közhangulat, egyre több lett a balhé, és nem csak kocsmai verekedések voltak. Előkerültek a kések, a viperák, aztán megjelent a drog is. Nem volt már ugyanaz a közeg. A 2010-es évek elején, amikor betiltották a játékgépeket, bezártunk. A legjobb döntés volt, hogy idejöttünk” - mondja.

Hamarosan a kenyér is megsült, kiveszi őket, lefújja a tetejüket vízzel, és már lehet is csomagolni. A friss kenyereket hamarosan ki is szállítják. A környező településeken ugyanis rengeteg család asztalára kerül az ő kenyerükből. Na meg persze a Nikol által készített finomságokból.

A házaspár pont ilyen életre vágyott, mint amit most élnek. Rendszeresen sütnek az embereknek a falunapokon is, a környéken sok helyre hívják őket, nemrég már workshopot is tartottak, amin a kovászos kenyér készítésének csínját-bínját tanították meg az érdeklődőknek. Nikol még egy gyermeknek szóló verses köteten is dolgozik, és nagy álma egy receptkönyv is. Azt mondják, gazdagok ugyan nem lesznek, de megélnek a vendégházból és az általuk készített termékek eladásából. A nyugalmat, a csendet és ezt a szerető közeget viszont már nem cserélnék el semmiért sem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: