SZEMPONT
A Rovatból

„A legfontosabb lenne ilyenkor őszintén szembenézni a helyzettel” – Bod Péter Ákos a legfrissebb GDP adatokról

A volt jegybankelnök szerint a 2,3%-os gazdasági csökkenés nem meglepő, ugyanakkor nem látszanak a növekedés tényezői, és a jövő évi költségvetés illúziókra épül.

Link másolása

A magyar gazdaság még mindig recesszióban van. 27 éve (mióta mérik a negyedéves GDP adatok változását) nem volt példa rá, hogy annyira hosszú ideig csökkenjen a gazdasági teljesítmény, mint most, vagyis egy éven át. A szerdán közzétett második negyedéves adat 2,4 százalékos csökkenést mutat az egy évvel korábbi értékhez képest.

Nagy Márton miniszter az adatsort kommentálva azt mondta, ez a mélypont, ősszel megkezdődik a gazdaság „visszapattanása”. Hogy valóban ez várható-e, arról Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti bank korábbi elnökével beszélgettünk.

– A kormánypárti sajtó sikerként adja elő az, míg mások azt mondják, hogy ezek lesújtó adatok, hol az igazság?

– Az adatok némileg meglepők, de inkább papírformának mondanám az első hat hónapot. Most az jött ki, hogy a második negyedév ebben az évben 2022 második negyedévéhez képest bő 2%-kal lejjebb van. Ezek még előzetes adatok, még némileg módosulhat a GDP-számítás, de hogyha vesszük ezt a 2,3%-ot, akkor azt lehet mondani, ez papírforma. 2022 második negyedéve nagyon speciális időszak volt.

Ez a választási pénzköltésnek a lecsengési szakasza,

rengeteg a bekerülő pénz: az adócsökkentés, a minimálbér jelentős megemelése, szektorokba adott külön pénzek, fegyverpénz, meg egy-két kiválasztott ágazatnak, meg a vállalkozói körnek nyújtott jelentős hitelnyújtás, amit hol a Nemzeti Bank, hol az Eximbank, hol a költségvetés, hol valamilyen vállalatmentő alap intézett. Ezt már nem is nagyon lehet követni. Ezek a pénzek együttesen feltolták a magyar bruttó hazai terméket. A 2022-es év, ami Európában az orosz támadás után egy nagyon kockázatos, törékeny év volt, Magyarországon 4,6%-os GDP növekedéssel zárult.

Az első félév (ez a bázisa annak, amiről most beszélünk) 7%-os növekedést hozott, ami teljesen abszurd, a magyar gazdaság nem képes erre tartósan. Kivágta a magas C-t a gazdaság, de azt nem lehet sokáig kitartani. Tehát az, hogy a tavalyi időszakhoz, ahhoz a bázishoz mérve 2023-ban a második negyedév lejjebb van, ez papírforma.

Az már kellemetlen, hogy némileg az első negyedév alatt van. Ez a 0,3 % azt jelenti, hogy bizony ez recesszió. Ez a mínusz 0,3% önmagában nem lenne megrázó, és európai összefüggésben nem is olyan jelentős, de azért a kettő együtt azt jelenti, hogy a magyar gazdaság most már negyedik negyedévében egy olyan pályán van, ahol mindig egy kicsit lejjebb van az output, mint a csúcs. Viszont ez a csúcs a mi esetünkben egy mesterséges csúcs. Tehát igazából azt gondolom, hogy az mond igazat, aki nem azt állítja, hogy ez az elmúlt harminc év legnagyobb mélypontja, mert hallottam ilyet is, de ez félreértés.

Sokkal nagyobb bajokat is átéltünk, például a 2008-2009-es európai és világméretű pénzügyi válság idején, nem is beszélve az azt megelőzőről, a rendszerváltozási válságról. Ettől ez még egy nagyon kellemetlen recesszió.

Amit a kormányzat mond, a kormányzati sajtó, vagy az azt támogató médiumok, azért komikus, mert ez a kormányzat erre az évre másfél százalékos növekedést mondott ki, erre építette a maga kalkulációját, és a jövő évi költségvetést pedig arra, hogy erre a másfél százalékos növekedésre jövőre még 4 százalékos növekedés jön, és hogy mi gyorsabban fogunk fejlődni az európai átlagnál. Ez tudható volt, hogy alaptalan. Tehát ebben a nagy meglepetés nincs. Ha megnézem a forint árfolyamát, a pénztulajdonosok megvonták a vállukat, mert mondom még egyszer, ez szinte papírforma, de azért arra utal, hogy a magyar hivatalos számítások valami olyasmi képet rajzolnak ki, és ezt komolyan is akarják vetetni a külvilággal, aminek nincs meg a realitása.

– Mi kell ahhoz, hogy kilábaljunk a recesszióból?

– A külső környezet nem rossz. Viszont a magyar gazdaság sajnálatos módon nagyon-nagyon energiafüggő, és ezt a függést nem csökkenteni, hanem érthetetlen módon még növelni is akarja a kormányzat. A nemzetközi olajárra és gázárra semmilyen ráhatása nincsen a magyar hatóságoknak. Tehát ami a kilábalást segíti, az előfeltételek részben rajtunk kívül vannak. A belső fogyasztás pedig nagyobbat esett vissza, mint lehetett gondolni, és ez nem annyira csoda, mert bár a bérek növekedtek valamennyivel, de

Európa legmagasabb inflációja megette a béremelést, azaz a reálbérek csökkentek. A reálbércsökkenés miatt a reálfogyasztás is csökkent, és ez a legnagyobb tétel a nemzeti össztermékben, a GDP-ben.

Az lenne a jó, hogyha a magyar infláció összezsugorodna, legalább a bolgár-román mértékre lezuhanna. Ennek a legfőbb eszköze a Magyar Nemzeti Bank politikája, mely magasan tartva a kamatokat stabilizálja a forintot, és ezzel megóv minket egy inflációs tényezőtől, viszont a magas kamatszint miatt kevesebb a beruházás, ipari beruházás, kevesebb a lakásberuházás, nehezebben váltanak autót az emberek, mert drágább a hitel. Az így kialakult helyzetben a növekedés tényezői nem látszanak. A legfontosabb lenne ilyenkor őszintén szembenézni a helyzettel, mert most a beadott költségvetés arra az illúzióra épül, hogy tulajdonképpen felszívódott a probléma, és aztán a magyar gazdaság köszöni szépen, rátér egy dinamikus pályára. Hát ezt hallottam, mégpedig minisztertől. Igaz, mondott más dolgokat korábban is, de ez nem nagyon tesz jót, mert lehet látni, hogy a valóság nem ez.

