10 Nobel-díjas, aki kimaradt a középiskolából

A Nobel-díj az egyik legnagyobb presztízsű elismerés, amit csak az ember kaphat, ezért ha a díjazottakról esik szó, az adott terület legkiemelkedőbb alakjaira gondolunk. És hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy azok lettek a legkiválóbbak, akik a legjobb oktatáshoz jutottak hozzá. Nem járunk messze az igazságtól, mégis vannak, akik úgy alkottak maradandót, hogy nem végezték el a középiskolát.

Íme 10 Nobel-díjas, aki kimaradt az iskolából.

10 Joszif Brodszkij

A világ egyik legelismertebb költője 1940. május 24-én született Leningrádban. Tizenöt évesen fordított hátat az oktatásnak, részben iskolai problémái, részben pedig a család siralmas anyagi helyzete miatt, és fizikai munkát vállalt. Mindeközben angolul és lengyelül tanult, műfordítással foglalkozott, és a Szentpétervári kör tagjaival eljártak Anna Ahmatova költőhöz, aki elsőként figyelt fel Brodszkij tehetségére.

1972-ben, az első zsidó kivándorlási hullám idején a hatóságok arra kényszerítették, hogy hagyja el a Szovjetuniót. Először Ausztriába ment, majd Wystan Hugh Auden angol költő segítségével az Egyesült Államokban telepedett le. Kilenc verseskötete jelent meg, a Columbián és a Mount Holyoke-on is professzori címet kapott. Az irodalmi Nobel-díjat 1987-ben kapta meg. Szívroham következtében 1996-ban halt meg.

9. Arthur Henderson

Glasgow-ban született, 1863. szeptember 13-án. Apja halála után a család elszegényedett, így kénytelen volt kimaradni az iskolából. Anyja később ismét férjhez ment, így Henderson három évig folytathatta tanulmányait, mígnem végleg felhagyott velük.

Tudását újságokból és az öntödében szerezte, ahol inaskodott. 18 évesen belépett az öntőmunkások szakszervezetébe, majd nem sokkal később a newcastle-i szervezet titkára lett. Politikai karrierje 1892-ben indult. Henderson volt a brit Munkáspárt társalapítója 1906-ban, melynek 23 éven át volt a titkára. 1929-ben lett külügyminiszter, majd 1934-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat.

8. Leon Jouhaux

Párizsban született, 1879. július 1-én. Apja gyufagyári munkás volt, ám egy sztrájk miatt kiesett a keresete, így Leonnak ki kellett maradnia az iskolából. Egy évet még eltöltött egy másik intézményben, mielőtt abbahagyta tanulmányait, hogy támogatni tudja családját. Először a gyufagyárban helyezkedett el, majd belépett a seregbe, de visszahívták a gyárba, mert apja a foszfortól, amivel dolgoztak, megvakult.

Amikor először vett részt sztrájkban, kirúgták, majd ismét visszavették. Ő lett a CGT, a helyi szakszervezet főtitkára, s rengeteg országban tartott beszédet, sürgetve a szakszervezetek összefogását a béke megteremtése érdekében. Később a Szabad Kereskedelmi Unió Nemzetközi Szövetségének alelnöke, 1949-ben pedig az Európa Tanács Nemzetközi Bizottságának elnöke lett. 1951-ben kapta meg a Nobel-békedíjat.

7. Harry Martinson

1904-ben született a svédországi Jamshogban. Hamar árvaságra jutott. 16 évesen megszökött az intézetből és tengerre szállt. Több hajófedélzetén is megfordult, több országban dolgozott fizikai munkásként. Az így szerzett tapasztalatai és emberi kapcsolatai mind megjelennek műveiben. Írásaiban megtalálhatók a nehéz gyermekkor benyomásai, a természet szeretete, és a tudományos érdeklődés. 1974-ben Eyvind Johnsonnal megosztva kapta az irodalmi Nobel-díjat.

6. George Bernard Shaw

1856. július 26-án született Dublinban. Kezdetben nagybátyja tanítgatta, majd a helyi iskolákba járt, ám nem igazán szerette a szervezett oktatást, így 15 évesen munkába állt. 1876-ban Londonba költözött, hogy elindulhasson az írói pályán. Miután regényei nem találtak épp meleg fogadtatásra, és anyagilag anyja és testvére támogatására szorult, a színdarabírás felé fordult. Később megismerkedett a szocializmus eszméivel és csatlakozott a Fabiánus Társasághoz.

Korai művei társadalmi problémákra fókuszáltak, Show jellegzetes humora sikerre vitte őket. 1925-ben ítélték oda neki az irodalmi Nobel-díjat, 13 évvel később pedig egy Oscart is bezsebelhetett a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában a Pygmalionért.

5. Herbert C. Brown

1912. május 22-én született Londonban, majd két évvel később a család az Egyesült Államokba költözött. Kitűnő tanuló volt, ám apja halála miatt kénytelen volt kimaradni az iskolából. Miután rájött, hogy az üzleti élet nem neki való, visszaült az iskolapadba, majd főiskolán kémiát hallgatott, végül a Chicagói Egyetemen végzett. 1938-ban doktorált. Kutatási asszisztensként dolgozott az alma materben, ahol bórhidridekkel kapcsolatos kutatásai a szervetlen reagensek egy új családjának kifejlesztéséhez vezettek.

Több egyetemen is tanított, a Nemzetközi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. George Wittiggel megosztva kapta a kémiai Nobel-díjat 1979-ben. 2004-ben szívroham következtében hunyt el.

4. Albert Camus

Camus Algériában született, 1913. november 7-én. Alig egy évvel később apja meghalt az első világháborúban, és a család az anyai nagymamával, valamint a mozgássérült nagybácsival költözött össze, egy kétszobás lakásban.

Jó nevű középiskolába nyert ösztöndíjat, ám tuberkulózisa miatt nem járhatott. Autodidakta módon folytatta tanulmányait, míg végül bekerült az Algíri Egyetem filozófia szakára. Imádta a színházat, munkásságának mégis a színdarabjai a legkevésbé értékesnek tartott területe. Franciaországban újságíró lett, és megbecsült irodalmár, aki 44 évesen, 1957-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Sajnos alig három évvel később autóbalesetben életét vesztette.

3. William Faulkner

1897. szeptember 25-én született Mississippiben, és igazi déli nevelést kapott középosztálybeli szüleitől. A középiskolát ugyan nem végezte el, de rengeteget olvasott és tanult, először egymaga, majd a család egyik barátjának szárnyai alatt.

1918-ban beállt a brit hadseregbe, de pár hónappal később hazatért. Hallgatott néhány tárgyat az egyetemen, közben pedig versei jelentek meg és szerkesztette az egyetemi lapot. Több regénye is megjelent, melyeket szinte teljes magányban alkotott. Faulkner a XX. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Művei alapvető problémákat feszegetnek, néhány kritikus szerint erőszakosak. Az irodalmi Nobel-díjat 1949-ben kapta meg.

2. José Saramango

Egy apró portugál városkában látta meg a napvilágot 1922-ben. Bár kitűnő tanuló volt, mint oly sok sorstársa ezen a listán, neki is anyagi okok miatt kellett abbahagyni az iskolát. Fordítóként és újságíróként kezdett dolgozni a Diario de Noticias számára.

Első irodalmi sikereit ötvenes évei derekán könyvelhette el, a Baltasar és Blimunda című regénye megjelenése kapcsán. 1969-ben belépett a Kommunista Pártba, nyíltan ateista volt. Saramango nem hitt a tulajdonnevekben, így művei attól is különlegesek, hogy alakjai többségének nincs neve. 1988-ban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

1. Albert Einstein

Németországban született 1879. március 14-én. Átlagos diák volt, ám rendkívüli érdeklődést mutatott a természettudományok és a matematika iránt. 15 éves korában úgy döntött, otthagyja az iskolát. Hogy aztán mégis tovább tanulhasson Zürichben, egy svájci középiskolában leérettségizett.

Később Bernbe költözött és a Találmányi Hivatalban kapott állást, szabadidejében pedig elméleti fizikával foglalkozott. Idővel rengeteg publikációja jelent meg, többek közt a relativitás elméletéről.

1921-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. A náci eszmék terjedése miatt az Egyesült Államokba költözött. Utolsó éveit a világtól elvonultan töltötte Princetonban. 1955-ben halt meg.

via Listverse