News here
hirdetés

FOCI EB

Az igazi karácsony, mentes karácsony

Az igazi karácsony mentes az ítélkezéstől, az elvárásoktól, a kényszerektől és a bűntudattól.

Link másolása

hirdetés

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Kezdjük a meztelen igazsággal! Mert amíg a karácsony és a szerelem igazi, addig az igazság meztelen. Ezt a posztot egy olvasóm kommentje ihlette. Bár jómagam is régóta forgatom már magamban ezeket a gondolatokat, és hát az úgy szokott lenni nálam, hogy egyszer csak kibuknak.

Előbb vagy utóbb. De most volt hozzá egy kis plusz adalék, egy kis plusz lökés, hogy mielőbb megérkezzek a témával.

De hogy értsd, pontosan miről van szó, ugorjunk csak vissza ahhoz a bizonyos kommenthez, amit az olvasóm az adventi naptárral kapcsolatos Facebook posztom alá írt. Hogy ő

hirdetés

igazából már kezdte rossz anyának érezni magát, hogy idén bolti kalendáriumot vett a gyerekének és ráadásul még csak nem is hazai alkotótól, kisvállalkozótól, hanem egy nagy cég termékét. Miközben a neten egymás után futott bele a kreatívabbnál is kreatívabb, saját kezűleg készített, de legalábbis a #vegyélhazait csoportból származó termékekkel feltöltött adventi naptárakba.

És én pont akkor írtam meg, hogy az eddigi élmény-kalendáriumozás helyett az idén csokit és apró tárgyi meglepetéseket vettem a gyerekeimnek. Mert annyi rossz és szomorúság történt velünk ebben az évben, hogy ezt láttam jónak. Ezt éreztem jónak. És nem tévedtem. A fiúk nap nap után örülnek a csokinak, gumicukornak, finomságnak, a lányom pedig az apró tárgyi meglepetéseknek. És most csak ez számít.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a korábbi években nem örültek az élmény-meglepetéseknek, de most egyszerűen más volt a helyzet. Máshonnan indultunk. Másra volt szükségük.

És én alkalmazkodtam ehhez.

Eddig az elterelő bevezető, de most nézzük a lényeget.

Szeretem a karácsonyt. Ezt már többször elmondtam. Itt is és máshol is. Itt éppen egy poszttal korábban. Szóval szeretem. De most ebben a furcsán megkavart évben e tényszerű kijelentés mellett felbukkant egy kérdés is. (Talán az idő múlása teszi, hogy mostanában amúgy is egy csomó dolog kérdőjeleződött meg bennem, rengeteg dologgal kapcsolatosan tettem fel magamnak kérdéseket, amelyekre aztán vagy volt válaszom vagy nem… Így aztán kicsit sem lepett meg, hogy e rövid mondat kapcsán is felmerültek bennem kérdőjelek.)

Miért szeretem a karácsonyt?

Tényleg miért? Hiszen nincs ennél zsúfoltabb időszaka az évnek. Tele van idegeskedéssel, kapkodással; teendőlisták tömkelegét cipelem folyamatosan magammal, állandó készenlétben vagyok, figyelek ide, figyelek oda, szervezkedem, az otthoni dolgokon kívül egyre-másra érkeznek a külsős feladatok is. Szóval, teljes az őrület. Tényleg.

Nicole Michalou fotója a Pexels oldaláról

És akkor felhangzik valahonnan a Csendes éj.

Csendes éj, szentséges éj… Csendes? Szentséges? Hát. Na. Csend?! No komment.

Szentség? Legfeljebb akkor, ha -elés is tartozik hozzá. Úgy-úgy. Szentségelés. Mert ráléptem, mert kiborult, mert elfogyott, mert leesett, mert szétdurrant, mert felrobbant, mert elégett, mert nyers maradt, mert…, mert…, mert…

És közben még mindig csak szól a Csendes éj. Béke, meghittség, szeretet, egymás felé fordulás, öröm. Ez a karácsony. Ez a karácsony lenyomata a lelkünkben. Amelyre vágyunk. Mert ezt tanultuk, ezt tanították, ezzel példálózik mindenki. Mindenhol. És amely – legalábbis nálunk – kicsit sem hasonlít a megélt valóságra. Bűntudat 1.0.

Mert hát, khmmm… nálunk a karácsony hangos. Nagyon hangos. Nem, még véletlenül sem tartalmaz csendet. Még nyomokban sem. Egy morzsát sem. És olykor inkább veszekedős. Néha egy-egy könnycsepp is kigördül valakinek a szeméből és nem feltétlenül a meghatottságtól. Pörög az ideg, kiakad a feszültségmérő. Igen, nálunk ilyen a karácsony. Miközben persze szeretnénk elérni a békét, a meghittséget, a szeretetet, az örömöt, az egymás felé fordulást. (És törekszünk is rá. Naná.)

Erőből. Erővel. Éveken át így volt. Megfeszültem. Belefeszültem. Megfeszültünk. Belefeszültünk.

Mert a karácsony a béke, a meghittség, a szeretet, az öröm, az egymás felé fordulás. Ha a fene fenét eszik, akkor is. Ha nem, akkor is.

Próbálkoztam. Mindennel. De hiába engedtem/engedtünk el idővel dolgokat, szerveztünk ki, szerveztünk át, hagytunk a fenébe. Hiába. Nem jött az ihlet. És rá kellett döbbenem, hogy nekünk igazából nem ezektől volt nem igazi a karácsony. Hanem az elvárásoktól, a kényszertől, a megfelelni vágyástól, a bűntudattól.

De miért?

Mert itt is, mint sok más helyen is, már megint nem a valóságot éltük. Nem az életszagú valóságot. Hanem egy elképzelt, idealizált képet kergettünk. Egy illúziót. Amelyet elfelejtettünk update-telni a kor előrehaladtával. Mert ragaszkodtunk a hagyományokhoz. Ami egyáltalán nem baj, sőt. De a jó hagyományok nem gúzsba kötnek, hanem keretet adnak. Amelyben aztán mindenki megtalálja a saját útját a hagyományhoz. Vagy nem.

És tudod, mikor sikerült nekem ezen fordítani? Amikor a gyereknevelésben eljutottam oda, hogy elég jónak lenni. És, hogy ami nekem jó, az másnak nem. Ami másnak jó, az nekem nem.

Ahogy a gyereknevelésben különböző utak vannak, úgy az ünneplésben is. Hogy itt is pont azoknak kell megfelelni, akiknek a gyereknevelésben. Magunknak. A sajátjainknak. Hogy nekünk jó legyen.

És ha nekünk bejglivel az igazi, akkor azzal. Ha másnak mézes puszedlivel, akkor neki azzal. Vagy ha a szomszédoknak azzal az igazi, hogy már december 2-án áll a fa, akkor nekik azzal.

És nem, ez egyáltalán nem a hagyományok felrúgását jelenti. Hanem pont ellenkezőleg. A hagyományok beillesztését az életünkbe. Hogy jó legyen. Pont jó legyen. Hogy elég legyen. Hogy pont elég legyen. Hogy az ünnep tényleg ünnep lehessen. Elfogadóan. Sokszínűen. Életszerűen.

Mentesen. Elvárásoktól, kényszertől, megfelelni vágyástól, bűntudattól mentesen.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevélre, vagy csatlakozz a Facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
FOCI EB
A Rovatból
hirdetés
Durva, rasszista kommentekben gyalázzák az Eb-döntőn büntetőt hibázó angol focistákat a szurkolók
Az angol válogatott, a brit miniszterelnök és az angol szövetség is mélyen elítélte ezeket a megnyilvánulásokat, a rendőrség sem hagyja annyiban.

Link másolása

hirdetés

Fájdalmas vereséget szenvedett vasárnap este az angol futballválogatott, miután elveszítette az Olaszország elleni büntetőpárbajt a foci Európa-bajnokságon. Az angol játékosok közül hárman is elhibázták a tizenegyest, így az Azzurri tagjai örülhettek a végső győzelemnek.

A mérkőzést követően a csalódott angol szurkolók a közösségi oldalakon fakadtak ki, sokan meglehetősen durva kommenteket írva szidták a csapatot. A legtöbb kritikát az a három fiatal focista kapta, akik nem rúgták be a büntetőjüket, vagyis a 19 éves Bukayo Saka, a 23 éves Marcus Rashford és a 21 éves Jadon Sancho.

A színesbőrű játékosokat olyan rasszista megjegyzésekkel illették, mint "a niggerek elcseszték nekünk" vagy "inkább egyetek banánt, niggerek", de majmoknak is nevezték őket, az utolsó rúgást elhibázó Sakának pedig azt üzenték, hogy menjen vissza Nigériába.

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) közleményben reagált ezekre a szurkolói megnyilvánulásokra. Mint írták, megdöbbentették őket az az online rasszizmus, amivel a játékosokat sújtották a közösségi médiában. Hangsúlyozták, hogy határozottan elítélik a diszkrimináció minden formáját, és azoknak, akik ilyen magatartást tanúsítanak, nincs helyük a szurkolók között. "Mindent megteszünk az érintett játékosok támogatásáért, a felelősök számára pedig a lehető legszigorúbb büntetéseket szorgalmazzuk" - jelentették ki.

A válogatott is közleményt adott ki, amelyben azt írták, hogy undorodnak attól, hogy egyes szurkolóik az interneten keresztül bántalmazzák azokat a játékosokat, akik mindent megtettek a címeres mezért a torna során.

Boris Johnson brit miniszterelnök sem ment el szó nélkül a rasszista kommentcunami mellett. Szerinte ezt a csapatot hősként kellene ünnepelni, nem pedig bántani a közösségi médiában.

hirdetés
"Szégyelljék magukat azok, akik felelősek ezért az online bántalmazásért"

- mondta.

