Putyin 2003 óta tervezgette az Ukrajna elleni háborút – állítja a volt tanácsadója
„Alacsony férfi, furcsa világoszöld öltönyben: szokatlan egy olyan komoly embertől, aki Moszkva hatalmi folyosóit járja” – ez volt első benyomása Vlagyimir Putyinról Andrej Illarjonovnak, aki először 1998-ben, az akkori helyettes pénzügyminiszter által került ismeretségbe a későbbi elnökkel. Illarjonov éppen arról beszélt, hogy elkerülhetetlen a rubel leértékelődése a következő hónapokban.
Hamarosan be is vált ez a jóslat, és a rubel tényleg leértékelődött. A közgazdász még sokáig szkeptikus volt Putyinnal szemben. Ám a későbbi elnök nagyon szerette volna, ha lenne egy olyan gazdasági tanácsadója, akiben bízhat, ezért találkozóra hívta Illarjonovot. A Putyin dácsájában tartott megbeszélésen megkérdezte a leendő elnöktől, hogy mit szeretne elérni négyéves mandátuma alatt. „Azt szeretné, ha folytatódna az előző kilenc év gazdasági válsága, ami meggyengítette Oroszországot? Vagy irányt akar váltani, és újraindítani a gazdasági növekedést, hogy az orosz embereknek legyen esélye jól élniük?” Megegyeztek, hogy erős Oroszországot szeretnének.
Az, hogy Illarjonov pár hónap hezitálás után elfogadta a pozíciót, óriási hullámokat kavart a közéletben: a közgazdász piacpártisága és liberalizmusa szokatlan volt egy Putyin-féle vezető kormányában.
Most a közgazdász azt írja, hogy hosszú kapcsolatuk és az ötévnyi közös munka után megtudott egyet s mást magáról az orosz elnökről:
„Putyin nem egy 19. századi gondolkodású figura, valóságérzet nélkül. Igazából ő maga az, aki szeretné, hogy a valóságtól elrugaszkodottnak tűnjön. Amikor valami felháborítót vagy egyértelműen hamis dolgot mond, tisztában van azzal, hogy hazudik. Csak túl fontosnak tartja a propaganda és a dezinformáció terjesztését ahhoz, hogy ez zavarja. Putyin mindent előre kiszámol, eltervez. Mindig felkészült, mindig koncentrál. Nagyon fegyelmezett, jól szervezett, és mindig tudja, mit akar.”
Kicsoda Illarjonov? A most 63 éves közgazdász 2000 és 2005 között volt Putyin gazdasági tanácsadója. Távozása óta gyakorta kritizálta az orosz kormányt, főként a külpolitikáját, valamint az energiaügyekhez való hozzáállásukat. Támogatja a háború miatt hozott szankciókat is: szerinte az orosz-ukrán háborúnak hetek alatt vége lenne, ha teljesen megtiltanák az olajkivitelt az országból. (Ennek főleg Kína az akadálya, az ország az orosz olajexport 52 százalékát vásárolja fel, és nem vezetett be szankciókat.)
Illarjonov azután hagyta ott Putyint, hogy végigült egy kormányzati találkozót a Kremlben, amin több milliárd rubelnyi közpénz ellopásáról egyeztettek.
A mostani helyzetet úgy értékeli: a Nyugat hibázott, mert a valóságosnál kisebb fenyegetésnek gondolták Oroszországot. Az Ukrajna elleni háborút például már 2003 óta tervezgette.
Emlékeztet arra is, hogy Putyin regnálása óta minden amerikai elnök hivatali ideje alatt kirobbantott egy-egy háborút az orosz elnök – kivéve Donald Trumpot.
A szerző ezután azt írja, hogy Trump lehetett az egyetlen nyugati vezető, akit Putyin nem értett, és aki összezavarhatta. Trump impulzivitása és Putyin kontrollvesztése együtt elég kockázatos kombináció. Nem tudni, hogy éppen abból jönne-e ki a mostani helyzet megoldása, ha Trump nyerné az elnökválasztást, vagy pont emiatt romlana jelentősen a konfliktus.
