Az új cirkusz nagyon szexi – a Recirquel Münchenben
Jelenleg az egész világunkat a karácsonyi hangulat járja át. Itt Budapesten, a Bazilika előtti tér varázsol el minket, és néha az ember kíváncsiságból körbejárná egész Európát, hogy megtudja, máshol hogyan jönnek hangulatba az emberek.
Hát kérem, nem is kell olyan messze menni ahhoz, hogy csodát lássunk. Mi például a Keletiben pattantunk fel a vonatra az egyik reggel, és az ebédünket már Münchenben fogyasztottuk el, a Tollwood Festival előkészületeit bámulva.
Ez a fesztivál pedig több szempontból is izgalmas és gondolatébresztő élmény volt. Hiszen a Tollwood divatosan szólva egy téli "ökofesztivál". Így hozza az adventi hangulatot a vásárral, forralt borral és lángossal (igen, a németeknél is megy a lángosunk!), de mellette sokszínű, nemzetközi, és átjárja a környezet és klímavédelemről való értekezés programok és kiállítók tekintetében is.
Ha csak a gasztronómiát nézzük, itt nincs egyszer használatos pohár vagy evőeszköz, de például van annál több egészséges, bio, vegán vagy vegetáriánus étel.
És a vásári forgatagban sem használhatatlan játékok sorakoznak egymás után, hanem igazi kézműves csodák.
És természetesen a fellépők is gondosan és tudatosan vannak kiválasztva a bolygóvédő tematika mentén.
Így történhetett meg az, hogy egy magyar csapat, a Recirquel Újcirkusz Társulat kapott meghívást, hogy november 26. és december 31. között összesen 33 alkalommal játssza el a Párizs Éjjel című produkciójukat.
A Vági Bence által rendezett, ’30-as évek francia varietévilágát megidéző előadás sokak számár ismerősen csenghet, hiszen 2014-ben debütált, de idén nyáron egy ráncfelvarráson esett át, és a müncheni közönség elé már ebben az új formájában kerül.
Először a próbán pillanthattunk meg részleteket az előadásból, és már akkor szépen körvonalazódott, mire utal az "újcirkusz" jelző a társulat nevében.
Itt van a cirkuszi sátor, és vannak itt artisták meg légtornászok... De hol van a porondmester? Hol van a bohóc? Hol vannak az állatok? Amikor az én generációm a cirkusz szót kiejti a száján, sok olyan klasszikus elem ugrik be, amit nehéz lesz kitörölni vagy felülírni. És persze minden elemet nem is kell, de az igények tagadhatatlanul változnak.
Sokan nem feltétlenül szeretnének zebrákat és elefántokat látni a porondon, de a humorra, a lenyűgöző látványvilágra és az izgalmas történetekre még mindig kíváncsiak vagyunk.
(Megjegyzem, állatos cirkuszt is lehet emberségesen kivitelezni, de ez egy másik téma...)
Kérdés, hogy ezt meg tudja-e adni nekünk az új cirkusz. Kérdés, hogy ébren tudja-e tartani a figyelmünket egy előadás, amiben nem jelennek meg egzotikus vadak, és ahol hiányzik megannyi klasszikus elem.
A kérdések megválaszolását a darab végére hagytam.
A bemutató napján már teljesen más hangulat uralkodott a tükrös sátorban. Hiszen a Párizs Éjjel előadásnak igazán egyedi körítést álmodtak meg a szervezők.
A nézők asztaloknál ülve, finom falatokat kóstolva, borozva élvezhetik a produkciót. És bár bennem felmerült, hogy mi van akkor, ha az ital elveszi a figyelmet a showról, azonnal meg is adtam magamnak a választ, ahogy az embereket figyeltem, miközben elfoglalták a helyüket:
Ezek németek! Illedelmesek és csendesen mulatnak ha kell. Nem lesz baj!
Már az első tíz percben elkezdett kattogni az agyam. Mert éreztem, hogy itt megvan minden ami kell, és semmi sem hiányzik a régi cirkuszból. Mi a titok?