Priti Patel belügyminiszter is mélyen elítélte az "aljas" rasszista megnyilvánulásokat. "Ennek nincs helye hazánkban" - jelentette ki, hozzátéve, hogy a rendőrségnek felelősségre kell vonni a felelősöket.

A Metropolitan Police már jelezte is, hogy kivizsgálják a történteket. "Ez a bántalmazás teljesen elfogadhatatlan, ezt nem lehet tolerálni" - jelezték.

Forrás: Daily Mail, Reuters


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
FOCI EB
„Nem vagytok angol szurkolók, nem kelletek” - ezt üzeni Harry Kane a csapattársait ért rasszista sértésekre
Az angol csapatkapitány határozottan állt ki fiatal játékostársai mellett, szerinte támogatást érdemelnének, nem gyalázkodást.

Link másolása

hirdetés

Korábban mi is hírt adtunk róla, hogy rasszista szóbeli támadások érték a labdarúgó-Európa-bajnokság három fiatal angol játékosát, akik a döntő büntetőpárbajában tizenegyeseket hibáztak.

Most Harry Kane, az angol válogatott csapatkapitánya üzent a gyalázkodóknak Twitteren. Mint írja:

Három legény, akik egész nyáron briliánsak voltak, bátran előléptek, és elvállalták a büntetőket, amikor a legnagyobb volt a tét. Amit érdemelnek, az a támogatás, nem pedig a hitvány rasszista mocskolódás, amit azóta kapnak. Ha valakit a közösségi médiában gyaláztok, nem vagytok Anglia szurkolói, és nincs szükségünk rátok.

Marcus Rashfordnak, Jadon Sanchónak és Bukayo Sakának egyaránt nagy teher nehezedett a vállára, amikor Gareth Southgate szövetségi kapitány őket jelölte ki a később sordöntőnek bizonyult tizenegyesek elvégzésére.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
FOCI EB
Kiderült, hogy miért nem ünnepelt a mindent eldöntő védés után az olasz kapus az Eb-döntőben
Gianluigi Donnarumma egyszerűen elszámolta magát.

Link másolása

hirdetés

Egyáltalán nem azért sétált egykedvűen a pálya széle felé a mindent eldöntő büntető kivédése után az olasz válogatott kapusa, mert annyira higgadt, írja a Metro. A torna legjobb játékosának választott Gianluigi Donnarumma elárulta, hogy ennél sokkal prózaibb oka volt viselkedésének.

A 22 éves kapus egész egyszerűen elszámolta magát, és még azt hitte, hogy hátravan egy olasz tizenegyes a párbajból. Akkor döbbent rá, hogy megnyerték az Európa-bajnokságot, amikor meghallotta az időközben az örömtől szabályosan felrobbanó olasz szurkolókat, és hallotta a felé rohanó lábak dobogását:

A torna alatt a Milanból a PSG-be igazoló kapus nem sokkal később arról is majdnem lemaradt, hogy az UEFA őt választotta az Eb legjobb játékosának. Az egymás mellett felsorakozó olaszok közül a sor végén elmélázó Donnarummának a mellette álló Bernardeschi szólt: rajta kívül már az egész világ tudja, hogy ő lett a torna legjobbja. A kapus ezután gyorsan felrohant a pódiumra a különdíjért.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
FOCI EB
Csatatér lett az olasz öltöző az Eb-döntő után, az angol játékosok bánatukban pizzát ettek
Az olasz edzői stáb egyik tagja hason csúszott egy sörrel fellocsolt asztallapon.

Link másolása

hirdetés

Óriási kuplerájt hagyott maga után a Wembley öltözőjében az Eb-győztes olasz válogatott, írja a The Sun. A féktelen ünneplés után távozó olaszok szanaszét dobált papucsokat, törölközőket, zoknikat és alsónadrágokat hagytak mindenhol, a földön és az asztalokon pedig pezsgős- és borosüvegek, valamint összegyűrt sörös dobozok gyülekeztek. A német Bild egyenesen "csatatérnek" nevezte az olaszok távozása után az öltözőt.

A vasárnapi döntő után már a pályán megkezdődött a buli, miután Olaszország a rendes játékidőt és a hosszabbítást követően végül büntetőkkel legyőzte Angliát. Az edzői stábból Daniele De Rossi egy sörrel fellocsolt asztallapon csúszkált:

A játékosok telefonjairól kiszivárgott többi videón is jól látszik, hogy Chielliniék egyáltalán nem fogták vissza magukat vasárnap este:

Eközben jóval szerényebb hangulatban telt az este hátralévő része a szomszéd öltözőben, ahol az angol válogatott tagjai némileg érthetetlen módon néhány pizzával próbáltak túllépni a kínos vereségen. Gareth Southgate csapatának szomorúságát jól leírja a katonás rendben egymásra tornyozott néhány pizzás doboz is:

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: