Ruhákat osztogattak, hogy befogadják őket
Amikor Erdőhorvátiba költöztek az értelmi fogyatékkal élők, ruhákat osztogattak a falusiaknak, hogy befogadják őket. Három éve élnek tízen egy lakásotthonban, ma már együtt járnak a falu lakóival szüretelni, de favágást is vállalnak egy kis zsebpénzért cserébe, az egyik lakó pedig a falunapon még dj is volt. A lakásotthonban úgy élnek, mint egy nagy család meghatározott szerepkörökkel: megvan, ki főz, ki takarít és kinél alszik Lujza, a terápiás kutya.
A Zempléni-hegységben megbújó kis faluban hoztak létre enyhén értelmi fogyatékosok számára egy lakásotthont és egy foglalkoztató házat, de már épül a második lakásotthon is, ahova újabb 10 embert várnak. Az otthon három éve jött létre, amikor a szakolyi értelmi fogyatékkal élőket összegyűjtő intézet igazgatója, Turcsik László távozott a pozíciójából. Az ottani lakók azonban nem szerettek volna tovább az intézetben maradni nélküle, hiszen már évek óta ismerték és szerették őt, ezért egy hónappal később öten követték a volt igazgatót. Ő hozta létre az erdőhorváti lakásotthont és foglalkoztató házat.
Amikor megérkeztünk a Kele foglalkoztató házba október végén az ott dolgozó tíz értelmi fogyatékos éppen karácsonyi zenéket hallgatott. Volt, aki hangosan énekelt is, pedig Sándor Ágnes, az intézmény vezetője szerint nem szeretik az ünnepeket, hiszen a legtöbb lakónak nincs családja.
Csoportkép a lakásotthonban lakókról a foglalkoztató háznál | Fotó: Hajdú D. András
Bori, Anti és Ica hárman szövik a szőnyegeket, míg a többiek az előkészületekben segítenek: felszabdalják a rongyokat és összecsomózzák őket. A foglalkoztató hátsó kertjébe cirkót vetettek, hogy seprűt tudjanak majd belőle készíteni, de van Erdőhorvátiban egy külön kert is, ahol maguknak termesztenek zöldséget, gyümölcsöt. A tíz enyhén értelmi fogyatékos között a legidősebb 60 éves, a legfiatalabb pedig 19. A nagy korkülönbség ellenére is jól megértik egymást az itt élők, például a 19 éves fiú, Viktor internetezni tanítja Antit.
Olyanok, mint egy nagy család
A lakók szinte egyikének sincsenek szülei, számukra ez a közösség mégis olyan, mint egy nagy család, ahol Laci bácsit – ahogy ők hívják az intézmény fenntartóját és létrehozóját – úgy szeretik, mintha az apjuk lenne. Ági néni és Laci bácsi mindenben segít nekünk. Laci bácsi nem intézeti gyerekként kezel minket, hanem úgy, mint a saját gyermekeit” – meséli Bori, az egyik lakó, aki még a szakolyi intézetből ismeri Turcsik Lászlót.
Itt szinte minden kapcsolatnak mélyre visszanyúló gyökerei vannak, ezért is érezhetik úgy a lakók, hogy nem idegenekként élnek együtt. Anti és Bori például már 25 éve legjobb barátok, együtt jöttek át a szakolyi intézetből. Antit pedig 11 éves kora óta ismeri Turcsik László, ugyanis sok évvel ezelőtt tanárként dolgozott egy kisegítő osztályban Nyíregyházán.
Bori és Lujza kutya | Fotó: Hajdú D. András
"Engem ő tanított kicsi koromban az iskolában, nagyon régóta ismerem. A nyelvtant is ő verte a fejembe, a számtant, a kémiát is ő tanította” – meséli Anti, az egyik lakó, aki kicsit nehezen beszél és jár.
De nemcsak a lakóknak vannak régre visszamenő kapcsolatai Laci bácsival. Ágnes, az intézmény vezetője is együtt dolgozott Szakolyban vele, előbb mint ápoló-gondozó, később pedig mint a módszertani osztály munkatársa. Mi több, Ágnes szinte együtt nőtt fel azokkal az értelmi fogyatékosokkal, akiknek most a gondját viseli, mert már az édesanyja is abban az intézményben dolgozott.
A falu befogadta őket
Mivel egy körülbelül 600 fős településről beszélünk, nem ment könnyen a beilleszkedés.
"Amikor elterveztem, hogy létre akarok hozni Erdőhorvátiban egy ilyen otthont, akkor megkerestem a polgármestert. Elmagyaráztam neki, hogy kiket akarok idehozni, hogy nem bűnözőket, hanem volt intézménylakókat, akik eljöttek velem. Kértem, hogy adjanak egy esélyt, és hogyha eltelik egy hónap, és baj van velük, akkor továbbállunk" – meséli Turcsik László.
Turcsik László, a lakásotthon fenntartója | Fotó: Hajdú D. András
A lakók mindent elkövettek, hogy jól fogadják őket a faluban: az első nap, amikor megérkeztek, ruhákat osztogattak a szegény falusiaknak, amit vittek is mint a cukrot.
Ma már annyira befogadta őket a falusi közösség, hogy az egyik lakó például rendszeresen jár idős nénikhez fát vágni, behordani vagy a kerti munkálatokban segíteni. Az őszi időszakban Anti kivételével, aki kicsit nehezen mozog, a falusiakkal járnak szüretelni. Ez nemcsak nagy élmény nekik, de még 5000 forintot is kapnak érte naponta. A faluban Turcsiknak egy turista háza is van, ahol szintén a lakók takarítanak.
"Senki nem panaszkodott még arra a vendégek közül, hogy egy értelmi fogyatékos húzta fel az ágyneműjét. Tisztában vannak ők vele, hogy a világnak nem kellettek, de itt kellenek, elfogadja őket a falu" – mondja Turcsik.
Ahogy telik az idő, egyre önállóbbak
Ahogy Borival és Antival sétálunk a faluban, hogy felkísérjenek minket a foglalkoztató házból a lakásotthonba, több falusival is találkozunk, akik mind ismerősként köszöntik őket. A lakásotthon nagyon barátságos, nemrég újították fel, a kert rendezett, Lujza, a vizsla pedig csaholva üdvözöl minket. Turcsik László nem önerőből hozta létre ezt az otthont, több segítséget is kapott a barátaitól és különböző alapítványoktól. Például a házban lévő kicsit retro bútorzatot a Budaörsi 1. Számú Általános Iskola tantestülete gyűjtötte össze. A legnagyobb segítséget mégis az Agape Alapítvány jelenti, akikkel szerződést kötöttek, hogy azoknak a lakóknak, akik csak a térítési díj egy részét tudják fizetni, azoknak kifizetik a különbözetet. Ezért lehetséges az, hogy a tízből három lakó tudja csak a díj 40 százalékát megfizetni, míg négyen semmit se.
Anti, a lakásotthon kertésze és dj-je | Fotó: Hajdú D. András
A lakásotthon főépületében laknak a fogyatékkal élők, a melléképületet pedig raktárként és mosodaként használják. Nincsenek állandó felügyelet alatt, Ágnes a munkán kívül csak este látogat el hozzájuk, hogy egyeztessék, mit akarnak a hétvégén főzni, ugyanis a konyha a lányok reszortja. Bori főz a legjobban, de Ica és Edit is segítenek neki, a fiúkra viszont csak a zöldségek pucolását merik rábízni. A legtöbb receptet Laci bácsitól tanulták, aki megpróbál minden hétvégén ellátogatni hozzájuk, de ő jelenleg Budapesten dolgozik szociális szakreferensként a Szociális Ellátások Főosztályán. Ágnes az utóbbi időben pedig arra ösztönzi őket, hogy az internetet ne csak játékra használják, hanem ott is keressenek receptet.
Anti nemcsak a legügyesebb szőnyegszövő a lakók között, de büszkén mutogatja benzines fűnyíróját, amit 110 ezer forintért vett meg a saját félretett pénzén. Most már ő nyírja a füvet a lakóotthonnál, a foglalkoztató háznál, de még a falu temetőjében is fizetségért. Antinak ezen kívül van egy számítógépe és egy hangtechnikai berendezése is, mert ő dj, ő csinálja a lakásotthonban az összes bulit. Egyszer arra is felkérték, hogy a faluban zenéljen.
A lakók a családias hangulaton túl azért szeretnek itt élni, mert a lehető legnagyobb szabadságot kapják. Az intézményvezető azt meséli, hogy szemmel látható a lakókon a fejlődés, sokkal önállóbbak, mint korábban voltak. Egyedül járnak orvoshoz, a boltba, de bármikor bárhova mehetnek, ha szólnak előtte Ágnesnek. Az egyik lakó annyira önálló lett, hogy nemrég a bíróság felmentette a teljes, kizáró gyámság alól.
"Elmentek szüretelni, de Viktor délbe megunta, és otthagyta a szőlőt. Erre felhívott a főorvos úr, akinél segítettek, hogy úristen eltűnt az egyik lakó. Mondta, hogy kiről van szó, mire mondtam, hogy nem tűnt az el, haza fog menni. Minden ösvényt ismer, mert munka után szokott olyat csinálni, hogy kinéz egy hegyoldalt és elindul" – meséli Turcsik.
via Abcúg
