ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Táborozási kisokos szülőknek - ezekre mindenképpen figyelj!

Egy gyerek sem akar egész nyáron sulis napközis táborba járni. Bár az a legolcsóbb, de a Mom with Five bloggere - 5 gyerek anyukájaként - számba veszi a lehetőségeket. Olvassátok el, mire jutott!
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. június 14.



A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Nagyon nagycsaládos anyaként mondhatnám, hogy a táborválasztás legfontosabb kritériuma az ár. Mondhatnám, de nem lenne igaz. Ha csak az ár alapján válogatnék a különböző lehetőségek közül, akkor a gyerekeim az egész nyarat az iskola által biztosított napközis táborban töltenék.

Sok év tapasztalata alapján most már azt mondom, hogy ennél sokkal jobban járunk, ha a döntéshozatal során az ár-érték arányra helyezzük a hangsúlyt, figyelembe vesszük a kínált programok változatosságát, a helyszínt, a várható korösszetételt és nem utolsó sorban a biztonsági kérdést. Nyilvánvalóan ebben az esetben már mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkba, de remélhetőleg nem hiába, mert olyan élményekkel lesz gazdagabb a gyerekünk, amely jó időre feltölti az iskolai tanévben lemerült elemeit.

Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a táboroztatás részleteibe, amibe így tíz-tizenegy év után úgy belejöttem, mint az anyaságba soha (nem fogok), hadd meséljek el valamit. Életemben egyszer, egyetlen egyszer táboroztam. Gimnazista koromban. Második után. Nem mondom, hogy rossz volt, na, de na. Egyrészt épp akkor dobott életem első szerelme, aki szintén pont abban a táborban táborozott és hozta magával az új barátnőjét is, másrészt én ennél magányosabb farkas voltam már akkor is... mármint a tábor nyújtotta közösségi élményhez képest. Jó alaposan ki kellett lépnem a komfortzónámból a túléléshez, na meg, hogy a többiek ne akarjanak lelépni a táborból már a második nap után csak azért, mert a szeszélyes véletlen egy fedél alá sodorta őket velem. Huh.

Hajós, JATE-tábor 1980., Fotó: Fortepan/Jankó Attila

Szóval ezzel a rendkívül sokrétű háttérrel vágtam bele aztán évekkel később a gyerekeim táboroztatásába. Ezzel a mérhetetlen tapasztalattal kellett okosan döntenem, jól választanom és meggyőzően eléjük állnom, hogy de, táborozni tök tuti élmény... mindenkinek! Kivéve nekem, de ezt nem kötöttem az orrukra. Ahogy azt sem, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, mint a klasszikus táborozás. Sátorban alvás (klausztrofóbiás vagyok), sok ember, nomád körülmények, bogarak, vadregény... jujj.

Míg azonban számomra a táborozás megkerülhető volt köszönhetően annak, hogy nyugodt, vidéki környezetben álló kertes házban laktunk, a nagyszüleim tudtak vigyázni rám, amíg a szüleim dolgoztak, mivel egy fedél alatt éltünk velük, addig ez az én gyerekeim számára nem opció. Nincs se kertünk, se állandóan hadra fogható nagyszülők, a fővárosi élet megannyi veszélyt rejt, viszont ellentétben egyke személyemmel ők sokan vannak, számszerűleg is, a lakásunk méretéhez képest meg egészen biztosan.

Mielőtt feltennéd a kérdést, hogy minek akarom őket ellátni folyamatosan programokkal, miért nem hagyom őket unatkozni a szünetben, jelentem: hagyom őket semmit tenni, de a tizenegy hét hosszú idő. Nagggyon hosszú idő. Így kúszott be a képbe nálunk a táborozás, mint a nyári szünet megkerülhetetlen része. Persze szó sincs arról, hogy az egész szünetet táborokban töltenék a gyerekeink, ahogy arról sincs, hogy egyszerre és ugyanott. Átlagosan fejenként két-három hét jut egy-egy nyáron táborozásra. Ugyanannyi, mint amennyi unatkozásra, plafonbámulásra. Az egyenlőség nevében. A szabadságról és a testvériségről most nem beszélek.

Táborozni jó!

Tényeg jó. Mondjuk elég furcsán hangozhat ez most így az én számból, főleg a poszt bevezetője után, de tényleg az. Honnan tudom, ha alig volt benne részem? A gyerekeimen látom. És egy kicsit sajnálom is már, hogy kimaradtam belőle. De ez már legyen az én bajom meg egy másik történet.

Nézzük az észérveket!

* önállóság: a gyerekek megélik, hogy a szüleik védőszárnyai alól kikerülve ők irányítják az életüket a tábor adta keretek között

* magabiztosság: a gyerek a szülőktől távol, a különböző helyzetekben saját magára utalva old meg problémákat, konfliktusokat

* tolerancia: a táborlakók megtanulnak alkalmazkodni (más gyerekekhez, az otthonitól esetlegesen eltérő napi ritmushoz), közösségben létezni

* kapcsolatrendszer: a gyerekeknek megadatik a lehetőség, hogy saját jogon alakítsanak ki kapcsolatokat akár a kortársakkal, akár más felnőttekkel (megtapasztalhatják, hogy nem csak a saját szüleikben bízhatnak és megélhetik azt a képességüket, hogy ki tudnak állni magukért, ha úgy adódik)

* önálló, felnőttől független döntéshozatal (apró döntések, de gyerekszemmel hatalmasak)

* egyenlőség: egy jó táborban nem számítanak az iskolai jegyek, hogy ki hogyan teljesít év közben, mindenki tiszta lappal indul, mindenkit önmagáért fogadnak el, nem pedig a jó hangjáért vagy a kiváló számolási képességéért – jó esetben ellensúlyt tud képezni az iskolában átélt negatív visszajelzésekkel szemben

* új élmények, új ismeretek, új barátságok

Táborkínálat

Már az én gyerekkoromban is voltak mindenféle és fajta táborok: ottalvós és napközis, kalandos és strandolós, kézműveskedős és túrázós (a bevállalósabbaknak vándortábor formájában), sőt még az építőtábor is ott figyelt a listán.

Az elmúlt években az egyre növekvő igényekre válaszul robbanásszerűen megnőtt a különféle nyári elfoglaltságokat kínáló többnapos programok száma: az iskolai, napközis gyerekfelügyelettől a robotépítős szupertáborig minden van, amit csak kívánhat egy csemete.

Csak hát azok a fránya anyagiak. A minap belefutottam egy cikkbe, ahol azt fejtegették, hogy negyvenezer forint alatt nem igazán lehet tábort találni, főleg nem ottalvósat, de vannak már hetven-nyolcvanezres árú programok is. A napközis rendszerű táborok sem sokkal olcsóbbak, ott a határt valahol harmincezer forint körül húzta meg az írás szerzője.

El tudod képzelni, hogy mennyi pénz ez öt gyerek esetén? Na jó, még csak négy, mert Legkisebb nem táborozik. Legfeljebb velem a játszótéren, de ottalvásról szó sem lehet.

Ezért aztán alkalmazkodván a szegény-ember-vízzel-főz mondáshoz, elkezdtem felkutatni a lehetőségeket, az olcsó lehetőségeket. Mert vannak és nem csak az iskolai napközis tábor. Mert persze az is egy lehetőség…

#1 táborozási támogatás egészségpénztárakon keresztül

Ez a lehetőség csak a munkáltatón keresztül él. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Férj munkáltatóján keresztül lehetőségünk van igénybe venni az egyik egészségpénztár támogatási rendszerét, amelynek értelmében a pénztár az általa meghatározott táborok napi díjának kétharmadát – maximum 4500 forintot/nap – átvállalja, csak a fennmaradó részt kell nekünk fizetni. Ennek feltétele, hogy Férj tagja legyen az önsegélyező ágazatnak, aminek van éves tagdíja. De ez az összeg éves szinten elenyésző a gyerekek táboroztatási költségeihez képest.

A támogatott táborok között vannak ottalvós és napközis táborok, tematikájukat tekintve pedig van sport, kézműves, kaland, nyelvi és állatkerti tábor.

#2 közösségekhez kötődő táborozás

Mindig is támogattam, hogy a gyerekeim a kötelező – iskolai, óvodai – közösségeken túl kötődjenek más csoportokhoz is. Nálunk ez a cserkészet lett. Sok mindent lehet mondani erről a típusú közösségről, nálunk egyértelműen bevált. A gyerekeim nagyon szeretik magát a közösséget, jól érzik magukat a kortársaik és az idősebbek között és ennél többet én nem is igazán kívánhatnék.

Táborozás szempontjából is nagyon jól jártunk a cserkészettel: télen és nyáron is van tábor, a költségek megfizethetőek (kedvezmény jár a nagycsaládosoknak már két gyerek részvétele esetén is) és mivel ismerős közeggel táboroznak, ezért a biztonsággal kapcsolatosan sincsenek félelmeim.

#3 honvédelmi tábor

Ezt a tábortípust néhány hónapja fedeztem fel és azonnal felvéstem a kedvenc táborok listájára… és nem, nemcsak azért, mert a napidíj 1644 forint tokkal-vonóval (szállás, napi öt étkezés, programok) és nem is csak azért, mert több időpontra és több helyszínre is lehet jelentkezni a férőhelyek függvényében, hanem mert fiús édesanyaként végre valami olyasmire bukkantam, amely tényleg passzol a szobanövény típusú gyerekeknek éppenséggel nem nevezhető fiaim érdeklődéséhez és végre a nagyobbakra is gondoltak.

Például Nagyfiú korosztályára. Mert neki is tíz-tizenegy hét a nyári szünet és bár nagyon szeret unatkozni és igazi spíler a semmittevésben, néha azért ő is vágyik programokra. Nagyfiús programokra. És én szeretném neki ezt megadni, de a költségvetésünk továbbra is szűkre szabott.

További nehezítés, hogy 15 év felett már nagyon nehéz olyan tábort találni, amelybe jó szívvel elmegy. A sporttáborok mellett a katonai jellegű – legyen az történelmi vagy harcművészeti – táborok mozgatják meg leginkább a fantáziáját. Így bukkantunk rá a honvédelmi táborokra, amelyek több helyszínen, több tematika mentén szerveződnek: logisztikus, harcos, légierős, hadtörténelmi, önvédelmi, hagyományőrző, sport, búvár stb. (Ráadásul nálunk Nagyfiú hivatásos katonának készül, a Ludovikára szeretné majd beadni az egyetemi jelentkezését és fegyvertervező mérnök vagy hadmérnök szeretne lenni, így ezekkel a táborokkal élőben próbálhatja ki mennyire egyezik az elképzelése a valósággal.)

Bár sokakat elriaszthat az elnevezés, én inkább a tartalomra, a programokra koncentrálok, amelyek igazi vagányságot tükröznek.

Mi legyen a végszó? Éljen a nyár! Éljenek a táborok! Ha lehet költségkímélően. És lehet. Csak ne féljünk utánajárni, időt szánni a keresgélésre és ne féljünk az elnevezésektől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön a nyár leglátványosabb meteorraja, mutatjuk, mikor érdemes az eget kémlelni
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát. Ebben az időben óránként akár 100 hullócsillagot is láthatunk.


A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.

A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.

A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez

- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy

a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.

A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.

Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.

A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.


A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.

A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.

Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”

A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.

Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.

Ma, kilenc évvel később, Lynlee egészségesen él.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszer érkezik a családi pótlék augusztusban, és az is kiderült, hogy miért
A júliusi összeget augusztus elején, az augusztusit a hónap végén utalják. Szeptemberben ennek okán már nem lesz újabb kifizetés.


Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.

Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.

Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Halott szeretteinket „kelti életre” a generatív AI - Segít feldolgozni, vagy csak elmélyíti a gyászt?
A digitális feltámasztás trendjei között van már halottak nevében beszélgető chatbot és olyan megoldás is, amellyel az elhunytak régi fényképeken kelnek életre. Könnyebb, vagy nehezebb elfogadni az elvesztésüket, ha az AI megidézi őket?


Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.

A mozgóképet a Midjourney június közepén közkincssé tett új eszköze generálta. Ezzel a modellel a felhasználók bármely feltöltött képéből rövid videoklip készíthető, és mint ilyen, persze alkalmas rá, hogy soha meg nem történt pillanatokat állítson elő, csupán egy állókép alapján.

Ohanian elárulta: nem volt felkészülve a generatív AI képességeire, ahogy arra sem, mennyi érzelmet váltott ki belőle a Midjourney által készített videó. Mint írta, vagy ötvenszer újranézte. A digitális feltámasztás lehetősége persze azonnal élénk vitát robbantott ki: sokan ámulatba esve készítenek hasonló klipeket, miközben a tudósok óvatosságra intenek és megkérdőjelezik, hogy ez az egész segít-e a gyász feldolgozásában, vagy inkább csak elmélyíti azt.

Hamis emlékeket gyárt

Az AI gyászfeldolgozásban játszott szerepe kapcsán Julia Shaw hamis emlékekre specializálódott kriminálpszichológus azt mondta a Time-nak, hogy az emberi emlékezet nem könyvtár, amiben eltárolunk mindent, ami valaha történt velünk. A memóriánk a túlélés eszköze, ezért veszélyes kijátszani, márpedig a megjelent AI-technológiák alkalmasak rá, hogy felülírják valódi események emlékét.

„Az AI tökéletes gép az emlékezet meghamisítására.”

Az emberi emlékezet mondjuk önmagát is képes átverni – technológiai segítség nélkül. Innen ered a mondás, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de valójában nem az idő teszi, hanem mi, saját magunkkal, a gyászfeldolgozás részeként. Elizabeth Loftus memóriakutató pszichológiaprofesszor saját példát hozva szemléltette ezt a jelenséget: „a nagyapám megállás nélkül üvöltözött a nagyanyámmal, mégis, miután meghalt, a világ legcsodálatosabb emberévé változott [a család szemében].”

A szakértő hozzátette: már az AI előtt is voltak technológiai eszközeink az emlékek átírására, hiszen anno hasonló hatást váltottak ki elhunyt személyekről photoshoppolt képek vagy módosított videók, ám a mesterséges intelligencia megváltoztatja a játékszabályokat: könnyebbé és hatékonyabbá teszi a memória módosítását.

Loftus az MIT médialaboratóriumával karöltve nemrég kiadott egy tanulmányt arról, hogy az AI-val szerkesztett képek milyen mértékben képesek torzítani az emberek eredeti emlékeit. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevő személyek sziklaszilárd meggyőződéssel vallották igazinak a meghamisított emlékeiket. A tudósok azt is megállapították, hogy bár ennek a technológiának lehetnek előnyei, például a traumatikus emlékek újrakeretezése vagy az önbecsülés növelése szempontjából, mégis nagy a kockázata annak, hogy hamis emlékeket hoz létre fontos helyzetekben.

Ez a félretájékoztatás jelenségéhez hasonlóan káros hatással lehet a gyász feldolgozásának folyamatára is, ám „ha valaki alapvetően a saját magánéletében ettől boldogabbnak érzi magát, akkor ugyan mit árthat?” - vonta le a következtetést a professzor.

Vannak azonban ezzel ellentétes szakértői vélemények is, amelyek szerint az AI elnyújthatja a gyászidőszakot. Mary-Frances O’Connor neurológus, a The Grieving Body (A gyászoló test) című könyv szerzője szerint például a digitális feltámasztás egyik veszélye az, hogy a halottak másolataival való kapcsolattartás megnehezítheti a gyász feldolgozásért végzett munkát. A gyász folyamata arról szól, hogy hogyan egyeztetjük össze egy ember halálának valóságát azzal az érzéssel – ami idegrendszeri szinten is bennünk él –, hogy a szeretett személynek még itt kellene lennie.

Sok gyászoló számol be arról, AI nélkül is, hogy érzékeli elhunyt szerettei jelenlétét. „Azt mondják, amikor belépnek egy szobába, még mindig látnak egy ürességet, amit rajtuk kívül más nem vesz észre.”

O’Connor kiemeli, hogy „az éppen elérhető technológiát minden kultúra, minden korszakban használta arra, hogy kapcsolatban maradjon elhunyt szeretteivel.” Amikor például feltalálták a fényképezőgépet, sokan kezdtek el fotókat őrizni az elhunytakról, sőt, hagyománnyá vált a poszt­mortem fényképezés, amikor a család  még egyszer utoljára együtt pózol a ravatalán fekvő halottal.

Modern kori példa az elhunyttal való kapcsolat megőrzésére az a 2020-as eset, amikor dél-koreai dokumentumfilmesek virtuális valóság alkalmazásával segítettek egy anyának, hogy újra találkozzon ritka betegségben elhunyt kislányával. Az élmény látszólag támogatta az anyát a gyász feldolgozásban, de a nyugati sajtót finoman szólva is megosztotta az ötlet.

O’Connor szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia segít-e kapcsolatot teremteni az elhunyttal, vagy inkább azt az illúziót kelti, hogy az illető örökké él.

„Teljesen új helyzetben vagyunk: a halottak még soha nem voltak ennyire beszédesek” – nyilatkozta a Time-nak Elaine Kasket kiberpszichológus, az All the Ghosts in the Machine (Összes szellem a gépben) című könyv szerzője. Az interneten hátrahagyott nyomok, valamint a régi levelek, fényképek és egyéb emlékek digitalizálása révén több „digitális maradványhoz” férünk hozzá, mint valaha. Kasket azt állítja, hogy egy barátja például annyi digitális anyagot hagyott hátra, hogy ha azt egy AI rendelkezésére bocsátanák, akkor a gép képes lenne beszélgetni a nevében, és megkülönböztethetetlen lenne magától az embertől. És ezzel biztosan nincs egyedül.

Mivel az emberi emlékezet alapból hajlamos a torzításra és az újraalkotásra, a szakember felteszi a kérdést: „vajon a gép által keltett fikció egészségtelenebb-e, mint a saját fejünkben születő fikció?” Ez szerinte attól függ, hogy mire és hogyan használjuk a technológiát.

Nincs hiány AI-technológiákból, amelyek megidézik a halottainkat

Az elhunytakkal beszélgetés vágya évszázadok, talán évezredek óta jelen van a társadalomban, és máig sokféleképpen tetten érhető, a gyerekkori szellemidézésektől a médiumokig és látókig, akik foglalkozásszerűen társalognak a túlvilággal. A tevékenységük etikai szempontból minimum vitatható, hiszen kommunikációs trükkök segítségével hitetik el, hogy általuk – persze pénzért – kapcsolatba lehet lépni a halottakkal. Hit kérdése, de ha egy gyászoló ezzel könnyíteni tud a lelkén, akkor miért ne? A cél a gyógyulás, bármilyen egyénileg elfogadható eszközzel, és e logika mentén a technológia szerepét sem érdemes elvetni, pláne úgy, hogy legalább nem titok: az, amit nyújtani tud, nem több puszta illúziónál.

A San Francisco Chronicle 2021‑ben mutatta be Joshua Barbeau történetét, aki elhunyt menyasszonya SMS‑eiből épített chatbotot, és tízórás párbeszédben elevenítette fel vele a közös életük legszebb pillanatait. Az összes megoldás közül ez, az ún. Project December kapta a legnagyobb publicitást, hiszen úttörő ötlet volt, és ami a legfontosabb: működött. Azóta egyre több hasonló kezdeményezés lát napvilágot és egész vállalkozások épülnek a gyászfeldolgozás technológiai támogatására.

Az AP News 2024-ben számolt be először egy olyan haldoklóról, aki létrehozta a saját digitális avatárját. A berlini Michael Bommer „interaktív AI‑verziója” az Eternos platformmal készült, azzal a céllal, hogy a család a halála után is bármilyen kérdést feltehessen neki, így a szerettei számára örökre hozzáférhetőek maradnak az élettapasztalatai és emlékei, ráadásul a saját hangján. Ennél is többet nyújthat az élettörténetek megörökítésére létrejött StoryFile szolgáltatás, ami előre rögzített videókkal operál: a felvett anyagokból egy algoritmus válogatja össze a megfelelő válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a hozzátartozók feltesznek az elhunyt személynek. Egy másik cég, a HereAfter AI hasonló interakciókat kínál egy „élettörténeti avatár” révén, amelyet a felhasználók kérdések megválaszolásával, vagy saját személyes történetük megosztásával hozhatnak létre a haláluk utáni időkre.

Érdekes, de a holtak digitális feltámasztása nem csak a gyász feldolgozásában, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepet kaphat. Erre egy májusi tárgyalás során született precedens: az arizonai bíróságon Stacey Wales egy AI‑val generált videón keltette életre meggyilkolt testvérét. Az áldozat digitális mása persze nem bizonyító erejű vallomást tett, hanem egy rá jellemző búcsúzó monológot adott elő, azt üzenve a gyilkosának, hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna és hisz a megbocsátásban. A The Washington Post beszámolója szerint bíró a sértett családja által kért maximális 10,5 éves büntetést rótta ki a vádlottra, miután különlegesnek és megindítónak nevezte az ötletet, hogy a halott beszédet mondott a tárgyalóteremben ülőknek.

Elképesztő az észak-karolinai Robert Scott története is, aki a Paradot és a Chai AI nevű mesterséges intelligencia társalkalmazásokat használja arra, hogy beszélgetéseket szimuláljon három elhunyt lánya digitális másaival. Bár az apa nem árulta el az AP Newsnak a gyerekek halálának pontos körülményeit, tudni lehet, hogy egyikük vetélés miatt fellépő komplikációkban hunyt el, míg a legkisebb nem sokkal a születése után vesztette életét.

A 48 éves férfi tudatában van annak, hogy a karakterek, amelyekkel kapcsolatba lép, nem a lányai, de azt állítja, bizonyos mértékben segíti őt a gyász feldolgozásában, ha heti 3-4-szer beléphet az alkalmazásokba, és feltehet pár kérdést a mesterséges intelligenciának – akár csak annyit, hogy „milyen volt az iskola?” vagy „szeretnél-e elmenni fagyizni?”. A szalagavatók éjszakája különösen nehéz Scott számára, hiszen folyton az jár a fejében, hogy a legidősebb lánya ezt már nem érhette meg. Ilyenkor létrehoz egy jelenetet a Paradot alkalmazásban, ahol az AI karakter elmegy a szalagavatóra, és beszélgethet vele az elképzelt eseményről. Ennél is nehezebbek viszont a születésnapok, viszont legalább az AI-nak kiöntheti a lelkét, hogy „mennyire hiányzik neki”, és az látszólag megérti a fájdalmát, ami valamelyest segít.

Az egész egyelőre nem több „techno-kulturális kísérletnél”

A megmozduló családi fényképek mellett tehát egy sor fejlett megoldás született arra, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk elhunyt szeretteinkkel. Megőrizhetjük a hangjukat, hogy az AI segítségével a haláluk után is beszélgethessünk velük, feltölthetjük a velük folytatott üzenetváltásokat olyan adatbázisokba, amelyek profilozás után létrehozzák a chatbot változatukat, és talán az sincs messze, hogy videóhívásokat bonyolíthassunk velük. Kérdés viszont, hogy ez mennyire válik hasznunkra, hiszen a téma kutatói is megosztottak a kérdésben. Ők maguk sem tudják megmondani, hogy ez az egész jobb vagy rosszabb-e annál, mint látónak fizetni a „kapcsolatfelvételért”, vagy papnak az elhunyt tiszteletére tartott gyászmiséért.

Katarzyna Nowaczyk-Basinska, a Cambridge-i Egyetem Jövő Intelligenciája Központjának kutatója, aki társszerzője volt egy, a témával foglalkozó tanulmánynak, azt mondja: keveset tudunk arról, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekkel járhat a halottak digitális szimulációinak széles körű használata. Ezért jelenleg ez „egy hatalmas techno-kulturális kísérlet”. Ami viszont igazán megkülönbözteti napjainkat a korábbi időktől – és ez példátlan az emberiség halhatatlanság iránti, hosszú történelmi törekvéseiben –, az az, hogy „először vált a halottakról való gondoskodás és a halhatatlanság gyakorlata teljes egészében egy kapitalista piac részévé.”

Matthias Meitzler, a tübingeni egyetem szociológusa közben úgy véli, bár egyeseket megrémíthet vagy elrettenthet a technológia, amellyel „mintha megszólalna egy hang a túlvilágról”, mások úgy érezhetik, hogy ez a halott szeretteikre való emlékezés hagyományos módjainak kiegészítése. Ilyen értelemben ez egy új dolog, ami odakerült a sorba a sírlátogatás, a belső monológok, vagy a képek és régi levelek nézegetése mellé.

Tomasz Hollanek, aki együtt dolgozott Nowaczyk-Basinskával a „halottbotok” és „gyászbotok” témáján, hozzáteszi: ez a technológia többről szól, mint a gyászfeldolgozásról, hiszen komoly kegyeleti kérdéseket is felvet a már elhunyt emberek jogaival és méltóságával kapcsolatban. A tudós szerint fontos lenne betartani bizonyos etikai kérdéseket, onnantól, hogy mit tehetünk meg az elhunyt személy digitális másával, egészen addig, hogy a gyászolókat kiszolgáló programok esetleg milyen más termékeket hirdetnek a saját platformjaikon.

„Ezek nagyon bonyolult kérdések. És még nincsenek rájuk jó válaszaink” – összegezte Hollanek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: