Michelle Fournet, a New Hampshire-i egyetem biológusa az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy katalogizálta azokat a hangokat, amelyek a púpos bálnák kiadnak. Hatalmas a szókincsük, van azonban egy hang, amely mindegyiküknél előfordul, korra, nemre való tekintet nélkül. Ez az emberi fülnek „whup”-nak hangzik, és a kutató szerint jelenlétüket jelzi.

A WIRED arról ír, hogy Fournet tavaly az alaszkai Frederick-szorosban a vízbe közvetített egy sor „whup”-ot és felvette a válaszokat. Amikor visszahallgatta, kiderült, hogy a bálnák ugyanazt felelték rá. Ezt a módszert biológusok gyakran használják, de nem tökéletes, mert a púpos bálnák nagyon figyelnek arra, hogy kihez beszélnek. Másképp, ha ismerős van a közelben, másképp, ha idegen. Hogyan lehet vajon egy semleges „whup”-ot küldeni nekik?

Fournet megosztotta felvételeit az Earth Species Project tagjaival, akik mesterséges intelligencia segítségével egy szintetikus „whup” kifejlesztésén dolgoznak.

De ennél sokkal nagyratörőbb terveik vannak.

Az Earth Species egyik alapítója, Aza Raskin 2013-ban hallott arról először, hogy az Etiópiában élő hegyi páviánok hasonló hangsúlyokkal beszélnek, mint az emberek. Azon törte a fejét, hogy lehetséges-e válaszolni nekik a gépi tanulás segítségével. 2017-ben egy új kutatásból kiderült, hogy gépek képesek fordítani két nyelv között anélkül, hogy előzőleg kétnyelvű szövegeken edzették volna őket. Ez a technológia ugyanis mértani formákként kezelte a nyelveket, és megtalálta az átfedéseket.

Egy évvel később Raskin és társa megalakították az Earth Species-t.

A projektnek számos segítője akad. Például Ari Friedlaender amerikai etológus, aki hosszú évek óta a bálnák viselkedését tanulmányozza. Kutatótársaival nemcsak a bálnák tartózkodási helyét, testhőmérsékletét, vérnyomását és hangját regisztrálják, hanem egy háromtengelyű akcelerométer adatai és nagy felbontású videók is a rendelkezésükre állnak. Mindezekkel egy bálna minden lélegzetvételét és merülését, tengeri vándorlásait és találkozásait dokumentálják. Ezek az adatok azért is nagyon hasznosak, mert az állati kommunikáció sem csupán verbális, nekik is megvan a maguk "testbeszéde".

Az Earth Species jelenleg olyan alapmodellek algoritmusain dolgozik, amelyek a ChatGPT-hez hasonló generatív AI-ket működtethetnek.

Mesterséges intelligenciájuk másik alkalmazása állati hangokat generál, mintha egy Chat GPT audióváltozata lenne. Raskinnak sikerült például egy néhány másodperces füzike-csipogást előállítania.

Az Earth Species kutatói hisznek abban, hogy projektjük segíthet a kihalás szélére került állatok megvédésében. Hasonlóra pont a bálnáknál már volt is példa.

Csak az 1960-as években 700 ezer bálnát öltek meg. Ekkoriban váltak azonban ismertté Frank Watlington amerikai tengerészmérnök felvételei, amelyeket a tenger alatt készített. Igaznak bizonyultak azok az évszázados tengerészlegendák, amelyek a bálnák énekéről szóltak.

Roger Payne biológus 1970-ben lemezen adta ki ezeket a felvételeket, így hívta fel a figyelmet a bálnákat fenyegető végveszélyre. És működött. A közvélemény nyomására az Egyesült Államok 1972-ben elfogadta a tengeri emlősök védelméről szóló törvényt, majd 1986-ban nemzetközi megállapodás született a kereskedelmi célú bálnavadászat betiltásáról.

Payne-nek meggyőződése volt, hogy az emberek csak akkor állnak egy jó ügy mellé, ha az érzelmeikre hatnak. „Képzeljük el, mi lenne, ha megértenénk, amit az állatok mondanak egymásnak, hogy mi foglalkoztatja őket, mit szeretnek, mitől félnek, mire vágynak, mit gyűlölnek, mit akarnak elkerülni” – írta nem sokkal halála előtt a Time magazinban.

Azóta nemcsak a bálnákat veszélyezteti a kihalás.

Christian Rutz, a skóciai St.Andrews egyetem biológus a hawaii varjak kommunikációját tanulmányozza. Ezek a madarak a vadonban már kipusztultak, de mintegy száz egyed védett helyeken, fogságban él. A természetvédők remélik, hog újra benépesíthetik velük az erdőket. Csakhogy a fogságban élő madarak elfelejtették szókincsük egy részét, például azokat a hangokat, amelyek területük védelmét szolgálták, vagy ragadozókra figyelmeztettek.

Rutz az Earth Species-zel közösen dolgozik egy algoritmuson, hogy a vadon élő varjakról készült régi felvételek alapján olyan hangokat generálhassanak, amelyeket megtaníthatnának a fogságban élőknek.

A kutató szerint az AI potenciálját még nem ismerjük, ami ma még elképzelhetetlen kockázatokat hordozhat magában. Például ha mesterséges bálnadalok jutnának el a bálnákhoz, amelyek évente újabbakat komponálnak, egymillió éves kultúrát zavarnának meg.

Tom Mustill természetfilm-rendező attól tart, hogy az állatok beszédének dekódolása ugyanolyan beláthatatlan következményekhez vezethet, mint a Nagy Hadronütköztető vagy az emberi genom projekt. Arra hívja fel a figyelmet, óvatosan kell haladni, nem szabad hagyni, hogy a dolgok elszabaduljanak.