Farkas András: Csak jövőre fognak igazán elhúzni a román nyugdíjasok, ott meglépték, amit Magyarországon nem
A román nyugdíjasok járandósága idén először meghaladta a magyarokét. Ha a 13. havi nyugdíjat szétosztanánk az év hónapjaira, akkor ugyan a magyar nyugdíjak még mindig valamivel magasabbak lennének, az összkép mégis árulkodó.
Az egyre növekvő különbség mögött nemcsak az áll, hogy Románia nagyszabású nyugdíjreformba kezdett, hanem az is, hogy a magyar kormány továbbra sem hajlandó érdemi reformokat végrehajtani. Farkas András nyugdíjszakértővel arról beszélgettünk, hogy hogyan jutottunk idáig, és milyen következményei lehetnek annak, ha a magyar nyugdíjrendszer nem változik meg.
– Régen Ausztriához hasonlítottuk magunkat, most már Romániához, ráadásul óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy hogyan lesz ebből egymillió forintos fizetés?
– Maradjunk először a román és a magyar nyugdíjrendszer összehasonlításánál. A Covid után Románia szintén beadott egy ugyanolyan Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervet (RRF), mint Magyarország, annak érdekében, hogy az erre rendelkezésre álló óriási összegű európai uniós támogatásokhoz hozzáférjen. Mindkét országnak ez volt a szándéka, amikor benyújtották ezt a tervet.
A románok viszont úgy döntöttek, hogy ők megteszik, és már 2023-ban elfogadták a törvényt, amely alapján 2024. szeptember 1-jétől a román nyugdíjakat újraszámolták. Az erről szóló híradásokban némi kavarodás tapasztalható, mert szeptember elsejétől nem megemelték a román nyugdíjakat, hanem a nyugdíjreformban megváltoztatott új nyugdíjszámítási módszerrel újraszámolták az érintett nyugdíjakat. Ez 3 millió 800 ezer embert érintett. Összesen 4 millió 800 ezer nyugdíjas van Romániában, de 1 milliónak nem változott a nyugdíjösszege, 3 millió 800 ezernek viszont változott, akár jelentősen is, és azért mondják, hogy összesen 40 százalékkal emelkedett az átlagnyugdíj Romániában, mert volt egy 13,8 százalékos rendes inflációs emelés januárban (ez nálunk 6 százalék volt). Most a nyugdíjak újra megállapítása után van olyan nyugdíj, amely nyolcvan százalékkal magasabb, van olyan, amely hússzal vagy harminccal, és van olyan, amely nem változott, de összességében 24-25 százalékos nyugdíjnövelést eredményezett. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem a nyugdíj rendszeres, éves emelése, hanem egy új megállapítású nyugdíj, amelyet aztán jövőre elkezdenek emelni a szintén megváltoztatott nyugdíjemelési módszer szerint.
Tehát mondjuk egy 8 százalékos infláció és egy 10 százalékos keresetnövekedés esetén Romániában 13 százalékkal emelkednek majd jövőre a nyugdíjak.
– Ugyanez nálunk hány százalék lenne a mostani modellünk szerint?
– Magyarországon mindig kizárólag a költségvetési törvényben foglalt infláció szerint emelik a nyugdíjakat. Idén januárban ez 6 százalék volt, jövő januárra pedig egyelőre 3,2 százalékot irányoznak elő. Majd meglátjuk, hogy mi kerül be a végleges költségvetési törvénybe december folyamán. De a román nyugdíjreformot megcsinálták, az újraszámítási módszert abszolút modern alapokra helyezték. A legfontosabb mintájuk a német nyugdíjrendszer volt, mert
Persze eddig nagyon hátrányos volt a román nyugdíjrendszer. Tehát a mostani hatalmas átalakítás után nagyjából ugyanoda került, mint a magyar. De ahogy mondtam, ha jövőre elindul az új román nyugdíjemelés, akkor már lehagynak minket.
– Ehhez nyilván sok pénz kell. Romániának az RRF-ből volt pénze erre?
– Az biztos, hogy megkapták az RRF-ből a kért pénzeket, 3750 milliárd forintnak megfelelő lejbe kerül idén ez az újraszámítási módszer, ami egy jó 50 milliárd lejes plusz tétel. Ennyit bőven kaptak az RRF-ből, csak nem tudom, hogy ezt direktben erre lehetett-e fordítaniuk, vagy valamilyen közvetett módon intézték el. A kormány azt mondta, hogy van rá pénz, végrehajtották ezeket az emeléseket, így az érintett 3 millió 800 ezer nyugdíjas nagyon boldog, és nyilván ez a boldogság kitart majd november-decemberig, amikor a román elnök- és parlamenti választások lesznek.
– A magyar tétlenségnek mi az oka? Netán az, hogy az RRF kifizetéseket visszatartja a Bizottság?
– A Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap kifizetésének 27 vállalás teljesítése volt a feltétele. Ebből a 27-ből az egyik fontos vállalás volt a nyugdíjreform, amelyre fel is kérték az OECD szakértőit, hogy készítsenek egy nemzetközi szakértői tanulmányt. Az el is készült, leadták a magyar kormánynak, de csak az OECD honlapján jelent meg, mert a magyar kormány nem hozta nyilvánosságra. A magyar elemzők így onnan nézhették meg, hogy mit javasol az OECD. A sajtó munkatársai megkérdezték, hogy lesz-e nyugdíjreform, mire
Ez azért döbbenetes, mert ezzel egy az egyben lemondunk 6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásról, ami járna nekünk az eredeti terv szerint, persze nemcsak a nyugdíjreform, hanem az összes többi mérföldkő teljesítése esetén. Továbbá a kormány 3 milliárd euró kedvezményes hitelre jelentett be igényt, de 9 milliárd eurót is kérhetnénk kedvezményesen, ami sokkal jobb kondíciókkal rendelkezik, mint a piacon felvehető hitelek. A kormányzati kommunikáció alapján azonban ez úgy látszik, nem fog megvalósulni.
– Ezek szerint a nyugdíjreformon kívül még van másik 26 feltétel. De ha a kormány a nyugdíjreformmal kapcsolatos vállalását teljesítené, akkor az ezzel kapcsolatos forrásokat felszabadítaná-e az Európai Bizottság, vagy az összes egy csomagban van?
– Szerintem csomagban van. Ráadásul az összes mérföldkövet a kormányzat vállalta. Ők írták le. Tehát nem Brüsszelből jött egy lista, hogy a gonosz brüsszeliták ezt követelnék tőlünk, hanem mindezt a magyar kormányzat írta bele a saját ellenállóképességi és helyreállítási tervébe.
Igazán én politikai kockázatot nem is látok egyikben sem, de nyilván nem az én reszortom ezt megítélni. Én csak a nyugdíjreform részét látom. Nyugdíjreform nagyon kellene, nagyon szükség lenne rá, ráadásul itt a román példa, hogy meg lehet lépni, pénz is lenne rá, és a nyugdíjasok életszínvonala hirtelen javulhatna, a relatív elszegényedési folyamatuk megállhatna.
– Akkor miért nem lépik meg?
– Magyarországon 2026-ban lesz választás, tehát jövőre még sok minden csoda történhet, akár egy nyugdíjreform is életbe léphet, hiszen ha belegondolunk, nem volt tervben akkora horderejű átalakítás, mint amit a románok megléptek, hiszen ők egy teljesen új nyugdíjszámítási eljárást alkottak meg, és egy vadonatúj emelési eljárást. Nekünk is jót tenne egy ilyen, de maga a reform le lenne tudható két egyszerű lépéssel.
Ezt egyébként javasolta az OECD is, és a brüsszeli alapjavaslatban is benne van, valamint a kormány maga is beleírta a tervébe, hogy megvizsgálja ennek lehetőségét. Ez politikailag és demográfiailag is kockázatmentes lépés lenne. Például leírnánk, hogy 2035-től a 65 éves korúak további várható élettartamától függ majd a nyugdíjrendszer, akár teljes mértékben, akár 2/3-1 arányban, azaz ha 1 évvel nő a várható további élettartam, akkor egy évvel nőne a nyugdíjkorhatár, vagy csak nyolc, vagy hat hónappal nőne. A másik egyszerű lépés az lenne, ha a nyugdíjrendszer méltányosságát is növelné a nyugdíjreform, például úgy, hogy
Számos egyszerű, nem túl költséges megoldás létezhetne, és máris teljesülne ez a pont az RRF-en belül.
– De a román rendszerrel összevetve egy ilyen lightos reform korántsem jelentene olyan progresszív és bőkezű nyugdíjrendszert, mint amilyennek a román ígérkezik. Továbbra sem maradna versenyképes a magyar nyugdíjrendszer a románnal, ha ilyen megúszós reformokat csinálnánk.
– Ezt azért nehéz megválaszolni, mert az OECD-ben van nyolc alapjavaslat és négy kiegészítő javaslat. Én egyikkel sem tudok maradéktalanul egyetérteni, erről írtam is hosszasan a Portfólión tanulmányokat, de természetesen ez egy hasznos vitaanyag lenne. Az OECD nem tett javaslatot átfogó nyugdíjváltoztatásra, hanem a korhatáremelésre, a Nők 40 korlátozására, a nyugdíjmegállapítás során a valorizáció mértékének újrakalibrálására, esetleg a társadalombiztosítási járulék és a szochókulcs emelésére tett javaslatokat. Nem lenne akkora átalakítás a rendszerben, mint amit Románia meglépett, a magyar nyugdíjrendszer működési alapelvét, a folyó finanszírozást semmilyen módon nem érintené.
– A román rendszer ezt megoldotta?
– Ezzel nagyon nagyot léptek előre, most a nyugdíjmegállapítás teljesen egy német mintájú rendszer lett, még talán annál is korszerűbb modellt alkottak. Nagyon okosan kitalált bónuszokkal, minél hosszabb ideig dolgozik valaki, annál több jogosultságot szerezhet. Ez jelentősen növelheti a munkavállalási hajlandóságot idősebb korban is. Az új emelési rendszer, amit kitaláltak, abszolút előremutató. A kérdés náluk is az, hogy hogyan lehet ezt folyamatosan finanszírozni.
Fontos tudni, hogy Romániában a 4,8 millió nyugdíjassal szemben 5,8 millió munkavállaló áll. Legalább ennyi román dolgozik külföldön is, ők nem járulnak hozzá otthon a nyugdíjrendszer fenntartásához. Tehát nagyon óvatosan kell eljárni, és a kormányzatnak folyamatosan kiegészítő forrásokat kell majd találni, hogy fenn tudják tartani ezt a rendszert.
– A magyar társadalomban ez az arányszám kedvezőbb lenne, tehát mi jobb eséllyel tudnánk nekivágni egy ilyen nyugdíjreformnak?
– Sokkal. Nálunk 4 millió 800 ezer munkavállaló van, és 2 millió 400 ezer a nyugdíjasok száma.
– Tehát nálunk kétszer annyi fenntartó esik a nyugdíjasokra, mint Romániában.
– Egy ilyen nyugdíjrendszert, mint a román, vagy egy ehhez hasonlót, mi esélyesebben és könnyebben tudnánk fenntartani, mint ők jelenleg. Persze sok számítást igényel, nem lehet csak így kapásból nyilatkozni, mert a magyar nyugdíjrendszernél is az a fő elv, hogy óvatosan kell hozzányúlni, mert bármit változtatunk, az máshol rosszabbá teheti az egészet, ahogy ez már sajnos többször bekövetkezett. Például az OECD tanulmány is javasolja, hogy a Nők 40 feltételeit, valamint a 13. havi nyugdíj feltételeit felül kell vizsgálni, mert ezek közel 1000 milliárdos tételt jelentenek évente. A Nők 40 esetében a jogosultsági idő hosszának növelése vagy életkori korhatár bevezetése (például 60 év alatt nem lehet igénybe venni) lehetne egy megoldás.
– Visszatérek az első kérdésemhez: hogyan viszonyul a magyar nyugdíjrendszer az egymillió forintos fizetés álmához?
– Jelenleg a nettó átlagkeresetnek az átlagnyugdíj körülbelül 54-55 százalékát teszi ki. Ez 75 százalék volt 20 évvel ezelőtt, azóta folyamatosan csökken. Ha ez így folytatódik, akkor a nyugdíjasoknál már nemcsak relatív, hanem abszolút elszegényedésről is beszélhetünk. Az nem elfogadható, hogy miközben a gazdaság hasít, a társadalom többi része lemarad és egyre rosszabb állapotba kerül. Lehet arról nyilatkozni, hogy lesz egymillió forintos átlagkereset.
Másodszor, az ellátások vajon követik-e majd ezt a növekedést? Ha nő a gazdaság, akkor nőhet minden, több pénz jut bármilyen juttatásra, nyugdíjra, egészségügyre, szociális ellátásokra. De ehhez olyan tempóban kellene nőnie a gazdaságnak, ami jelenleg teljesen irreálisnak tűnik. A 3 százalék talán elérhető, de az, hogy 6 százalék legyen, olyat utoljára Kína tudott. Ha így lenne, tényleg futná mindenre, még egy jó nyugdíjreform végrehajtására is.