– Nagy Márton miniszter lehet, hogy azért fogalmazott így, mert a jövő évi költségvetéshez elvárt teljesítmény már csak úgy valósulhatna meg, ha egy ilyen mesebeli visszapattanás bekövetkezik a második félévben?

– Én nem tudom megítélni egy politikai mondásnak az értelmét. Az bizonyos, hogy a szakmai közönség ilyenkor a vállát vonogatja, mert ezek a megállapítások nem fedik a valóságot. Már csak azért is különös a dolog, mert az európai konjunktúra nem rossz. Tehát nem nagyon lehet a külvilágot okolni. Egy olyan tényező van, amiben a kormányzati védekezésnek van alapja, ez az európai pénzekhez való hozzáférés, az RRF-nek nevezett helyreállítási alap, annak az ingyenes kedvezményes hitelrésze, amire nagyon nagy szükség volna, illetve a hétéves pénzügyi keretből lehívható felzárkóztatási pénzekre is. Ezek valóban tudnak dinamizálni. Na de itt

a pénzhez való hozzáférés útjában a magyar kormány áll, amelyik nagyon lassan, késedelmesen, vontatottan, nem túl lelkesen, és nem is eredményesen pipálgatja ki a feltételeket, és már itt vagyunk augusztusban és nincs megállapodás.

Ha egy tényezőt kellene megneveznem, amire ráhatása van a kormánynak, az nem a gázár, nem az olajár, nem az agrártermés, hanem az uniós pénzekhez való hozzáférés, ami dinamizálhatná valamilyen mértékben a magyar gazdaságot. Eközben a román, a bolgár, a cseh, a szlovák, szlovén gazdaságok hozzá tudnak jutni ezekhez a forrásokhoz. A magyar pénzek is ott vannak, senki se vitte el, de nem lehet hozzáférni, mert a feltételek eddig nem teljesültek.

– A magyarországi infláció jóval felette van a többi ország adatának. Ez a kirívó különbség is a hiányzó európai uniós pénzek miatt van? Mert a kormány az elhibázott brüsszeli szankciókra fogja a dolgot.

– Ez egy teljesen alaptalan és immár komikus visszatérő szövege a propagandának. Ha már a szankciók szóba jönnek, ami igazán kemény, fáj, és a németeket például nagyon nagy kiadásba verte, hogy hogyan váljanak le teljesen az orosz energiaellátástól. Ezt Magyarország meg se csinálta. Az energiához hozzáférést nem érinti semmilyen szankció ránk nézve hátrányosan. Tehát ez egy nagyon rossz szöveg. Valóban a magyar infláció toronymagasan a legnagyobb, és senki sem tud minket ledönteni erről az első helyről, és attól félek, hogy jövőre sem, egyébként. A magyar helyzet sajátos, és a sajátosság egyik oka az

a tavalyi választási költekezés, ami már 2021 nyarán elindult, a legrosszabb pillanatban fűtött rá az inflációra, és a költségvetést is kilyukasztotta.

Ne felejtsük el, hogy óriási volt a költségvetés hiánya, sokkal nagyobb, mint a megengedett. Ezért most még ráadásul egy befékezés is vár az állami pénzügyeken keresztül a gazdaságra. Ebben az összefüggésben is nagyon-nagyon fontos lenne az uniós pénzekhez való hozzáférés.

– Nagy Márton azt is mondta, hogy többek között még a német gazdaság stagnálása sem segített. Ez azt is jelentheti, hogy túlságosan is függünk egy ország gazdaságától?

– Az valóban érdekes, hogy míg az európai konjunktúra egy kicsivel jobb, mint ahogy az elemzők várták, de ebben az európai konjunktúrában a német nem nagyon áll annyira jól. Talán egy ezreléknyi zsugorodást regisztráltak ott is, kisebbet, mint a mi recessziónk, de valóban, nem tökéletes a német gazdaság helyzete. Azonban pontosan a fejlesztési miniszternek csínján kellene bánni ezzel az érvvel, mert miért is ekkora gond ez Magyarország számára? Ekkora mértékben talán Szlovákia függ, mint Magyarország iparilag például a német gazdaságtól.

A magyar iparszerkezet eltorzult, amikor az automobilizmussal kapcsolatos tevékenységek aránya ilyen nagymértékben felfutott.

Így azonban, amikor a német gazdaság lelassul, vagy beragad egy szinten, az közvetlenül kihathat a beszállító láncolatra. De ebből nem következik, hogy ezzel meg lehetne magyarázni az összes bajunkat. Viszont az iparfejlesztésnél ügyelni kellene arra, hogy egy gazdaság ne függjön nagymértékben egyetlen ágazattól, például az automobilizmustól. Azonban most is pontosan arra irányul a kormányzat fejlesztési stratégiája, hogy annak

egy termékét, nem is nagy hozzáadott értékű termékét, nevezetesen az akkumulátorokat, korábban pedig a gumiabroncsokat preferálja.

Ebből nagy fejlesztési erőfeszítéssel nagyhatalommá akar válni, miközben tudjuk, hogy mind a két szóba jövő iparágnak nagyon nagy az energiaigénye, az pedig importot jelent, az import pedig külső függést jelent, és azt se hallgassuk el, hogy alapvetően orosz függést jelent, hiszen fizikai és egyéb okok miatt a gázolaj és áramellátás alapvetően keletről jön. Tehát ez korábban is nagyon kérdőjeles, most pedig egyenesen az azonnali felülvizsgálást igénylő vonatkozása a magyar fejlesztéspolitikának.

– Ugyanakkor azt is mondja a miniszter, hogy „a jármű- és az akkumulátorgyártás jól teljesít, az export szárnyal”, erre hivatkozik, mint stabil pontra a gazdaságban.

– Nos, hát itt az ellentmondás. Egy olyan iparágnak a fejlesztését dicséri, amely nagyon kötődik a ciklushoz, és ahogy megemlítette az exportot, tegyük hozzá, hogy miután ezeknek a tevékenységeknek nagyon kicsi a hozzáadott értéke, ezért

nemcsak az export száguld, hanem az import is, a hozzávaló import is.

Ez egy külön téma, de a mostani helyzetben is jelzi, hogy a magyar gazdaság nagyon ki van téve a külső körülményeknek, a belső öröklött gondoknak. Én öröklöttnek tekintem az államadósságnak a nagyon jelentős mértékét, öröklöttnek tekintem az európai intézményekhez való viszony elromlását, mely következtében most ott állunk, hogy

a gazdaság tényleges modernizálására, tehát nem új akkumulátorgyár felépítésére, hanem a tényleges modernizálására, például az energiafogyasztás csökkentésére, a házak szigetelésére, az autópark megújítására, az oktatás javítására lehívható pénzekhez nem fér hozzá a kormányzat, mert nem végezte el a házi feladatát.

– Azt mondják, hogy októberre egy számjegyűvé válhat az infláció. Ez valóban stabil tendencia, vagy lehetnek még meglepetések?

– A jövőt nem lehet látni, de a múltat igen. Azt látjuk, hogy az Európai Unióban, az eurózónában különösen, tavaly novemberben elérték a csúcsot, és onnantól lefele megy az inflációs ráta, és Magyarországon kívül most már talán mindenhol egy számjegyű.

Tehát amikor a miniszterelnök megígéri, hogy nálunk is egy számjegyű lesz, akkor olyasmit ígér meg, ami már bekövetkezett rajtunk kívül mindenhol máshol.

Ezért tehát azt lehet feltételezni, ha valóban nem jön közbe valamilyen lehetetlen fordulat, akkor ez az inflációs ütem lejjebb megy. Nyugat-Európában most már egy ideje 5% körüli az inflációs ráta. Ez is nagy, ez is lejjebb fog menni, hogy nálunk mennyi lesz, nem tudjuk. Azt lehet látni, hogy a következő éves költségvetésben 6%-os éves inflációs rátát írt be a kormány, meglátjuk.

– Ezzel számolhatunk?

– Meglátjuk. A Magyar Nemzeti Bank azt mondta, hogy szerinte ez egy kicsit sok, és azt lehet lejjebb is vinni. Én személyesen nem végeztem még makroszámítást, de körülbelül ez az 5 és 7 százalék közötti tartomány sajnos elég valószínű. Azért nagyon sajnos, mert abban az időszakban már - a hacsak nem fordul fel a világ - az európai inflációs környezet 2-3% között lesz. Tehát megint az lesz, hogy a magyar infláció ugyan már nem olyan irdatlan nagy számokkal dolgozik, de kétszeres lesz az üteme, mint a környezetünknek.

Ez pedig versenyhátrány, gyengítő tényező.

Ez is arra utal, hogy a magyar gazdaság pénzügyi alapjai bizony ingatagok.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter erősödésével kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára
A Fidesz számára a tét, hogy továbbra is a nemzet pártjaként tüntethesse fel magát. Ha túl gyengén szerepel és trendfordítónak látszódhat az eredmény, az erőforrások is megindulhatnak Magyar Péter irányába.

Link másolása

Magyar Péter túl van a századik településen, mindenhol tömeg várja, minden beszédét élőben közvetíti a Facebookon, és az országos problémák mellett mindenhol helyi aktualitásokról is beszél. Semmiből épített pártot hetek alatt, amire a Závecz Research legutóbbi mérése szerint másfélmillióan szavaznának, és a 40 éven aluliak körében a legnépszerűbbé vált. Még úgy is, hogy továbbra is egyszemélyes show-nak tűnik, amit Magyar Péter csinál.

Közben Orbán Viktor szinte titokban kampányol, válogatott közönség előtt, ahol azt is mindig elmondja, nem is céljuk meggyőzni sem a másik oldalon állókat, sem a bizonytalanokat, szerinte a „fényes győzelemhez” elég, ha a „sajátjaikat” elviszik szavazni. Egyetlen témára fűzte fel a kampányát: a háborúra.

A Partizán által szervezett pénteki EP-vitára sem Magyar Péter, sem a Fidesz listavezetője, Deustch Tamás nem ment el. Pedig a Závecz mérése szerint toronymagasan ez a két erő a választás esélyese: a biztos szavazók körében a Fidesz-KDNP 39, a Tisza Párt már 26, míg a DK-MSZP-Párbeszéd pedig 17 százalékon áll. Igaz, a választásokig még van három hét. Az aktuális helyzetről beszélgettünk Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával.

– Úgy tűnik, Magyar Péter mára eltüntette az összes kis pártot úgy, ahogy van. Meddig tarthat ez a menetelés?

– Várjuk meg azért a választási eredményeket, nincs már olyan messze a június 9-e. Persze, Rákosi Mátyás szavaival élve a politikában a határ a csillagos ég, tehát a plafon lehet bárhol. Még nem tudjuk azt, hogy milyen dinamikával, mekkora lendülettel rendelkezik, illetve közben a Fidesz és az ellenzéki erők mennyire gyengülnek Magyar Péter működése mellett.

Klasszikusan az a helyzet van, amikor komoly meglepetések érhetik a választót és a politikusokat a június 9-i választási éjszakán.

Ami egyébként abból a szempontból is érdekes, hogy kezd egy olyan hangulat lenni, mintha országgyűlési választási kampányban lennénk. Ha ez így van, az azt jelenti, hogy az átlagosnál magasabb választási részvételre lehet számítani. Ha magasabb választási részvételre lehet számítani, akkor a bejutási küszöbön imbolygó, illetve kisebb pártokat még ez is lehúzza, hiszen ahhoz, hogy magas választási részvétel mellett valaki jól szerepeljen, sok szavazat kell az ország különböző pontjairól. Ha azt nézzük, hogy mely pártok tudtak országos szinten, mindenütt listát állítani, akkor erre csak a Fidesz, a DK, és a Mi Hazánk volt képes. Ez szintén abba az irányba mutat, hogy jó néhány eddig a parlamentben lévő ismert pártnak van esélye, hogy kiessen.

Ez az egyik dolog. A másik, hogy

Magyar Péterrel még nagyon sok minden történhet, mert amit korábban is mondtam, ahogy intézményesülten a belpolitika részévé válik bárki, úgy már kap olyan támadásokat, amelyeket nehezebb megmagyarázni és a földre húzza vissza őt.

Egy példa: Karácsony Gergely megtámadta az egyik jelöltjével kapcsolatban. Az ilyenek az egész Magyar Péter-jelenséget gyengíthetik. Amíg Magyar Péternek csak önmagáért kell jót állnia, addig ez a megváltást váró hangulat, hogy végre valaki valamit csinál ellenzéki pozícióból, az tudja őt előre vinni, de abban a pillanatban, hogy már a listáján lévő összes politikusért, másokért is felelősséget kell vállalnia, minden ilyen ügy veszélyes lehet az ő megítélése szempontjából. A politikában pedig teljesen más az időszámítás, mint a hétköznapjaink emberi időszámításai, pár percnyi történés is megfordíthat folyamatokat. Kampányban pedig még inkább így van.

Ráadásul fontos választás ez a Fidesz szempontjából annyiban, hogy semmiképpen sem örülnének neki, ha trendfordítónak jelenthetné ki bárki is ezt a választást, azaz mondjuk annyira sok szavazatot veszítene a kormánypárt, hogy kialakulna egy érzés egy évtized után a Fidesz meggyengüléséről.

Ezt a Fidesz el akarja kerülni. Eddig az volt a terve, hogy az EP-választáson majd jól teljesít, az összes többi meg kevésbé lesz érdekes. Most meg azt lehet érezni, hogy a kezd olyan hangulat kialakulni, hogy az EP választás is kudarccá válhat a Fidesz számára.

– Ha a Fidesz szempontjából egy relatív gyenge választási eredmény születik, akkor az beindíthat-e lélektanilag egy olyan dominó effektust, hogy az abból kialakuló hangulat gyengíti tovább a Fideszt?

– Az egy kicsit ennél bonyolultabb. A Fidesz csak nagyon erős országos eredményt tud elviselni, mert a saját magára vonatkozó mondása az, hogy ő a nemzeti párt, és mindenki más félreérti vagy éppen nem képviseli a nemzetet. És ez még a jóindulatú megközelítés a Fidesz oldaláról, mert általában azt is szokták mondani, hogy nem tagja a nemzetnek, vagy nem nemzeti érdeket képvisel.

Igen nehéz lenne ezt az identitást tovább építeni akkor, ha a nemzeti politikát folytató párt nem közelíti meg az 50 százalékos eredményt egy országos választáson.

Mert akkor milyen alapon mondja? És ez a fajta identitásgyengülés hozhat egy erőteljes, hosszabb távú népszerűségcsökkenést a Fidesz számára. Persze mindig ott lesz a lehetőség, hogy változtasson a politikáján, ha van képessége erre, meg akarat, szándék és megfelelő dinamikával reagál mondjuk a választási eredményekre.

– A választásokig még van egy hónap. Az szokott lenni, hogy az igazi nagy és romboló erejű tölteteket a hajrában lövik ki. Számíthatunk arra, hogy a Fidesznél is lapulhat, vagy befújhat egy kormánypárti médiumhoz egy olyan dossziét a szél, amivel a végén akarják jelentősen módosítani az eredményeket?

– Igen, de azt mindig fel kell építeni. Ha valamivel elő akarnak jönni, akkor ezt ezekben a napokban fogják megtenni, mert azért egy ügy felépítésére kell jó néhány hét, hogy az úgy beépüljön, hogy egyáltalán a választók meghallják.

– A Fidesz azt mondja, hogy ami Magyar Péter körül történik, az csak az ellenzéken belüli pozícióharc, a Fideszre nézve nem veszélyes. Azonban nem az látszik a Fidesz viselkedésén, mintha nem úgy érzékelné, hogy közvetlenül az ő bázisuk is veszélyben lehet.

– Az, hogy mit mondanak kifelé, egy dolog. Mi lenne, ha egy párt elkezdené mondani, hogy jaj, nagy veszélyben vagyunk, jaj, jaj... akkor ki gyűjtene neki ajánlásokat? Mindenkinek azt kell mondani, hogy minden rendben van, csináljuk, dolgozzunk. Aztán persze a házon belül meg néznek ki a fejükből,

amikor 15 ezer ember elmegy Debrecenbe tüntetni, és ott a magyar zászlók alatt, egy piros-fehér-zöldre festett platón álló szónoknak a Fidesszel szemben az az állítása, hogy nem képviseli a magyar embereket.

Már rögtön az is probléma, hogy hogyan kerül Debrecenbe 15 ezer ember egy ellenzéki tüntetésre? Ezt egyébként az ellenzéki politikusok is nézik, akik tíz éve magyarázzák, hogy ilyen nem történhet meg, mert nem lehet vidékre menni. De ennél érdekesebb a Fidesz esete, mert utána, a következő hetekben az a 15 ezer ember, aki kiment a tüntetésre, ezt fogja mesélni a többi debreceninek, amikor elmegy a boltba, vagy a szomszédoknak, a fodrászának, hogy ő ott volt.

Így lehet egy hangulatot teljesen átállítani a másik oldalra.

Eddig a felállás hasonló volt a Horthy-rendszerhez. Akkor teljesen tudatosan, a Bethlen-Peyer paktummal ráadásul le is papírozva az volt a helyzet, hogy a főváros lehet ellenzéki, de a vidéknek kormánypártinak kell lennie, és ezt az ellenzéknek is el kell fogadnia. Most azt látja a Fidesz, hogy az ő területükre tévedt valaki, vidéken szónokol komoly befogadó közönséggel, eredményesen. Ez új helyzet.

– Elég sok olyan kis pártnak sikerült összegyűjtenie a húszezer ajánlást és ezáltal listát állítania, amelyeket viszont csak egy százalék körüli eredményre mérnek. Viszont ezek a szavazatok valószínűleg el fognak veszni. Ha pedig elvesznek, akkor néhány százaléknyi ellenzékre leadott szavazat eltűnik, ami a Fidesznek javára torzíthatja a végeredményt.

– Annyira nem gondolom ezt jelentősnek, én ezt egy picit máshogy látom amúgy. Ezekben a leszakadó pártokban is számos olyan szavazó lesz, aki egyébként a Fideszre szavazna, ha nem az adott kispártra szavaz. Tehát ezek azért annyira nem lesznek jelentősek. De amikor egy 4 százalék körüli párt hullik ki a versenyből, az mindig nagy probléma, és ilyet látunk azért többet is. Az egy fontos kérdés lesz, hogy egy ilyen erő öt százalék fölé megy, vagy öt alá. De azt se tudjuk, hogy melyik lesz az a politikai erő. Ha a másodlagos szavazói hajlandóságot nézzük, mondjuk hadd legyek udvariatlan két párttal: egy Momentum-szavazó, meg egy Mi Hazánk-szavazó prefernciája teljesen más. Ha ezeket mind összevetjük, akkor ott is valamennyire kiegyenlítődik a jobboldali-baloldali arány, vagy a Fidesz nem Fidesz arány. Tehát még ezt sem tartom olyan mértékben torzító hatásúnak, hogy azt lehessen mondani, hogy adott esetben a Fidesznek lehet akkora szerencséje, hogy a megítéléséhez képest, tehát ami szavazatot valójában kap, ahhoz képest a mandátum száma sokkal jobb legyen. Én ezt nem tartom most egy fajsúlyos kérdésnek.

Az igazán fajsúlyos kérdés az, hogy az európai parlamenti választáson hány százalékot kap a Fidesz.

Fajsúlyos kérdés még, hogy Budapesten hogyan szerepel a kormánypárt jelöltje, illetve hogyan alakul a választás összképe az ellenzék számára. És persze az, hogy Magyar Péter politikai mozgalma hogyan szerepel ténylegesen, és adott esetben akár csak átmenetileg, de kiket lök ki politikai pozíciókból.

– Az tűnik biztosnak, hogy az ellenzéki térfélen a DK-féle koalíció és a Tisza párt állva marad. Mi lesz itt az országgyűlési választásokig?

– Van még nem egész két év addig, valószínűleg nagyon erős pozícióharc jön ezután. Hadd mondjak erre egy leegyszerűsített modellt – és tényleg csak a modell miatt mondom ezt. Ha ezt az elméleti modellt magunk elé tesszük, és azt mondjuk, hogy Magyarországon egy olyan választási rendszer van, ami a győztest támogatja, ami azt jelenti, hogy

a parlamentben az szerez abszolút többséget magának, sőt valószínűleg kétharmadot, aki az egyéni körzetekben a legnagyobb erővel elhozza a szavazatokat.

Ha ebből a választási rendszerből indulunk ki, akkor nagyon egyszerű a helyzet. Legyen elméletileg 40, 30, 30, a három párt támogatottságának aránya, és a 40-et adjuk a Fidesznek, ez reális elméleti modell lehet. 30-at meg a Tisza-körüli mozgalomnak, 30-at a baloldalnak.

Mennyire bonyolult egy ilyen esetben valamelyiknek a 30-asok közül 40-né változni, és a 40-est lehúzni 30-ra?

Emiatt aggódik a Fidesz is.

– Kérdés, hogy van-e valamelyik harmincasnak erőforrása ehhez...

– Az erőforrások elkezdenek előbújni, amikor látható az alternatíva. Eddig azért nem volt olyan nagy erőforrás, mert nem volt alternatíva. Sőt, mondok mást is. Néhány tízmillió forint belement Magyar Péter kampányába, de annál nem sokkal több. És már ott van, ahol a többiek, sőt. Komolyan vehető szereplővé nőtte ki magát. Mennyi pénz kell akkor a politikához? Nem tudhatjuk. A Fidesz olyan szempontból a legrosszabbul áll, hogy a legrosszabb terméket kell eladni, mert az, amit a kormányzati tevékenységnek gondolunk az az nagyon-nagyon rossz teljesítmény. De mindezt propagandával társítják, tehát az adófizetők pénzéből reklámozzák napi félmilliárd forintért, így pedig mindent el lehet adni, ideig-óráig.

Ha valaki kihúzná a propagandát a kormányzat alól, akkor biztos, hogy beesne a támogatottsága egy sokkal alacsonyabb százalékba. Megszűnik a propaganda, egy pillanat alatt megszűnik az az érzés, hogy valami nagyon nagy erőcsoportosulás van a kormánypártok körül és ők vannak egyedül a terepen.

Ezt sosem tudhatjuk, hogy ki, mikor, hogyan húzza ki a propaganda eszközeit. Ráadásul egy olyan harcossal áll szemben most a propaganda, amelyik eddig a propaganda ellene irányított energiáit meg tudta fordítani, és abból is tudott táplálkozni. Még a vele kapcsolatos támadásokra is kitér, és azokat így visszafordítja.

Magyar Péter az őt lejárató propagandaplakát előtt pózol (forrás: Facebook, Magyar Péter

Kirakják a nadrágszíjat Debrecenben, és rögtön elmondja, hogy a nadrágszíj politikát a Fidesz képviseli, mert nincsen pénz a gazdaságban. Ezeket nagyon ügyesen csinálja. Tehát azt mondom, hogy ez sem olyan egyszerű, hogy az egyik oldalon van a hatalmas pénz, és akkor csak ők nyerhetik a választásokat. A hatalmas pénz arra jó, hogy fenntartson valamilyen képzetet, és ha az a képzet rossz, akkor ugyanolyan erővel fenntart egy rossz képzetet a propaganda eszközeivel, meg pénzeivel. Szerencsére a politikában nem csak kizárólag a pénz számít. Olyan szempontból igen, hogy a gazdasági helyzet alapvetően nagyon meghatározó tud lenni. Viszont jelen pillanatban nincsen olyan gazdasági helyzet, ami a Fidesznek kedvezne.

– Sokan azt mondják, hogy olyan a gazdasági helyzet, hogy talán még nagyobb nem megszorítások várhatók a választás után, mint ami a 2022-ben volt, azaz ilyen szempontból még rosszabb helyzetbe kerülhet a kormánypárt.

– Közvetlenül az önkormányzat és európai parlamenti választás után lehet, hogy lesz némi kiigazítás. De azt gondolom, hogy amikor jönnek az országgyűlési választások, akkor mindig rendelkezésre áll a pénznyomda, és akkor hirtelen egy kicsit jobb létet teremtenek. Nem akarok ezzel kapcsolatosan tippelni, csak az előző választáson ezt láttam. Azt láttam, hogy

tudatosan úgy osztottak ki több ezer milliárd forintot, hogy tudták, hogy a végén vissza kell, hogy vegyék az emberektől.

Ennek lett az az eredménye az az infláció, ami Európában a legnagyobb mértékű volt, azaz gyakorlatilag minden magyartól azáltal, hogy elinflálták a pénzüket, vissza is vették azt a pénzt, amit a választások előtt kiosztottak.

– Magyar Péter is belement abba a huzavonába, hogy hol, kikkel és milyen feltételekkel hajlandó vitázni. Nem ment el a Partizánba, csak feltételekkel menne el az egyébként általa követelt vitára az állami televízióba. Ez azért is érdekes, mert Puzsérral való háromórás beszélgetéséből kiderült, hogy képes nagyon koncentráltan és nagyon magas színvonalon vitatkozni úgy, hogy ráadásul még számadatok is vannak a fejében, tehát nem a levegőbe beszél. Akkor mire szolgál ez a lebegtetés?

– Neki valószínűleg az egyetlen értelmes vita Orbán Viktorral lenne, aki viszont nem ül le vele vitatkozni.

Trump a republikánusoknál úgy nőtte ki magát, hogy az eddig megszokott hagyományokkal ellentétben semmilyen republikánus előválasztási kihívójával nem ült le vitatkozni.

Ez a probléma messzebbre vezet. Persze van egy olyan demokratikus elvárás, hogy kell, hogy legyen vita, de amíg a választókban valakik nem építik fel tudatosan azt, hogy ciki és szégyen, ha valaki nem áll be a vitába, addig azért olyan nagyon nagy szégyen nem éri azt, aki nem ül le vitatkozni, mert azt is ésszerű politikai döntésnek látja a választók többsége. Nincs meg bennük az a fajta értékrend, hogy elvárják az őket képviselni kívánó politikusoktól, hogy üljenek le egymással vitára, hanem azt érzik, hogy ez is egyfajta politikai döntés.

– De ezzel nem ugyanazon politikusok közé sorol be, akik ezzel az eszközzel próbálnak előnyt szerezni?

– Kezdjük ezt egy kicsit máshonnan, ami egy picit hosszabb lesz. Magyar Péter ugyanúgy, ahogy egyébként Orbán Viktor, beszél a saját stratégiájáról. Magyar Péter pont ugyanez a szereplő, aki például egy lengyel lapnak adott interjújában azt a tanulságos eszmefuttatást tette, hogy nem lesz jobb attól, ha Ukrajna egy-két területet visszaszerez, mert a háborút nem nyerheti meg, az oroszok meg nem veszíthetik el, és ezért béke kell. A lengyel lap munkatársa erre azt mondta, hogy ezt Lengyelországban mi nagyon másképp gondoljuk. Mire az volt a válasza, hogy ha én mást mondanék, megbuknék a magyar politikában, mert a magyar propaganda sok év alatt felépítette az emberek fejében ezt a képet, amiről én beszélek.

Tehát azt mondja, hogy nem kell komolyan venni az álláspontját, mert neki kötelezően ezt kell mondania, nem mondhat mást, mert akkor megbukik Magyarországon politikusként.

Azt is elmondta Magyar Péter, hogy a Fidesz eszközeivel veri meg a Fideszt, a nemzeti szimbólumokkal, a Fidesz eredeti értékrendjével, amit számon kér a Fideszen. Ha ez a politikája Magyar Péternek, akkor azt sejtem, hogy itt azért a közép-hosszú távú stratégia az, hogy ténylegesen a Fidesztől kell ellopni szavazatokat ahhoz, hogy a Fidesz kormányt meg lehessen verni a választásokon. Ez egyébként nem is feltétlenül lesz ellenére a Demokratikus Koalíció körüli baloldali blokknak. Ezt még akár le is tudják játszani egymással. Csakhogy ilyenkor az a kérdés, hogy kivel is kéne vitatkozni. Ha most nem ül le Orbán Viktor, akkor ő üljön le mondjuk a DK politikusaival? Az olyan lenne, mintha megint az ellenzéken belül lenne egy ilyen vita arról, hogy ki vigye el az ellenzék szavazóit. Nem feltétlenül rossz a kormányváltás szempontjából, ha ezek a szereplők viszonylag távol, egymás mellett beszélnek és nem egymással vitatkoznak a szavazatokért vagy a szavazókért. Ez nem feltétlenül érzem technikailag meg taktikailag rossznak, miközben persze a demokratikus értékrendem az igényelné, hogy bárki, aki képviseletet lát el, politikus, az üljön le más politikusokkal vitatkozni.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana
Az országjáró politikus szerint botrány, hogy a külügynél korábban letagadták az orosz hackerek két évvel ezelőtti kibertámadását, amit kampányhazugságnak neveztek.

Link másolása

Magyar Péter országjárásának siófoki állomásán szóba került, hogy nemzetbiztonsági szempontból fontos információk kerülhettek orosz hackerek kezébe két évvel ezelőtt. A 444 birtokába jutott iratok szerint a széleskörű kibertámadásról Szijjártó Péternek is tudnia kellett, holott a külügyminiszter korábban ezt letagadta.

„Egy ilyen botrány után egy normálisan működő országban a külügyminiszter azonnal lemondana, és súlyos vizsgálat lenne, hiszen ez államtitoksértés, nemzetbiztonsági kérdés, és nemcsak magyarországi egyébként, hanem a NATO-é, az Európai Unióé, a szövetségeseinké”

– mondta csütörtök este a Tisza Párt alelnöke a gyűlésén megjelenteknek.

A politikus szerint korábban is voltak már arról pletykák, hogy a szövetségeseink nem szívesen adnak információt a magyar hatóságoknak és titkosszolgálatnak, mert attól tartottak, hogy ezek az oroszok kezébe jutnak.

„Egészen elképesztő skandallum, és az is, hogy letagadták ezt a választások előtt” – mondta Magyar Péter, aki ezután még kitért arra is, hogy milyen állapotban van a magyar költségvetés.

„Az első negyedévben elérte a hiány a teljes évi tervezett hiányt. Már bejelentettek 650 milliárd forintnyi beruházási stopot. Ne ijedjenek meg, nem M. Lőrinc és T. István érdekeltségei kerültek veszélybe, hanem magyar óvodák, iskolák és kórházak felújítását állították le, hagyták félbe, és egyben elhalasztották a 2025-ös költségvetés tárgyalását arra hivatkozva, hogy novemberben amerikai elnökválasztások lesznek.”

A politikus szerint éppen ezért a nyári választások után megszorítások jöhetnek.

„A választások előtt, ha szükséges, akkor lehet, hogy lesz valami benzinársapka, lehet, hogy a csirkefarhát is egy pár hétre újra olcsóbb lesz, de mindenki emlékezzen rá: ugyanezt csinálták Gyurcsányék is, jönnek majd a megszorítások. Elképesztő rossz helyzetben van a magyar költségvetés.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kocsis Máté szerint az államnak be kellene avatkoznia az internetes kommentelésbe
A Robert Fico elleni merénylet tanulságairól kérdezték egy rádióműsorban a Fidesz frakcióvezetőjét. A politikus szerint kritikus pontra ért az emberek egymáshoz viszonyulása az interneten.

Link másolása

Az internetes kommentek kordában tartása lehet az egyik legfontosabb tanulsága a Fico-merényletnek Magyarország számára, mondta az Inforádió Aréna című műsorának Kocsis Máté, amit a 24.hu szemlézett. A Fidesz frakcióvezetője úgy véli, a médiának el kell gondolkodnia, hagyja-e, hogy arctalan, névtelen uszító kommentelők lepjék el a felületeiket.

„A jogalkotásnak a következő időszakban el kell azon gondolkodnia, hogy ezt a véres kommentszekciót miként lehet egy kicsit kordában tartani. Ez olyan fokon elfajult, hogy Szlovákiában most a történtekig vezetett. Magyarországon pedig ez a verbális erőszak, a virtuális térben zajló polgárháború mindenképpen megfékezendő”

– mondta Kocsis Máté, majd több lapot is név szerint megemlített.

„Személyesen is okolok nagyon sok magyarországi, baloldali médiumot is, akik egyébként mesterfokon űzik a gyűlöletkeltést, az indulatkeltést, az elfogult közléseket, a mások megbélyegzését. Ide értve a Telexet, a HVG-t, a 444-et. És még hosszan sorolhatnám”

– mondta a politikus, aki szerint a lapoknak felelősséget kellene vállalniuk azért, hogy életellenes kommentek jelennek meg a felületeiken, amiket nem moderálnak.

Kocsis szerint „ha valakinek van esze és mértékadó médium, akkor eleve nem ad ennek teret, és nem akkor törli, amikor első indulatból mindenki kiírt magából minden mocskosságot”. A Fidesz frakcióvezetője reméli, hogy hamarosan nyújtanak be erre vonatkozó törvényjavaslatot, mert szerinte

„az internetes hangnem, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak, elért arra a kritikus pontra, ahol az államnak be kell avatkoznia”.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Várkonyi Gábor az iváncsai elbocsátásokról: A villanyautók iránti kereslet elért egy időszakos üvegplafont
Az autópiaci szakértő szerint bármelyik hazai akkugyárban megtörténhet az, ami pénteken Iváncsán. Középtávon azonban jobbak a kilátások, főleg, ha nem mindenáron a politika akarja megmondani, mit vegyenek az emberek.

Link másolása

Több száz külföldről kölcsönzött dolgozót küldtek el teljesen váratlanul az SK On Hungary Kft. iváncsai akkumulátorgyárából pénteken. A dél-koreai cég az elektromos autók iránti világpiaci kereslet, azon belül is főleg az európai kereslet csökkenésével indokolta a 609 embert érintő leépítést.

Az egyelőre még csak tesztüzemben működő gyár lépése azért különösen érdekes, mert az elmúlt években a magyar kormány sorra jelentette be az elektromosautó-ágazathoz kapcsolódó kisebb, nagyobb beruházásokat.

Várkonyi Gábor szerint az Iváncsán történtek alapján beigazolódni látszik, amitől régóta tartottak a szektor szereplői: nem úgy zajlik a villanyautókra átállás, hogy egyik napról a másikra leteszik az emberek a belső égésű motoros kocsikat, ezzel párhuzamosan pedig évről évre duplázódik az elektromos autók száma. Az autópiaci szakértő szerint ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy valaha is megvalósul majd a teljes átállás.

– Mi várható akkor most az elektromos autók terén?

– Ez a technológia a jelenlegi fejlettségi fokán továbbra sem jelent megoldást minden élethelyzetre. Az early adopterek, azaz az új termékekre leginkább nyitottak, a jobb módú emberek, valamint a második autónak ilyen kocsit választók az elmúlt 4-5 évben beszerezték azokat a villanyautókat, amelyek a piacon voltak. Az a helyzet azonban, hogy tudomásul kell venni: egyszerűen nem mindenki számára megfelelő még a technológia. Minél többen kezdik el használni ezeket a járműveket, annál többen értik meg, hogy a médiában elhangzottak és a valóság nem mindig találkozik egymással.

A villanyautók iránti kereslet szerintem elért egy időszakos üvegplafont. Főképp Európában nem láthatunk egyelőre a jelenlegi körülmények között olyan erős növekedést, ami indokolná ilyen mennyiségű akkumulátor gazdára találását.

De ez nem jelenti azt, hogy ezek a beruházások középtávon ne lennének hasznosak vagy jók. Véleményem szerint nagyobb üzleti lehetőség és realitás van abban, hogy elérhetőbb árú, komolyabb hatótávű plug-in hibridek jelenjenek meg az autópiacon, mint annak, hogy száz százalékban átálljunk villanyhajtásra az Európai Unió által meghatározott időn belül. A 2035-tel kapcsolatos átállás tulajdonképpen már minden létező módon megkérdőjeleződött, csak éppen még a politika nem mondta ki, hogy ez nem működőképes.

– Mióta tart ez a folyamat, ami ezek szerint most egy üvegplafonig jutott el?

– Szerintem egy-másfél éve erősen lehet érezni a közhangulat és a sajtó változását is a villanyautók kérdésében. Most már fel lehet tenni olyan kérdéseket, és ki lehet mondani olyan dolgokat, amiket 3-4 évvel ezelőtt még ignoráltak.

Ezek közé tartozik a súlyos függőségünk Kínától, vagy hogy nem megy le olyan gyorsan az elektromos autók ára, mint ahogy azt sokan remélték, de a hatótávok sem növekednek úgy, mint várták.

Ezen felül továbbra is nagy kérdés az infrastruktúra, a töltési sebesség, a járművek értéktartása, és a másodpiac, vagyis a használt villanyautók adás-vétele is. Már az autóipar szereplői is sokkal szabadabban beszélnek arról, hogy sokan buknak rengeteg pénzt a villanyautók erőltetésével.

– Mi lehet a megoldás a jelenlegi helyzetre?

– Nem arról van szó, hogy az elektromos autóknak nincs létjogosultságuk, vagy hogy ez nem egy jó technika. Egyszerűen mindenki számára egészségesebb és hitelesebb megoldás lenne, ha jóval őszintébb párbeszéd folyna arról, hogy mire jó és mire nem jó ez a technológia, és ha a politika nem avatkozna bele ilyen drasztikus módon abba, hogy mit szabad gyártani és mit nem. Azok a főleg tőzsdén is érdekelt gyártók, akik nagyon előreszaladtak abban, hogy rövid időn belül minden kizárólagosan villany lesz, csúfosan buknak ezzel a stratégiával.

Legutóbb épp a Mercedes-Benz jelentette be, hogy a tisztán elektromos autóik tulajdonképpen megbuktak a piacon, emiatt nem viszik tovább azt a vonalat, amit eddig.

Hasonló dolgokat nyilatkoznak a Ford részéről is, de a Volkswagennél sem mennek különösebben jól az eladások, miközben a Tesla is elért egy üvegplafont. Elon Musk cégénél már az árak drasztikus rángatásával sem tudnak jelentős befolyással lenni az értékesítésre, így negyedévről negyedévre egyre csak nő a legyártott és el nem adott autók száma.

– Honnan indult ez az egész folyamat?

– Mindez arra vezethető vissza, hogy főleg Európában nem azt gyártják a gyártók, amire igény lenne, hanem azt, amit a politika enged nekik. Ezt pedig a másodpiac kíméletlenül beárazza. A használt autók piacán dől el igazán, hogy minek van létjogosultsága, jelenleg pedig az látszik, hogy

a nagy, drága és bonyolult villanyautókra nagyon-nagyon mérsékelt a felhasználói igény, ezeket szinte lehetetlen használtan eladni.

Jóval hasznosabb lenne, hogy ha a kicsi, könnyen és olcsón fenntartható, egyszerű villanyautók irányába menne el a gyártás, mert a vásárlók nem a 100 kilowattórás, nagy akkus, drága, nehéz villanyautókat keresik.

– Magyarország az elmúlt időszakban feltette a jövőjét az elektromosautó-iparra és az akkumulátorgyártásra. Hogyan befolyásolhatja a mostani visszaesés vagy platófázis a hazai akkumulátor- és elektromosautó-gyártást?

– Meg vagyok győződve arról, hogy a közlekedéshez köthető széndioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésének gerincét alapvetően a villamosítás valamilyen formája fogja adni. Tehát

az akkumulátorgyártásra igenis szükség lesz, de az egy más kérdés, hogy 100 kilowattórányi akkumulátort fel lehet használni egyetlen nagy és nehéz autóban is, vagy 5-10 olyan plug-in hibridben is, melyeket főképp ingázásra használnak.

Ehhez persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára, ami alatt azt értem, hogy az emberek tudják otthon és a munkahelyükön is tölteni a kocsikat, de szükség lenne az átláthatóbb árazásra is. Magyarországnak szerintem nemzetgazdasági szinten is az lenne az érdeke, hogy a két technológia, az elektromos és a belső égésű találkozzon országunkban, ahogyan itt találkozik Ázsia és Európa autógyártása is.

– A Magyarországon jelenleg már működő és a hamarosan majd induló akkumulátorgyárak szükség esetén tudnak ilyen gyorsan reagálni a piac változásaira, vagy ők csak egy bizonyos gyártásra vannak felkészülve, ami ha nem működik, akkor az történik, mint ami Iváncsán is történt, vagyis hogy embereket bocsátanak el, és egyszerűen kevesebbet gyártanak a jövőben?

– Könnyebb szerintem egy akkumulátorgyártónál stratégiát változtatni, mint egy autógyártónál. Egyszerűbb egy akkumulátor-konstrukciót, méretet, jelleget belátható időn belül az igényekhez szabni, mint teljes autóipari gyártósorokat vagy modelleket áttervezni. Lehet, hogy kedvezőtlen képet mutat, ami most történik a piacon, de az az igazság, hogy középtávon ezekre a gyártókra mindenképpen szükségünk lesz.

– Ez azt is jelenti egyben, hogy inkább egyszeri eset, ami most Iváncsán történt, mintsem hogy mindegyik hazai akkumulátorgyárnál jelentkezzenek hasonló problémák a közeljövőben?

– Szerintem kedvezőtlenebb ennél a kép. Azt gondolom, hogy ami most ott történik, az megtörténhet időszakosan máshol is. Most éppen a piac nem abba az irányba megy, hogy ezt a mennyiségű akkumulátort fel tudja szívni.

De ez nem azt jelenti, hogy például egy ötéves távlatban ez így is fog maradni.

Mindenképpen fontos lenne valamifajta egységes, egyértelmű és minden európai országra kiterjedő stratégiára ennek kapcsán. A villanyautózás ügyének szempontjából nem hasznos, hogy huszonvalahány állam mindegyike gyakorlatilag a saját elképzelése szerint rángatja ezeket a kedvezményeket ide vagy oda.

Link másolása
KÖVESS MINKET: