SZEMPONT
A Rovatból

"A vécébe is utánam jön, ha kicsukom, ugat az ajtó előtt. Mégis imádom."

Ő tudja, amit én a negyedik X-ig sem fogtam fel: ha van fedél, kaja, séta a parkban, meg azok, akiket szeretsz, akkor minden van. Rendhagyó szülinapi köszöntés a kutyámnak.


Épp tíz éve szedtem fel az utcán, úgyhogy ez a közös szüli-hónapunk. Amióta csak eszméltem, notórius állatbolond vagyok, ez van. Ám Lulu, a görbelábú, klapafülű, "utcai vegyes" kutyám - ez a márkaneve a falusi kóbor ebeknek, amelyeket a legjobb indulattal sem lehet fajtatisztának nevezni - tanított meg a legfontosabbra: arra, hogy hogyan kell élni.

Móricz Zsigmond írja valahol, hogy ha egy embernek gyereke van, akkor annak egyetlen igazi jutalma az - hogy gyereke van. Nos, ez igaz a kutyákra is. Aki kutyás, az megért engem: a kutyás lét önmaga legnagyobb jutalma, akkor is, ha erős idegek és olykor még erősebb gyomor kell hozzá. Lulut szó szerint napok választották el a haláltól, amikor nagyszüleim falujában, egy nyári leruccanás alkalmával, az utcán kiszúrtam. Az ablakban nézelődtünk anyámmal, este volt.

A kis fekete tacsi-féle az árokparton feküdt, egy pocsolyában. "Miért a vízben fekszik, nincs is már olyan meleg?" - kérdeztem. Anyám falusi lány volt, sokat tudott az állatokról: "Lázas. Így hűti a hasát."

Úgy lódultam meg, mint akit oldalba löktek. A konyhában leszeltem pár karika kolbászt, és kimentem a kutyához. Gyönyörű kutyus volt, bár annyira lefogyott, hogy a teste a farka felé úgy elkeskenyedett, hogy szinte eltűnt. A szőre is borzas volt, mintha teleszórták volna vattapamacsokkal, látszott, hogy számtalan élősködő lakhat benne, szegény vakaródzott is rendesen. Letettem elé a kolbászt, és ő rám emelte nagy, melegbarna szemét. Kicsit szégyellem bevallani, hogy akkor olyasmit éreztem, amit se előtte, se utána soha, se ember, se állat iránt: szó szerint mintha szíven szúrtak volna egy tőrrel.

Nem tudom, mi lehetett: szánalom, szeretet, egy életre szóló bevésődés? Valószínűleg ez utóbbi, mert attól a pillanattól kezdve el voltam veszve.

Másnap indultam vissza Pestre. Álltam az autóm mellett, öcsém, aki velem tartott, pakolta be a csomagokat. Néztem a poros utcát, a kutya sehol. Alkudoztam magammal. "Nem olyan az életed, hogy kutyád legyen. Dolgozol, este eljársz, mozi, haverok, nem tudsz ekkora felelősséget vállalni." De a szívem mélyén azért titokban kötöttem egy fogadást - szintén magammal. "Öt percet adok neki. Ha addig megjelenik, hazaviszem." Néztem a karórámat, ketyegett a mutató - és 4 perc 49-kor a sarkon meghallottam a lábköröm-kopogást, a tacsik összetéveszthetetlen védjegyét. Félénk kutya volt, de most odatipegett a nyitott kocsiajtó elé, és felnézett rám.

"Döntsd el, mit akarsz, az életedről van szó!" - mondtam neki, mintha értené.

És talán így is volt, mert erőtlen kis testével vett egy svungot, és felugrott a hátsó ülésre.

Az eleje iszonyú nehéz volt. Az állatdoki, akihez Pesten elvittem, melldaganatot diagnosztizált nála - pedig a fogai alapján fiatal kutya lehetett, alig két éves -, műtét, fájdalmas kezelések, antibiotikum, és egy méregdrága amerikai immunerősítő, amelyért havonta végigtelefonáltam a város összes állatpatikáját, mert hiánycikk volt.

De meggyógyult. Mit meggyógyult, tíz éve igazi vasgyúró, professzionális érzelmi zsaroló, sőt zsebdiktátor, amellett anyám 50 kilós, nagy melák szetterének legjobb barátnője, és a család bohóca. És nem mellesleg a tanítómesterem. Megtanította, amit én a negyedik X-ig sem fogtam fel: ha van fedél, kaja, séta a parkban, meg azok, akiket szeretsz, akkor minden van. És megtanított, hogy

létezik életre szóló szövetség két élőlény között akkor is, ha az egyik néha büdös, megeszi a saját hányását, és a körmével minden nap taccsra vág egy új harisnyát, a másik meg néha kiabál, néha sír, néha erőszakkal dögönyöz, és egészében véve teljesen hülye.

Igen, néha az agyamra megy. Nem hajlandó esőben pisilni, akkor sem, ha fél óráig tartom a feje fölé az esernyőt. A vécébe is utánam jön, ha kicsukom, ugat az ajtó előtt. Megeszi az adventi koszorú lepörgött tűleveleit, aztán a szőnyegre okádja. És lopja a diót az erkélyről, majd a szétrágott dióhéjat a szőnyegen hagyja, amibe aztán a zoknis lábammal belelépek.

Mégis imádom. Mert neki én vagyok a világa. Ha dolgozom, anyuéknál dekkol - a szomszédban laknak - és állítólag mindig fél órával azelőtt, hogy megérkezem, leül a bejárati ajtó elé. Senki sem érti, honnan tudja. Ha álmában megszólítom, azonnal csapkodni kezdni a farkával a padlót vagy a heverőt, ahol éppen van. Minden ébredéskor úgy megörül nekem, mintha egy Mount Everest expedícióról érkeznék. És úgy általában, MINDENNEK örül, ha én ott vagyok.

A tacsik állítólag sokáig élnek, szóval talán még hosszú évekig felelős leszek érte. Ő nem nő fel, nem repül ki, nem lesz állása, saját családja. Ő velem fogja tölteni az egész életét. És én igyekszem méltó lenni ehhez a megtiszteltetéshez, mert annak tekintem. Az utolsó leheletéig vigyázni fogok rá.

Szóval boldog szülihónapot, te tacsibőrbe bújt szív-lélek. Maradj még sokáig velem!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk