SPORT
A Rovatból

Ha továbbjutunk, az a baj, ha nem jutunk tovább, az a baj – kezelhető-e a nyomás, ami a magyar válogatottra nehezedik?

Politika, a focira költött milliárdok, túltolt esélylatolgatások – a nemzeti tizenegynek a pályán kívül is számos dologgal kell megküzdenie. Véleménycikk.


A magyar csapat szereplése az idei EB-n fanyar szájízt eredményezett: a továbbjutás kulcsa pedig nem nálunk és most már nem is az angoloknál, hanem Csehország és Georgia kezében van. Pontosabban, az ő vereségükben bízva számolhatunk továbbjutással. De mi történt eddig ezen az Európa-bajnokságon?

Focilázban égő ország, ide nekünk az oroszlánt is, talán az első olyan kontinenstorna, ahol a „fiaink” nem esélyek nélkül szállnak szembe más csapatokkal, és egy olyan csoport, ahol már-már az első hely gondolatával is erősen kacérkodni lehetett a sajtóban. 3 éve a németeket megizzasztottuk, egyszer nyertünk is ellenük, Svájcot valahogy majd megoldjuk, a skótok elleni győzelem szinte kötelező. A három évvel ezelőtti magyar válogatott Szoboszlai nélkül hozta össze az előző évtizedek talán legkedvesebb hőstetteit, noha a továbbjutás elmaradt. Így szinte borítékolható volt a magyar csapattal szembeni elvárás is: idén biztosan tovább kell jutni.

Beszédesebbek az eredmények

Mire elérkezünk a mai naphoz, 23-a reggel óta 83 cikk jelent meg csak az M4 oldalán a válogatottal kapcsolatban, ez a fajta láz pedig nagyjából az előző egy hónapra is jellemző volt, közel hasonló tempóban cikkeztek végig. Viszonyítási alapként, a tegnap csoportelsőként továbbjutó Ausztria esetében mind az ORF, mind a SkySport tekintetében ugyanez az intervallum közel negyedannyi cikket jelentett az osztrák csapat kapcsán.

Hogy három év alatt mi változott a magyarok háza táján? Annyi, hogy Szoboszlai Dominik lett az ország elsőszámú exportcikke, csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat az EB-re, illetve a csapat valóban sokszor bizonyította, hogy bárki ellen lehet esélyünk.

Ezt követően az idei EB-szereplés már sokkal árnyaltabb képet nyújtott: kritikán aluli játék a svájci válogatott ellen, ahol a magunk megverése önmagában csak azért nem tényszerű, mert Svájc tele van tűzdelve óriásokkal – elég csak Xhakát említeni, aki Angliából visszatérve a Leverkusenhez „levezetésként” megnyerte a német bajnokságot.

A németek elleni (papírforma) vereséget követően a skótok legyőzése már-már ünnepelt hőstetté vált. Csoboth Kevin gólja valóban mesébe illő történet, ugyanakkor a 16-ba jutás egy rendkívül soktényezős számolgatás pozitív kimenetelével lehetséges csak.

Véleményválogatott

A válogatott igazi problémája a teljesen (sokszor politikailag is) megosztott hozzáállás, és a sok esetben elviselhetetlen elvárások tömkelege: tényszerű állítás, hogy soha nem volt ilyen jó esélye a csapatnak egy EB-t megelőzően, és az is tény, hogy rengeteg év után a csapatkapitányunk is a topcsapatok topligájában játszik. Ettől függetlenül nem lehet elmenni amellett, hogy a németek összeszedték magukat Nagelsmann alatt, de amellett sem, hogy a rutin, és a topligák „megszokottsága” pedig Svájc mellett szólt. A szinte papírforma eredményeket követően a vereségek mégis valahogy azonnal az elköltött milliárdok felé terelték a kommentelőket, Csoboth Kevin gólját követően pedig már aznap este arról cikkezett a sajtó egy része, hogy szinte biztos, hogy Ronaldoék várnak ránk a 16 között.

Ezzel a teherrel, pedig egész egyszerűen a labdarúgásban nem lehet élni.

Az 1986-ban „megsemmisülő” válogatott akkori edzője, Mezey György is hasonlóan nyilatkozott, az előzmények közel azonosak voltak: a korábbi sikerektől, a sajtó „túlhajtásától” a csapat kicsit elszállt, amit aztán a Szovjetunió elleni 6-0 követett. Természetesen összehasonlítani a két válogatottat nem lehet, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az apró pillanatok, vagy győzelmek az összképen sokszor nem változtatnak.

Magyarországon a válogatott kérdése a politikai csatározások egyik legfontosabb hivatkozási alapja: az egyik oldalról hősöknek, a másik oldalról sok esetben a kórházak és az oktatás fejlesztésének fő hiányának fő kikiáltott játékosoktól egész egyszerűen nem lehet elvárni ilyen és ekkora felelősséget – és nemcsak azért nem, mert a csapat több, mint fele nem a hazai utánpótlásrendszer terméke. Ha továbbjutunk: mindenki hősei a „fiaink”, ha nem jutunk tovább: „sok értelme volt ennyit költeni rá”.

A legnagyobb ellenfél a nyomás

Ezeket követően ki lehet jelenteni, hogy a magyar csapat egyik legnagyobb ellenfele (milliárdok ide vagy oda) az az elviselhetetlen nyomás, ahol a mindennapi emberek egy része egy feltételrendszeren keresztül várja a saját boldogságát: a mindenkori kommentelő sajátjának érzi a hőstetteket, a lehetetlen gólokat, a feltámadásokat.

Az a győzelem, amit a válogatott kiharcol, az övé, az a sikersztori, ami tényleg lehetetlen, szintén kicsit az ő érdeme is. Ellenben az a vereség, ami akár egy papírformát is jelent (ha csak objektíven a fogadóirodákra hagyatkozunk, a Svájc ellen is), az már elutasítható, ott az átlag néző fel van jogosítva, hogy megvesse, határozott véleménnyel éljen róla.

A kétirányú radikalizálódást pedig sportpszichológus legyen a talpán, aki akár a 23 éves csúcsjátékos számára kezelhetővé varázsolja.

Több külföldi lapot, annak kommentszekcióját átbogarászva is arra a következtetésre kell jutni, hogy egyfajta hungarikum feljebbvalónak tekinteni a válogatottat, mint ami. A horvátok kiesését követően nem a politikai háttéret, hanem Zlatko Dalić személyét kérdőjelezte meg a legtöbb kommentelő, ami valahol egészségesnek mondható. Még ennél is kedvesebben álltak az albán kommentelők a saját csapatukhoz a közösségi média felületein, pedig ott biztos kieső csapatokról beszélünk.

A mai nap folyamán eldől, hogy a válogatott folytathatja-e a kontinensviadalt, ami jelen esetben már nem rajtunk múlik: egy ország szurkol úgy a törököknek, mintha mindig is szerettük volna őket, és ugyanígy szorít Portugáliának, akiket a kedvező körülmények után a pontosan következő mérkőzésen borítékolhatóan fognak szidni ugyanígy.

Egy viszont biztos lesz a közvélemény nagy részének: ha továbbjutunk, az baj, viszont ha nem jutunk tovább – szintén baj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
Négy napig ivott, majd megvette a hatodosztályú klubot, ami most kiejtette az FA-kupa címvédőjét
A Macclesfield FC 2–1-re verte a Premier League-ben szereplő Crystal Palace-t. A jutalom sem marad el, a tulajdonos máris lefoglalta az ibizai utat a hősöknek!


„Négy nap ivás után a Rightmove-ról vettem meg a klubot” – mesélte a Macclesfield FC tulajdonosa, Robert Smethurst szombaton, miután hatodosztályú labdarúgó együttese 2–1-re legyőzte és kiejtette az FA-kupa címvédőjét, a Premier League-ben szereplő Crystal Palace-t.

A január 10-én, 5348 néző előtt játszott mérkőzés a kupasorozat történetének egyik legnagyobb, statisztikailag is példátlan szenzációját hozta.

1909 óta nem fordult elő, hogy egy címvédőt egy nem profi ligában szereplő együttes búcsúztasson. A meccset a hazaiak műfüves pályáján rendezték, a gólokat Paul Dawson és Isaac Buckley-Ricketts szerezték, a Palace erejéből csak egy szépítő találatra futotta a 90. percben - számolt be a történtekről a Sky Sports. „Nem mutattunk semmiféle minőséget… Öt-hat gólt kellene rúgnunk egy ilyen csapat ellen” – nyilatkozta önkritikusan a vendégek menedzsere, Oliver Glasner a Guardiannek.

A Macclesfield Town 2020-ban csődbe ment, végül egy helyi üzletember, Robert Smethurst vásárolta meg, hogy Macclesfield FC néven hamvaiból támassza fel a klubot.

A tulajdonos a siker utáni, pályaszéli interjúban idézte fel a vásárlás körülményeit: „Ez hihetetlen… ez az álmok világa.

Négy nap ivás után vettem meg a klubot”. Azóta az együttes szárnyal: négy szezon alatt háromszor jutottak feljebb, így érkeztek meg a hatodosztályba. Smethurst a győzelem után azt is megígérte játékosainak, hogy elviszi őket Ibizára ünnepelni.

A TNT Sports szerint Smethurst több mint 4 millió fontot, átszámítva körülbelül 1,78 milliárd forintot fektetett a stadion és az infrastruktúra fejlesztésébe. Ennek központi eleme a modern műfüves borítás, amely nemcsak versenyelőnyt jelent, hanem a klub üzleti modelljének alapja is: a pályát egész évben bérbe adják, közösségi és utánpótlás-programoknak ad otthont.

A hármas sípszó utáni ünneplést egy tragikus esemény emléke árnyékolta be, amely egységbe kovácsolta a gárdát.

A játékosok a győzelmet a december 17-én, 21 évesen közlekedési balesetben elhunyt csapattársuknak, Ethan McLeodnak ajánlották.

„A meccs előtt beszéltünk róla, hogy Ethan velünk van… a szüleit látni a meccs után nagyon különleges volt” – fogalmazott a csapat vezetőedzője, John Rooney. A gárda védője, a civilben tanítóként dolgozó Sam Heathcote hozzátette: „Nagyon büszke vagyok mindenkire… Valami ilyesminek nem is szabadna megtörténnie, ugye?”

John Rooney bátyja, a Manchester United és az angol válogatott legendája, Wayne Rooney a BBC szakértőjeként a stúdióból követte az eseményeket. „Meghatódom… nagyon büszke vagyok rá” – mondta a lefújás után. A Macclesfield ott lesz az FA-kupa 4. fordulójának holnapi, január 12-i sorsolásán, amelyet az Anfielden tartanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Halálos betegséggel küzd a 33 éves focista, már csak napjai lehetnek hátra a Chelsea egykori játékosának
Lamisha Musonda a közösségi médiában kért imákat a családjával vívott harcához. Azt írta, az utolsó leheletéig nem adja fel a reményt.


Megrázó bejelentést tett a közösségi médiában Lamisha Musonda: a Chelsea-ben nevelkedett, 33 éves, egykori belga utánpótlás-válogatott labdarúgó súlyos betegséggel küzd, és saját bevallása szerint már csak napjai vannak hátra – írta a Rangadó.

Bejegyzésében arról írt, hogy az elmúlt két éve különösen nehéz és kimerítő volt. „Az élet hullámvölgyekből áll, és senki sem tudja igazán megérteni a fájdalmat, amit el kell viselned” – kezdte sorait, majd így folytatta:

„Szembesülnöm kellett a valósággal: az egészségem kritikus állapotban van, és most a túlélésért küzdök. A segítségetek és az imáitok sokat jelentenek nekem ebben az időszakban. A családommal együtt küzdünk, és nem adom fel az utolsó leheletemig.”

Musonda hozzátette, szerencsésnek tartja magát, hogy gyönyörű fiatalsága lehetett, ugyanakkor elszomorítja a gondolat, hogy sokaknak talán már nem lesz lehetősége személyesen köszönetet mondani.

Az 1992. március 27-én született középpályás az Anderlechtben kezdte, majd 2012 és 2014 között a Chelsea akadémiáján nevelkedett. Profi bemutatkozása a belga Mechelenhez köti, később pedig megfordult a spanyol Llagostera és Palamós, valamint a kongói Mazembe csapataiban is.

A sportoló a betegsége pontos természetét nem hozta nyilvánosságra. A hírre a futballvilág is megmozdult, többek között Romelu Lukaku is támogatásáról biztosította a családot.

A Musonda-család neve egyébként jól cseng a futballközegben: Lamisha öccse, a szintén a Chelsea-nél megfordult Charly Musonda 2025-ben vonult vissza, míg bátyja, Tika Musonda jelenleg a Liverpool tehetségkutatója. A bejelentést Musonda eredetileg az Instagram-oldalán tette közzé angol és francia nyelven.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Kubatov Gábor szerint kétmilliárd forintért vett volna magyar játékosokat a Fradi, de senki nem ad el nekik
Hiába a rekordmagas vételi ajánlat, egyetlen magyar csapat sem élt vele. A Fradi elnöke szerint ez a magyar futball valósága.


Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke a Facebookon arról írt, hogy szerették volna a pénzüket a magyar futballba visszaforgatni, ezért négy magyar játékosért a hazai viszonyok között rekordmagas, közel 5 millió eurós (azaz 2 milliárd forintos) vételi ajánlatot tettek.

„A komoly szándékunk ellenére sem ad el nekünk játékost egyetlen magyar csapat sem. Isten hozott benneteket a magyar futball valóságában.”

– írta posztjában egy nevetős emoji kíséretében.

Kubatov Gábor nem nevezett meg játékosokat, a sajtóban azonban több név is felmerült. A hírek szerint az ETO Győr egy 1,5+0,5 millió eurós ajánlatot utasított vissza Miljan Krpićért, és a klub középpályása, Vitális Milán iránti Fradi-érdeklődést az ügynöke is megerősítette. A támadósorba a pletykák szerint Lukács Dániel (Puskás Akadémia) és Bárány Donát (DVSC) érkezhetett volna, míg a középpályára a szintén debreceni Szűcs Tamás. A magyar válogatott Varga Barnabás most igazolt át a görög AÉK klubba, a Ferencváros valószínűleg az érte kapott, 4,5 millió euróra becsült bevétel egy részét forgatná vissza.

A lehetséges elutasítások okairól is jelentek meg sajtóinformációk. A Kisalföld szerint az ősszel listavezető ETO nem kívánja gyengíteni a keretét, a Puskás Akadémiánál csapatépítési okok merülhettek fel, a DVSC pedig nemrég hosszabbított szerződést Báránnyal és Szűccsel is.

Az MLSZ 2026/27-es szezontól életbe lépő új ösztönzőrendszere miatt a kluboknak a teljes támogatásért átlagban legalább öt magyar játékost kell a pályán tartaniuk, köztük egy U21-est. Ez felhajthatja a magyar futballisták árát és visszafoghatja az eladásokat a közvetlen riválisoknak.

A Ferencvárosra január 22-én a Panathinaikosz, 29-én pedig a Nottingham Forest ellen vár mérkőzés az Európa-ligában, így a keret megerősítése időérzékeny. Ezzel párhuzamosan a klub középpályása, Tóth Alex iránt a Sky, valamint olasz és brit sajtóhírek szerint a Lazio mellett a Bournemouth is élénken érdeklődik. A tárgyalások egyik pontja, hogy a Fradi megtartaná a játékost nyárig, akinek a díját a sajtó 10–15 millió euró közé becsüli.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SPORT
A Rovatból
Havi 50 milliót kereshet a Fradi 20 éves focistája, ha Olaszországba szerződik
Miközben az olaszok már tényként közölték a megegyezést, a játékos képviselője szerint ez képtelenség. Amíg a Ferencváros rá nem bólint az üzletre, addig ők nem is tárgyalnak.


Tóth Alex ügynöke cáfolta azokat az olasz sajtóhíreket, amelyek szerint a magyar válogatott középpályás már meg is állapodott a Lazióval a személyes feltételekről. Bár a római klub továbbra is vinné a Ferencváros játékosát, a megegyezés még távolinak tűnik, a legfőbb akadályt pedig a két egyesület közötti alku jelenti.

A Ferencváros sajtóhírek szerint legalább 15-16 millió eurót kér a 20 éves Tóth játékjogáért, ami mintegy 5 millióval több annál, amennyit a Lazio szánna az üzletre:

az olaszok 10-12 millió eurót és bónuszokat fizetnének. A magyar klub hivatalosan nem kommentálja az értesüléseket.

A játékost képviselő Papp Bence az M4 Sportnak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a megszokott eljárásrendet és a Ferencváros iránti tiszteletet tartják szem előtt.

„Sem Alex, sem pedig én soha nem fogunk megegyezni semmilyen klubbal azelőtt, hogy a Ferencvárossal az adott klub ne jutott volna megegyezésre.

Egyrészt azért, mert van egy etikett, egy kialakult útja, hogy a futball piacán ennek hogyan kell működnie, nálunk viszont leginkább azért, mert a klubot, a vezetőit, a szurkolóit Alex is és én is tiszteljük” – fogalmazott az ügynök.

Papp Bence szerint egy ilyen átigazolás történelmi jelentőségű lenne.

Egy 15 millió euró feletti transzfer nemcsak a Ferencváros, de az egész magyar bajnokság rekordja lenne,

messze megelőzve Lisztes Krisztián 2024-es, 6 millió eurós eladását.

„A magyar bajnokságból ilyen kaliberű átigazolásról nem lehetett beszélni és talán álmodni sem. És éppen ezért én azt gondolom, ez rendkívül fontos az egész futballunk és a labdarúgó társadalom megítélése szempontjából nemzetközi szinten. Pontosan ezért és ebből kifolyólag az egész ügy, Tóth Alex felépítése, imidzse, esetleges átigazolása egy rendkívül gondosan megtervezett, párját ritkító együttműködésben történik a klubjával. És kizárólag csak úgy működik” – tette hozzá.

Az ügynök nyilatkozatával élesen szemben áll az ismert olasz sportújságíró, Nicolò Schira információja.

Schira szerint Tóth Alex már el is fogadta a Lazio ajánlatát, amely 2030-ig szóló szerződést és évente nagyjából másfél millió eurós fizetést (átszámítva havi szűk 50 millió forintot) biztosítana neki. Az olasz sajtóban megjelent hírek szerint a 20 éves középpályás ma már nem is volt kezdő a Ferencváros Holstein Kiel elleni edzőmérkőzésén, amit egyesek az átigazolás előjelének tekintenek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk